Adóemelések elleni tüntetésnek indult, RMDSZ-ellenes tiltakozás lett belőle: mi zajlik Székelyföldön?

Az utóbbi hetekben Székelyföldön városról városra terjedtek a tiltakozások. Sepsiszentgyörgy volt az első a sorban, de már tüntettek Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen is. Ahogy telnek a hetek, az elégedetlen hangok egyre bátrabbak, miközben a térségben szinte egyeduralkodó RMDSZ helyi és országos vezetői nem találják a közös nevezőt a dühös polgárokkal. Az elkapkodott adóreform, a jogértelmezési káosz, illetve a megszűnő kedvezmények és politikai kommunikációs hibák láncolata vezetett oda, hogy az utcán tiltakozó polgárokat már nem lehet egyszerű magyarázatokkal hazaküldeni.

Az Ilie Bolojan vezette román kormány egyik fő feladata a költségvetési hiány leszorítása volt, ennek jegyében pedig rövid időn belül több adó- és megszorítócsomaggal is előálltak. Ezek közül a szeptember elején benyújtott második deficitcsökkentő csomag tartalmazta az új adókat és fiskális intézkedéseket rögzítő törvénytervezetet. Az ellenzék, élén a Románok Egyesüléséért Szövetséggel (AUR) többször is megtámadta az alkotmánybíróságon a felelősségvállalással elfogadott tervezetet, de végül december elején zöld utat kapott, amit azt jelentette, hogy január elsejétől életbe lehet léptetni. A kormány egyébként épp a rövid határidővel magyarázta, hogy sok esetben eltérően értelmezték az önkormányzatok a jogszabályt, illetve számítási hibák merültek fel az adókivetési határozatoknál.

Adventben voltunk. Az emberek többsége a karácsonyra készült, aki meg érdeklődött az ország ügyei iránt, azt inkább az igazságszolgáltatás gúzsba kötéséről szóló Recorder-film foglalkoztatta, ami épp akkortájt jött ki, amikor az alkotmánybíróság is döntött a törvénytervezet sorsáról. A jogszabály életbelépése egy sor új adóügyi változást jelentett január elsejétől, az autók és ingatlanok után fizetett helyi adók csak az egyik volt.

Bár lehetett tudni, hogy a módosítás nyomán jelentős emelkedés várható, az igazi arculcsapás akkor jött, amikor január elején fizetni kellett volna. Kiderült, hogy az ingatlanoknál a hírekben addig emlegetett 70 százalékos drágulás helyett olyan is előfordult, hogy a 100 százalékot is meghaladta az emelés. Ugyanis nemcsak az ingatlanok négyzetméterenkénti adóköteles értékét emelte meg a kormány, hanem számos, korábban érvényben lévő kedvezményt is eltörölt. Például korábban dönthettek úgy az önkormányzatok, hogy a 30, 50 és 100 évnél régebben épült ingatlanokra bizonyos mértékű kedvezményt adnak, de ezt teljesen elvették. A fogyatékossággal élők kedvezményeit is eltörölte a kormány arra hivatkozva, hogy sok a visszaélés, csak közben azok jártak a legrosszabbul, akik valóban rászorulók, akik tényleg abból a pár száz lejes jövedelemből kell, hogy kifizessék azt az adót.

Valószínűleg az sem segítette a helyzetet, hogy igencsak bonyolult a helyi adók számításának a rendszere, a közigazgatásban járatlanoknak pedig valószínűleg érthetetlen, miért lehetséges az, hogy egy kétszobás lakás után fizetett adó jelentősen eltérhet mondjuk Szatmárnémetiben és Sepsiszentgyörgyön. A helyi adók számításának a bonyolultságát ebben az anyagunkban foglaltuk össze, és a helyzetet jól jellemzi, hogy még az egyszerűsített példánk is nehezen követhető. Mindezt tovább bonyolította, hogy közben rengeteg részben pontatlan, részben félrevezető információ is keringeni kezdett az adóemelésekről.

Az emelések az amúgy sem túl baráti koalícióban (sőt a Nemzeti Liberális Párton belül is) feszültséget okoztak, a helyi polgármesterek nem szívesen hajtottak végre ennyire népszerűtlen intézkedéseket, amit a közigazgatás reformjáról szóló tervezet csak tetéz. Ilie Bolojan miniszterelnök közben azzal jött, hogy a helyi adók és illetékek emelése csökkentené az önkormányzatok függőségét a központi költségvetéstől. Szerinte ugyanis a romániai önkormányzatok nagymértékben függnek a központi állami költségvetési forrásoktól. A visszaosztott összegek a romániai önkormányzatok költségvetéseinek a 83,1 százalékát adják. Az uniós átlag ezzel szemben 51,1 százalék.

A kormányfő arra is kitért, hogy az önkormányzatok még a bérköltségeiket sem tudják saját forrásból fedezni: helyi adókból és illetékekből származó bevételeik a GDP 0,74 százalékát teszik ki, miközben a bérköltségeik a GDP 3,07 százalékára rúgnak. Az uniós tagállamokban ugyanezek átlagosan 3,68 és 3,59 százalék. „Az EU-ban a helyi önkormányzatok bérköltségeit saját forrásokból fedezik. Romániában a helyi önkormányzatok bérköltségei több mint háromszor magasabbak a saját bevételeiknél” – írta a miniszterelnök.

A kormány a hivatalos tájékoztatásában három indokot nevezett meg az adóügyi reformra:

1. Az ingatlanadóból származó bevételek aránya a legalacsonyabbak között van az EU-ban.
2. Jelentős aránytalanságok voltak a különböző települések között az adók mértékében. A magánszemélyek esetében az adók értéke nem vette figyelembe az épület piaci értékét.
3. Alacsony volt az adók beszedési aránya, mintegy harmadukat nem hajtották be, ugyanakkor az önkormányzatok által meghatározott adók nem követték az inflációt.

A kormány azt nem részletezi, hogy az emberek miért fizetnék be a magasabb adókat, ha az alacsonyabbakat sem tették, de azt hozzáteszik, hogy a helyi adók reformjára a helyreállítási tervben is kötelezettséget vállalt az ország. (És ha nem teljesíti, akkor 300-500 millió eurótól eshet el.) Sőt, azt is írták, hogy az ingatlanok piaci érték szerinti adózásáról évek óta viták folynak, és a döntést a kormányok eddig mindig elhalasztották. A kormány szerint az eddigi rendszer nem működtethető tovább, mert csak rontja a közigazgatás hatékonyságát, és csak az állami költségvetésből a helyi önkormányzatoknak nyújtott támogatásokat növeli. Ez nyilvánvalóan egybevág a kormány közigazgatási reformjának törekvéseivel, hogy az önkormányzatoknak hatékonyan kell gazdálkodniuk.

Sepsiszentgyörgyön kezdődött a tiltakozás

Először Sepsiszentgyörgyön döntöttek úgy, hogy utcára vonulnak a helyi adók és illetékek emelése miatt, de akkor már napok óta látszott, hogy más településeken is nagy az elégedetlenség. Antal Árpád, a város polgármestere lakossági fórumot is szervezett, amelyen még egy népszavazást is bejelentett a város adópolitikájáról, hogy csillapítsa a feszültséget. Aztán visszavonulót fújt, és az RMDSZ helyi vezetőjével közösen bejelentette, hogy Sepsiszentgyörgy önkormányzata módosítja a helyi adók és illetékek meghatározásáról szóló, tavaly decemberben elfogadott határozatát, a magánszemélyeknek a lakások és telkek után fizetendő adót a törvény által előírt legalacsonyabb szinten tartják, míg a járművek után fizetendő adót a tavalyi szinten hagyják. A hibrid autók után fizetendő adót szintén a jogszabály által megengedett legalacsonyabb értékre csökkentik.

Ez leírva győzelemnek tűnhetett a tiltakozóknak, a valóság azonban ennél árnyaltabb. A magánszemélyek lakás- és telekadóját ugyanis addig is a jogszabály által megengedett legalacsonyabb adókulccsal számolták, vagyis ezen a téren érdemi változás nem történt volna. Az akkori bejelentés hatását az emberek leginkább a személyautókra vonatkozó résznél érezhették volna – ha a kormány végül nem zárja ki ennek lehetőségét.

Mivel azonban úgy tűnt, hogy Sepsiszentgyörgyön a tüntetésnek lehetett kézzelfogható eredménye, ez más települések elégedetlen polgárait is arra bátorította, hogy az adóemelések miatt utcára vonuljanak. Sepsiszentgyörgy ezzel óhatatlanul nehéz helyzetbe hozta a többi székelyföldi város polgármestereit is, hiszen azt az érzetet keltette, hogy a tiltakozással érdemi engedményeket lehet kiharcolni.

„Felháborodtam a magas adók miatt, ezért szerveztem meg a tüntetést. Láttam, hogy Sepsiszentgyörgyön is volt megmozdulás, gondoltam, Csíkszereda se maradjon le” – mondta a Székelyhonnak a Hargita megye székhelyén tartott tüntetés főszervezője, Menyhárt János.

Mindenki másra mutogat

Az adóemelés különösen nehéz helyzetbe hozta az RMDSZ-t, mert a legutóbbi parlamenti kampányában pont az volt a szövetség szlogenje: „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak!” Ennek ellenére pont az ő kormányzati szerepvállalásuk idején döntött a kormány arról, hogy mégis adót emel, méghozzá jelentős mértékben.

Ráadásul nem is ez volt az első adóemelés a szövetség tavalyi kormányra lépése óta. Júliusban szüntették meg a villamos energia fogyasztása utáni támogatási rendszert, ami több mint 70 százalékos drágulást eredményezett, ami nyilván a téli hónapokban sokkal inkább megéreznek az emberek. Augusztus elsejétől áfát is emeltek, illetve a benzin és gázolaj is többe kerül azóta. Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes már akkor is jogosnak tartotta a bírálatot, hogy nem ezt ígérték a kampányban, de akkor még nem alakult ki utcai tiltakozás az elégedetlenség nyomán.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke még január közepén, a Facebookon közzétett videóban elnézést kért a lakosságtól, amiért a kormánynak meg kellett emelnie a helyi adókat és illetékeket, ám a nyilvános bocsánatkéréssel nem ért el látványos eredményt. Az RMDSZ elnöke azzal indokolta az adóemelést, hogy az előző, Marcel Ciolacu vezette PNL–PSD koalíciós kormány akkora költségvetési deficitet hagyott hátra, ami még „a Holdról is látszott”. Kelemen szerint a kormány nem talált más megoldást, mint az adók és illetékek emelését. A sepsiszentgyörgyi lakossági fórum után arról beszélt, hogy komolyan gondolták, hogy többet a polgárnak, kevesebbet az államnak, „de bennünket is félrevezettek az ország valós költségvetési állapotáról”. Kelemen ugyanakkor arról is beszélt, hogy a polgármestereknek most az a feladatuk, hogy hallgassák meg az emberek panaszát. Azóta több tüntetés is volt Székelyföldön, az RMDSZ elnöke viszont többé nem szólalt meg a témában.

Antal Árpád polgármester a lakossági fórumon részben meg nem nevezett szereplőket tett felelőssé az elégedetlenségi hullámért, részben pedig a magyarországi Tisza Pártot. Antal szerint ők szították a feszültséget, ami már helyben is annyira hiteltelennek tűnt, hogy a résztvevők már akkor jelezték az RMDSZ-es politikusnak, hogy nem értenek egyet vele, de a második sepsiszentgyörgyi tüntetésen nekünk is azt mondták, hogy semmi ilyenről nincs szó.

Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere a szombati tüntetés után az AUR helyi politikusát, Buruş Viorelt vádolta azzal, hogy tüntetést szervezett és feszültséget szított. A polgármester szerint az emberek jogos felháborodását az AUR, George Simion pártja akarja kihasználni. Ezt mind az érintett, mind a csíkszeredai adóemelés-ellenes tüntetés szervezője, Menyhárt János határozottan visszautasította. Buruș szerint egyszerű elégedetlen állampolgárként volt jelen és kapott ott szót. A szombati megmozduláson ultimátumot intézett Korodihoz: ha a képviselő-testület két héten belül nem hoz döntést a helyi adók és illetékek csökkentéséről, akkor aláírásgyűjtést kezdeményez az elöljáró leváltására.

Közben az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) is igyekszik hasznot húzni a gyengélkedő RMDSZ-ből. Kézdivásárhelyen a szervezet helyi tanácsosa, Balázs Attila olvasta a szövetség politikusainak a fejére, hogy „hazudtak a választási kampányban”, egyben követelte Kelemen Hunor lemondását. Az EMSZ elnökhelyettese, a korábbi karlendítése miatt elhíresült Csomortányi István a jelenlétével támogatta a csíkszeredai tüntetést, míg a helyi képviselői a keddi önkormányzati ülésén kötötték az ebet a karóhoz, hogy csak az infláció mértékével megegyező adóemelést tudnak támogatni.

Általános elégedetlenségbe csapott át a tiltakozás

Közben nemcsak Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában vagy Kézdivásárhelyen voltak tüntetések, hanem Székelyudvarhelyen is utcára vonultak az emberek. Ezek olyan települések, ahol az elmúlt évtizedekben szinte semmivel sem lehetett utcára szólítani a polgárokat. Amikor Románia forrongott a korrupció miatt, és az ország nagyvárosaiban óriási tüntetéseket tartottak, Székelyföldön alig néhányan mentek ki. Voltak olyan hangok is, amelyek egyenesen azt állították, hogy az RMDSZ-es bástyának számító Csíkszeredában 1989 óta nem vonultak ki ennyien a rendszer ellen tüntetni, mint most.

Ha viszont már kint voltak az emberek, akkor a panaszok nem szorítkoztak az adóemelésre, rendre felmerült az RMDSZ elmúlt 35 éves teljesítménye és az, hogy az emberek elégedetlenek vele. Szóba hozták a szövetség decemberi kampányát is, amellyel az országot már elhagyó fiatalokat szerették volna megszólítani, mondván, miért várják vissza a fiatalokat, ha nincsenek munkahelyek, és nincs pénz, amiből megélhetnének. Csíkszeredában a tömeg a polgármester lemondását is követelte skandálva. Sőt, Csíkban nemcsak az utcára vonuló tömeg tűnt elégedetlennek, még a korábbi RMDSZ-es sportminiszter, Novák Eduárd, aki maga is jelölt volt a legutóbbi parlamenti választásokon, is a szövetség szemére hányta, hogy nem tartotta be a szavát.

A tüntetések után több székelyföldi városban is abban bíztak, hogy legalább valamennyit vissza lehet venni az adóemelésekből, vagy legalább visszahozni a korábban megszüntetett kedvezményeket. A városházák levelezni kezdtek Bukaresttel, a prefektúrákon keresztül próbálták kideríteni, van-e bármi jogi mozgástér. A válasz végül megérkezett a pénzügyminisztériumból, és elég gyorsan lehűtötte a kedélyeket: nincs. A minisztérium szerint a 2026-os évre már elfogadott adókat év közben nem lehet piszkálni, mert az egész adóévre vonatkoznak, és minden utólagos „visszatekerés” jogilag visszamenőlegesnek számítana. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy hiába voltak az utcán az emberek, hiába ígértek egyes városok csökkentést vagy kedvezményeket, erre jelenleg nincs törvényes út.

Szakács-Paál István, Székelyudvarhely polgármestere sajtótájékoztatón ismerte be, hogy az adóemelés ügye jogi zsákutcába futott, de nem tekintik lezártnak: aláírásokat gyűjtenek, és azt kérik a kormánytól, hogy még a 2026-os költségvetés elfogadása előtt teremtsenek törvényes lehetőséget a kedvezmények visszaállítására és az adók csökkentésére. Csíkszeredában is rendkívüli ülést hívott össze a városháza, és petíció is indult. Sepsiszentgyörgyön eközben hátrébb léptek a korábban bejelentett adócsökkentésektől, miután kiderült, hogy azokat jogilag nem lehet végigvinni. Antal Árpád polgármester ezért „kármentésre” váltott: a város kompenzációs megoldásokat dolgozott ki, elsősorban a fogyatékossággal élőknek és a leginkább érintett csoportoknak, miközben jelezte, hogy az adókulcsok tényleges csökkentésére legkorábban 2027-ben nyílhat tér.

Az ügy ezzel egy időre megfeneklett: a döntés Bukarestnél maradt, a helyi önkormányzatok pedig jelenleg legfeljebb annyit tehetnek, hogy megpróbálják tompítani az adóemelések következményeit.