A hím hadroszauruszok durvák lehettek párzás közben, és ennek az őslénykutatók örülhetnek leginkább
A dinoszauruszok régóta foglalkoztatják az emberek fantáziáját, és az elmúlt évtizedekben annyi minden derült ki róluk, hogy belekezdeni is nehéz lenne a felsorolásba. Persze legalább ennyi még a nyitott kérdés is, többek közt azért is, mert vannak dolgok, amiket egyelőre nem lehet megmondani a több százmillió éve élt őslények földi maradványaiból. Ilyen az is, hogy egy dinó nőstény vagy hím volt-e, de a hadroszauruszoknál (máshogy mondva kacsacsőrű dinoszaurusz) lehet, hogy hamarosan meg lehet majd állapítani ezt, és ennek a hímek párzás közbeni durvasága lehet az oka – írja a CNN.
Ez elég vadul hangzik, szóval nézzük is meg, miről is van szó az iScience szaklapban publikált tanulmányban. Az egész onnan indult, hogy a tanulmány egyik szerzője, Darren H. Tanke észrevette, hogy az 1980-as években, a kanadai Albertában előkerült hadroszaurusz-csontok vizsgálata során kiderült, hogy a farok tövénél lévő csigolyák tövisnyúlványain gyakran nagyon hasonló törések nyomai voltak láthatóak. Tanke már akkor felvetette, hogy a párzás közben a nőstényekre mászó hímek okozhatták a töréseket, de csak a kanadai leletek alapján ezt nyilván nem lehetett kijelenteni.
A tanulmány másik szerzője, Filippo Bertozzo aztán 2019-ben ugyanilyen sérüléseket figyelt meg egy csigolyán, amikor Oroszországban járt, ezután hívta meg Tanke-t, hogy csatlakozzon hozzá, és folytassák együtt a kutatást. Ebből végül az lett, hogy a kutatók közel 500 farokcsigolyát vizsgáltak meg észak-amerikai, európai és oroszországi múzeumokban, és arra jutottak, hogy bármelyik faját is nézték a hadroszaurusznak, a törések nagyjából ugyanolyanok voltak. Az is stimmelt, hogy minden esetben több csigolya is érintett volt, azaz a farok nagyobb része károsodott.
A kutatók ezután szimulációkkal próbálták meg kideríteni, hogy okozhatta-e ezeket a sérüléseket bármi más, például az, hogy az állatok véletlenül ráléptek egymás farkára, esetleg harcoltak egymással, táplálékot kerestek, menekültek egy ragadozó elől, vagy akár simán csak sétáltak, és tettek egy rossz mozdulatot. A tanulmány szerint egyik sem eredményezett konzisztensen olyan töréseket, amilyeneket megfigyeltek, így maradt az eredeti hipotézis – a hímek úgy másztak rá, és helyeztek nyomást az oldalukon fekvő nőstényekre párzás közben, hogy ezzel eltörték a csigolyáikat.

„Jelenleg a párzásos elmélet az, amivel a legjobban lehet megmagyarázni a rendelkezésre álló adatokat. A legfontosabb bizonyíték az, hogy ez szerte a világon, különböző fajoknál is megfigyelhető volt, az egyetlen olyan dolog pedig, ami mindegyiknél biztosan megtörtént, az a párzás” – mondta Bertozzo. Egy másik kutató azt is hozzátette, hogy bár egy faj számára nyilván evolúciós hátrányt jelent, ha párzás közben a hím kárt tesz a nőstényben, modern fajoknál is megfigyelhető ilyesmi, például a teknősöknél vagy az oroszlánfókáknál.
Az, hogy a törések nem a véletlennek köszönhetőek, ezen a ponton biztosnak vehető, azt azonban a kutatók szerint sem lehet kijelenteni minden hadroszaurusz-fosszíliáról, hogy nőstény vagy hím volt-e. Ehhez kellene találni egy olyan példányt, amelyről biztosan megállapítható, hogy nőstény volt, például mert tojásai vannak, vagy a csontjaiban ott van az a tojásrakás előtt kialakuló, átmeneti szövet, amely a kalciumot biztosítja a tojások héjához. Utóbbi csak néhány hétig marad meg a tojásrakás után, vagyis csak akkor maradt fenn, ha az állat ebben az időszakban pusztult el.
Emellett nyilván még több mintára van szükség, például Ázsiából és Dél-Amerikából, hogy kiderüljön, ott is létezik-e a jelenség, és a számítógépes modelleket is tervezik felturbózni, hogy még élethűbben tudják visszaadni az állatok farkának mozgásait. Ha viszont sikerülne hitelt érdemlően bebizonyítani a kutatók elméletét, az óriási fegyvertény lenne, hiszen így sosem látott módon lehetne vizsgálni a fosszíliákat, amelyeknél megfigyelhető ez a sérülés. Kiderülhetne például az is, hogy amiket eddig új fajoknak hittek a kutatók, azok valójában csak eltérő nemű dinoszauruszok.