2025 a váratlan vulkánkitörések éve volt

A vulkánok felébredései (2020), a hosszú lávaöntések (2021), a nagy kitörések (2022), a „kitör – nem tör ki” dilemma (2023), és a vulkáni veszély éve (2024) után az idei évet a váratlan vulkánkitörések eseményei jellemezték. Két olyan vulkánkitörés történt, ami meglepte még a szakembereket is. Ezek bizonyítják, hogy több száz év, vagy akár több ezer év nyugalom után is feléledhet egy tűzhányó. De váratlan esemény történhet aktív vulkánon is, ilyen volt idén az Etna júniusi piroklaszt-ár lezúdulása, ráadásul turisták szeme láttára, illetve meglepetésszerű volt szintén az Etnán a 28 év után aktivizálódó északkeleti kráter kettős lávaszökőkút-kitörése. Váratlanul érte a Szantorini szigetén lévő turistákat, de még az ott lakókat is a tavasszal zajló erőteljes földrengéssorozat, ami komoly krízishelyzetet teremtett. Vulkánkitörés végül nem következett be, de 2010-11 után ismét jelentős magmamozgás és felnyomulás volt a földkéregben.

A vulkáni működés azonban nem csak riadalmat okoz, hanem akár turistalátványosság is lehet. A hawaii Nagy-szigeten 2024. december 23-án elindult pulzáló lávaszökőkút-kitöréssorozat már 39-szer vonzotta az érdeklődőket, akik színpompás látványban részesültek. Az izzó lávacafatok több alkalommal is magasabbra csaptak fel, mint a párizsi Eiffel-torony.

Nem volt tehát eseménytelen vulkáni működésben 2025 sem. Nem nőtt, nem csökkent a vulkáni működések száma a Földön, szerencsére nem voltak nagy tragédiák, bár Indonéziában most is voltak rombolással járó veszélyhelyzetek. Az alábbiakban hét jelentős vulkáni eseményt emelek ki, ahol a szépség és a szörnyeteg, a bámulat és a félelem is megjelent. Rengeteg tanulságot hoztak ezek, rámutatnak arra is milyen nagy szükség van a tudományos megfigyelésekre és mennyire fontos lenne a „békeidőben” végzett vulkanológiai tudományos kutatómunka ahhoz, hogy több legyen a jól megértett és felkészüléssel várt természeti esemény, mint a meglepetés.

Hawaii – 36 lávaszökőkút

2024. december 23-án kezdődött a hawaii Nagy-szigeten lévő Kilauea vulkáni területen egy olyan vulkáni működés, amire négy évtizede nem volt példa a Föld egyik legaktívabb szigetén. A 2018-as kitörés során jelentős mértékben besüllyedt Halema’uma’u kráterben idén 36 alkalommal volt látványos, rengeteg érdeklődőt vonzó lávaszökőkút-kitörés. A néhány órán vagy néhány napon keresztül zajló kitörések jellemzően gázdugattyú folyamattal indultak, azaz a két aktív kürtőben hol emelkedett a lávaszint, hol csökkent, majd fokozatosan egyre nagyobb csobbanások történtek, ami átváltott magasba csapó lávaszökőkútba.

Mindegyik paroxizmális kitörésnek megvolt a sajátossága: volt, amikor 457 méter magasba tornyosult a lávaszökőkút, volt, amikor oldalirányba, több száz méterre spriccelt el és volt, amikor kettéágazva, két irányba röpültek az izzó lávacafatok. Összesen 240 millió köbméter láva terült szét 68 méter átlagos vastagságban a kráteraljzaton, a lávaszökőkutak pedig egy 42 méter magas (ez kb. egy 14 emeletes lakóháznak felel meg) vulkáni kúpot hoztak létre. Mindeközben folyamatos légzésben van a vulkán: a kitörések között nyugalmi állapotban folyamatosan emelkedik a felszín, majd visszazökken. Egyelőre nem látszik a pulzáló kitörés vége és nem kizárt, hogy megdönti az 1983 és 1986 közötti 44 egymást követő lávaszökőkút-sorozat rekordját – mindössze másfél év alatt! Akkor az ismétlődő paroxizmális kitörések után egy 35 évig tartó folyamatos vulkáni működés következett. Nagy kérdés, hogy mit hoz ez a mostani vulkáni működési fázis.

Etna – lávafolyamok, piroklaszt-ár és 28 év utáni ébredés

A szicíliai Etna idén rendkívül változatos működést mutatott. Volt most is látványos paroxizmális, lávaszökőkút-kitörés, több kilométer hosszú lávafolyam, júniusban egy nagy médiafigyelmet kapó, piroklaszt-ár kialakulásával járó vulkáni működés és karácsonykor 28 év után produkált lávaszökőkút-kitörést az északkeleti kráter. Ez utóbbi némi változást jelent a kitöréseket okozó magmatározó rendszerben, kérdés, hogy ez hogyan fog folytatódni 2026-ban. A legnagyobb figyelmet azonban kétségtelenül a június 2-án történt, az Etna esetében nem egyedi, de ritka piroklaszt-ár lezúdulása volt. Ezeket többnyire a kiömlő izzó láva és hó keveredése okozza, azonban most nem volt hó. A piroklaszt-ár kialakulásának oka a vulkáni felépítmény instabilitása volt. A délkeleti kráterben zajló robbanásos kitörés következtében beszakadt a vulkáni kúp északi oldala és emiatt hirtelen oldalirányba robbant ki a magma, ami vitte magával a vulkáni kúp anyagát is. Olyan nagy mennyiségű kőzetanyag került be a kitörési felhőbe, hogy az nem volt képes felfelé mozogni, hanem saját súlya alatt oldalirányba zúdult le. Érdemes megemlíteni a két lávaöntő kitörést is: februárban több mint 4 kilométer távolságba jutott és keresztezte a Pista Altomontana utat a Bocca Nuova lábától kiinduló lávafolyam. Augusztusban hasonló irányba folyt a láva, akkor 2 kilométer távolságba folyt el.

475 év szunnyadás után ébredés: Kraseninnikov

Július 30-án erőteljes földrengés pattant ki Kamcsatka előterében, ami az eddig megfigyelt hatodik legerősebb földmozgás volt a Földön. Három nappal később kitört a több mint négy évszázada alvó Kraseninnikov vulkán. A rendelkezésre álló adatok alapján 1550-ben működött utoljára, azt megelőzően 200 évig volt csendes. Összességében tehát egy viszonylag hosszan szunnyadó tűzhányóról van szó. A földrengéssel való időbeli összeesés miatt sokan úgy gondolják, hogy kapcsolat lehet a két esemény között, mi több, a földrengés ébresztette fel az alvó tűzhányót. Egy nagy földrengés kétségtelenül hathat a térség kőzetfeszültségi állapotára, azonban ahhoz, hogy elinduljon egy vulkánkitörés, kell kitörésre képes magma is, olyan, ami bármikor elindíthat vulkáni működést.

A kamcsatkai vulkán, ha már egyszer hosszú idő után kitört, nem is hagyta abba. A kezdeti robbanásos kitöréseket lávaöntések követték, amelyek 3–5 kilométer távolságba eljutó izzó folyamai még az év végén is láthatóak voltak a műholdképeken.

Hayli Gubbi: tízezer év után ébredő vulkán?

A 2025-ös év vulkánkitöréseinek egy másik váratlan helyszíne is volt. Etiópiában az Erta Ale kitörései vonzzák a turistákat. Idén tavasszal a Fentale-Dofan térség keltette fel az érdeklődést, ahol ismétlődően jelentős, 4-6 magnitúdójú földrengések pattantak ki. Ez közel százezer embernek okozott krízishelyzetet, sokaknak el is kellett hagyniuk otthonaikat. A riftesedési, azaz széthúzó feszültség okozta lezökkenések, tágulás azonban nem ébresztette fel a hosszan szunnyadó vulkánokat. November végén aztán mégis történt egy váratlan vulkánébredés, ez azonban egy másik térségben történt, az Erta Ale pajzsvulkántól 15 kilométerre. Itt nincs semmi műszeres megfigyelés, csupán műholdas adatok jelezték, hogy egy oldalirányú, felszín alatti magmaáramlás történik. November 23-án reggel aztán egy kitörési felhő jelent meg, egy ideig azt sem lehetett tudni, hogy melyik vulkán okozhatta. Végül kiderült, hogy a Hayli Gubbi ébredt fel, egy olyan vulkán, amelynek nem volt dokumentált működése az elmúlt tízezer évben.

A vulkáni hamufelhő 15 kilométer magasba emelkedett, keleti irányba mozgott, Jemen és az Arab-félsziget déli csücske felett, majd sodródott tovább Ázsia felé. A mérések szerint ötszázezer tonna kén-dioxid jutott a légkörbe, ami jelentős mennyiség, de messze nem elegendő ahhoz, hogy az éghajlatot is befolyásolja. A vulkáni működés rövid volt, vélhetően a dél felé mozgó magma felszín alatti vízzel keveredhetett és ez okozta a heves robbanást. Ezt követően az Erta Ale vulkán déli végén egy jelentős felszínbeszakadás történt, utalva arra, hogy innen indult el a magma. Ez a térség tele van a politikai instabilitás és a nehezen megközelíthető, kietlen terület miatt nem kellően ismert vulkánnal, nem tudjuk, mikor és hogyan törtek ki, és ez további váratlan veszélyhelyzetet okozhat például Szaúd-Arábia és Ázsia légiközlekedésében.

Egyre hosszabb nyugalmi szünetek: Izland

Az izlandi Reykjanes-félszigeten áprilisban, majd július végén indult vulkánkitörés, azonban a Sundhnúkur hasadékzóna sorrendben tizedik vulkánkitörésére még várni kell, valószínűleg ez 2026-ban következik be. Az áprilisi vulkánkitörés különösen nagy izgalmat okozott, mert a felnyílt hasadék átvágta a Grindavík település körüli védő földgátat. A településtől 400 méterrel is freccsentek fel lávafoszlányok, a hasadék körül pedig láva terült szét. A föld alatti melegvizes vezetékcsövek eltörtek és nagy esély volt arra, hogy a láva vagy magma keveredése a vízzel robbanásos kitörést okoz, akár a településen belül. Szerencsére ez nem történt meg, sőt a vulkáni működés hamarosan gyengült, majd leállt.

A nyári vulkánkitörés már nem okozott ekkora riadalmat, sem az elhagyatott települést, sem a híres Kék Lagúnát nem veszélyeztette a szétterülő láva. Az augusztus elején befejeződött vulkáni működés óta már több mint 150 nap telt el, ez az eddigi leghosszabb nyugalmi időszak 2023 decembere óta. A felszín azonban fokozatosan emelkedik a Kék Lagúna és a Svartsengi geotermikus erőmű körzetében. Jelenleg már közel egy méterrel van magasabban a Kék Lagúna, mint két évvel ezelőtt, augusztus eleje óta pedig több mint 20 centiméter emelkedés történt. Ez megfelel 20 millió köbméter magma 3-5 kilométer mélységbe való felnyomulásának. Ez a mennyiség már elegendő ahhoz, hogy felrepessze a felső kőzettestet és elindítsa a sorrendben tizedik vulkánkitörést. A bizonytalanság nagy, a kitörés bármikor bekövetkezhet, mégpedig nagyon rövid előjelek után. Eddig minden alkalommal sikerült gyorsan kitelepíteni a Kék Lagúna vendégeit, ebben bíznak most is a turisták és a hatóságok egyaránt.

Indonézia: továbbra is veszélyes vulkánkitörések

Indonéziában több mint száz potenciálisan aktív vulkán található, és minden évben történnek jelentős kitörések. Így volt ez ebben az évben is, és most is voltak halálos áldozatai ezeknek az eseményeknek. A Flores szigeten lévő Lewotobi az év egyik legnagyobb robbanásos vulkánkitörését okozta. Július 7-én 18 kilométer magas vulkáni hamufelhő tornyosult fel. A környezetében lévő településeket a 2024. novemberi, áldozatokat is követelő vulkáni működéskor már kitelepítették. A kelet-jávai Semeru kitörése 2021-ben mintegy 70 halálos áldozatot követelt. A települések nagy részét már elhagyták a lakosok, de még mindig több ezren élnek a tűzhányó közelében. Idén november 19-én zúdultak le piroklaszt-árak és laharok, azaz iszapárak a vulkán oldalán és értek el lakott területeket is. Félbevágott és lerombolt házak, elöntött utak maradtak hátra, szerencsére azonban most nem követelt életet a vulkáni működés.

A várt, de nem érkező vulkánkitörés: Santorini

2025 tavaszán a görög Szantorini szigetétől északkeletre zajlott egy erős földrengésraj. Több mint 3000 földrengést észleltek a műszerekkel, ebből egy tucat 5-ös és több mint 220 4-es magnitúdó nagyságú volt. Mesterséges intelligencia bevetésével a kisebb rengéseket is észlelni tudták, a feldolgozás szerint több mint 20 ezer földrengés történt. Szantorini szigetén először a turistákat telepítették ki, majd sok helyi lakos is elhagyta a szigetet, félve attól, hogy pusztító vulkánkitörés következhet be. Felidézték azt, hogy 1650-ben a közeli, tenger alatti Kolumbo vulkán kitörése 70 ember halálával járt, amiért elsősorban a kitörés során kiáramló vulkáni gázok és a kitörés során történt víz alatti lejtőomlás okozta szökőár volt a felelős. De nem csak vulkánkitöréstől volt a félelem. 1956-ban az Amorgos földrengés miatt történt víz alatti lejtőcsuszamlás, a kapcsolódó szökőár 52 ember halálát követelte.

A földrengéses krízishelyzetnek szerencsére most nem volt tragikus kimenetele. Nyár elejére csökkent a földmozgások száma, majd meg is szűntek. A földrengésraj okáról a kezdetektől megoszlottak a vélemények, a nemzetközi összefogással történt tudományos elemzések aztán gyorsan fel tudták tárni ennek eredetét. Egy olyan esemény zajlott, amire még nem nagyon láttunk példát a modern műszeres megfigyelések óta. A földrengéseket magma felnyomulás váltotta ki. Ez először Szantorini környezetében emelte meg a felszínt és okozott kisebb földrengéseket, majd a magma északkelet felé mozgott egy széthúzásos kőzetfeszültséggel jellemzett térségbe. Szerencsére a magmatömeg valahol 5-10 kilométer mélyen megakadt és nem mozgott tovább. Bár utoljára 1950-ben volt vulkáni működés Szantorini területén, egy vulkáni rendszer még a szunnyadási időszakban is mozgalmas életet él. 2010-11 után most ismét volt egy jelentős magma-felnyomulási esemény, kérdés hogy a következő ilyen próbálkozás esetében megtörténik-e az áttörés és lesz-e vulkánkitörés.

(A szerző geológus-vulkanológus, az MTA rendes tagja, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék, MTA-HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport, a Tűzhányó Blog Facebook csoport vezetője)