
Attila, a lápi póc egy patakban született, a Fertő tóban nőtt fel, és a tófenéken élte egyre zavarosabb életét. Éppen első tévés szereplésére készült az új stúdióban, hogy végre beszámoljon mindenkinek a vele történtekről. Attilát ugyanis elrabolták az idegenek.
A baritonhangú konferanszié bejelentette az est házigazdáját és a vendéget. A közönség lelkesen csapkodta úszóit. A műsorvezető és Attila beúszott a színpadra, és helyet foglaltak egymással szemben, a Nissan Micra felkapcsolva maradt fényszórói előtt. Az eseményre jegyet váltott halak körülöttük foglaltak helyet. A Nissanba kötözött holttest nagyra tátott szájjal és nagyra nyitott szemmel meredt előre. Teste egyre püffedtebbé vált. Az operatőrök fehér üvegből és fehérjeporos dobozokból készített kamerákkal rögzítették a beszélgetést. A műsorvezető némi felvezető után át is adta a szót a vendégének.
– Szóval egy nagy, sötét izét láttam lebegni odafent. Közelebb akartam menni, hogy megnézzem, mi az, amikor beleakadtam egy hálóba. Kihúztak a vízből. Szörnyű volt. Nem kaptam levegőt. Aztán betettek egy szűk helyre, ami meg volt töltve vízzel. Csupa fehér volt. Egy ideig itt voltam, aztán egy óriás értem nyúlt, megragadott, és kiemelt a vízből. Megint nem kaptam levegőt. Akkor jelölt meg. Mielőtt visszatett a fehér helyre, láttam valamit. Építkeztek. Itt, mellettünk. A szárazföldön.
– Csak a miheztartás végett szeretném tisztázni. Ön ufókról beszél?
– Igen.
– Ufó, mint unidentified floating object?
– Igen.
– Vagyis azonosítatlan lebegő tárgy?
– Igen.
– És elrabolták magát?
– Igen.
– És meg is jelölték magát?
– Igen, ezzel itt. – Attila felmutatta a farkára erősített, számokkal jelölt műanyag fonalkát.
– Nos, a legtöbb halon van hasonló. Így rajtam is. – A műsorvezető is felemelte a farkát, ami egy kólásflakonba szorult.
– Hinniük kell nekem! A barátnőm is látta őket!
– A barátnője egy rák?
– Igen.
A nézők között elvétve akadt pár hal, ami felnevetett, esetleg felmordult Attila kijelentései és válaszai hallatán.
– Ő miért nincs most itt?
– Bemászott egy gömbbe, ami a víz alá merült, és egy fura kis izé a gömb falához préseli, ezért nem tud kimászni.
– Lássuk, jól értem-e – vette át a szót a műsorvezető. – Ön azt állítja, létezik egy felsőbbrendű faj, ami megfigyel minket, elrabol néhányunkat, hogy megjelölje, majd visszaengedje a vízbe őket, mindezt ahelyett, hogy tennének valamit az egyre csökkenő vízszint és az egyre mostohább életkörülményeink ellen? Közben pedig épületeket emelnek a közelünkben, amikből a szenvedésünket, pusztulásunkat nézhetik? Mindezt a farkára akadt szemétre és a barátnője által talált másik hulladékra alapozza?
Halk zúgolódás indult a közönség soraiban.
– Úgy van!
– Maga nem normális!
A közönségből és a műsorvezetőből egyszerre tört ki a röhögés.
– Ez az igazság! – Attila ide-oda kapkodta a tekintetét, hátha talál valakit, aki komolyan veszi, de nem láttak benne mást, mint egy olcsó cirkuszi attrakciót.
Kiúszott a fénykörből, be a Micra abroncsai mögé. Legszívesebben visszaúszott volna az ólomgömbbe szorult barátnőjéhez, de úgy érezte, nagy szüksége van egy italra.
*
Ha lett volna egy lélek is a tófenék ezen sötét részén, azt hihette volna, egy csoport elektromos angolna (Electrophorus electricus) fitogtatta a képességeit. Csakhogy a Fertő tó halfaunájában legfeljebb európai angolna (Anguilla anguilla) volt. Kék villámok cikáztak, felkavarták az iszapos talajt. Aztán a jelenségnek vége szakadt, és a tófenék zavaros szegletéből egy pikkely nélküli csuka (Esox lucius) úszott elő. Pár haltúrással odébb néhány punk hátúszójú sügérbe (Perca fluviatilis) botlott. Az egyikük észrevette a közeledő halat, és odaszólt a másik kettőnek:
– Hé, hol a hiba a képen?
A csupasz hal láttán mindhárman felröhögtek. A csuka odaért. Az egyik sügér egész közel úszott hozzá, és azt mondta:
– Jó úszkálóidő van, mi?
– Jó úszkálóidő – felelte a csuka monoton hangon.
– Holnap lesz nagymosás? Nincs már mit fölvenned? – kérdezte egy másik sügér, és kettőt csettintett a nyelvével.
– Nincs mit fölvennem.
– Szerintem a fiúnak nincs ki mind a négy kereke.
– Pikkely rám! – A csuka pókerarccal a legnagyobb sügérre, majd a saját csupasz testére mutatott.
– Pikkben ászok vagyunk! – kiáltotta a nagy sügér, és mindhárman kifeszítették pengeéles háromszögúszóikat.
A három sügér a csukának rontott. A csuka a farkával csapott le az első kettőre. A két nagy sügér messzire sodródott, egyikük elveszítette az eszméletét. A harmadiknak és egyben legkisebbnek kiharapta a kopoltyúját. A vérző hal kimeredő szemmel tátogott, az oldalára billent, és a vízfelszín felé lebegett. Körülötte rózsaszínné vált a víz. A csuka véres szájából hatalmas fogak meredeztek. Már csak a legnagyobb sügér volt eszméleténél, és végre megértette, ideje pucolni.
*
Ugyanott, ahol a csuka korábban megjelent, rövidesen ismét kék villámok cikáztak, majd a felkavart tófenéken megjelent egy tengeriuborka (Holothuroidea) és egy szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss).
– Tengeriuborka Erik! – kiáltotta Erik.
– Úristen, Erik! – tátogott a pisztráng. – Nem kapok levegőt!
– Dehogynem, csak használd a kopoltyúdat.
Máté koncentrált, és életében először kopoltyún keresztül lélegzett. Amint oxigénhez jutott az agya, alábbhagyott a pánik, és jobban körbenézett. A felkavart iszap lassacskán leülepedett, és kitisztult a kép. Ám ebbe a képbe valami nagyon nem illeszkedett.
– Biztos jó ötlet volt tengeriuborkává változnod? Nem hiszem, hogy él ilyen a Fertő tóban.
– A Föld nevű bolygón is én vagyok az egyetlen lángelme. Már megszoktam, hogy egyedülálló vagyok.
– Várjunk csak! Neked nincs is kopoltyúd. Te mivel lélegzel?
– A seggemmel.
– Mi?!
– Ah… Gyere, inkább keressük meg azt a halat! Ne feledd, mindig azt csinálod, amit mondok, és álnevet használunk. Te lehetsz Oncorhynchus Mykiss, én pedig Kissmy Ass.
Erik végbeléből fehér, ragadós Cuvier-csövek nyúltak ki, melyek egyikében egy nyomkereső műszert tartott. Megnyomott pár gombot, mire némi távolságtartással nyomukba szegődött a robotteknős is, és őrangyalként követte őket. Üveges tekintete elárulta, hogy készenléti üzemmódban volt.
*
A sügérpikkelybe bújt csuka talált magának egy málladozó telefonkönyvet, és a névjegyzék alapján végigjárta az összes Attila nevű lápi pócot a Fertő tóban.
A délkeleti részen élő Attila a fiával reggelizett.
– Apa, mi az a szemétfelhalmozódás?
– Nem tudom, fiam. Egyél!
A csuka rájuk törte az ajtót, és szétmarcangolta mindkettőjüket.
Később egy másik Attila a fiával ebédelt a Fertő tó délnyugati részén.
– Apa, mi az az olajszennyezés?
– Nem tudom, fiam. Egyél!
A csuka rájuk törte az ajtót, és szétmarcangolta mindkettőjüket.
Egy harmadik Attila a fiával vacsorázott. Lévén, hogy hatszáz kilométerre a Fertőtől, a Bélesi-tóban laktak, biztonságban voltak a csukától.
– Apa, mi az a cianidszennyezés?
– Nos, a cianidok olyan szervetlen vegyületek, melyekben a szén- és nitrogénatom között hármas kötést tartalmazó cianocsoport található. Túlnyomó többségük erősen mérgező. Cianidszennyezés az, amikor valamilyen külső behatásra nagyobb mennyiségű cianid kerül a vízbe, veszélyeztetve…
A román kamionról váratlanul a tóba ömlő több mázsa olajos szemét agyonzúzta a két halat. A hulladék felemelkedett, és egybefüggő réteget képzett a vízfelszínen. A túlélő halak élete sötétségbe borult.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .