Az Amalfi-parti szállodai szobájuk erkélyén ültek, be lehetett látni a Salernói-öböl egészét. Limoncellót szopogattak alkonyat után a teraszon, mint tavaly és tavalyelőtt is, amikor a férfi olykor hosszabb, késő esti sétákra indult, mondván, szüksége van némi egyedüllétre. Néha órákra elmaradt. Az asszony ilyenkor gyakran egyedül aludt el.
Szerette mondogatni, hogy a lányuk is itt fogant, de ebben azért nem lehettek biztosak, habár romantikusan hangzott. A gyereket azonban nem hozták most magukkal, a nő anyja vigyázott rá odahaza, hogy a nyaralás egy hetét kettesben tölthessék. Maga ajánlkozott fel, biztatta a lányát, hagyja csak rá, jót fog tenni a kikapcsolódás.
A nő hagyta magát meggyőzni. Óvatosan reménykedett. Először nyaraltak gyerek nélkül. Az érkezés napján felvillanyozódott, de eldöntötte, hogy türelmes lesz, nem sürgeti a férjét. Kipihenik az utazást, aztán másnap délelőtt vagy a naptól áthevülve és a víztől felfrissülve estefelé oldódik majd a hangulat. Megritkultak az együttléteik, mióta megfogant, majd szült, az idejét sem tudta, mikor voltak együtt utoljára.
Még a második napon sem türelmetlenkedett, nem tette szóvá, hogy hiányolja a gyengédséget, a közeledést. Hangulatos volt a kirándulás hajóval Sorrentóba, majd a komppal Positanóba a harmadik napon. Derűsen telt az idő, amíg körbesétáltak a kisvárosokban, betértek egy-egy hűvös templomba, vagy a turistacsalogató bazársoron válogatott az ékszerek között, és a férfi örömmel vette meg, amit az asszony felpróbált. A Spiaggia Grande fekete homokján nyúltak el, de a tűző nap elől hamar napernyők alá kellett húzódniuk. Jóízűen megebédeltek, frissen sült halat és salátát ettek, majd este visszatérve szállodájukba, vacsora előtt a Marina Grande strandján ejtőztek. Felhevült testüket kellemesen borzongatta a hűvös víz.
A harmadik este osztrigát szürcsöltek, a nő ebben is bizakodott, olvasta valahol, hogy hatásos afrodiziákum. Egy üveg pezsgőt még a strand előtt behűtött. Lenge piros vászonruhát viselt, oldalt a combja közepéig felhasítva, a melle halma fölött pedig csupán egy vékony gumi tartotta. Kreol barnára sült, körme frissen pirosra festve csillogott emelt sarkú, új papucsában. A tükörben kétszer is végignézett magán, elégedett volt, készen állt.
Az erkélyen ültek a pezsgős vödörrel. Koccintottak, nézték a tengert, ittak, majd a férfi megint töltött.
– Nem akarod, hogy bemenjünk? – kérdezte egy idő múltán az asszony. Kezdett a fejébe szállni az ital.
– Jó itt – mondta a férfi. – Szép az este.
Elhallgatott, nem nézett a nő felé. Némán ültek a csillagokkal teleszórt ég alatt. Sós illatot hozott a tenger felől a szél, odalent a lombok között kabócák ciripeltek. Az asszony elvesztette a türelmét.
– Dehát hónapok óta nem voltunk együtt.
– Most is együtt vagyunk – mondta a férfi.
Megint csend ereszkedett rájuk. A nő feszültté vált. Nem tudta, mit mondjon vagy tegyen, mint már annyi este. Hirtelen ötlettel felállt, egy párnát ejtett a férje lába elé, és ráereszkedett.
– Nem kellene mégiscsak beszélnünk róla? – nyúlt a férfi keze után a napozószék karfáján, de ahogy megérintette, a férfi elvonta ujjait.
– Kérlek. Kérlek! Ne erőszakoskodj.
– Nem erőszakoskodom. Csak segíteni szeretnék – nézett rá az asszony szomorúan.
– Nincs szükségem segítségre. És nincs miről beszélnünk.
– Dehát mégis – próbálkozott kitartóan a nő. Megsimogatta a férfi combját. – Valamit rosszul csinálok? Másra vágynál? Vagy valaki másra?
– Többet nem akarok erről beszélni – állt fel a férfi. – És magyarázkodni sem. Nem tudok, rázta a fejét. Se veled, se más…
– De mi a baj velem? – vágott közbe a nő sírós hangon. – Magyarázd el.
– Nem veled van a baj, nem érted? – lépett a férfi a korláthoz, és a tengerre nézett, mintha a távolból remélne segítséget, de csak az összecsukott napernyőkig látott a kihűlt homokon.
– Mégis, mit szeretnél? Miért nem akarsz beszélni róla?
– Mert itt nincs miről beszélni! – emelte fel hangját a férfi, és visszafordult. – Meddig akarod még erőltetni?
– Szeretnéd inkább, hogy leszopjalak? – csúszott elé térden a nő, és kétségbeesetten suttogott. – Vagy akarod megint a fenekemben? – próbálta átölelni a férfi csípőjét, és keze az ölére siklott. – Vagy csináljam én neked a dildóval?
– Elég! – lökte el magától a másik. – Ezen nem tudsz segíteni.
– Más nőre vágysz?
– Nem értesz semmit! – csattant fel a férfi. – Vagy nem akarod megérteni.
– Mit kéne értenem? Mondd el! Nincs olyasmi, amit ne vállalnék érted.
– Hagyd abba! Ez olyan megalázó.
– De ha nem kellek neked, miért nem válsz el tőlem?
– Mert azt nem tehetem, az én pozíciómban. És a családommal sem tehetem meg.
– Mit rontottam el? – tört ki zokogásban a nő, és összekuporodott a földön. – Mit vétettem?
– Nem a te hibád – rázta fejét a férfi, és belépett az erkélyről a hálószobába.
Az ajtóból még visszafordult.
– Feküdj le nyugodtan. Későn jövök.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
