Március végére kritikusan kiszáradtak a talajok, nemcsak Magyarországon, hanem szinte egész Közép-Európában, ami riasztó képet fest arról, hogy mi várhat ránk idén nyáron. Lassan véget ér az év első három hónapja, és ezalatt csak kétszer esett országosan is jelentős csapadék. A mostani mediterrán ciklon megint nem oda hozott csapadékot, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, a folyóink vízállása nagyon alacsony, a Balatonból pedig hiányzik 25 centi víz.
Megérkezett a várva várt mediterrán ciklon az országba, de a HungaroMet csapadéktérképén jól látszik, hogy a Duna vonalán nem nagyon jutott túl: nyugaton volt, ahová 30 milliméternyi csapadékot hozott, keleten nagy területen csak 0–3 mm esett.
Barátkozhatunk a tavaszi, tél végi aszály fogalmával
A folytatásban sincs sok remény arra, hogy kiterjedt csapadékzóna jutna el a keleti országrészbe, és a kritikus területeken alaposan megöntözné az országot. Kisebb-nagyobb helyi záporok, zivatarok előfordulhatnak ugyan a következő napokban, de a HungaroMet kérdésünkre azt mondta, az aktuális előrejelzésük szerint keleten legfeljebb pár milliméternyi csapadék eshet.
A kiadós esőre pedig nagy szükség lenne, a csütörtökön érkezett mediterrán ciklon előtt a talaj felső egyméteres rétegében már jelentős vízhiány volt érzékelhető az ország középső és északkeleti részén. A vízhiány Budapesten 66, Szeged környékén 107 mm volt, ami azt jelenti, hogy egy négyzetméternyi területről 66–107 liter csapadék hiányzott.
„Új fogalmakkal barátkozhatunk, a tavaszi, tél végi aszály fogalmával”
– írta erről a napokban Bardóczi Sándor főtájépítész.
Hogy megértsük, hogyan jutottunk odáig, hogy mostanra kisebb délnyugati területeket leszámítva országszerte enyhe, a középső területeken pedig közepes aszály van az országban, érdemes visszatekinteni, hogy honnan indultunk. 2025 a hetedik legmelegebb és a negyedik legszárazabb év volt Magyarországon a mérések kezdete, vagyis 1901 óta.
Ahhoz képest, hogy mennyire riasztó lett 2025 időjárási mérlege, a 2026-os év eleje még egész reménytelinek indult: január közepén az ország jó részén több mint 20 centis volt a hótakaró, ilyen hatalmas és nagy kiterjedésű havazás utoljára 13 éve volt az országban.
Akkor még arról írtunk, hogy az okos ember ilyenkor még az utcáról is a kertjébe lapátolja a havat – utalva arra, hogy az aszályos évek miatt akkor a felszín alatt már nagyjából 7 milliárd köbméter víz hiányzott az országban (különösen a Homokhátságon érezhető a süllyedő talajvízszint problémája), a hó formájában leesett 2,5 milliárd köbméter csapadék pedig lassan olvadó vízkészletként segítheti a talajok feltöltődését.
Januári reményből a márciusi pánikba
Január végén még abban is reménykedni lehetett, hogy jöhet egy tél végi jeges ár, ami a hiányzó 4,5 milliárd köbmétert ha nem is pótolja, de csökkentheti a hiányt. Reménykeltő volt, hogy a Dunánál a hóban tárolt vízkészlet meghaladta a sokévi minimumot, a Tiszánál pedig a sokévi átlagot is.
Aztán a nagy havazás után nagyjából egy hónappal, a február 19–25. közti hétben esett csak legközelebb jelentősebb csapadék az országban (bár korábban kisebb helyi havazások, esőzések azért elő-előfordultak). Abban az egy hétben a HungaroMet adatai szerint az ország nagy részén 5 és 15 mm közötti mennyiség esett, a nyugati és délnyugati országrészekben, valamint északkeleten 20–35 mm-t is mértek. Mint megkeresésünkre írták, „érdekesség, hogy eleinte, 19–20-án még sokfelé hullott hó, 23–24-én pedig már zivatarok is kialakultak, így váltott az időjárás jellege téliről tavaszira”.
Ezután megint egy csapadékmentes időszak következett, majd március 12-én már arról írtunk, hogy a középső országrészben aszály volt kialakulóban, két héttel később pedig a vízügy aszálymonitoring oldala már azt mutatta, hogy az ország délnyugati kisebb területeit leszámítva az egész országban enyhe-közepes aszály van.
A szokatlan időszakban kezdődő aszály híre még nem nagyon jutott át az emberek ingerküszöbén, aztán a csillagászati tavasz kezdetén két brutális ábra jelent meg a közösségi médiában, ami szemléletesen mutatta, hogy mekkora a baj – ezeket már vérmérséklettől függően aggódó vagy pánikoló kommentekkel ellátva rengetegen megosztották a Facebookon.
Az egyik ilyen ábra a Magyar Kétfarkú Kutya Párt által létrehozott Környezetvédelmi Minisztérium nevű Facebook-oldalon jelent meg, és ezen az volt látható, hogy a NASA Grace műholdprogramjának legújabb adatai szerint hiába a téli csapadék, mostanra egész Kelet-Közép-Európában nagyon alacsony a talaj víztartalma, Magyarországon, Szlovákiában és Csehországban különösen aggasztó a helyzet.
A talaj vízellátottsága a történelmi átlag legalját közelíti, és ez jól látszott a március 16-i térképen is, ahol a bordó szín azt a területet mutatta, ahol a mért nedvességi szint a vizsgált több mint hat évtized adataihoz képest a valaha előfordult legszárazabb 2–5 százalék közé esett. Ilyen száraz állapot átlagosan csak 20–50 évente fordul elő. Szinte az egész Kárpát-medence ebbe a bordó sávba esett, ahogy Románia, Ukrajna, Lengyelország és Németország nagy része is.
A másik nagy visszhangot kiváltó ábra az Ember és Természet avagy kicsoda Öko Ható Pál nevű oldalon jelent meg azzal a szöveggel, hogy „hatalmas katasztrófa közeleg!”. A szerző, Németh András természetvédő két oszlopban mutatta meg, hogy 2025. március 19-én és idén március 19-én mennyi volt a 90, 30 és 14 napos csapadékeltérés az átlagtól (vagyis a csapadékanomália). A két év közötti különbségből az látszott, hogy a tavalyi évhez képest mindhárom időtartományban sokkal rosszabb a helyzet. (A színek a térképeken azt jelzik, hogy minél vörösebb, annál kevesebb, illetve minél kékebb, lilább annál több csapadék hullott az átlaghoz képest; a középtartományt a világossárga, világoskék színek jelölik.)
A poszt tényleg megmutatja, hogy mekkora a gond, de azt azért érdemes hozzátenni, hogy a tavalyi márciushoz hasonlítás kissé sántít, mert 2025-ben szokatlanul csapadékos volt a március, jóval több eső esett, mint a sokéves átlag. A tavalyi aszályt az okozta, hogy azután novemberig minden hónapban jóval kevesebb csapadék hullott, mint az átlag. (Erről bővebben itt olvashat.)
A HungaroMet kérdésünkre elmondta, hogy a mostani száraz időszakot az okozta, hogy a havazás vége, vagyis január közepe, és a mostani, nagyobb csapadékos időszak között elég nagy területi változékonyság mellett mindössze 50–100 mm közötti csapadék hullott le. Az ország északi fele kapott kisebb, a déli, délnyugati nagyobb mennyiséget. Mint meteorológus szakembereik írták, „a február vége óta tartó csapadékmentes időjárás okozója a nagytérségi időjárási rendszerekben keresendő. Egy nagykiterjedésű anticiklon alakította hazánk, illetve Közép-Európa időjárását. A leszálló légmozgás és ebből adódóan száraz, nagyrészt napos idő volt a jellemző.”
A HungaroMetnél úgy látják, „a mostani csapadékos periódus után középtávon inkább csak helyenként kell lokális záporokra számítani, jelenleg további jelentős csapadék-utánpótlásra kicsi az esély a szakmailag vállalható időtávon belül”. Tehát rövid távon biztosan nem fog enyhülni a szárazság.
Legyen saját meteorológiai mérőállomása!
A HungaroMet olyan országos lefedettségű, közösségi alapú mérőhálózatot szeretne létrehozni, ami hozzájárul a lokális meteorológiai jelenségek pontosabb megfigyeléséhez, és a klímaváltozás folyamatainak mélyebb megértéséhez. A projektbe jelentkező magánszemélyek, oktatási intézmények, önkormányzatok, civil szervezetek vagy gazdasági társaságok zöld felületein (akár magánházak kertjeiben, vagy cégek telephelyein) korszerű, automata meteorológiai mérőállomásokat helyeznek ki, amelyek folyamatos adatgyűjtéssel támogatják majd a hazai meteorológiai adatbázis bővítését. Ha szeretne csatlakozni, további részleteket itt olvashat a programról.
Bardóczi: Talajtakarás mindenek felett!
Bardóczi Sándor a Facebook-oldalán azt írta, „leginkább a talaj legfelső rétegeiben van gond, ott ténylegesen aszály honol és ez elsősorban a lágyszárúak, félcserjék fejlődésére van negatív hatással. De ha a tavasz nem hoz számottevő csapadékot, nyáron ismét komoly gondjaink lesznek a fáink vízellátottságával is.”
Budapest főtájépítésze szerint egy dolgot tehetünk most, hogy megvédjük a kinti növényeinket:
„Talajtakarás mindenek felett! Az őszi lomb, a fadarálék, a fűrészpor, a szalmatakarás, a komposzt rostalj, a talajtakaró növények mind-mind óvják a talajt attól, hogy túl sok vizet veszítsen. Ilyenkor a gondos kertészek mindent felgereblyéznek, kigazolnak, felkapálnak és felásnak, hogy ”rend„ legyen. Rosszabbat nem is tehetnének a talajainkkal, mert az egyenes út a kiszárításuk felé. Ne tegyük.”
A főtájépítész kérdésünkre azt mondta, jelenleg elméleti síkon vagyunk, mert nem tudjuk, mi fog áprilisban, májusban, júniusban történni, de ha elmarad a tavaszi csapadék, vagy egyszerre jön nagy dózisban, és nem csendes, hosszú napokig tartó eső formájában, és megint elmarad a Medárd-napi „monszun”, akkor első körben a gyepszint fog nagyon gyorsan kiszáradni. „Ez különösen a vetett, intenzíven nyírt gyepeket érinti negatívan, amelyek a mi klímánkon egyre fenntarthatatlanabbak, és csak nagyon komoly öntözéssel lehet őket zölden tartani. Az extenzív, biodiverz gyepekben van plusz két hét, egy hónap potenciál öntözés nélkül is.” A Főkert éppen ezért akarja a biodiverz gyepek területét 92 hektárra növelni, és szó szerint be is vetik a tavaly ősszel megjelent Budapest magkeveréket is.
A csapadékhiány a magánkertekben és a közterületi zöldfelületeken az egynyári növényeket is veszélyezteti magas vízigényük miatt. Ezeket Bardóczi szerint szárazságtűrő évelőkkel kellene kiváltani. „Ahogy mélyül a vízhiány, a vízigényes félcserjék, cserjék is veszélybe kerülnek, mondjunk érzékeny búcsút a hortenziáknak, azáleáknak, muskátliknak, somoknak, tujáknak, rózsáknak, és forduljunk a galagonyák, kökények, menták, rozmaringok, közönséges borókák, levendulák irányába.”
A főtájépítész szerint ha a vízválság eléri a 100 cm-es mélységet, akkor minden fiatal, frissen ültetett fa veszélybe kerül, az idősebbek közül pedig a nyírfák, fenyők (a cédrusok kivételével), a hazaiak közül pedig a bükkök, tölgyek, vadgesztenyék kerülnek a legkomolyabb bajba. De valójában minden fát megvisel egy egy hónapos aszályos kánikula.
Eleve alacsony vízállással kezdtük az évet
A vízhiány azonban nemcsak a talajokat és a növényvilágot veszélyezteti, hanem a vízi ökológiai rendszereket is. Sőt a turizmusra is rossz hatással lehet, ha a nagyobb tavainkban nyárra lecsökken a vízszint, ahogy az az elmúlt csapadékszegényebb években rendre előfordult.
Arról, hogy vízügyi szempontból honnan indultunk az idén, Csík András, az Országos Vízügyi Főigazgatóság Vízrajzi és Vízgyűjtő-gazdálkodási Főosztályán belül működő Országos Vízjelző Szolgálat vezetője A 2025-ös év meteorológiai és hidrológiai értékelése című konferencián beszélt március 10-én. Mint mondta, 2025-ben az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott, és emiatt sok helyen nagyon kisvízi időszak volt tartósan, tehát a folyók, patakok és állóvizek vízhozama és vízállása tartósan alacsony szinten volt, helyenként pedig szélsőségesen alacsony vízállások is megfigyelhetőek voltak.
A szakértő szerint kimondható, hogy nem volt vízben bővelkedő évünk a tavalyi. A Duna vízhozama Budapestnél tavaly egyik hónapban sem érte el a sokéves átlagot. A Dráván hasonló kép rajzolódott ki, a vízhozama a sokéves átlagértékek alatt volt minden egyes hónapban. A sorból nem maradt ki a Tisza sem, aminek a vízhozama a sokéves átlagértékek alatti értéket mutatta, helyenként megközelítve a sokéves minimumértékeket is.
Csík András a HungaroMet székházában a Magyar Meteorológiai Társaság Éghajlati Szakosztálya és a Magyar Hidrológiai Társaság Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztálya által megrendezett előadóülésen azt mondta, vízállás tekintetében a kép hasonló volt, kisvízi időszakok jöttek egymás után a nagy folyóinkon. A Dunán tavaly egyetlen komolyabb árhullám sem volt, mindössze július végén, augusztus elején volt egy kisebb árhullám, de az sem érte el a rakpart szintjét Budapestnél.
Bemutatott egy tavaly év végén készült fotót is, amin az látszott, hogy „a Lánchíd pesti pillére előtt kilátszott az a kőszórás, amit a halászó sirályok nagyon szeretnek, de más nem. Amikor 100 centi alá ér a Duna vízállása, akkor a Szabadsághídnál már kibukkan az Ínségszikla, a Lánchíd előtti kőszórás azonban még egy jó 15 centivel alacsonyabb vízállásnál jelenik meg”, mondta.
A Tiszán sem vonult le egy tisztességes árhullám sem a tavalyi év során, a folyó minden szakaszán az elsőfokú árvízvédelmi készültségtől messze elmaradó vízállások voltak, sőt a valaha mért legkisebb vízálláshoz közeli vízállások is voltak hosszú időszakon keresztül.
A vízügyi szakember szerint azonban
nemcsak a három nagyobb folyónk esetében van ok aggodalomra, hanem a kisebb vízfolyások esetében is, ugyanis a tavaly nyári kisvizes időszakok során sok vízfolyásunkon mértek időszakosan a valaha mért legkisebb vízállásnál is alacsonyabb értékeket, vagyis váltak időszakosan szárazzá. Tehát úgy tűnik, hogy egyre több vízfolyásunk lép be az időszakos vízfolyás kategóriájába.
A hóvízkészlet alakulása tekintetében a 2024–25-ös télen nagyon kevés hómennyiség volt a Duna vízgyűjtő területén, a felhalmozott hó mennyisége a sokéves átlag alatti, de még a sokéves minimum alatti is volt. Ehhez képest bár elszoktunk tőle és ezért nagynak tűnt a januári havazás, a 2025–26-os tél sem bővelkedett túlzottan hóban, messze elmaradt a sokéves átlagtól. Csík közlése szerint a modellezett értékek szerint március 6-án még bő 2 köbkilométernyi hó volt található a Dunának a nagymarosi vízmérceszelvény fölötti vízgyűjtő területén. Az OVF friss közlése szerint két héttel később, március 24-én ez már csak 1,48 km³ volt – ami az utóbbi 20 év ugyanezen napjára vonatkozó átlagos értéknek (6,84 km³) mindössze a 21,6 százaléka.
Mint írták, „a számítások alapján elmondható, hogy az elmúlt téli szezonban a hóvízkészlet értéke végig a sokéves átlagérték alatt alakult, így a korábbi három szezonhoz hasonlóan alacsony volt a vízgyűjtőn felhalmozott hó mennyisége. A teljes szezon maximális értéke február 22-én alakult ki (4,34 km³).”
Ez a tendencia jellemezte a Tiszát is, a mostani tél kezdetén a folyó Szeged feletti vízgyűjtőjén a hóban tárolt vízkészlet messze elmaradt a sokévi átlagtól, a görbe a minimumértékek közelében járt. A januári havazás során január 8-án már a sokéves átlagot (1,4 km³) meghaladó (2,65 km³) mennyiségű hóvízkészlet volt jelen a térségben. A szezon legmagasabb értéke január 24-re alakult ki, ekkor a felhalmozódott hóban tárolt vízkészlet értéke elérte a 3,3 km³-t. Mostanra azonban ez már elolvadt, szinte teljesen el is tűnt, és ismét a sokévi minimumnál járunk.
A tél végi jeges ár egyelőre elmaradt
A január eleji havazás 1,5 köbkilométernyi hó formájában leesett vízmennyiség volt Magyarországon, ez nagyjából 17 milliméternyi csapadéknak felelt meg, ez azonban a hónap végére el is olvadt teljesen. Mint mondta, többen kérdezték akkor az OVF-től, hogy ha már ilyen sok hó esett, akkor mekkora árhullám lesz, de ki kellett ábrándítsa az embereket, mert
„nem esett sok hó, csak nem vagyunk hozzászokva, hogy fehér a táj. Nem is lett tőle árhullám, még csak kisebb vízszintemelkedések sem fordultak elő. A leesett hó egy része elpárolgott, egy másik része beszivárgott a talajba, lefolyást pedig csak néhány százaléka képzett”.
Ugyan a Dunán zajló jeget lehetett megfigyelni napokon keresztül, amire már évek óta nem volt példa, de nem állt be a jég teljesen. Ellentétben a Tiszával, ahol egész hosszú szakaszokon álló jég volt napokon keresztül januárban, de számottevő áradás híján végül különösebb gond nélkül feltöredezett és elolvadt, illetve levonult.
Az OVF a Telex megkeresésére közölte, hogy jelenleg a Dunán és a Tiszán is igen alacsony a vízállás. Mint írták, március 26-án délben Budapestnél 113 cm volt a vízállás, az erre a napra vonatkozó sokéves átlagvízállás 299 cm, a valaha mért
legkisebb vízállás (33 cm) pedig 2018 októberében alakult ki.
„A Tisza a duzzasztásmentes (vagyis a Záhonyig és a Kiskörétől Csongrádig tartó) szakaszokon igen alacsony vízállású. Záhonytól kezdődően a vízjárást az erőművek üzemrendje jelentősen befolyásolhatja. Nemrég fejeződött be a Tisza-tó nyári vízszintjének beállítása, amellyel a visszatartott víz mennyiségét 244,75 millió köbméterre növeltük. 2026. március 24-én 12:00 órakor Szolnoknál -145 cm volt a vízállás, az erre a napra vonatkozó sokéves átlagvízállás 369 cm. A valaha mért legkisebb vízállás tavaly júliusban alakult ki, értéke -301 cm.
Az elmúlt 30 évben mindössze egy évben (2022) közelítette meg a vízállás a jelenlegihez hasonló alacsony értéket az évnek ezen időszakában.”
Mint írták, „az alacsony hóvízkészlet tél végi értéke természetesen csökkenti egy nagy
dunai árhullám lehetőségét, de ki nem zárja, hiszen hazánk területén
bármely évszakban kialakulhat jelentős, árvízvédelmi szinteket meghaladó
vízszintemelkedés, kizárólag folyékony csapadék hatására is. A Tisza
esetében is fontos megjegyezni, hogy magas és alacsony hóvízkészlet esetén
is előállhat olyan időjárási helyzet, ami komolyabb árhullám kialakulását
okozhatja a folyón.”
Veszélyben a Balaton?
A Balaton vízgyűjtő területén tavaly az éves csapadékmennyiség 492 tómilliméternek felelt meg, ami az átlag 667 tómillimétertől jócskán elmaradt. Az a hozzáfolyás pedig, ami a Balaton vízgyűjtő területéről érkezett a tóba, mindössze 297 mm volt az átlagos 647 mm helyett, tehát még a felét sem érte el annak. Mindemellett a tó párolgása a rendkívül meleg év miatt a téli hónapok kivételével mindig magasabb volt, mint a sokéves átlag. Tehát a tó természetes vízkészletváltozása, tehát a víz párolgásának és a vízpótlásának az összessége a sokéves átlag alatti volt.
A Balaton vízállása a 2025-ös évben a kevesebb csapadék és a nagyobb párolgás hatására a meghatározott szabályozási szintet egyszer sem érte el, vagyis nem kellett leereszteni, sőt a nyár során jelentősen csökkent a vízállás a tóban. A tavalyi év elején megfigyelhető átlagos 90–100 cm közötti vízállásról év végére a 70–80 cm közötti tartományba csökkent a Balaton vízállása.
Az év eleji csapadék hatására ez később felduzzadt, de március 20-ra ismét 90 centire apadt, ami 20-25 centivel alacsonyabb az ideális szintnek számító 110–115 centimétertől. Az Időkép azt írta, hogy mivel a nyári szezonban a Balaton szintje természetes módon 30–40 centimétert is csökkenhet, a 90 centiméteres tavaszi kezdés azt jelenti, hogy őszre a vízállás 50–60 centi környékére süllyedhet, ami már a hajózást is komolyan korlátozhatja, hacsak addig nem esik jelentős mennyiségű csapadék.
Ezzel szemben az OVF azt írta, „a 105 éves adatsor alapján a március végi, április eleji átlagvízállás 96 cm, tehát a jelenlegi átlagvízállás a sokévi március végi, április eleji átlag vízállástól kismértékben, 6 cm-rel marad el. Ebben az időszakban az
esetek 32 százalékában fordult elő a jelenleginél alacsonyabb átlagvízállás március
végén, április elején. A téli és tavaszi időszakban a tó jellemzően töltődik, vízkészlete gyarapszik, jelenleg is ez figyelhető meg.”
