Arra gyanakodtak, hogy lett neki valakije.
Teljesen megváltozott, összesúgtak mögötte az egyetemen. A diákok is, bár őket ez a korosztály nem érdekelte. Igaz, egyszer épp ez a tanárnő mesélte, hogy hiába annyi idős, amennyi, az egyik diák teljesen rászállt, és hülye volt, mert először azt hitte, hogy csak olyan egyszerű érdeklődés a tantárgy iránt, vagy csak hiányoznak a szülei. Egy távoli lengyel városkában lakott korábban, ahová csak ritkán tudott hazamenni, és a fene sem tudja, milyenek voltak azok a szülők, nem biztos, hogy tudták szeretni ezt a fiút.
Aztán egyszer hirtelen olyan jelenet volt, amit már nem lehetett félreérteni. Ez egy olyan közeledés volt, amikor egy férfi akar valamit egy nőtől. Mit gondol, és mondta a diák nevét, Maciej. Mit gondol, hogy gondolja? Lengyelül mondta, és mert nem a lengyel volt az anyanyelve, néha furcsa mondatokat mondott, bár már húsz éve a lengyel fővárosban élt. Mindenki lengyel volt körülötte, ahogyan néha szokta mondani, csak a szívem nem lengyel.
Összességében mégiscsak azt lehet mondani, a diákokat ennek a korosztálynak az érzelmi élete egyáltalán nem érdekelte. Az irodában indult el a szóbeszéd, hogy bepasizott. Mert hogy tudott volna ennyit fogyni, és az a hosszabb haj, hát az is nagyon látványos. Persze nem árulja el, mert volt korábban egy olyan nézeteltérés közte és a kollégák között, egy tanszékvezetői választás, amikor épp a barátai segítségével fúrták meg, hogy ő lehessen a tanszékvezető, holott korábban épp ők biztatták, hogy eddig is jó volt, hogy ő volt, az lenne a legjobb, ha maradna.
Nem értette, miért történt az, ami történt, de nem volt mai csirke, hogy túl hosszan fennakadjon ezen a dolgon, beárazta a valahai barátait, akiket persze ezek után már nem hívott vacsorára, sem nem mentek együtt sétálni a Łazienki-palota parkjába. Más barátokat tartott maga mellett, akik persze többnyire nem ott laktak, ahol lakott, távkapcsolat.
Ráadásul, regisztrálták a kollégák, időnként el is tűnt. Bepasizott, az biztos. Azt is tudni vélték, hogy ez a jómódú ember, mondjuk úgy, rohadt gazdag, és azért választotta ezt a nőt, mert jól néz ki, meg elég öreg ahhoz, hogy ne akarjon olyan változást, hogy például gyerek, mert ő már ezt nem akarja, meg nem kell neki mindent elmagyarázni, hogy mi történt, amikor annyi idős volt, amennyi, például hogy tanultak oroszt. Erre nem csodálkozik rá, hogy tényleg? Hú, az rossz lehetett. Nehéz nyelv. Vagy nem csodálkozik, hogy az első autója olyan volt, amilyen volt, Polski Fiat.
Pont jó neki ez a tanárnő, okos is, meg lehet vele csatangolni szerte a világban. El is tűnt időnként egy-egy hétre, ezek voltak, hát nem a pásztorórák, hanem a pásztornapok, esetleg -hetek, persze Mauritiuson meg mindenféle ilyen távoli, meleg helyen ebben a téli időszakban.
Megy az új lovaggal ezen a nyaralóhelyen, persze bikiniben, mert most olyan, hogy nemhogy bikiniben strandolhat, de még nudistastrandon is, ha szeretné a nudistastrandot, de nem szereti, ezt még onnan tudták, amikor barátok voltak. Igaz, az új kapcsolat sok mindent megváltoztathat az emberben, új szokások, télen például eddig nem strandolt, ehhez képest, hogy meztelenül vagy bikiniben, tök mindegy. Mennek a strand felé a többi gazdag turistával, és hátradobja ezt a hosszú sötétbarna haját, és ránevet a gazdag társára, az is nevet, és vesz neki egy koktélt, mint a filmekben.
Kurva nagy szerencséje van neki, mondták az irodában, és hogy ez nem történik meg, ha megmarad a pozíciójában, mert az akkor annyi elfoglaltság, hogy tényleg, ki tud akkor pasizni, ráadásul olyat találni, akit a tanárnő talált. Már megint, mondták a kollégák, mikor a tanárnő egy olyan ruhában jött dolgozni, amibe korábban nem fért bele. Már megint, és elismételték, amit tudni véltek erről az új, immáron karcsú és hosszú hajú életről.
A tanárnő épp most jelentette be, hogy a jövő héten nem lesz. Megint, kérdezték az irodában, és hogy írja ki a hetet, meg akkor ugye átszervezi az óráit a következő hetek valamelyikére. Persze, mondta, mint eddig. Jó neked, mondta az egyik épp ott lévő kollégája. Hát igen, mondta a tanárnő, s arra gondolt, hogy ez az ország legjobb kórháza, a honvédséghez tartozik, és a honvédség most mindent megkap, még kórházban is. Tudta, az első hét lesz nehéz a kezelés után, de már a haja nem fog kihullani.
Akkor érezd jól magad, mondta a kollégája. Köszi. Nem mondod el, hová mész? Inkább nem, mondta a tanárnő, és elindult kifelé. Még a hétvégén jól lehetne, de már az van benne, hogy hétfő.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
