Romániában évek óta nincs egy használható jégcsatorna, ahol a bobos, a szánkós és a szkeletonos sportolók edzhetnének, az ország mégis öt bobost és hét szánkóst küldött az olimpiára. Megnéztük, hogy mi a romániai bob és szánkó „titka”.
„Megmaradt a hagyomány”
– magyarázta Hodos László egykori bobversenyző, olimpikon, a Román Bob- és Szánkó Szövetség végrehajtó bizottságának tagja, amikor feltettem neki a kérdést.
A román bobsportnak kétségtelenül van hagyománya. Románia nem egy télisport-hatalom, de a bobosok most már közel 100 éve ott vannak a játékokon, csak a második világháború után szervezett eseményről hiányoztak. Az ország egyetlen téli olimpiai érme is hozzájuk köthető, az 1968-as grenoble-i eseményen lett bronzérmes Ion Panțuru és Nicolae Neagoe kettes bobban. A két világháború közötti időszakban, a világbajnokságok szervezésének kezdetén még világbajnokot is adott az ország.
Nem függetlenül az 1960-as évek végének, illetve az 1970-es évek elejének nemzetközi sikereitől (Európa- és világbajnoki érmeket is nyertek), 1974 és 1976 között még jégcsatorna is épült Sinaián, de a létesítményt mára már csak a moha borítja és a rozsda marja. Az élet jeleit mára csak a betonon megjelenő graffitik mutatják, mert 2006 óta nem rendeznek ott semmilyen versenyt. Hodos László még bőven versenyzett azon a pályán, az ő generációja volt az utolsó, aki még Romániában nyert országos bajnokságot, azóta ugyanis minden évben Ausztriában, Innsbruckban rendezik meg a legfontosabb romániai bobos versenyt.
Egyértelmű tehát, hogy van egy elkötelezettség a sportág iránt, és a tudása is megvan a hazai szakvezetésnek ahhoz, hogy kiemelkedő bobosokat neveljen. Ahogyan Hodos László magyarázta: „régóta csináljuk, tudjuk, hogyan lehet megfogni a jobb sportolókat.” A szavaiból ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a szakértelmen kívül minden más hiányzik, de leginkább – nem meglepő módon – a pénz. Források hiányában a mostani csapat egy tisztességes részvételt jelent Romániának, de Hodos szerint sokkal többen is ott lehetnének.
„Normális körülmények között legalább két négyes bob, illetve két kettes bob egységgel kellene kint legyünk most az olimpián” – mondta azzal kapcsolatban, hogy ha pénze is lenne a hazai kluboknak, akkor a korábbi tendenciák alapján szerinte milyen potenciál lehetne a romániai bobos életben. És akkor még a női bobosokat nem is említettük, akik most nagyon-nagyon hiányoznak a romániai csapatból, pedig a női szakág 2002-es olimpiai debütálásakor még a Kovács Erika és Maria Spirescu alkotta kettes képviselte az országot. Az egyik edzőjük épp Hodos László volt.
A szakember szerint manapság minden sport nagyon sokba kerül, de a bobsport különösen drágának tűnik. Támogatást pedig alig kapnak a romániai klubok. Hodos László elmondása szerint csak a bob maga 100 ezer euró körüli összegbe kerül, egy szett korcsolya hozzá pedig 30 ezer euró körül van, de ez utóbbit cserélni kell, tehát több garnitúrára is szükség van belőle. És ez még csak nem is csúcskategória, mert azt sem a németek, sem az amerikaiak nem forgalmazzák, ahogy az oroszok sem adták egykor a bobjaikat.
„Sorozatgyártott bobokat tudunk venni. Ez tulajdonképpen olyan, mintha Dacia Dustert vennénk, de BMW ellen versenyeznénk. Az amerikai bobok gyártását a NASA is segíti”
– hozott érzékletes példát, egyben hangsúlyozva, hogy ez egy komoly technikai sport, megfelelő felszerelés nélkül lehetetlen kiemelkedő eredményt elérni. Ehhez jön hozzá a csapat, az edzők, a technikusok, ahogy Hodos mondta, a sportágban igazán sikeres nemzeteknél talán még biokémikust is visznek magukkal a versenyekre. Ehhez jön hozzá a fizikai felkészülés, mert évekig kell gyakorolni, ameddig a sportolók megtanulnak a bob megtolása utáni sebességnél beugrani a mozgó sportszerbe.
„Keveset áldoznak a sportra, anélkül pedig nehéz felkészülni. Egy bobpilótának a felkészülés azt jelenti, hogy minél többször ereszkedik a jégcsatornában. A jelenlegi körülmények között egy romániai bobosnak egy ereszkedés 40 és 80 euró között alakul, ez pályánként eltérő. Egy bobos felneveléséhez pedig legalább 500-600 csúszásra van szükség. Ezt elég csak a minimális 40 euróval szorozni, máris látszik, hogy mennyibe kerül egy közepes pilóta kinevelése. A nőknél és a férfiaknál egyaránt így van” – magyarázta.
A forráshiány pedig a sportolók megtartását is nehezíti, a jégcsatorna hiánya pedig a kiválasztásukat nehezíti. Korábban 10-15 klub működtetett bobos szakosztályt, és összesen olyan 60-70 atlétát tartottak számon, aki űzte ezt a sportot, közülük pedig 7-8 tényleg keményen felkészült volt. Manapság olyan 3-4 bobos szakosztály működik, és körülbelül 10 olyan bobos van, aki „tényleg sportolónak mondható”. Közöttük pedig legfeljebb 5 olyan férfi pilóta van, aki majdnem minden pályán le tud csúszni. Ehhez jön hozzá 2-3 hasonló női pilóta. Közülük sem adatik meg mindenkinek az élsport lehetősége, tehát nem biztos, hogy profiként tudják őket fizetni, amiből adott esetben el tudják tartani a családot, hiszen ezt a sportot 30 éves korban is simán lehet űzni.
„Sajnos azért veszítünk el sportolót úgy a szánkóban, mint a bobban, mert ez a sport nem kínál megélhetési lehetőséget. A németeknél vagy az olaszoknál az élsportolók rendszerint a rendőrség vagy katonaság kötelékébe tartoznak, ahonnan komoly fizetést kapnak. Így tudnak a sporttal foglalkozni. Nem kell azon gondolkodjanak, hogy holnap mit adnak a gyereknek enni” – hozott ellenpéldát.
Hodos László szerint a román sport most olyan helyzetben van, mint egy zuhanó repülőgép, és nem lehet tudni, hogy valaha sikerül-e megállítani.
„Magas szintű sportot csak úgy lehet csinálni, ha óriási tehetség valaki, mint ahogy voltunk mi annak idején, vagy amilyenek a mostani olimpiai résztvevő sportolók egy része. Ugyanakkor ez a háttér megakadályozza, hogy érmeket nyerjünk a világbajnokságon vagy az olimpián” – mondta.
A 2026-os téli olimpia román bobos egységeinek pilótája Mihai Tentea. Rutinos versenyző, 2018 és 2022 után harmadszor vesz részt a játékokon, vannak jó helyezései, szép eredményei. A mögötte álló csapat felkészülését pedig az olimpiai bizottság is támogatta, így tudnak felszerelést vásárolni, megfelelően felkészülni ahhoz, hogy kvalifikáljanak. Hodos szerint viszont ez is kevés egy igazán kiemelkedő eredményhez, mert ahhoz komoly stábra lenne szükség.
„Én csak azt tudom mondani, hogy le a kalappal előttük, mert óriási a különbség a kinti csapatok felkészülése és aközött, amit mi művelünk” – tette hozzá.
Tentea az idei világkupán kettes bobban 8. helyezett is volt, de Hodos szerint ezeket az eredményeket mindig jelentősen befolyásolja az indulók száma és minősége. Azt is hozzátette, hogy a bobosok mostani középmezőnye nagyon erős, onnan a versenyzők kerülhetnek akár a top tízbe is, de könnyen találhatják magukat a legjobb húszon kívül is. „Attól függ, hogy hány hibát követ el a pilóta a négy futam alatt. A top tíz már nagyon szép eredmény, de ha valamit nagyon elszúr, akkor simán végezhet a 20. hely környékén mert nagyon kicsik a különbségek, ezredek és századok döntenek” – magyarázta.
Szerinte egy használható jégcsatorna óriási lökést adhatnak a romániai csúszósportnak. A bob esetében például megkönnyítené a szelekciót. Akár 100-150 atléta is ki tudná próbálni, nagyobb lenne a merítésük. A bobot ugyanis rendszerint 16-18 évesen kezdik, jellemzően valamilyen sportolói múlttal, mert nagyon fontos szempont a sportoló tömege, ami a sebességet adja. Hodos László például gátfutóból lett a román bobválogatott tagja. A bobot a gyerekek nem is nagyon tudják megtolni.
„Ha lenne egy jégcsatornánk, akkor a szánkót és a szkeletont is lehetne rendesen űzni, nem kellene azért kimenni Ausztriába, fizetni a szállást, az utat, a kaját meg csúszás díját”
– érvelt. Akkor minimális összegért edzhetne a válogatott, illetve a klubcsapatok.
Hodos szerint a sinaiai pályát nem érdemes felújítani, az más technológiával épült, mint a mai standardok, és már a területet is visszaigényelték annak eredeti tulajdonosai. Bár tervezték, hogy építenek egy pályát Maroshévíz közelében, és már a területük is megvolt hozzá, közbejött egy Romániában nem annyira ritka kormányváltás, és minden elmaradt. Elmondása szerint egy könnyűszerkezetű pályát 10-15 millió euróból lehetne felépíteni, míg egy komoly komplexum akár 40 millió euróba is belekerülne, ha kiegészítő egységeket, szállodát, öltözőt is építenek mellé.
Hodos szerint ugyanakkor egy ilyen pálya fenntartása csak a helyi vagy a központi hatóságok segítségével működhetne.
Ha lenne pálya, akkor a szánkósok is nagyobb előnyben lennének. Igaz, ők bizonyos szempontból már most is óriási előnyben vannak a bobbal szemben, például mert olcsóbb a felszerelésük. A bobhoz hasonlóan ugyan a legjobb szánkókról a gyártó dönti el, hogy kinek adja, de egy sorozatgyártott szánkót már 20-30 ezer euróból meg lehet vásárolni.
A román szánkósport története, ha nem is nyúlik olyan régre vissza, mint a bobé, azért szintén nem ma kezdődött. A sportág tudatos fejlesztését az 1960-es évek közepén kezdték el, először pedig az 1980-as Lake Placid-i olimpián indíthatott szánkóst Románia. Az elmúlt évtizedekben rendre ebben a sportágban érték el a legjobb eredményeket a román sportolók a téli olimpián. A dobogóhoz legközelebb az 1992-es albertville-i játékokon Ioan Apostol és Liviu Cepoi jutott, 4. helyen végeztek, míg két évvel később, Lillehammerben a 6. helyen zárt a páros. A jelenleg is aktív szánkósok közül Raluca Strămăturarunak van a legjobb eredménye, a 2018-as pjongcsangi olimpián 7. lett, a legutóbbi pekingi játékokról pedig egy 9. hely a legjobb teljesítményük váltóban.
A szánkósok azzal is előnyben vannak Hodos szerint, hogy a sportiskolák szánkós szakosztályokat működtetnek. „Ebben a sportban már gyerekkorban tudnak válogatókat tartani” – mondta Hodos László, aki ugyan bobos, de a szövetség révén rálát a szánkósok munkájára is, sőt, Csíkszeredában maga is szokott szervezni ifjúsági szánkós startversenyt (csak a rajtban versenyeznek). Gyerekeknek pedig már 2-3 ezer euróért is lehet olyan szánkót kapni, amelyen megtanulhatnak vezetni.
„Vannak tanárok, edzők a sportiskoláknál. Petrozsényben, Bukarestben és Maroshévizen is lehet tanulni, és ez nagyon sokat számít, mert az iskolákon keresztül 300-400-500 sportoló is összegyűl, közülük könnyebb kiválasztani 10-20 olyan szánkóst, mint a mostani csapatban Valentin Crețu”
– mondta a szövetség munkatársa.
Az idei román szánkós csapatlétszámnak nyilván az is jót tett, hogy bővítették a programot. A már eddig is szereplő férfi és női egyes, illetve férfi páros és váltó mellett idéntől már a nők is indulhatnak párosban, így összesen Románia 7 sportolóval vehetnek részt a játékokon, a férfi egyest kivéve minden számban egy egységgel. Az igazán sikeres szánkós nemzetek, például egyesben akár három, párosban akár két egységet is indíthatnak, de egy stabil szánkós csapatot jelez. Az előbb említett veterán, az ötödik olimpiáján induló Valentin Crețu egyéniben már befejezte a szereplését Cortinában, a 15. helyen végzett, míg az újonc Eduard Crăciun a 23. helyen zárt.
