Az amerikai arisztokrácia elárvult gyermeke visszatért a pokolból és a tudománnyal háborúzik

Robert F. Kennedy Jr. már kisfiúként is tudta, hogy a sors szörnyű helyekre sodorhatja az embert. „Mindig is úgy éreztem, hogy mindannyian egy nagy keresztes hadjáratban veszünk részt” – írta egy alkalommal Kennedy –, „hogy a világ a jó és a gonosz hadszíntere, és hogy az életünket ez a konfliktus emészti fel.” Kilenc éves volt, amikor meggyilkolták a nagybátyját, az Egyesült Államok elnökét, és 14, amikor az apja is ugyanerre a sorsra jutott. Idén ősszel úgy alakult, hogy éppen mellette ültem, amikor megtudta, hogy barátját, Charlie Kirköt lelőtték. A Nemzeti Gárda C-40C Clipper repülőgépén utaztunk Chicagóból Washingtonba, amikor egyik tanácsadója könnybe lábadt szemmel súgta a fülébe a hírt. „Ó, istenem” – mondta.

A Nemzeti Gárda utaskísérői felmelegített csirkés quesadillákat osztogattak, Kennedy azonban nem kért belőlük, inkább a testőre által előhalászott, egy liternyi, szabad legeltetésű tehenek tejéből készült bio joghurtot választotta. Néhány héttel korábban történt, hogy egy férfi, aki szerint a Covid-oltással megmérgezték őt, közel 200 lövést adott le a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) atlantai épületegyüttesénél. Hat épületet talált el, és megölt egy rendőrt. Kennedy, aki az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériumának (Department of Health and Human Services, HHS) vezetőjeként felügyeli a CDC-t, épp akkoriban mesélte nekem, hogy a biztonsági stábja nem sokkal korábban küldött körbe egy tájékoztatót, amely az életét ért fenyegetésekre hívta fel a figyelmet. „Azt írták, hogy az ellenem irányuló ellenszenv már átlépte a halálos küszöböt” – mondta. Kennedy higgadtan fogadta a fenyegetés értékelését. Aztán letette a kanalát, hogy a joghurtot közvetlenül a dobozból kortyolgathassa.

Abban a légkörben, ahol az Egyesült Államok hivatalos intézményei iránt egyre nagyobb a bizalmatlanság, és ahol a tudományos körök egykor érinthetetlen szakértői bástyáit is súlyosan megtépázta a koronavírus-járvány, Kennedy egyfajta Rorschach-tesztté lépett elő. Attól függően, hogy valaki hogyan értelmezi az országot feltüzelő populista dühöt, egyesek igazmondó harcosnak, míg mások agyalágyult őrültnek tartják. Elmondtam neki, hogy szeretném megérteni az utat, amit bejárt, hogy hogyan lett liberális demokratából és környezetvédő aktivistából a trumpista MAGA-világ bennfentese és a Kennedy-család eretneke. Abból a feltevésből indultam ki, hogy az odüsszeiáját megvizsgálva talán jobban megértem, hogy mi választ el bennünket egymástól, és ezzel hozzájárulhatok a politikai szakadék áthidalásához. Rokonszenves volt neki az ötlet, de szkeptikus maradt. „Hát, ha ez sikerülne…”, mondta, nevetgélésbe fojtva a mondat végét.

Maga Kennedy is sokat tett azért, hogy tovább fokozza a bizalmatlanságot. A világ leghíresebb tudományos és politikai vezetőinek egy részét egyszerű szélhámosoknak tartja. Az HHS-nél az ő irányítása alatt dolgozó szakemberek egy részét „biostituáltnak” nevezi, mert úgy véli, hogy eladják az integritásukat azoknak az iparágaknak, amelyeket szabályoznak. A védőoltásokkal kapcsolatos tudományos konszenzust nagyrészt elutasítja, azzal érvelve, hogy valószínűleg ez vezetett a krónikus betegségek egyre gyakoribb előfordulásához. Alig néhány nappal a chicagói utunk előtt, a szenátus pénzügyi bizottságának meghallgatásán Kennedy az őt kérdező egyik amerikai szenátort hazugnak, egy másikat pedig nevetségesnek nevezett. A bizottság kétpárti többsége, köztük két republikánus orvossal, aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az általa támogatott oltási stratégia veszélyezteti az amerikai gyermekek életét. Kennedy azzal érvel, hogy az olyan újságírók, mint én, a közegészségügyi intézményekkel együtt bűnrészesek abban, hogy eltitkolják az igazságot az amerikai néptől. A nemzet kettészakadt, Kennedy pedig odaállt a szakadék szélére.

„A teljes egészségügyi intézményrendszernek óriási érdekeltsége és részesedése van olyan dolgokban, amelyeket most veszélyeztetek” – mondta nekem. „És megdöbbent, hogy Trump elnök ezt megengedi nekem.”

Egy évvel korábban Kirk, a Turning Point USA nevű konzervatív ifjúsági csoportosulás alapítója egy rendezvényen látta vendégül Kennedyt, éppen azon a napon, amikor a jelölt befejezte szélmalomharcszerű elnökjelölti kampányát, és támogatásáról biztosította Donald Trumpot. JFK és RFK Sr. „most lenéznek rád, és nagyon, nagyon büszkék” – mondta akkor Trump. Most, miközben Ohio felett repültünk, még senki sem tudta, hogy Kirk életben marad-e a támadás után. A repülőgép elülső részében Pam Bondi főügyész asszisztensei a fedélzeti wifin a lövöldözésről készült borzalmas videókat nézték a közösségi médiában. Kennedy tanácsadója odajött egyeztetni a miniszter X-fiókjára szánt bejegyzésről: „Imádkozunk érted, Charlie.”

„Írd azt, hogy »Szeretünk, Charlie«!”  – utasította Kennedy.

Három nappal később Kennedy sms-t küldött, amiben jelezte, hogy szeretné, ha folytatnánk a beszélgetést az ország hanyatlásáról. Éppen akkor ért haza az anonim szenvedélybetegekkel tartott szombat reggeli találkozójáról – egy olyan környéken, az új georgetowni háza közelében, amelyet a Kennedy klán régóta otthonának tekintett, és amit ő most „liberális enklávénak” nevezett.

Azt mesélte, hogy a rehabilitációs csoportjába járók többsége „valószínűleg megdöbbent, amikor beléptem, mert a New York Timest olvassák, és a CNN-t nézik, ezért egyfajta szörnyetegnek tartanak”, mondta. „Aztán idővel egyre szívesebben fogadtak.”

Ez felébresztette benne a reményt, hogy az önsegítő csoportokon kívül is sikerülhet csökkenteni a megosztottságot. Mint mondta, a társadalom egyes részeinek politikától függetlenül kellene működniük. Ide tartozik a tudomány is. „A tudomány célja az egzisztenciális igazság keresése” – mondta. „Ez nem szubjektív dolog. Objektívnek kell lennie. Hiszem, hogy a tudomány olyan terület, ahol – ha sikerült elindítani a párbeszédet – megtalálhatjuk az egységet.”

A gond az, hogy a párbeszéd már régen megszakadt. 1900-ban az Egyesült Államokban a három legfőbb halálozási ok a tüdőgyulladás, a tuberkulózis és a hasmenéses betegségek voltak. Egészen megdöbbentő, hogy az összes haláleset 30 százaléka 5 év alatti gyerekeket érintett. A század végére aztán az oltások, az antibiotikumok, a tiszta víz, a jobb szennyvízkezelés és a kártevők elleni védekezés drasztikusan csökkentette a fertőző betegségek halálos kimenetelét. Mára az Egyesült Államokban bekövetkező halálesetek kevesebb mint 1 százalékát teszik ki gyermekhalálozások. A várható élettartam közel 30 évvel hosszabb lett. Mindez óriási eredmény, ami a tudósok és a törvényhozók erőfeszítéseinek köszönhető, akik hipotéziseket teszteltek, az irányelvek elfogadásához szükséges konszenzust alakítottak ki, majd újabb bizonyítékok birtokában módosították azt.

2010 óta azonban a várható élettartam hosszú, folyamatos növekedése megtorpant. A halálozási statisztikák élén ma olyan krónikus betegségek állnak, mint a szívbetegségek, a rák, a stroke és a tüdőbetegségek, amelyek mintegy 130 millió amerikait érintenek, kezelésük pedig az évi 4,9 billió dolláros egészségügyi kiadások 90 százalékát teszi ki. Az USA a világ legkevésbé egészséges, magas jövedelmű országa, amelyet gyógyszerreklámokkal bombáznak, miközben a wellnessipar is ugyanezt teszi – csak alternatív gyógymódokkal. A Navigator nevű demokrata közvélemény-kutató szeptemberi felmérése szerint 10-ből 7 amerikai meg van róla győződve, hogy az egészségügyi rendszer úgy van kialakítva, hogy a gyógyszer- és biztosítótársaságok több pénzt keressenek, ha az amerikaiak betegek.

Kennedy azt tűzte ki céljául, hogy ennek a többségnek a frusztrációját csatornázza be a közegészségügy átalakításába. Ehhez a célhoz több évtizedes ügyvédi pályafutása révén jutott el, amelynek során az ország vizeit szennyező vállalatokkal foglalkozott. Aztán a karrierje későbbi szakaszában felismerte, hogy a gyógyszeripari és az élelmiszeripari vállalatok is hasonló mértékben szennyezik az amerikaiak egészségét. Az egészségügyi minisztérium vezetőjeként központi alaptétele, hogy a modern tudományt megfertőzte az elfogultság és ez emberéleteket követel: szerinte a szabályozó hatóságokat a markában tartja az ipar, az orvosi folyóiratok a profittermelés kényszere miatt korruptak, és még az olyan tekintélyes szervezetek is, mint az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia, csoportnyomás alatt működnek, ami káros a gyerekekre nézve.

Kennedy évekig csak egy irritáló kívülálló volt. A tudományos körök nem vettek róla tudomást. Azt mondja, a közegészségügyi hatóságok – amelyek meggyőződését Kennedy inkább tartja vallásnak, mint tudománynak – még most sem hajlandók vele együttműködni, pedig ma már ő áll az USA egészségügyi bürokráciájának az élén. Ellenfeleit azzal vádolja, hogy kitérnek a vakcinákkal kapcsolatos érvei elől. „Miért nem hajlandók velem 15 éve beszélni? 15 éve kérem, hogy álljon ki valaki, és vitázzon velem erről” – mondta. „Erre azzal reagálnak, hogy: »Ó, ne vitázz vele. Túl őrült. Ne adj neki nyilvánosságot.«”

2017-ben Kennedy úgy látta, végre megkapta a lehetőséget, hogy előadja az oltásokkal kapcsolatos álláspontját. Trump nyomására Kennedy és néhány szövetségese, köztük Aaron Siri, a védőoltások biztonságával foglalkozó ügyvéd, 84 tanulmányt vitt a Nemzeti Egészségügyi Intézetbe, amelyek szerintük alátámasztják állításaikat a vakcinák addig fel nem ismert veszélyeiről.

„Megpróbáltunk beszélni vele. Megpróbáltunk vitát kezdeményezni vele” – mondta Joshua Gordon, a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet volt igazgatója. Gordon és kollégái azért vettek részt a találkozón, hogy amellett érveljenek, hogy a meglévő tanulmányok nem mutattak ki összefüggést a vakcinák és az autizmus, és hasonló állapotok között, és hogy elmagyarázzák, miért nem vehetők készpénznek a Kennedy által behozott tanulmányok. Gordon szerint Kennedy és Siri nem voltak hajlandók a párbeszédre.

Kennedy és Siri viszont azt állítják, hogy az orvosok és a tudósok voltak azok, akik nem voltak hajlandók a párbeszédre. Siri közzétett néhány emailt is, amelyekből kiderül, hogy Gordon végül a CDC-hez irányította őket, és ezzel le is zárta a beszélgetést. A találkozó megerősítette Kennedy meggyőződését, hogy egy olyan szektával van dolga, ami nem hajlandó szembenézni a világnézetét megkérdőjelező bizonyítékokkal.

Mára hasonló helyzet alakult ki Kennedy és az általa vezetett szervezet munkatársai között. Augusztus végén Kennedy arra kérte Trumpot, hogy menessze a személyesen Kennedy által kiválasztott CDC-igazgatót mindössze négy héttel azután, hogy a szenátus megerősítette a kinevezését. Mégpedig azért, mert Kennedy meg volt győződve arról, hogy az igazgató a hivatal tudományos munkatársaival együtt ellene munkálkodik. Aztán a CDC oltásügyi tanácsadó bizottságának tagjait is lecserélte, mert arra a következtetésre jutott, hogy a Covid-korszakban hozott döntéseik nem voltak tudományosan megalapozottak, hanem a gyógyszeripar befolyásolta őket. Mindeközben a stábja arra használta a közösségi médiát, hogy név szerint támadja a tudományos témákkal foglalkozó újságírókat.

Még Kennedy újdonsült pártjában is vannak, akiket mindez aggaszt. Bill Cassidy louisianai szenátor, gasztroenterológus és a szenátus Egészségügyi, Oktatási, Munkaügyi és Nyugdíjügyi Bizottságának republikánus elnöke volt az, akinek a szavazata döntőnek bizonyult februárban, amikor Kennedyt az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériumának élére nevezték ki. Májspecialistaként Cassidy olyan betegeket kezel, akik azért szenvednek májcirrózisban, mert hepatitis B-vel jöttek világra, ami újszülöttkori oltással elkerülhető lenne. Bár Cassidy egyelőre nem volt hajlandó megvonni Kennedytől a támogatást, elutasítja a miniszter állítását, miszerint a hepatitis elleni oltás veszélyes lehet az újszülöttek számára.

„Meghívtam Bill Cassidyt is és másokat is, hogy üljenek le velem, nézzük át a tanulmányokat, és derítsük ki, melyiknek van igaza” – mondta Kennedy. „Ehhez valódi vitára és valódi párbeszédre van szükség, a jelenlegi politikai környezetben azonban erre nincs mód.”

Amikor Kennedy frusztrációját tolmácsoltam Cassidynek, a szenátor elmondta, hogy ő és az egészségügyi miniszter rendszeresen megosztanak egymással tudományos cikkeket és tanulmányokat. „Időnként előfordul, hogy többször is elküldi nekem ugyanazt a cikket” – mondta Cassidy. De amikor Cassidy rámutat a cikkben található statisztikai hibákra, Kennedy azt mondja, hogy azoknak nincs jelentőségük.

Nekem is hasonló tapasztalataim voltak. Miközben ezt a cikket írtam, Kennedy több tanulmányra is hivatkozott, amelyekkel arról akart meggyőzni, hogy ebben a vitában egyedül az ő álláspontja helytálló. Nem vagyok tudós. Bevallom, hogy nem vagyok következetes az éves Covid- és influenzaoltások felvételében, és nem vagyok meggyőződve azok előnyeiről. Most pedig az Egyesült Államok legbefolyásosabb közegészségügyi tisztviselője arra kér engem, egy politikai riportert, hogy döntsek egy olyan egészségügyi vitában, amelyben élet-halál kérdése forog kockán.

Felhívtam Paul Offit gyermekorvost, a Philadelphiai Gyermekkórház Vakcina Oktatási Központjának igazgatóját, aki Kennedy vakcinákkal kapcsolatos nézeteinek egyik leghangosabb bírálójaként ismert. Offit közreműködött egy rotavírus elleni vakcina kifejlesztésében, amely világszerte csökkentette a kisgyerekek kórházi kezelésének egyik legfőbb okát. Kennedy rendszeresen támadja őt, és a pénzügyi összeférhetetlenség tökéletes példájaként emlegeti, mert a vakcina szabadalmának tulajdonosai – köztük a kórház, ahol dolgozik – neki adták a vakcina eladásából származó bevétel egy részét. A vád kizárólag közvetett bizonyítékokon alapul: Offit kezdeti rotavírus-kutatásait a Nemzeti Egészségügyi Intézet finanszírozta, és nem a magánszektor; az orvos ezenkívül kiáll a védőoltások mellett; és az oltások előnyeiről szóló könyveket árul. De semmi sem utal arra, hogy nyereségvágyból valaha is elkövetett volna bármi visszásat. Többekhez hasonlóan, akikkel a cikk kapcsán beszéltem, Offit is kapott halálos fenyegetéseket olyan radikálisoktól, akik szerint a védőoltások melletti kiállása halálos veszélyt jelent. Voltak olyanok is, akik a gyerekeit célozták meg.

Offit azt mondta, hogy Kennedy hazug és szörnyű ember. Megkértem, hogy fejtse ki, mire gondol. „Nem számít, mit mondok” – válaszolta Offit. „Ő úgy gondolja, hogy az orvosi folyóiratokat zsebre vágta a gyógyszeripar, meggyőződése, hogy ez a kormánnyal is így van, és hogy engem is ők pénzelnek. De téved.” Offit azzal folytatta: „Ha vannak adatai, amelyek bizonyítják, hogy igaza van, akkor hozza őket nyilvánosságra, a fenébe is. De nem teheti, mert nincsenek ilyen adatai.”

Megkérdeztem Offitot, hogy lát-e arra módot, hogy visszafordítsák a tudomány iránti bizalomhiány növekvő tendenciáját. „Nem hiszem, hogy erre lenne más mód, mint hogy a vírusok és a baktériumok elvégezzék a felvilágosító munkát. Akkor az emberek rájönnek, hogy túl magas árat fizettek” – válaszolta.

A CDC szerint 2011 és 2024 között megduplázódott (több mint 3 százalékra emelkedett) azoknak az amerikai óvodásoknak a száma, akiknek a családja nem egészségügyi okokból kérte a felmentésüket a kötelező oltások alól. Florida nemrég jelentette be az iskolások oltási kötelezettségének megszüntetését, Idaho államban pedig törvényben tiltják a védőoltásra való kötelezést. Cassidy irodája figyelemmel kíséri a pertussis (szamárköhögés) bakteriális fertőzés növekvő előfordulási arányát; a fertőzés oltással megelőzhető. Cassidy azzal számol, hogy a hagyományosan republikánus többségű államok csökkenő oltási rátája meg fog mutatkozni a fertőzési adatokban. Ezzel szemben Kennedy úgy véli, hogy a rendelkezésre álló adatok nem elég pontosak ahhoz, hogy kimutatható legyen, vajon az új fertőzések az oltatlanok körében jelentkeznek-e.

Először júniusban interjúztam Kennedyvel ehhez a cikkhez, az Egészségügyi Minisztérium központi épületének hatodik emeletén lévő irodájában. A brutalista, szürke betonépület egy hatalmas légkondicionáló berendezésre hasonlít. Kennedy munkatársai azzal viccelődtek, hogy az épület olyan, mint egy börtön, a miniszter pedig arra hívta fel a figyelmemet, hogy ha az ablakok nem lennének olyan mélyre beépítve, akkor csodálatos kilátása lenne az amerikai kongresszus épületének kupolájára.

Kennedy 71 éves, de a súlyemelés, a szolárium, a szigorú étrend és a tesztoszteronpótló terápia miatt inkább egy képregényhősre hasonlít, mint egy idős úrra: bronzos arcát éles vonalak jellemzik, szeme égszínkék. A munkahelyén szigorúan ügyel az öltözékére: sötét, hímzett, keskeny nyakkendőt visel, amilyet apja is hordott néha, és zakót, ami kiemeli izmos mellkasát és bicepszét. Az ingzsebéből vagy az asztalfiókjából rendszeresen elővesz egy-egy Zyn nikotintapaszt, amelyet az alsó ajka és az ínye közé tesz. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan egyezteti össze nikotinfüggőségét és a szoláriumban töltött időt a szövetségi egészségvédelmi tanácsokkal, amelyekben mindkettő ellenjavallt, fészkelődni kezdett. „Nem azt mondom az embereknek, hogy bármiben az én példámat kövessék” – mondta. „Csak annyit mondok, hogy hozzák magukat formába.”

Kennedy elárulta, hogy a munkatársai hibának tartják, hogy szóba állt velem. Élete első ötven évében a magazinok közszolgálati szakemberként, a Kennedy dinasztia potenciális örököseként emlegették, a Time magazin 1999-ben „bolygónk hősének” nevezte. 1995-ben a New York magazin „A Kennedy, aki számít” – címmel tisztelgett RFK Jr. környezetvédelmi tevékenysége előtt. 2006-ban a Vanity Fair George Clooneyval és Julia Robertsszel közösen szerepeltette a zöld témákkal foglalkozó különszámának címlapján.

Aztán körülbelül 20 évvel ezelőtt abbamaradtak a pozitív írások a médiában. Ez azután történt, hogy Kennedy elkezdte hangoztatni, hogy az oltásokban található higany-adalékanyagok valószínűleg autizmusjárványt okoznak. Ezt az állítást már akkor is cáfolták a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ és mások epidemiológiai tanulmányai.

Azok a szerkesztők, akik nem szerették volna elriasztani az embereket az életmentő oltásoktól, többé nem írtak róla hízelgően, a hangvételük kritikusra váltott. „Egytől egyig negatív cikkek” – mondta nekem –,„mindegyik csúnya, gyűlöletkeltő.” Azt mondta, hogy már 20 éve csak rosszakat írnak róla.

A Covid után mégis megugrott Kennedy népszerűsége. Trumphoz hasonlóan ő is a szakértői tekintéllyel szembeni populista ellenszenv hullámát lovagolta meg. „Amikor az utcán járok, egy háztömbön belül hárman is megállítanak, hogy elmondják, mennyire szeretnek” – mondta. A Gallup augusztusi felmérése szerint Kennedy Trump kabinetjének egyik legnépszerűbb tagja: az ország lakosságának 42 százaléka kedvezően vélekedik róla, ami megegyezik az elnök népszerűségével. A személyiségét és az integritását érő nyilvános támadások természetesen zavarják, de fontosnak tartotta elmondani, hogy nem jelentek számára fenyegetést. Elmesélte, hogy azt mondta stábjának: „Ha kicseszik velünk, az csak egy újabb szar cikk lesz egy liberális újságban, ami nem igazán árt nekem.”

Egyébként is úgy gondolta, hogy egyszer már átvertem. Először 2023 tavaszán találkoztam vele, amikor Joe Biden elnökkel versengett a Demokrata Párt elnökjelöltségéért. A Washington Postban megjelent írásom elsősorban arra az érvelésére összpontosított, hogy a hatalmon lévők hazudnak az amerikai népnek – a vakcinákról, a környezeti veszélyekről, az apja és a nagybátyja meggyilkolásáról és sok egyébről. Főleg azért utálta a cikket, mert a címben a „konspiratív” szót használtam, ami szerinte az elitisták szinonimája az „alufóliasapkás” gúnyos kifejezésre. Szerinte ezzel a politikatudós Richard Hofstadter által leírt amerikai paranoiás stílushoz tartozók közé soroltam őt, habár Hofstadter elismerte, hogy a hatalommal rendelkezők – a dohányipari vállalatok, a hírszerző közösség – titkos összeesküvései néha valóban léteznek.

Erre válaszul egy, a cikkemnél majdnem kétszer hosszabb emailt küldött nekem, 78 lábjegyzettel. (Akkoriban éppen perelte a Washington Postot annak egy, a félrevezető információk elleni online küzdelemre létrehozott konzorciumban betöltött szerepe miatt.) „A rólam szóló riportod remekül tükrözi a munkaadód és vele összeesküvő társai nyilvánvaló törekvését, hogy saját gazdasági érdekeik biztosítása érdekében elnyomják a nonkonformista nézőpontokat” – írta. Hetekkel később egy podcastban azzal vádolt, hogy egy összeesküvés részese vagyok.

Ilyen emailt még soha nem kaptam egyetlen politikustól sem. Ha reménytelenül korrupt vagyok, miért töltött órákat a válasz megírásával? Akkor esett le, hogy Kennedy úgy véli, ádáz küzdelemben vesz részt. „Amit látsz, az nem színjáték” – mondta Kennedy egykori ügyvédtársa, Mike Papantonio, aki a 2000-es évek közepén a liberális Air America rádióhálózat műsorában Kennedy társműsorvezetője volt. „Ez valódi düh.”

Kennedyvel ezután is kapcsolatban maradtunk. 2023 októberében, miután a demokraták előválasztásán nem sikerült jelentős támogatottságot szereznie, függetlenként indította újra a kampányát. Annak ellenére, hogy egyetlen elektori szavazat megszerzésére sem volt esélye, 2024 augusztusáig nem adta fel, majd a versenyből kiszállva Trump mellett tette le a voksát – bár pár héttel korábban még azt mondta róla, hogy „a nemzeti tudat legsötétebb ösztöneire apellál”.

Amikor nemrégiben az Egészségügyi Minisztériumban lévő faburkolatú irodájában beszélgettünk, óriási íróasztala mögötti székében hátradőlve üldögélt. A közelében ott díszelgett az egyik, a szövetségi egészségügyi intézményeket támadó, könyvnyi terjedelmű műve, a The Real Anthony Fauci: Bill Gates, Big Pharma, and the Global War on Democracy and Public Health (Az igazi Anthony Fauci: Bill Gates, a nagy gyógyszergyárak és a demokrácia és a közegészségügy elleni globális háború). Innen felügyeli a szövetségi költségvetés minden negyedik dollárjának felhasználását, és szabályozza a nemzet gazdaságának körülbelül 17 százalékát. Azt kérdeztem tőle, hogy mivel magyarázza, hogy megvetett aktivistából a közegészségügyi rendszer vezetője lett.

„Röviden úgy összegezném: a sors keze” – válaszolta.

Kennedy azt mondta, hogy ha ezt a sztorit jól akarom megírni, akkor beszélnem kell a legfontosabb helyetteseivel: Jay Bhattacharyával, a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (National Institutes of Health, NIH) igazgatójával; Marty Makaryvel, az Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerészeti Hivatal (Food and Drug Administration, FDA) biztosával; és Mehmet Oz szívsebésszel, aki televíziós orvosként vált ismertté, miután megkérdőjelezhető „csodás” gyógymódokat népszerűsített, és aki jelenleg az egészségügyi biztosításokat felügyelő központok (Centers for Medicare and Medicaid Services) vezetője. Kennedyhez hasonlóan mindhárom orvos azt állítja, hogy a Covid hatására változott meg a véleményük, amit szerintük a közegészségügyi hatóságok rosszul kezeltek. Nem értettek egyet a kormány vakcinákra vonatkozó és maszkviselési előírásaival. Bár nem osztják Kennedy oltóanyagokkal kapcsolatos minden nézetét, helyettesei abban egyetértenek vele, hogy az amerikai közegészségügyi rendszer nem működik.

A világjárvány elején Bhattacharya, a Stanford Egyetem orvosa és egészségügyi közgazdásza társszerzőként jegyezte a 2020-as Great Barrington Declaration című dokumentumot, amely ellenezte az általános Covid-lezárásokat, és helyettük azt javasolta, hogy az egészséges emberek gyülekezhessenek, és csak a súlyos betegség vagy halál kockázatának leginkább kitett csoportokat, például az időseket és a gyengélkedőket különítsék el. Bhattacharyát emiatt a stanfordi kollégái és a tudományos közösség egyaránt kiközösítette: egy később nyilvánosságra került emailből kiderül, hogy Francis Collins, az NIH akkori igazgatója azt mondta kollégáinak, hogy „gyorsan és megsemmisítő erővel” kell cáfolniuk a nyilatkozatot. Akkoriban havonta több tízezer amerikai halt meg Covidban, a túlterhelt kórházak pedig az összeomlás határán voltak. Battacharya halálos fenyegetéseket kapott – ez mára a közegészségügyi munka visszatérő jellemzőjévé vált –, a Covid éveit pedig ma már a felvilágosodás előtti Európához hasonlítja, amikor Galileo Galileit a katolikus vezetők bebörtönözték, mert azt állította, hogy a Föld kering a Nap körül.

„A helyzet az, hogy akkoriban a tudósok egy viszonylag kis csoportja dönthette el az egész tudományos közeg és a teljes társadalom számára, hogy mi igaz, és mi hamis” – mondta Bhattacharya. Mára azok közül, akik akkoriban a közegészségügyi intézkedéseket irányították, sokan azt mondják, hogy a Covid-oltás kötelezővé tétele kontraproduktív volt, a távolságtartás túl sokáig tartott, a maszkviselés pedig valószínűleg nem sokat segített a fertőzés terjedésének megakadályozásában – bár az is igaz, hogy nem tudhatjuk, mennyivel lett volna magasabb a halálozási arány ezen intézkedések hiányában.

A szakértők által felülvizsgált tanulmányok szerint a Covid-vakcinák jelentősen csökkentették a kórházi ápolást igénylők és a betegség miatti halálozások számát. Kennedy azonban szereti kiemelni, hogy a vírus mutációi miatt a vakcinák nem tudták megakadályozni a fertőzést, annak ellenére, hogy a tudományos hatóságok eredetileg erre számítottak. Kennedy ugyancsak elutasítja a megmentett életek számának matematikai modellezését, és azt állítja, hogy a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központnak a Covid-halálesetekre vonatkozó becslései a “kormányzati adatkáosz” miatt torzítottak. Azt azonban senki sem vonja kétségbe, hogy a világjárvány súlyossága – amelynek csúcspontján egy hónap alatt több mint 95 ezer amerikai halt meg – megváltoztatta a nemzetnek az egészségügyi hatósághoz való viszonyulását. A Texasi Egyetem Délnyugati Orvostudományi Központjának (University of Texas Southwestern Medical Center) kutatói által végzett tanulmány szerint 2020 és 2022 között a lakosság CDC iránti bizalma 82 százalékról 56 százalékra esett vissza. Ezt azóta sem heverte ki az ország.

Kennedy csapata mindezért a Biden-korszak idején a helyükön dolgozó elődeit hibáztatja. Amikor az FDA-biztosi kinevezése előtt hasnyálmirigy-sebészként dolgozó Makaryval találkoztam, azt mondta, hogy bizonytalan időkben veszélyes és önpusztító csoportgondolkodás alakulhat ki. Kennedy és szövetségesei kiemelik, hogy a pandémia idején a közegészségügyi hatóságok szorgalmazták, hogy a közösségimédia-platformok korlátozzák a Coviddal kapcsolatos téves információk közzétételét, ezzel pedig elnyomták a vitát. Magát Kennedyt is kizárták az Instagramról. Egy bejegyzésében ugyanis a 86 évesen elhunyt baseball-legenda, Hank Aaron halálát „az idős emberek körében röviddel a Covid-oltás felvétele után tapasztalható gyanús halálesetek hullámához” tartozónak nevezte. A kritikusok azzal vádolták Kennedyt, hogy alaptalanul spekulál Aaron halálának okáról, és az orvosszakértői hivatal nyilatkozatát idézték, ami szerint Aaron természetes halállal halt meg. Kennedy azzal vádolta kritikusait, hogy rendes boncolás nélkül zárták ki a védőoltás-összefüggést, és követelte, hogy végezzenek boncolást.

A Covid során tapasztaltak Kennedyt, Makaryt, Bhattacharyát és Ozt a tudományos számkivetettek társaságába tömörítették. „Lázadók, nemkívánatos személyek lettünk, mert olyan kérdéseket tettünk fel, amelyekről az ember azt gondolná, hogy az akadémiai orvostudományban biztosan fel lehet tenni” – mondta Oz az irodájában, ahol a félelemmentesség és az agresszió jelképeként egy kitömött méhészborzot tart.

Trump újraválasztása után Kennedy egészségügyi minisztériumának leendő vezetői csapata Oz 10 hálószobás, 1720 négyzetméteres Palm Beach-i házában gyűlt össze, nem messze Trump mar-a-lagói birtokától. A házat ugyanaz az építész tervezte, aki a Kennedy gyermekkori nyaralásainak helyszínéül szolgáló, nem messze lévő tengerparti villát is. „Ugyanolyan illatot áraszt” – mondta Kennedy. Reggelente, mielőtt a csapata nekiült volna megtervezni az amerikai egészségügy jövőjét, Kennedy összeterelte az ott lévőket, hogy menjenek vele együtt az óceánban úszni. Időnként Kennedy barátja, a humorista-színész, és szintén gyógyulófélben lévő szenvedélybeteg Russell Brand – aki ártatlannak mondta magát egy Angliában ellene zajló nemi erőszak és szexuális erőszak vádjával indított perben – is csatlakozott hozzájuk. Kennedy elmondása szerint a Palm Beachen töltött hónapok megerősítették abban a döntésében, hogy még inkább eltávolodjon a Demokrata Párttól. És ezzel a családja nagy részétől is, akik továbbra is Trump-ellenesek maradtak. Azt mondta, hogy az Oz házában összegyűlt republikánusok „mind nagyon idealista emberek, ami nem felelt meg annak a képnek, amit gyerekkoromban a Republikánus Pártról gondoltam. Az ottlétem leglenyűgözőbb és legfelüdítőbb eleme az volt, hogy ezek az emberek nem azon gondolkodtak – ahogy a demokraták elképzelik –, hogy hogyan lehetne csökkenteni a gazdagok adóit, és hogyan lehetne átverni a szegényeket. Hanem azt kérdezték: hogyan lehet minden amerikainak jobb?”

Egy alkalommal a Stanford egyetem vezetői is meglátogatták őket, hogy Kennedy és Oz kikérdezhessék őket arról, miért indított az egyetem vizsgálatot Bhattacharya szakmai magatartásával kapcsolatban a világjárvány idején. Mostanra a korábban kitaszítottak lettek a hatóság.

Kennedy mostanában úgy írja le az elnökkel való kapcsolatát, hogy olyan, „mint amikor randizol valakivel, és egyre jobban kedveled”. 2024 júliusában, a Trump elleni sikertelen merénylet után kezdtek el találkozgatni. Kennedy arra jutott, hogy a Trumpról alkotott korábbi benyomásai – miszerint „bombasztikusan narcisztikus”, híján van a kíváncsiságnak, és nem olvas könyveket – tévesek voltak. „Egyszer a repülőn ültünk, és Szíriáról beszélgettünk. Ő pedig rajzolt nekem egy térképet a Közel-Keletről. És tökéletes térkép volt” – mesélte Kennedy. „Aztán beírta az egyes országok haderejének létszámát, valamint a különböző határok mentén állomásozó csapatok méretét.” Trump sporttal kapcsolatos kvízkérdéseket is feltett Kennedynek, majd felsorolta, hogy mennyi a Wall Street legfontosabb bankárainak nettó vagyona.

„Kénytelen voltam elkezdeni Trumpra populistaként tekinteni, aki szembeszáll a bebetonozott hatalommal, a mélyállammal valamint az állami és vállalati hatalom összeolvadásával” – mondta Kennedy. Elismeri, hogy ez Trumpot furcsa „paradoxonná” teszi, „mert ugyanakkor ő a leginkább vállalkozásbarát elnök, legalábbis George W. Bush óta”.

Ez nagy szó Kennedytől, aki a 2000-es évek elején Bush vállalatpárti környezetvédelmi politikáját az európai fasiszták tevékenységéhez hasonlította. Megkérdeztem tőle, hogyan egyezteti össze Bush-kritikáját azzal, hogy egy olyan elnök kabinetjében dolgozik, aki egy olajipari vezetőt, Chris Wrightot – aki az éghajlatváltozással kapcsolatos figyelmeztetéseket nemrég „badarságként” jellemezte – nevezett ki energiaügyi miniszternek. „Chris Wright világnézete sokszínű” – válaszolta Kennedy.

RFK Jr. évtizedekig „FDR/Kennedy liberálisnak” nevezte magát. A MAGA-mozgalom elfogadásával aztán barátságokat veszített el, a családjában pedig feszültséget szított. Egy 2022-es, a kötelező védőoltások elleni tüntetésen Kennedy az Egyesült Államok Covid-kezelését totalitáriusnak nevezte, és arra figyelmeztetett, hogy az új technológiák nagyobb hatalmat biztosítanak a kormánynak az amerikaiak felett, mint a náciknak volt Anne Frank felett az akkori Európában. Erre válaszul nővére, Kerry Kennedy azt írta az X-en: „Bobby tegnapi hazugságai és félelemkeltése egyszerre volt undorító és romboló.” Amikor RFK Jr. felesége, Cheryl Hines színésznő (aki Larry David feleségét alakítja az HBO Curb Your Enthusiasm, a magyar verzióban Félig üres című sorozatában), nyilvánosan bírálta őt ezekért a kijelentésekért, bocsánatot kért. Kennedy és Sheldon Whitehouse, Rhode Island demokratikus szenátora, egykor olyan közeli barátok voltak, hogy egymás esküvői ceremóniáin is szerepet kaptak. Ezzel szemben mostanában, amikor Whitehouse nyilvános meghallgatásokon kérdezi Kennedyt, a hangjából árad a megvetés. A pénzügyi bizottság szeptemberi ülésén Kennedy azt mondta régi barátjának: „Ismered a mobilszámomat. Hét hónapja nem hallottam felőled. Hívj fel! Szívesen találkoznék veled.” (Whitehouse szenátusi irodája nem reagált az Atlantic megkeresésére a témában, de Kennedy szerint Whitehouse október végén válaszolt az ajánlatára, és beleegyezett a találkozóba.) Nemrégiben Kennedy unokatestvére, Tatiana Schlossberg, JFK egyik unokája, aki gyógyíthatatlan rákban szenved, a The New Yorker magazinban arról írt, hogy a kórházi ágyából nézte, ahogy “a logika és a józan ész ellenére is Bobby lett az egészségügyi miniszter”, majd felrótta neki, hogy csökkentette a rákkutatás finanszírozására fordított összeget. Kennedy erre nem kívánt reagálni.

„Az, hogy a gúnyolódás ellenére is kitart, sokat elárul arról, hogy messiásnak tartja magát” – mondta nekem nemrég Mark Green New York-i demokrata politikus, Kennedy egy másik egykori barátja. „Sajnos teljesen elment az esze, azt állítja, hogy Biden jobban ellenezte a szólásszabadságot, és fasisztább volt, mint Donald Trump.”

Kennedy és csapata végül megegyezett a minisztériumuk szerkezeti felépítésére vonatkozó elvek tekintetében. „Egy 1,73 billió dolláros, perverz ösztönzőcsomagról beszélünk” – mondta nekem. „Ez az orvosokat, a kórházakat, a biztosítótársaságokat, az egyéb szolgáltatókat és a gyógyszergyárakat is arra ösztönzi, hogy pénzt keressenek azzal, hogy az embereket betegen tartják.” Ennek rendbetételéhez radikális intézkedésekre lesz szükség.

Az azóta eltelt egy évet ellentmondások, rombolás és új kezdeményezések jellemezték. Kennedy és a Trump-féle Fehér Ház elbocsátások és kényszernyugdíjazások révén az egészségügyi minisztérium nagyjából minden negyedik dolgozóját elküldte, beleértve számos magas beosztású tisztviselőt és a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ több ezer alkalmazottját is, amit Kennedy egy beszélgetésünk során „kígyóveremnek” nevezett. A kezdeti időszakban Kennedy Elon Musk kormányzati hatékonysági osztályának (DOGE) csapatával együttműködve több százmillió dollárnyi kutatási támogatást törölt, és védelmébe vette a Fehér Ház költségvetési javaslatát, amely a Nemzeti Egészségügyi Intézetek finanszírozását 40 százalékkal csökkentette. Annak ellenére, hogy kijelentette: hajlandó lenne több pénzt elfogadni, ha a Kongresszus másképp döntene. „Sokat beszélgettem erről Elonnal” – mondta Kennedy. „Muszáj valami radikálisat csinálni az elején. Ha nem így cselekszel, veszítesz a lendületből”.

Május 27-én azzal sokkolta a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ tudósait, hogy bejelentette: egészséges gyermekek és terhes nők számára minisztériuma többé nem fogja ajánlani a Covid elleni emlékeztető oltást, mégpedig azért, mert az említett csoportok esetében a klinikai vizsgálatok nem bizonyították kellőképpen annak biztonságosságát és hatékonyságát. A szakértő munkatársak felháborodtak: Kennedy nem mutatott be új adatokat a lehetséges káros hatásokról, amelyek a meglévő ajánlás visszavonását indokolták volna, miközben közismert tény, hogy a Covid-fertőzés mind az anyára, mind a magzatra nézve fokozottan veszélyes. „Tudtam, hogy ezek a döntések ártani fognak az embereknek” – mondta nekem Lakshmi Panagiotakopoulos, a CDC Covid-vakcinákkal foglalkozó vezető tanácsadója, aki Kennedy intézkedései miatt mondott fel. „Tudósként és olyan emberként, aki egész karrierje során ezzel foglalkozott, úgy vélem, hogy sok vér tapad a kezéhez.”

Néhány nappal később Kennedy elmozdította a védőoltási ütemtervek ajánlásáért felelős bizottság 17 tagját, helyükre pedig egy kisebb csoportot nevezett ki, amely azonnal elrendelte a higanyvegyület tiomerzál eltávolítását az influenzaoltásokból, annak ellenére, hogy a CDC továbbra is biztonságosnak tartja azt. Az új bizottság emellett megkérdőjelezte a gyakorlatot, hogy a gyermekek egy oltással kapják meg a kanyaró, a mumpsz, a rózsahimlő és a bárányhimlő elleni védőoltást, arra hivatkozva, hogy a Merck és a CDC korábbi tanulmányai szerint a kombinált oltás után gyakrabban fordulnak elő lázas rohamok. Kennedy emellett 500 millió dollárnyi szövetségi támogatást vont meg az mRNS-vakcinák kutatásától, arra az orvosi szervezetek által vitatott, saját megállapítására hivatkozva, hogy ez a technológia gyengén teljesít a gyorsan mutáló légúti vírusokkal szemben.

Más területeken olyan változásokat vezetett be, amelyeket a baloldali egészségügyi aktivisták és wellness-influenszerek, valamint a tudományos fősodor számos képviselője már régóta szorgalmazott. Kezdeményezte a csecsemőtápszerek összetevőinek felülvizsgálatát, a diákok mobiltelefon-használatának korlátozását, az ízesített e-cigaretták értékesítésének leállítását, valamint a tej értékesítésére vonatkozó korlátozások eltörlését az iskolákban. 12 állam kormányzóit rábeszélte, hogy élelmiszerutalványokkal ne lehessen cukrozott üdítőt vásárolni. Bejelentette, hogy tervbe vette a gyógyszeripari reklámok és az egészségtelen élelmiszerek gyermekeknek való reklámozásának korlátozását, az orvosok dietetikai oktatásának kiterjesztését, egyes gyógyszerek árának csökkentését, az ultrafeldolgozott élelmiszerek csomagolásán a feltűnőbb címkézést, valamint az élelmiszer-adalékanyagok szigorúbb tesztelését. Kennedy minisztériumának nyomására a nagy élelmiszergyártók bejelentették, hogy beszüntetik egyes élelmiszer-színezékek gabonapelyhekben és édességekben való használatát.

Helyettesei azt mondják róla, hogy végtelenül kíváncsi az új tudományos eredményekre, és hajlandó a vele egyet nem értők véleményét is meghallgatni. Bhattacharya azt mesélte, hogy a 2025-ös texasi kanyarójárvány idején, amely az elmúlt évtizedek legsúlyosabb ilyen járványa volt az Egyesült Államokban, négyszemközt azt tanácsolta Kennedynek, hogy támogassa a kanyaró elleni oltást, mint a betegség megelőzésének leghatékonyabb módját. „Ha bizonyítékokat mutatsz neki, akkor a bizonyítékok alapján megváltoztatja a véleményét” – mondta Bhattacharya. Kennedy aztán valóban hatékonynak nevezte a kanyaró elleni oltást, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a szülőknek önállóan kell dönteniük, és olyan módszereket is népszerűsített a kanyaró tüneteinek kezelésére, mint például a csukamájolaj.

A miniszter egyébként falja a tudományos tanulmányokat. Augusztusban Andrea Baccarelli, a Harvard T. H. Chan School of Public Health dékánja közzétett egy áttekintést a meglévő tudományos adatokról, amelyek szerint elképzelhető, hogy a terhesség során szedett Tylenol (paracetamol) és az autizmus vagy a figyelemzavar kialakulása között van összefüggés. Kennedy elmondta, hogy egy egész hétvégét azzal töltött, hogy átolvasott 70 ezzel kapcsolatos tanulmányt. Beszélt Baccarellivel, egy másik, a témával foglalkozó kutatóval sms-eket váltott, és megkérte a Kenvue, a Tylenol márkát jelenleg tulajdonló vállalat vezérigazgatóját, hogy hozzon magával tudósokat az Egészségügyi Minisztériumba, hogy tájékoztassák őt.

Kennedy árnyalt következtetésekre jutott – árnyaltabbra azoknál, amiket a főnöke, az elnök később megfogalmazott. Köztudott, hogy a várandósság alatt fellépő magas láz rossz hatással van az újszülöttekre. Ezért minden olyan közegészségügyi tanácsot, amely a lázcsillapító Tylenol szedését ellenzi, gondosan meg kell fontolni, mondta nekem. De amikor Trumpnak beszámolt a megállapításairól, Kennedy szerint az elnök válasza az volt, hogy azonnal tegyenek közzé figyelmeztetést a Tylenollal kapcsolatban a közösségi médiában.

Kennedy – saját elmondása szerint – erre azt válaszolta az elnöknek: „Ezt nem tehetjük meg. A dolog nem egyértelmű, nem ijeszthetjük el az embereket a Tylenoltól, ráadásul óriási ellenállásra számíthatunk a nagy gyógyszergyártó cégek részéről.” Trump erre úgy reagált: „Leszarom." A néhány héttel később, a bejelentéshez Marty Makary által mellékelt közleményben az FDA arra kérte az orvosokat, hogy alacsony láz esetén óvatosan alkalmazzák a gyógyszert, de azt is hozzátette, hogy egyelőre nincs bizonyíték a Tylenol és a fejlődési rendellenességek közötti ok-okozati összefüggésre.

Trump azonban kevésbé szereti árnyalni a dolgokat. „Ne szedjék a Tylenolt. Ne szedjék!” – mondta az elnök a szeptember 22-i sajtótájékoztatón. „Küzdjenek, hogy ne kelljen bevenniük!” Az orvosi közösség felháborodott. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Szövetsége, az Amerikai Szülész-Nőgyógyászok Szakkollégiuma és más neves egészségügyi szervezetek nyilatkozatokat tettek közzé, amelyekben azt tanácsolták az orvosoknak és a betegeknek, hogy hagyják figyelmen kívül Trump ajánlását.

Kennedy mindezek ellenére dicsérte az elnök bátorságát. Néhány hónappal korábban, egy Fehér Házban rendezett eseményen RFK Jr. Trumpot Kennedy elnökhöz hasonlította, aki az 1960-as évek elején Rachel Carson biológussal együttműködve azon dolgozott, hogy csökkentsék a rovarirtó szerek használatát. „A nagybátyám megpróbálta ezt megvalósítani, de megölték, így nem tudta befejezni” – mondta Kennedy, Trump mellett ülve. „Azóta várunk egy olyan elnökre, aki kiáll és felszólal az amerikai nép egészségének védelmében.”

A saját mitológiában bővelkedő Kennedy-családban felnőve RFK Jr. mindig is különösen fogékony volt a cameloti misztikumra, pátoszra és magasztosságára. Apja olyan hősi költemények olvasására ösztönözte, mint Tennyson Ulysses című műve, de Bobby Jr. még gyermekkorában megtanulta Rudyard Kipling If és Gunga Din című verseit is.

Arthur király legendája mély benyomást tett a fiúra, akit jobban érdekelt a szalamandrák és kígyók befogása az erdőben, mint az iskolai tananyag. Különösen kedvelte T. H. White regényét, a The Once and Future Kinget, amely az ifjú Arthur Merlin melletti tanulóéveiről szól. „Így kezdett el érdekelni a solymászat” – mesélte Kennedy. Első vörösfarkú sólymát 11 éves korában kapta az édesapjától. A madarat Arthur varázsló féltestvére után Morgan le Faynek nevezte el.

Miután meggyilkolták az apját, Bobby Jr. édesanyja, Ethel Kennedy, a fiatalok lázadásától forrongó világban egyedül maradt 11 gyermekkel. Kennedy visszaemlékezése szerint 1969 nyarán történt, hogy Cape Codon részt vett egy Vietnámba induló fiatal katona búcsúpartiján. Elmondta, hogy az LSD trendje akkoriban érkezett meg Kaliforniából, és amikor aznap este stoppal hazafelé tartott, valaki felajánlott neki egy adagot. Akkori kedvenc képregénye, a Turok, Son of Stone, őskori állatok között élő amerikai őslakosok kalandjait követte nyomon. A képregény egyik történetében az őslakos amerikaiak hallucinogén gyümölcsöt fogyasztanak. „Dinókat fogok látni?” – kérdezte Kennedy az LSD-t felajánló személytől. „Nagyon érdekelt a paleontológia” – magyarázta. Minden bizonnyal ez volt az első alkalom, hogy valaki ezzel indokolta a tudatmódosító szer használatát.

A drog hatásának lecsengése után egy, az apját és nagybátyját egy helyi étterem pultja mögött ábrázoló fénykép rondított bele az utazásába. Ekkor egy újabb csoport fiatal metamfetamint kínált neki. Az első élménye olyannyira erősre sikeredett, hogy új életpályán indította el. Néhány hónapon belül már rendszeresen járt New Yorkba, hogy a 72. utcán heroint vásároljon. „Gyerekkorom óta rendszeresen adtam be gyógyszereket és injekciókat állatoknak. Úgyhogy nekem ez nem volt olyan nagy ugrás” – mondta a tű használatáról. „A városunkban voltak olyan kölykök is, akik speedet lőttek be maguknak.” Tizenöt éves volt ekkor.

2025 januárjában, miután Trump bejelentette, hogy Kennedyt jelöli az egészségügyi minisztérium élére, unokatestvére, Caroline Kennedy, JFK lánya, nyilvános levelet írt, amelyben ellenezte a kinevezését. Mint írta, részben azért vélekedett így, mert tanúja volt annak, amit Kennedy fiatal droghasználóként tett: őt okolta azért, hogy a család más tagjait is a függőség útjára vezette. A fiatal Bobbyt ragadozóként írta le. Úgy vélte, hasonló a ragadozó madarakhoz, amelyeket nevelt, és azt mondta, hogy „a figyelem és a hatalom iránti vágy rabjává vált”. „A kábítószerek a pincéjében, a garázsában és a kollégiumi szobájában is elérhetőek voltak, és szerette mutogatni, ahogy kiscsirkéket és egereket rak a turmixgépbe, hogy megetesse a sólymait” – írta. „Gyakran voltunk ehhez hasonló, kétségbeeséssel és erőszakkal teli, elborult jelenetek tanúi.”

Amikor Kennedynek felolvastam ezeket a szavakat, szinte alig reagált. „Nem vitatnám ezt annyira” – mondta. „A függőség egyfajta önimádat.”

Mire felvették a Harvardra (apja, nagybátyjai és nagyapja is ott tanultak), már több bentlakásos iskolából is kirúgták, letartóztatták marihuána birtoklásáért, édesanyjától pedig elhidegült. Még tinédzserkorában vonatra pattant, hogy elmenjen San Franciscóba, ahol a hippikkel lógott, majd egy coloradói fakitermelő telepen dolgozott. 14 évig tartott a heroinfüggősége, beleértve a virginiai egyetemen joghallgatóként töltött idejét és az első házasságát is (1982-ben vette feleségül Emily Blacket, aki szintén jogot tanult a virginiai egyetemen). 1983 szeptemberében aztán egy Dél-Dakotába tartó repülőjáraton túladagolta magát. Heroin birtoklásáért emeltek ellene vádat, két év próbaidőre ítélték, majd a következő öt hónapot egy New Jersey-i rehabilitációs intézetben töltötte. Röviddel a kezelésének vége után, amíg a család a Kennedy-birtokon gyűlt össze, a nála nagyjából egy évvel fiatalabb testvére, David Kennedy a közeli Palm Beach egyik hotelszobájában túladagolta magát, és meghalt.

Bár Kennedy azt állítja, hogy amióta tiszta lett, nem fogyasztott heroint, az agyát egyfajta „gyógyszerkészítő gyógyszertárnak” tartja, amely képes bármit – sziklamászást, solymászatot, szexet – kábítószerré alakítani. 2024-ben a New York magazin nyilvánosan köszönt el riporterétől, Olivia Nuzzitól, miután tudomást szerzett arról a megítélésük szerint helytelen személyes kapcsolatról, amelyet Nuzzi Kennedyvel ápolt, akiről az azt megelőző évben készített portrét. (Cikkünk nyomtatott kiadásának nyomdába kerülése után újabb, részletesebb állítások láttak napvilágot Nuzzival való kapcsolatáról. Kennedy nem volt hajlandó kommentálni az ügyet.) Kennedy gyermekeinek egykori bébiszittere a Vanity Fair magazinnak azt állította, hogy Kennedy molesztálta őt, amikor ő 23 éves volt, Kennedy pedig 45. A cikk megjelenését követően Kennedy sms-ben bocsánatot kért a bébiszittertől, bár azt állította, hogy nem emlékszik az általa leírt eseményekre. Azt nyilatkozta: „Nem vagyok egy templomba járó jófiú.” „Annyi csontváz van a szekrényemben, hogy ha mind szavazhatnának, elindulhatnék a világ királya címért.”

Kennedy azt mondja, hogy az elvonókúra után, az 1980-as évek elején az Anonim Alkoholisták szokásai és elvei – a spirituális elköteleződés, a radikális őszinteség és a szolgálatra való összpontosítás – kombinációja segítségével építette újjá magát. Amikor elnökjelölt-jelölt volt, közölte a biztonsági embereivel, hogy minden nap részt kell vennie az Anonim Alkoholisták egy találkozóján, függetlenül attól, hogy hová utazik. Ezt a gyakorlatot a Los Angelesből Washingtonba költözése óta is megtartotta. Megkérdeztem tőle, hogy mennyire befolyásolja manapság az, hogy gyógyulóban lévő szenvedélybeteg. „Szerintem mindent ez alakított” – válaszolta. Még egészségügyi miniszterként is támogat más gyógyulófélben lévőket. „Folyamatosan fogadok hívásokat” – mondta.

Saját meglátása szerint a heroinfüggőségből való gyógyulás a kárhozatból hozta vissza az élők közé. „Az, hogy túléltem a poklot, más megvilágításba helyezi az életet, és lehetőséget ad egyfajta megváltásra.” Úgy állította helyre az önbecsülését, hogy titkos szégyenét, a szenvedélybetegséget egy önmagánál nagyobb célnak szentelt életre cserélte. Katolikus hitében gyökerező gyógyulása ily módon összeolvadt azzal a nyilvános hadjárattal, amelyet az amerikaiak egészségét szerinte fenyegető veszélyek ellen folytat. Talán ezért is olyan szenvedélyesek a védőoltásokkal és más kérdésekkel kapcsolatos szónoklatai. „Tudod, az embernek teljesen el kell köteleződnie egy életmód mellett” – mondta az anonim alkoholisták 12 lépéses folyamatáról beszélve. „Mindannyian Joseph Campbell hősi utazásán veszünk részt.”

Felépülése után megalapította a Riverkeeper nevű nonprofit szervezetet, amely a Hudson folyó és más New York-i vízgyűjtő területek védelmét tűzte ki célul; környezetvédelmi jogi irodát alapított; elvált Blacktől; másodszor is megnősült, ezúttal Mary Richardson építészmérnököt vette feleségül; majd belevágott az emberi egészséget fenyegető kémiai szennyezés elleni élethosszig tartó küzdelembe. 2010-ben, 16 év házasság után elvált Richardsontól; a nő hűtlenséggel vádolta, ő pedig bántalmazónak nevezte Richardsont. A viszályokkal teli eljárás lezárulta előtt aztán Richardson öngyilkos lett. 2014-ben Kennedy feleségül vette Cheryl Hinest. Hat gyermeke van: Blacktől kettő, Richardsontól négy.

Sikeres ügyvéd volt: megnyerte a General Electric ellen a Hudson folyó szennyezése miatt indított pert, a DuPont ellen a nyugat-virginiai cinkolvasztó üzem szennyezése miatt indított pert, valamint a Monsanto ellen egy olyan rákfajtával kapcsolatban indított pert, amelyet állítólag a glifozát okozott, amely akkoriban a világ egyik legnépszerűbb gyomirtójának fő összetevője volt. Számos ügyben ő maga személyesen képviselte ügyfeleit.

John Morgan, az ország egyik legsikeresebb peres ügyvédje, a 2015-ös dél-kaliforniai földgázszivárgás és a 2023-as, Ohio állambeli East Palestine-ben történt, nagy visszhangot kiváltó vonatbaleset után dolgozott együtt Kennedyvel. Morgan szerint háromféle ügyvéd létezik: a keresők, akik megtalálják a felpereseket; a darálók, akik a bíróság elé viszik az ügyet; és a gondviselők, akik mindezt a megfelelő mederben tartják. Kennedy az egyik legjobb kereső volt, akivel valaha találkozott. „Az emberek követik” – mondta Morgan.

Annak ellenére, hogy Kennedy több mint négy évtizede pereskedik a környezetszennyezők ellen, csak azután kezdett el a védőoltásokkal foglalkozni, hogy előadásain egyre több autista gyermeket nevelő anya jelent meg, és egyikük rábeszélte, hogy olvassa el azokat a tanulmányokat, amelyek szerint kapcsolat van a védőoltások és az autizmus között. Senki sem vitatja, hogy az oltásoknak lehetnek káros mellékhatásai: a Nemzeti Vakcina Károsodás Kompenzációs Program (NVICP) létezése is bizonyítja, hogy az amerikai közegészségügyi hatóságok ezt elismerik. A károsodás gyakorisága és jellege azonban nagyon vitatott. 2006 és 2022 között körülbelül 5 milliárd védőoltást adtak be az Egyesült Államokban. Az NVICP körülbelül minden 1 millió adag után fizetett átlagosan egy kártérítést. Kennedy úgy véli, hogy a károsodások valós aránya a közölt adatoknál százszor magasabb lehet. Akárcsak a környezetszennyező nagyvállalatok elleni keresztes hadjáratában, az oltások elleni küzdelemben is ügyvédként lép fel: emberibbé teszi az áldozatokat, az ellenfeleit pedig démonizálja, míg hallgatóságát kutatómunkájával és felháborodásával nyűgözi le.

A mesékkel és a bíróságon játszódó sorozatokkal ellentétben a tudomány nem mindig biztosít egyértelmű narratívát. Előfordulhat, hogy az elsődleges eredmények nem reprodukálhatók. A valós megállapításokat elnyomhatja a statisztika zaja. Időbe telhet, mire megmutatkoznak a katasztrofális mellékhatások. Az igazság folyamatos keresése során a közvélemény könnyen összezavarodhat: a margarint mindaddig a vaj egészséges alternatívájának tekintették, amíg a kutatások ki nem mutatták, hogy mesterséges transzzsírsavakat tartalmaz, amelyek évente 50 ezer idő előtti halálesethez járulnak hozzá.

A Merck gyógyszergyár Vioxx nevű gyógyszere csodaszernek tűnt a fájdalomcsillapításban – mindaddig, amíg a kutatók ki nem derítették, hogy becslésük szerint akár 140 ezer újonnan kialakult szívbetegséggel hozható összefüggésbe. Az 1990-es évek étkezési piramisa, amely a rostok és fehérjék helyett a feldolgozott szénhidrátokat helyezte előtérbe, ma már rossz viccnek tűnik annak fényében, amit a kutatások a jelenlegi járványszerű elhízás kiváltó okairól kimutattak.

Kennedy azon a véleményen van, hogy minél több embernek kellene az ő példáját követve közvetlenül tudományos munkákból tájékozódnia. „A szakértőkbe vetett bizalom nem tartozik a tudomány jellemzői közé” – szokta mondani. „És a demokrácia jellemzői közé sem. Az önkényuralom és a vallás sajátossága." Viszont az, hogy mindenki „végezzen saját kutatást”, ahogyan azt Kennedy javasolja, már a genomszerkesztés megjelenése előtt is kivitelezhetetlen volt. Amikor felvetettem Kennedynek, hogy ezzel saját magát is egészségügyi szakértőnek tekinti, nem értett egyet. „Nem azt mondom az embereknek, hogy bízzanak bennem. Azt mondom nekik: „Ne bízzatok bennem. ”

Beszélgetéseink során gyakran vitáztunk egy-egy tudományos vita részleteiről. Emlékeztettem például arra, hogy 2005-ben azt állította, hogy ha a legtöbb vakcinából eltávolítanák a tiomerzált, csökkenne az autizmusos diagnózisok száma – azóta azonban a legtöbb vakcinából valóban eltávolították a tiomerzált, az autizmusos diagnózisok száma viszont továbbra is emelkedik. Ő erre azt válaszolta, hogy ez azzal magyarázható, hogy ugyanebben az időszakban kezdtek alumíniumot hozzáadni az oltásokhoz, meg hogy egyes influenzaoltások még mindig tartalmaznak tiomerzált. Ugyanakkor a terhes nők és kisgyerekek többsége már nem kap ilyen tartósítószereket tartalmazó influenzaoltást – és ez azt megelőzően is így volt, hogy Kennedy megtiltotta a tiomerzál influenzaoltásokban való használatát.

Egy másik alkalommal arra hívta fel a figyelmemet, hogy az Egyesült Államok, ahol a lakosság nagy része beoltatta magát a Covid ellen, a világ népességének csupán 4,2 százalékát teszi ki, ugyanakkor a világjárvány okozta halálesetek 19 százalékáért felelős. Erre azt válaszoltam, hogy ezeket a különbségeket valószínűleg más tényezők magyarázzák, például az Egyesült Államok átfogóbb adatrendszere, a krónikus betegséggel élők magasabb aránya, az idősebb népesség és a hidegebb éghajlat. Kennedy mindezt elfogadta, de azt mondta, hogy ő egy szűkebb értelemben vett állítást fogalmazott meg, miszerint „az az állítás, hogy csak az oltás mentett meg minket, nem meggyőző”.

Átküldött egy Pfizer által várandós nők körében lefolytatott, placebokontrollos covid-oltási kutatást. Eszerint a beoltottak körében több veleszületett rendellenességet mutattak ki az újszülötteknél, mint a beoltatlanok között. Erre azt válaszoltam, hogy a Pfizer szerint a különbség statisztikailag elhanyagolható volt. Ő azzal vágott vissza, hogy a különbség azért nem érte el a statisztikai relevancia szintjét, mert a tanulmány nem volt elég nagy, „a Pfizer pedig a rossz eredmények láttán azonnal leállította”. Ha ez igaz, akkor ez a vállalat rosszindulatú szándékát jelzi. „Miért nem kérdezi meg erről a Pfizert?” – kérdezte. „Folyamatosan hívogatnia kellene őket”.

Úgyhogy felhívtam a Pfizert. Megengedték, hogy interjút készítsek az egyik tudóssal, aki részt vett a cég Covid-oltást vizsgáló programjában, de kérték, hogy magánéletének védelme érdekében ne írjam le a nevét. A kutató elmondta, hogy a vizsgálatot nem a rossz eredmények miatt állították le, hanem azért, mert az adatok nem mutattak ki biztonsági aggályokat az oltással kapcsolatban – ami azt jelentette, hogy etikátlan lett volna megakadályozni, hogy a kontrollcsoport tagjai megkapják a vakcinát, tekintettel a terhesség alatti Covid-fertőzéssel járó súlyos kockázatokra.

Azt is elmagyarázta, hogy a további vizsgálatok megállapították, hogy az eredetileg jelentett összes veleszületett rendellenesség közül csak egy keletkezett a vakcina beadása után, a terhesség 24. hetében. „Nem lehet a vakcinát hibáztatni olyasmiért, ami a vakcina beadása előtt történt” – mondta a kutató.

Amikor az érveinek ellentmondó adatokkal szembesítik, Kennedy rendszeresen azzal vádolja ellenfeleit, hogy félrevezető szándék vezérli őket – azaz hogy a profit vagy a szakmai előrelépés a motivációjuk. Valószínűleg reflexből cselekszik így, peres ügyvédként szerzett tapasztalatai miatt. John Morgan, aki számos peres ügyben partnerként dolgozott vele, úgy fogalmazott: nehéz úgy perelni a környezetszennyezőket és a cigarettagyártókat, hogy ne váljon meggyőződéseddé, hogy a vádlottak „előre kitervelt gyilkosságot követnek el”. Kennedy ugyanezt a szemléletet alkalmazza az orvosi intézményrendszerre is, amelyet szerinte a nagy gyógyszergyárak és azok kormányzati védelmezői irányítanak – annak ellenére, hogy a legtöbb gyermekorvos, virológus és epidemiológus a gyermekek gyógyításának és szenvedéseik enyhítésének szentelte az életét.

Ha pedig ennyire aggasztja Kennedyt az összeférhetetlenség, mi a helyzet a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ általa újjáalakított védőoltási bizottságával? Az általa kinevezett szakértők között vannak olyanok, akik korábban pénzt kaptak azért, hogy a vakcinák biztonságával kapcsolatos perekben a felperesek oldalán tanúskodjanak. Amellett hogy peres ügyvédként milliókat keresett, maga Kennedy is jókora fizetést (2022-ben 510 ezer dollárt) kapott a Children's Health Defense nevű nonprofit szervezettől, amit 2016 és 2023 között vezetett, és ami az oltási szabályozás szigorításáért küzd. Egész politikai projektje – a kampánya, Trump általi kinevezése, az Egészségügyi Minisztériumban betöltött szerepe – összefonódik azzal, hogy be tudja bizonyítani, hogy a tudósok az oltásokkal kapcsolatban félrevezetik a közvéleményt. Ha meggondolná magát, sokat veszítene.

Elnökjelölti kampánya során Kennedy többször is hangoztatta, hogy a Covid-oltás vizsgálata során a Pfizer megállapította, hogy „a vakcinával beoltottak halálozási aránya (bármilyen okból) a vizsgálat végén 23 százalékkal volt magasabb”; és ezt ma is tartja. Állítását a Pfizer-féle Covid-vakcina korai vizsgálatainak sajátos értelmezésére alapozza, és így valóban ijesztően hangzik – gyakorlatilag bizonyíték azok számára, akik okot keresnek a hivatalos egészségügyi tanácsok megkérdőjelezésére. A 2020-as vizsgálat legfontosabb tanulsága az volt, hogy a megfertőződés aránya a beoltottak csoportjában lényegesen alacsonyabb volt mint a placebót kapott csoport esetében (8 fertőzés 162-vel szemben). A vizsgálatban körülbelül 44 ezer embert követtek nyomon, akiket véletlenszerűen osztottak két csoportra: az egyik csoport tagjai Covid-oltást kaptak, a másik csoportba soroltak pedig placebót (a résztvevők nem tudták hogy melyiket kapják). A beoltott csoportból hat hónap alatt 21 ember halt meg, a placebót kapott csoport tagjai közül pedig 17 résztvevő. (A tudósok ezeket a számokat használják az úgynevezett „bármilyen okból bekövetkezett halálesetek” vagy összmortalitás kiszámításához.) Kennedy ezeket a számokat használja arra, hogy azt állítsa, egy tanulmány szerint a vakcina beadása 23 százalékkal növeli a halálozás kockázatát.

Azok a tudósok viszont, akikkel Kennedy állításáról beszélgettem, elmagyarázták, hogy a tanulmány nem volt elég nagy és nem tartott elég sokáig ahhoz, hogy kimutassa a halálozási kockázat bármilyen fokú növekedését. Ráadásul az FDA felülvizsgálata megállapította, hogy a tanulmányban szereplő halálesetek egyike sem állt összefüggésben a vakcinával. (Kennedy szerint ez a felülvizsgálat szubjektív volt.) Mindemellett Kennedy számai félrevezetőek is voltak. A tanulmány vak szakaszában 15 haláleset történt az oltottak csoportjában, míg a placebót kapottak csoportjában 14. (A vakon végzett rész után a placebocsoport is megkapta a vakcinát.) 2023-ban Peter Doshi, egy neves brit orvosi folyóirat szerkesztője emailben azt írta Kennedy csapatának, hogy ezek alapján a tanulmányból levonható helyes következtetés a halálozással kapcsolatban az, hogy „az oltást és a placebót kapott csoportban alapvetően azonos számú haláleset történt”.

Az ősz folyamán, a Kennedyvel folytatott beszélgetések és üzenetváltások során újra és újra ugyanazokhoz a vitákhoz kanyarodtunk vissza, amelyekről két évvel korábban is beszélgettünk. Ő a Pfizer-oltást vizsgáló tanulmányban szereplő, az összmortalitást tükröző adatokra hivatkozott. Én pedig azt válaszoltam, hogy az adatokhoz értő tudósok szerint azok nem azt jelentik, amit ő állít, és rámutattam, hogy még a vírus új variánsokká való mutációja után is azt mutatták a megfigyelésen alapuló tanulmányok, hogy a Pfizer vakcinája továbbra is rendkívül hatékonyan véd mind a kórházi kezelés, mind a halálozás ellen.

Kennedy azonban nem adta fel. Elmondta, hogy amikor az oltásokat bevezették, a közegészségügyi szakértők „azt mondták az embereknek: »ez megmenti az életeteket«, habár erre nem volt bizonyítékuk. 23 százalékos összesített halálozási arány! Ez nem jelentene semmit? Hát, nem tudom, milyen világban élsz.”

A vakcinológusok erre azt válaszolták, hogy olyan világban élnek, ahol megtanították nekik az adatok olvasását és értelmezését, nem pedig olyanban, ahol kiválasztják a tanulmányokból a nekik tetsző adatokat, riasztó következtetéseket vonnak le, majd azt sugallják, hogy azok az oltás okozta halálesetek számának növekedését mutatják, holott valójában szó sincs ilyesmiről.

Bhattacharyához hasonlóan Kennedy is gyakran példálózik Galileóval. Kennedy szerint viszont nemcsak azok a papok voltak gonosztevők, akik letartóztatták Galileót, és elítélték a felfedezéseit, hanem azok a tudósok is, akik – attól tartva, hogy hasonló sorsra jutnak – nem voltak hajlandók belenézni a teleszkópjába. Ebben a példázatban az oltások fel nem ismert kockázatai szupernóvaként ábrázolt fix pontok az éjszakai égbolton, amelyeket bárki felfedezhet, aki az igazság megtalálása érdekében hajlandó kockáztatni a hírnevét.

Négy nappal Charlie Kirk halála után Kennedy újra beszélni akart velem. Megkérte lányát, Kicket, hogy indítson egy Zoom-hívást, hogy rögzíthesse a beszélgetésünket. A köztünk lévő szakadék áthidalását célzó erőfeszítéseim nem haladtak a legjobban.

„Tudod, kibukott, hogy hová akarsz kilyukadni” – mondta, amikor találkoztunk. „Oda, hogy két oldal van, és ezek nem hallgatják meg egymást, mindkettő makacs, és mindkettő úgy gondolja, hogy véleménye tudományos alapokon nyugszik.” Azt mondta, ez egy újságírói eszköz. „Kicsit öncélú, mert az újságíró azt a hozzáállást veszi fel, hogy »Én csak megfigyelem ezt a jelenséget, itt van ez a két oldal, én pedig középen állok, mint egy bölcs ember, aki mindent lát«” – mondta. Utalt rá, hogy megbánta, hogy beleegyezett a beszélgetésbe, aztán a kapcsolatunkat ahhoz a meséhez hasonlította, amelyben a skorpió segítséget kér a békától, hogy átkelhessen a folyón, de miután a béka átsegítette, a skorpió megcsípi és megöli.

„Minden rólam szóló cikk ugyanolyan, egyik sem tudományos alapú: nincs bennük érvelés, csupán személyeskedő támadások” – folytatta. „Hogy ez egy összeesküvés-elméletekkel foglalkozó, tudományellenes, őrült ember, aki állandóan ugyanazt hajtogatja, vagy leírják a medvés történetet, a bálnásat vagy a kutyásat – ezek közül valamelyik mindig ott van, aztán ezekre koncentrálnak.”

Úgy véli, hogy a múltjának néhány színes epizódjáról szóló cikkek mindegyike arra irányult, hogy eltereljék a figyelmet érveinek lényegéről. „Kérlek, mondj nekem egy olyan összeesküvést, amiről beszéltem, és amivel kapcsolatban aztán nem derült ki, hogy igazam volt!” – mondta.

„Összeesküvés-e az, hogy azt mondtam, a glifozát – avagy a Roundup – rákot okozhat, például non-Hodgkin-limfómát? Mindhárom esküdtszék velem értett egyet. Összeesküvés-elmélet-e, hogy azt mondtam, a Covid-vakcina nem fogja megakadályozni a terjedést? Ezt ma már mindenki elismeri. Összeesküvés-elmélet-e, hogy azt mondtam, a maszkviselésnek nincs tudományos alapja? Most már ezzel is mindenki egyetért. Hiba volt bezárni az iskolákat.”

De itt még nem fejezte be. Azon is háborgott, hogy az emberek az apja és a nagybátyja meggyilkolásával kapcsolatos érdeklődését arra használták, hogy hiteltelenítsék őt. „Soha nem állítottam, hogy apámat a CIA ölte meg. Csak azt mondtam, hogy vannak közvetett bizonyítékok.” Elmondása szerint senki sem magyarázta meg az apja boncolási jegyzőkönyvében szereplő ellentmondásokat, amelyek cáfolták azt az állítást, hogy az apja elleni merényletet egyetlen palesztin aktivista, Sirhan Sirhan követte el. „Robert Kennedyt négyszer lőtték hátba. Pontosan tudjuk, mi történt a Sirhan fegyverében lévő összes golyóval. Hat másik embert is eltalált. Lehetetlen, hogy ő ölte volna meg az apámat. Ez tény. Tudomány. Esetleg megfejthetnéd, hogyan kerülhetett az apám mögé.”

És ezzel vissza is tértünk a kiindulási pontunkhoz. „Tudod, egy igazi újságíró beszámolna arról, hogy az emberek félnek az érveimtől, és hogy tagadják a tényeket” – mondta –, „de nem hiszem, hogy az Atlantic ezt megengedné neked.”

„Ön az egészségügyi miniszter” – mondtam. „Valószínűleg bárkit felhívhat a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központban, hogy megvitassák ezt a kérdést.”

„21 ezer ember dolgozik ott, nem fogok mindegyikükkel személyesen vitába bocsátkozni” – válaszolta. „Egyébként azért mennek el, mert nem tudják megvédeni az álláspontjukat.” Természetesen azok, akik felmondanak, ezt vitatnák. Úgy tűnt viszont, hogy a közvélemény ítélőszéke előtti győzelem érdekében Kennedy inkább velem vitatkozik.

Az egész egyre reménytelenebbnek tűnt. Cikkem írása közben egyre inkább aggasztott, hogy az alapvető tényekről a tudományos fejlődéshez általában szükséges közös alapot sem sikerült megteremteni. Ezért üzenetet küldtem Kennedynek, hogy elmondjam, mire jutottam, és újabb beszélgetést kértem tőle. Percekkel később az egyik tanácsadójától kaptam üzenetet: „Mit szólna egy találkozóhoz ma délután egykor a miniszter úr házában?”

Kennedy néhány héttel kinevezése után vásárolta meg új georgetowni házát, nem messze attól a helytől, ahol nagybátyja, Jack kongresszusi képviselőként és szenátorként élt. Az egyik belső folyosó falát négy republikánus elnök – Gerald Ford, Ronald Reagan, George H. W. Bush és Trump – által neki írt, saját kezűleg aláírt levelei díszítik. Megkérdeztem tőle, miért nincs ott Barack Obama vagy Bill Clinton levele, akiknek a kampányát Trump előtt támogatta. „Azok a raktárban vannak” – válaszolta. A nappalijában egy 1865-ös amerikai zászló lóg, amelyről Kennedy elmondta, hogy annak a párja, amit Abraham Lincoln elnök kapott röviddel azelőtt, hogy meggyilkolták.

Azzal kezdtük, hogy kerestünk legalább egy dolgot, amiben egyetértünk: a szólásszabadság fontosságát. Kennedy egyébként számos republikánus kollégájával összekülönbözött, amikor kijelentette, hogy „bármi, ami Charlie Kirk halálát fegyverként használja a cenzúra igazolására, ellentétes az ő értékeivel”.

Végül mégis újra ott találtuk magunkat, ahol korábban abbahagytuk. Kennedy azt javasolta, hogy a cikkem a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ weboldalán közzétett nyilatkozattal záruljon: „Az oltások nem okoznak autizmust.” A mondat azután került oda, hogy a miniszterré való kinevezése előtti meghallgatás során Bill Cassidy (republikánus szenátor) meggyőzte, hogy támogató szavazatáért cserébe ne távolítsa el ezt a mondatot. Kennedy azonban talált egy megoldást. November 19-én frissítette az oldalt, és csillaggal jelölte meg a mondatot, hozzátéve, hogy „a kutatások nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a csecsemőkorban beadott oltások hozzájárulnak az autizmus kialakulásához”. Jóllehet az MMR-vakcina és a tiomerzál nem hozhatók összefüggésbe az autizmussal, Kennedy azt állítja, hogy nem talált olyan tanulmányt, amely más gyermekkori oltások autizmussal való esetleges összefüggését vizsgálja. Véleménye szerint a kutatások effajta hiánya aláássa a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ weboldalán szereplő állítás érvényességét.

Ekkor Kick is csatlakozott hozzánk a kanapén. Kennedy felesége, Cheryl Hines eközben a ház felső szintjén az utolsó simításokat végezte a memoárján. Megkérdeztem Kennedytől: most, az ország egészségügy minisztereként is azt állítja, amit a múltban, hogy a tudomány bizonyította, hogy a vakcinák autizmust okoznak? Vagy csak annyit állít, hogy a tudomány még nem adott végleges választ erre a kérdésre? Megfontolt választ adott. „Van véleményem a dolgokról, de tudja, az én véleményem lényegtelen” – mondta. „Tudományra van szükségünk, éspedig határozott válaszokat adó tudományra. Mostanság a tudomány inkább csak utalgat dolgokra.”

Másokkal is beszéltem a témáról. Abban egyetértettek Kennedyvel, hogy nem minden oltást vizsgáltak az autizmus előfordulási gyakoriságára gyakorolt hatása szempontjából. Ugyanakkor azt állították, hogy ez nem sürgető, hiszen a vakcinákkal kapcsolatban jelenleg rendelkezésre álló magas színvonalú bizonyítékok nem mutattak ki összefüggést. Joshua Gordon, aki a Nemzeti Mentálhigiénés Intézet igazgatójaként részt vett a szövetségi autizmuskutatások felügyeletében, azt mondta, hogy az autizmus előfordulási gyakoriságának közelmúltbeli növekedése elsősorban a diagnosztikai kritériumok kiterjesztésével és a szülők átlagos életkorának emelkedésével magyarázható.

„Ha a vakcinák valóban közrejátszanak az autizmus kialakulásában, akkor ez olyan csekély hatás, hogy nem kétséges, hogy ha elvégeznék a vizsgálatot, és egyértelműen kimutatnák ezt a csekély hatást, a vakcinák előnye még így is messze felülmúlná azt” – mondta Gordon. „Az a felvetés, hogy az ilyen kutatások elvégzése után az eredménnyel ellentétes tudományos ajánlás születne, nyilvánvalóan hamis.” Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye a Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ weboldalán szereplő, Kennedy által vitatott állításról („A vakcinák nem okoznak autizmust.”), Gordon azt válaszolta, hogy ez egy „egyszerűen megfogalmazott állítás”, amely a tudományos konszenzust tükrözi, célja pedig az életmentő oltások népszerűsítése.

Amerika egyik legnevesebb vakcinológusa, Stanley Plotkin, a Plotkin’s Vaccines (Plotkin oltásai) című orvostudományi tankönyv vezető szerzője hasonló nézetet képvisel. „Kimondható-e, hogy az oltások nem okoznak autizmust?” – vetette fel a kérdést. „Csak annyit mondhatok, hogy nincs bizonyíték az ellenkezőjére.” Plotkin elutasítja a Kennedy által hivatkozott tanulmányok egy részét, mondván, azok nem voltak megfelelően felépítve. Azt is hozzáteszi, hogy nem ellenezné egy új, nagy léptékű, jól megtervezett epidemiológiai kutatás elkészítését, amely ezt a kérdést vizsgálná, és amely a zavaró változókat is figyelembe venné. Ugyanakkor hozzátette, hogy nem fogadna el „egy elfogult személy által készített tanulmányt, amelynek egy adott eredmény elérése a célja”.

Megválasztása után Trump Kennedyt nevezte ki az Egészségügyi és Humán Szolgáltatások Minisztériumának (HHS) élére azzal a megbízással, hogy valósítsa meg a kampány során Trump által megfogalmazott prioritásokat. Ez demokratikus legitimitást ad Kennedy tudományos szakpolitikájának, ugyanakkor a megfelelő képzettséggel rendelkező egészségügyi szakértők borzongva gondolnak arra, hogy ez mi mindennel járhat. Amikor a nappalijában ültünk, rájöttem, hogy Kennedy felhozott egy olyat érvet, amelyet addig nem értettem – ez egy politikai álláspont volt, nem egy tényszerű megállapítás. Azt mondta, hogy függetlenül attól, hogy hány életet mentenek meg az oltások, felelőtlenség a kormány részéről ajánlani őket anélkül, hogy előbb átfogó vizsgálattal kizárnák az összes rejtett veszélyt. Úgy véli, hogy eddig csupán néhány oltást – köztük a tuberkulózis ellenit – vizsgáltak elég alaposan ahhoz, hogy megfeleljenek ennek a követelménynek.

Kennedy jelentősen csökkentette a saját minisztériumának költségvetését. Most pedig azt mondja, hogy több milliárd dollárt szeretne fordítani több száz olyan kutatásra, amely az oltások és a krónikus betegségek közötti lehetséges összefüggéseket vizsgálná. „Az orvostudomány alapvető elve, hogy »ne árts«” – mondta, amikor a Covid-vakcina emlékeztető oltásáról beszélgettünk. „Különösen egészséges emberek esetében – soha nem avatkozunk be úgy, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy a beavatkozás biztonságos és hatékony. Ezekről az oltásokról pedig ezeket nem tudjuk."

És ha téved a vakcinákkal kapcsolatban? – tettem fel a kérést. “Hat volt tisztifőorvos, a legtöbb oltási szakértő és szinte az egész tudományos közösség úgy gondolja, hogy ön téved. Mi lenne, ha idővel kiderülne, hogy intézkedései csökkentették az átoltottsági arányt, a krónikus betegségek száma pedig mindeközben nem csökkenne, a vírusok és baktériumok okozta szenvedés és halálozás pedig idővel jelentősen megnőne? Hogyan reagálna erre?”

„Nos, meghallgatnánk őket” – válaszolta Kennedy. Pont ezt akartam hallani. Ezután azonban újra felsorolta azokat az okokat, amelyek miatt biztos abban, hogy nem téved: előhozakodott a gyártók által a vakcinák címkéjén potenciális mellékhatásként feltüntetett krónikus betegségekkel; aztán azzal, hogy az oltásokkal megelőzhető betegségek miatti halálozási arány már a vakcinák megjelenése előtt is csökkenőben volt; aztán beszélt a rossz amerikai irányelvekről és a Covid-évek magas halálozási arányáról. „Tudja, nagyon sokféle beavatkozás létezik” – mondta. „A jó egészség nem egy fecskendőből fakad.” Vagyis a peres ügyvéd még mindig azon fáradozik, hogy összekösse azokat a pontokat, amelyek az általa preferált ítéletig vezetnek: az amerikai arisztokrácia elárvult gyermeke, aki visszatért a pokolból, továbbra is azért küzd, hogy beteljesítse örökségét.

Horváth Kávai Andrea fordítása. Az eredeti, angol nyelvű cikk a The Atlantic Media Co. tulajdona, és annak magyar fordítását az engedélyükkel közöltük.