Szuper El Niño alakulhat ki, amely nagyon meleget és szélsőséges időjárási eseményeket hozhat magával
Nagyon valószínű, hogy nyártól a Csendes-óceánon egy újabb El Niño-esemény fog kialakulni, amely a globális átlaghőmérsékletet is megemeli. Ez a modellek előrejelzése szerint akár szuper El Niñóvá is fejlődhet. 2027-ben több szélsőséges időjárási eseményre kell számítani, Magyarországon ezek hatása kevéssé érvényesül, csapadékosabb, enyhébb telet hozhat, derült ki a Másfélfokon megjelent cikkből.
A Csendes-óceánon néhány évente kialakuló El Niño (teljes nevén El Niño – Déli Oszcilláció, azaz ENSO) globálisan jelentős hatásokkal jár, mert átmenetileg tovább emelheti a Föld átlaghőmérsékletét. A hosszú távú globális felmelegedést nem az El Niño okozza, ez természetes éghajlati ingadozás, amely rövidebb távon módosítja a klímát. Hatása azonban korántsem elhanyagolható: egy erősebb El Niño akár 0,2°C-kal is növelheti, míg a La Niña (az éghajlati jelenség ellentétpárja) csökkentheti a teljes Földre számolt évi átlaghőmérsékletet.
Az El Niño és a La Niña váltakozása egy nagy kiterjedésű éghajlati folyamat, melynek leghamarabb érzékelhető hatása a felszínközeli vízrétegek hőmérsékletében mutatkozik meg: a Csendes-óceán középső, trópusi területein az El Niño idején a vízfelszín a szokásosnál néhány fokkal melegebb, míg a La Niña idején hidegebb. A folyamat a Csendes-óceán keleti medencéje felől nyugati irányba terjed, és a közeli térségek (Ausztrália, Észak- és Dél-Amerika vagy akár India) légkörzését jelentősen módosítja. Ez kihat a globális légköri cirkulációra is, illetve a melegebb óceán nagyobb párolgásán keresztül a légkörben található összes vízpára mennyiségére is.
A fázisváltás időszaka március-április, tehát mostanában dől el, hogy a következő hónapokban milyen irányba halad ez az éghajlati jelenség. Az előrejelzések szerint idén gyors átmenet várható egy gyenge La Niña-állapotból az El Niño-fázisba, mindössze három évvel az előző El Niño után.
Ha ez az év végére szuper El Niño erősségűvé válik, akkor nagy valószínűséggel a következő év a valaha mért legmelegebb lesz a Földön.
A világ nyolc vezető klímakutató központjának szezonális előrejelzései szerint március-április még semleges ENSO-fázisban telik, de májustól a modellek fele az El Niño kialakulását jelzi, júniustól pedig már az előrejelzések közel 90 százaléka számol ezzel. A szuper El Niño-kategóriát – amikor a Csendes-óceán közepének felszínén mért hőmérséklet átlagtól való eltérése 1,5 °C fölé emelkedik, és amely utoljára 2016-ban fordult elő – jelenleg a modellek körülbelül fele jelzi augusztustól.
Európa, és különösen Magyarország már nagyon távol esik a trópusi Csendes-óceántól, ezért az El Niño hatása csak különböző távkapcsolati rendszereken keresztül juthat el térségünkbe. Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatói több ENSO-indikátort vetettek össze a magyarországi téli és nyári hőmérsékleti, illetve csapadékadatokkal. Az eredmények szerint az összefüggés összességében gyenge, még a legerősebb kapcsolatok esetében is.
A La Niña után kialakuló El Niño esetén, mint most, a magyarországi tél több esetben csapadékosabb volt, és enyhébb telek is gyakrabban fordultak elő. A nyári csapadék és a nyári hőmérséklet esetében ez az összefüggés még gyengébb volt, olyannyira, hogy a hosszú távú előrejelzésben jelenleg nincs is értelme foglalkozni ezzel a globális hatású, mégis távoli jelenséggel.
Világszerte több szélsőséges eseményre számíthatunk
Ahogy a legutóbbi El Niño kialakulása után 2024-ben is történt, a világon a szokásosnál is nagyobb valószínűséggel számíthatunk extrém eseményekre 2027-ben: hőhullámokra, aszályra, hirtelen lezúduló nagy csapadékra vagy akár árvizekre. Az El Niño idején még melegebb óceán és légkör ugyanis több energiát és több vízgőzt képes tárolni, ami kedvez a szélsőségek kialakulásának, és ezzel felerősíti a globális felmelegedés hatását.
Hazánk időjárását eközben sokkal inkább az európai légköri mozgások alakítják, mint a szibériai anticiklon (magasnyomású légköri képződmény), az azori anticiklon, valamint az Atlanti-óceán felől vagy a mediterrán térségből induló ciklonok. Ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy a tartósan fennmaradó időjárási helyzetek – például a mérsékelt öv nyugati alapáramlását blokkoló anticiklon, a hőhullámok, a tartós északi vagy déli áramlás, vagy adott térség felett hosszabban tartózkodó ún. beragadó ciklonok – határozzák meg a hazai időjárást.
