A hortobágyi birkapásztor precíziós műszer volt, ma már szenzorokkal kell helyettesíteni a szemét

„Ma már nem meggylekvárt tesznek el a nagymamák az unokáiknak, hanem fügét” – mondta Spitkó Tamás, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa azt érzékeltetve, hogy a környezeti viszonyok megváltozása milyen gyorsan alakítja át akár a kiskertek haszonnövényeinek körét. A Magyar Tudományos Akadémia Arany mezők, ezüst folyók című konferenciáján a kutatók arra próbáltak választ adni, hogy mi teheti arra alkalmassá a hazai mezőgazdaságot, hogy a változó környezetben is megőrizze termelékenységét, és elegendő élelmiszert biztosítson.

Az éghajlatváltozás akár azon is könnyen tetten érhető, hogy már a leandereket sem szükséges téliesíteni. De Spitkó Tamás a fügén kívül felsorolt még néhány másik, elterjedőben lévő terményt is, ami néhány évtizede még nem tudott volna megteremni nálunk: a kivit, a pisztáciát, a gránátalmát, az olajbogyót. Ezek az élelmezésünkben még marginális szerepet játszanak, ellentétben a kukoricával, ami az egyik legfontosabb haszonnövényünk. Az a nagy kérdés, hogy még meddig.

Spitkó Tamás azt mondta, az utóbbi tíz évben radikálisan csökkent a kukorica hazai vetésterülete, míg 35 éve 1,2 millió hektáron termesztették itthon, addigra mostanra már csak 800 ezer hektáron. A kutató szerint a drasztikus változás kiváló indikátora a klímaváltozásnak. A Martonvásáron rögzített adataik alapján 25 év alatt a júniusi átlaghőmérséklet több mint másfél fokkal növekedett, és közel ennyivel melegedett a július és az augusztus is, a növények pedig nemcsak a talajnedvesség hiányától szenvednek, hanem vegetációs stressz is van.

A meleg, aszályos évek jelentős terméshozam-csökkenéssel is járnak, 2022-ben például hektáronként csak 3,5 tonna volt a termésátlag, miközben jobb években hektáronként 8 tonna körül alakul. Spitkó szerint ma ott tartunk, hogy az évi 5-6 millió tonnányi megtermelt kukoricánk az önellátásra is épphogy elég, ehhez képest még exportálunk is. Az egész Európai Unió évi 20 millió tonnányi kukoricabehozatalra szorul, a legnagyobb exportőrök Ukrajna, Brazília, Kanada. A messziről ideszállított terménynek azonban jelentős a környezeti lábnyoma, ami nehezen összeegyeztethető a klímavédelemmel.

Az éghajlatváltozás miatt a termesztési körzetek határa is eltolódott, északabbra húzódott, ezért is lett erős piaci szereplő Lengyelország, míg például Spanyolország, Portugália, a Balkán és Magyarország veszít a termesztési területeiből. A mi térségünk sorozatosan szenvedi el az aszályokat, de Spitkó szerint az öntözött területek alacsony aránya is benne van a csökkenő termésmennyiségben.

„A növény is úgy van, mint az ember, ha nincs víz és tápanyag, legyengül, jelentkeznek a betegségek, ezek fokozott toxinproblémákat jelentenek. A piaci árak is csökkentek, az inputköltségek, az energia- és a szállítási költségek növekedtek” – mondta. Megoldásként a vízmegtartó talajművelést, az öntözést, a kisebb tőszámot, a rövidebb tenyészidejű növényeket, valamint a csapadékosabb régiók irányába mozdulást említette.

A kalászosok egyelőre kevéssé sínylették meg a hőmérséklet-növekedést és az aszályt, de ahogy Molnár István, az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének tudományos tanácsadója mondta, nagy hozamú, stressztűrő fajták nélkül nem lesz elegendő élelmiszer 2050-re. Molnár arról beszélt, hogy a búza genetikai diverzitása beszűkült az évezredek szelekciója közben, és ma már a nemesítőknek egyre nehezebb megtalálniuk a hatékony génváltozatokat, amikkel jó termőképességű, stressztűrő fajták állíthatók elő keresztezéssel. Ugyanakkor a búza rokonságában lévő vadfajoknak, például a tarackbúzának vagy a kecskebúzának vannak olyan génváltozataik, amik jól alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, és ezek túlnyomó többségükben ivaros keresztezéssel átvihetők a búza genomjába.

A hőmérséklet-emelkedést és az aszályt az állattenyésztés is megszenvedi, így az állati eredetű élelmiszerek előállítása is veszélyben lehet. „Szenvedélyes sajt- és marhahúsfogyasztó barátaim szokták kérdezni, hogy 10-15 év múlva fogunk-e tudni ilyen minőségű élelmiszerekhez jutni. A válaszom természetesen igen, csak el kell engednünk sztereotípiákat, és ki kell használnunk a kreativitásunkat, a műszaki megoldásokat és a nemesítőket támogató eszközöket” – mondta Húth Balázs, a Széchenyi István Egyetem Állattudományi Tanszékének vezetője.

A kutató felhívta rá a figyelmet, hogy a tejtermelés globális ágazat, eltérő ökológiai adottságokkal, takarmánybázissal és humánerőforrással is tud működni. Ezért például afrikai, délkelet-ázsiai praktikákból is nagyon hasznos információkat lehet gyűjteni.

A szarvasmarha-ágazat nagy társadalmi nyomás alatt is áll, a tehenek metánkibocsátása miatt a klímaváltozást fokozónak tekintik, de a marhák tartásához, illetve a takarmánynövények termesztéséhez szükséges vízigény és kibocsátások miatt is éri támadás az állattenyésztőket, valamint az állatjólléti kérdések is megkerülhetetlenek.

„Egyetlen gazdálkodónak sem érdeke az, hogy ne szolgálja ki maximálisan az állat igényeit. Szó szerint kinyaljuk a feneküket. Ma az állatgondozók nem mennek haza olyan lakásba, mint amilyen környezet egy korszerű telepen van” – mondta Húth Balázs, aki előadásában azt mutatta be, hogyan lehet hatékonyan és egyszerre környezetkímélő módon is gazdálkodni.

Ma már az állattenyésztésben is egyre jobban elterjednek a gépi, automatizált és adatalapú rendszerek, ezek a precíziós gazdaság elemei, és ehhez próbálják a megfelelő állatállományt is kiválasztani. Ennek egyik első lépése például az volt, hogy olyan tőgyformájú vonalat tenyésztettek ki, ami jól passzolt a fejőrobothoz, most pedig már azt is vizsgálják, hogy melyik állat tudja gyorsabban megszokni az okoseszközökkel is felszerelt automatizált környezetet. Az állatok rengeteg adatot tudnak szolgáltatni például a bennük elhelyezett bendőbólusszal, azaz mikrocsippel, ami a bendő hőmérsékletét, pH-ját, vízfogyasztását, kérődzésszámát tudja mérni. Ez a szenzor időben megmutatja például, ha hőstresszt szenvednek el az állatok, ami akár 15 százalékkal is csökkenti a tejtermelésüket.

Az automatizálás Húth szerint a kiveszőben lévő paraszti tudást is pótolja valamilyen szinten. „Szoktam kérdezni, hogy vajon a Hortobágyon botját támasztó, kétezer anyabirkát őrző pásztor, az precíziós-e. Nem szokták eltalálni, de az. Arról a kétezer anyabirkáról mindent tudott, hogy mikor fog elleni, mikor kell kos alá helyezni, vagy melyikből lesz délután pörkölt. Ma már nincsenek ilyen juhászemberek, ezért az ő szemüket próbáljuk meg szenzorokkal helyettesíteni” – mondta a kutató.

Húth szerint a klímaváltozás miatt takarmányozni sem lehet úgy, ahogy korábban, de a megemelkedett tejhozamok is kikövetelik a változást. Lát arra esélyt, hogy csökkenjen a takarmányterület, például növénynemesítésekkel vagy kettős termesztéssel, olyan növényekkel, amik egyszerre keményítő- és fehérjeforrást is jelentenek a tejelő szarvasmarháknak. Egy másik irány, hogy kevesebb takarmányt adnak, nem úgy, hogy éhezzenek az állatok, vagy csökkenjen a tejhozamuk, hanem a luxusfogyasztó vonalak szelektálásával. Azokat az állatokat kell megtartani, amik kevesebb takarmányból jobb súlygyarapodást tudnak elérni. Mindezekre már csak azért is szükség lehet, mert a takarmányozás 65-70 százalékát jelenti a tartási költségeknek.

A kutató szerint a szarvasmarhák takarmányozásában nem kellene hogy szerepet kapjon a kukorica, egyrészt a lehetséges toxinok miatt, másrészt azért, mert a faj eredendően pázsitfűféléket legel. A rozst vagy a tritikálét jobb megoldásnak látja, már csak azért is, mert az őszi vetésűeknél jobb a termésbiztonság, elkerülik a hőstresszt, és a növényvédelmi munkák is megspórolhatók vele, mert a kártevők sem jelennek meg áprilisig, és ezzel a kibocsátások is csökkennek.

Nemcsak a szarvasmarháknál, hanem a baromfiknál is keresik a kukorica alternatíváját a takarmányozásban. Vannak jó példák, mert például azokban a skandináv országokban is sikeresen lehet baromfit tenyészteni, ahol meg sem termett a kukorica. Dublecz Károly, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem professzora szerint a zab lehet az egyik befutó, amit kevésbé érint a klímaváltozás. A zab már a humán táplálkozásban is bizonyított, az angolszász országokban mindennaposnak számít, elég csak a zabpelyhekre és -kásákra gondolni. A zab gluténmentes, jó rost- és szénhidrátforrás, immunrendszer-stimuláló, és mivel bővelkedik polifenolokban, még antioxidáns hatása is van. Mindez a csirkéknek is kedvező lehet, és a pelyvás formájú zab még a zúzógyomrukat is stimulálhatja.