Ádám Gergő: Ufó-univerzum
Illusztráció: Fillér Máté / Telex

Attila, a lápi póc egy patakban született, a Fertő tóban nőtt fel, és a tófenéken élte egyre zavarosabb életét. Éppen első tévés szereplésére készült az új stúdióban, hogy végre beszámoljon mindenkinek a vele történtekről. Attilát ugyanis elrabolták az idegenek.

A baritonhangú konferanszié bejelentette az est házigazdáját és a vendéget. A közönség lelkesen csapkodta úszóit. A műsorvezető és Attila beúszott a színpadra, és helyet foglaltak egymással szemben, a Nissan Micra felkapcsolva maradt fényszórói előtt. Az eseményre jegyet váltott halak körülöttük foglaltak helyet. A Nissanba kötözött holttest nagyra tátott szájjal és nagyra nyitott szemmel meredt előre. Teste egyre püffedtebbé vált. Az operatőrök fehér üvegből és fehérjeporos dobozokból készített kamerákkal rögzítették a beszélgetést. A műsorvezető némi felvezető után át is adta a szót a vendégének.

– Szóval egy nagy, sötét izét láttam lebegni odafent. Közelebb akartam menni, hogy megnézzem, mi az, amikor beleakadtam egy hálóba. Kihúztak a vízből. Szörnyű volt. Nem kaptam levegőt. Aztán betettek egy szűk helyre, ami meg volt töltve vízzel. Csupa fehér volt. Egy ideig itt voltam, aztán egy óriás értem nyúlt, megragadott, és kiemelt a vízből. Megint nem kaptam levegőt. Akkor jelölt meg. Mielőtt visszatett a fehér helyre, láttam valamit. Építkeztek. Itt, mellettünk. A szárazföldön.

– Csak a miheztartás végett szeretném tisztázni. Ön ufókról beszél?

– Igen.

– Ufó, mint unidentified floating object?

– Igen.

– Vagyis azonosítatlan lebegő tárgy?

– Igen.

– És elrabolták magát?

– Igen.

– És meg is jelölték magát?

– Igen, ezzel itt. – Attila felmutatta a farkára erősített, számokkal jelölt műanyag fonalkát.

– Nos, a legtöbb halon van hasonló. Így rajtam is. – A műsorvezető is felemelte a farkát, ami egy kólásflakonba szorult.

– Hinniük kell nekem! A barátnőm is látta őket!

– A barátnője egy rák?

– Igen.

A nézők között elvétve akadt pár hal, ami felnevetett, esetleg felmordult Attila kijelentései és válaszai hallatán.

– Ő miért nincs most itt?

– Bemászott egy gömbbe, ami a víz alá merült, és egy fura kis izé a gömb falához préseli, ezért nem tud kimászni.

– Lássuk, jól értem-e – vette át a szót a műsorvezető. – Ön azt állítja, létezik egy felsőbbrendű faj, ami megfigyel minket, elrabol néhányunkat, hogy megjelölje, majd visszaengedje a vízbe őket, mindezt ahelyett, hogy tennének valamit az egyre csökkenő vízszint és az egyre mostohább életkörülményeink ellen? Közben pedig épületeket emelnek a közelünkben, amikből a szenvedésünket, pusztulásunkat nézhetik? Mindezt a farkára akadt szemétre és a barátnője által talált másik hulladékra alapozza?

Halk zúgolódás indult a közönség soraiban.

– Úgy van!

– Maga nem normális!

A közönségből és a műsorvezetőből egyszerre tört ki a röhögés.

– Ez az igazság! – Attila ide-oda kapkodta a tekintetét, hátha talál valakit, aki komolyan veszi, de nem láttak benne mást, mint egy olcsó cirkuszi attrakciót.

Kiúszott a fénykörből, be a Micra abroncsai mögé. Legszívesebben visszaúszott volna az ólomgömbbe szorult barátnőjéhez, de úgy érezte, nagy szüksége van egy italra.

*

Ha lett volna egy lélek is a tófenék ezen sötét részén, azt hihette volna, egy csoport elektromos angolna (Electrophorus electricus) fitogtatta a képességeit. Csakhogy a Fertő tó halfaunájában legfeljebb európai angolna (Anguilla anguilla) volt. Kék villámok cikáztak, felkavarták az iszapos talajt. Aztán a jelenségnek vége szakadt, és a tófenék zavaros szegletéből egy pikkely nélküli csuka (Esox lucius) úszott elő. Pár haltúrással odébb néhány punk hátúszójú sügérbe (Perca fluviatilis) botlott. Az egyikük észrevette a közeledő halat, és odaszólt a másik kettőnek:

– Hé, hol a hiba a képen?

A csupasz hal láttán mindhárman felröhögtek. A csuka odaért. Az egyik sügér egész közel úszott hozzá, és azt mondta:

– Jó úszkálóidő van, mi?

– Jó úszkálóidő – felelte a csuka monoton hangon.

– Holnap lesz nagymosás? Nincs már mit fölvenned? – kérdezte egy másik sügér, és kettőt csettintett a nyelvével.

– Nincs mit fölvennem.

– Szerintem a fiúnak nincs ki mind a négy kereke.

– Pikkely rám! – A csuka pókerarccal a legnagyobb sügérre, majd a saját csupasz testére mutatott.

– Pikkben ászok vagyunk! – kiáltotta a nagy sügér, és mindhárman kifeszítették pengeéles háromszögúszóikat.

A három sügér a csukának rontott. A csuka a farkával csapott le az első kettőre. A két nagy sügér messzire sodródott, egyikük elveszítette az eszméletét. A harmadiknak és egyben legkisebbnek kiharapta a kopoltyúját. A vérző hal kimeredő szemmel tátogott, az oldalára billent, és a vízfelszín felé lebegett. Körülötte rózsaszínné vált a víz. A csuka véres szájából hatalmas fogak meredeztek. Már csak a legnagyobb sügér volt eszméleténél, és végre megértette, ideje pucolni.

*

Ugyanott, ahol a csuka korábban megjelent, rövidesen ismét kék villámok cikáztak, majd a felkavart tófenéken megjelent egy tengeriuborka (Holothuroidea) és egy szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss).

– Tengeriuborka Erik! – kiáltotta Erik.

– Úristen, Erik! – tátogott a pisztráng. – Nem kapok levegőt!

– Dehogynem, csak használd a kopoltyúdat.

Máté koncentrált, és életében először kopoltyún keresztül lélegzett. Amint oxigénhez jutott az agya, alábbhagyott a pánik, és jobban körbenézett. A felkavart iszap lassacskán leülepedett, és kitisztult a kép. Ám ebbe a képbe valami nagyon nem illeszkedett.

– Biztos jó ötlet volt tengeriuborkává változnod? Nem hiszem, hogy él ilyen a Fertő tóban.

– A Föld nevű bolygón is én vagyok az egyetlen lángelme. Már megszoktam, hogy egyedülálló vagyok.

– Várjunk csak! Neked nincs is kopoltyúd. Te mivel lélegzel?

– A seggemmel.

– Mi?!

– Ah… Gyere, inkább keressük meg azt a halat! Ne feledd, mindig azt csinálod, amit mondok, és álnevet használunk. Te lehetsz Oncorhynchus Mykiss, én pedig Kissmy Ass.

Erik végbeléből fehér, ragadós Cuvier-csövek nyúltak ki, melyek egyikében egy nyomkereső műszert tartott. Megnyomott pár gombot, mire némi távolságtartással nyomukba szegődött a robotteknős is, és őrangyalként követte őket. Üveges tekintete elárulta, hogy készenléti üzemmódban volt.

*

A sügérpikkelybe bújt csuka talált magának egy málladozó telefonkönyvet, és a névjegyzék alapján végigjárta az összes Attila nevű lápi pócot a Fertő tóban.

A délkeleti részen élő Attila a fiával reggelizett.

– Apa, mi az a szemétfelhalmozódás?

– Nem tudom, fiam. Egyél!

A csuka rájuk törte az ajtót, és szétmarcangolta mindkettőjüket.

Később egy másik Attila a fiával ebédelt a Fertő tó délnyugati részén.

– Apa, mi az az olajszennyezés?

– Nem tudom, fiam. Egyél!

A csuka rájuk törte az ajtót, és szétmarcangolta mindkettőjüket.

Egy harmadik Attila a fiával vacsorázott. Lévén, hogy hatszáz kilométerre a Fertőtől, a Bélesi-tóban laktak, biztonságban voltak a csukától.

– Apa, mi az a cianidszennyezés?

– Nos, a cianidok olyan szervetlen vegyületek, melyekben a szén- és nitrogénatom között hármas kötést tartalmazó cianocsoport található. Túlnyomó többségük erősen mérgező. Cianidszennyezés az, amikor valamilyen külső behatásra nagyobb mennyiségű cianid kerül a vízbe, veszélyeztetve…

A román kamionról váratlanul a tóba ömlő több mázsa olajos szemét agyonzúzta a két halat. A hulladék felemelkedett, és egybefüggő réteget képzett a vízfelszínen. A túlélő halak élete sötétségbe borult.

A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!