A génszerkesztés napjaink egyik legizgalmasabb területe, nem is véletlenül, hiszen ezzel elméletben akár még a végtagok visszanövesztése előtt is megnyílhat majd egyszer az út. Persze itt még nem tartunk, de egy magyar kutatócsoportnak hála ismét egy lépéssel közelebb jutottunk a génsebészet rutinszerű klinikai használatához, frissen publikált kutatásukban ugyanis sikerült továbbfejleszteniük egy génszerkesztő eljárást, amellyel minimalizálni lehet a nem kívánt genommódosulásokat.
A kutatócsoportot vezető Welker Ervin, a HUN-REN TTK és a HUN-REN SZBK kutatója a Telexnek azt írta, ma már szinte bármilyen élőlény genetikai anyagát meg lehet változtatni, az első génsebészeti gyógyszereket pedig már engedélyezték, vagy az engedélyezés végső stádiumában vannak. A klinikai eljárások rutinszerű alkalmazását azonban egyelőre gátolja, hogy a génszerkesztés egyelőre nem elég biztonságos. Ebben több faktor is szerepet játszik, az egyik az úgynevezett off target hatás, amikor a génszerkesztés nem csak a megcélzott helyen változtatja meg a DNS-t.
A magyar kutatóknak nemrég sikerült megérteni ennek a hatásnak néhány aspektusát, és így olyan módszert fejlesztettek ki, amely gyakorlatilag minden esetben lehetővé tette a nem várt mutációk elkerülését. Erről korábban a Nature Communications szaklapban számoltak be, most pedig a Nature Catalysis szaklapban publikált tanulmányban mutatták be egy másik kutatásuk eredményeit, amely a rutinszerű használat egy másik gátját, a célzott helyen bekövetkező nem kívánt genommódosulások minimalizálását tette hatékonyabbá.
A kutatók egészen pontosan a néhány éve létező, úgynevezett prime editing génszerkesztő eljárást fejlesztették tovább, amelynek lényege, hogy a sejt saját javítórendszerét felhasználva pontosan ki lehet cserélni azokat a hibákat a DNS-ben, amelyek betegségekhez vezetnek. A hatékonysága még viszonylag alacsony, minden egyes alkalmazásnál külön kell optimalizálni a komponenseit. A kutatóknak ezt az optimalizációs igényt sikerült csökkenteni, kifejezetten olyan helyzetekben növelték meg a prime editing hatékonyságát, ahol az eddig alacsony volt.
Az új, proPE nevű magyar megközelítés konkrétan a betegségekhez vezető hibák kicserélését teszi könnyebbé és biztosabbá.
Az eljárás két apró, „útmutató” RNS-molekulát használ – az egyik megjelöli, hol akarnak javítani a genomban, a másik odaviszi a javításhoz szükséges mintát. A korábbi módszerhez képest a trükk az, hogy a minta vivője úgy tud a megfelelő helyre kapcsolódni, hogy közben nem vág bele a DNS-be, így kisebb az esélye a nem kívánt mellékhatásoknak, és nagyobb az esélye annak, hogy a javítás ott és akkor történik meg, ahol kell. A kutatás első szerzője, Krausz Sára hozzátette, tapasztalataik szerint, így azoknál a célpontoknál is jóval gyakrabban sikerül a pontos módosítás, ahol a hagyományos módszer eddig alig működött, és nő azoknak a genetikai hibáknak a köre, amelyek laborban modellezhetők vagy a jövőben célzottan javíthatók lehetnek.
