Mérhetetlen cinizmus és súlyos hiányosságok – erős idézetek Gyurkó Szilvia interjújából
Videós interjút készítettünk Gyurkó Szilviával, a Hintalovon Alapítvány vezetőjével. Ebben a cikkünkben néhány fontos gondolatot szöveges formában is kiemelünk.
Nagyon provokatív volt a szakma számára, amikor 2024-ben azt nyilatkozta a Belügyminisztérium, hogy nyolcvan százalékban minden rendben van a gyermekvédelemben. „Az azért nagyon sokakat szíven ütött, akik látják, hogy mi zajlik” – mondta Gyurkó Szilvia. A Hintalovon Alapítvány vezetője szerint a nyolcvan százalék úgy hangzik, mintha már csak kicsit kellene polírozni a rendszert, ehhez képest az látszik, hogy „azoknak az embereknek a hősies kitartása tartja vállain a rendszert, akik még a gyerekvédelemben dolgoznak”, és nagyon sok külső erőforrást visznek be családok és civilek. Hozzátette, ráadásul nem is gyerekvédelemről kellene beszélni, hanem gyerekjogokról, de erről egyáltalán nincs szó.
A szakember szerint „elképesztő fejlesztésekre lenne szükség ahhoz, hogy azokat a problémákat, amelyekkel a gyerekek nagy számban küzdenek”, kezelni lehessen. „Egyszerre érezzük, hogy semmi sincs rendben a gyerekvédelemben, hogy lerohad a rendszer, és hogy vannak olyan kihívások, amikkel szemben nem vesszük fel a kesztyűt. Ez nem nyolcvan százalék, bárhonnan nézzük is.” A képzéseiken szokták kérdezni szakemberektől, hogy 1–10 közötti skálán értékeljék a rendszert, és nagyon gyakori a hármas és négyes osztályzat, Gyurkó szerint is biztosan öt alatt van, mert sokkal több a tennivaló annál, mint ami már megvan és működik.
A kegyelmi ügy után a kormányzat végigvitt egy harminc tételből álló törvénycsomagot, ez azonban Gyurkó szerint nem javított semmit, ellenben például
elhagyták olyan szakemberek is a pályát, akik nem akartak olyan kérdésekre válaszolni, hogy „mikor veszítette el a szüzességét, egyedül él-e, és ha egyedül él, hogyan gondoskodik a szexuális jóllétéről, és hasonlók”.
A tavalyi ÁSZ-jelentés is kimutatta, hogy nagyon sokan kiléptek a rendszerből, ahová már így is lasszóval fogták az embereket, miközben a szigorúnak mondott átvilágítás egy hamis illúziót is kelthet. Ráadásul a Szőlő utcai javítóintézet igazgatója is átment rajta – mondta.
A Hintalovon alapítója és vezetője szerint ha megnézzük, hogy az utóbbi években a gyerekvédelem nagy botrányai mihez kapcsolódtak, akkor azt látjuk, hogy intézményvezetőkkel szemben hosszú éveken keresztül fennálló kifogásolható magatartások sorozata történt.
„Ilyen esetekben nem elég az egyéni felelősséget vizsgálni, emögött kell, hogy legyen intézményi felelősség. Ki az, aki őt kinevezte, pozícióban tartotta, a rendszeres felülvizsgálatokon átengedte, az esetleges jelzéseket szőnyeg alá söpörte.”
„Ha vezető beosztású személy éveken keresztül vissza tud élni gyerekekkel, akkor azon túl, hogy vele szemben egyénileg eljárás indul, az egész rendszert is át kell világítani” – mondta annak kapcsán, hogy a Gyermekjogi Civil Koalíció nemrég nyílt levelet írt Pintér Sándornak a Szőlő utcai javítóintézet őrizetbe vett igazgatójának ügyében, választ azonban nem kaptak.
Mérhetetlen cinizmus és súlyos hiányosságok
Gyurkó szerint jelenleg több állítás is igaz egyszerre: „Olyanok vannak döntési pozícióban, akiknek nem számít a gyerekvédelem, vannak olyanok, akik nem látják a problémákat, és az is igaz, hogy vannak, akik látják, kitartanak, és bíznak abban, hogy hátha egyszer majd változik a helyzet.”
„Százával tudnám sorolni a gyerekvédelemmel kapcsolatos érvényes kérdéseket, ezek közül nulla jelenik meg a politikai arénában – miközben a gyerekvédelem átpolitizált üggyé válik, amiben ha valaki tényszerűen előrehoz fontos kérdéseket, amelyekkel foglalkozni kellene, akkor onnantól kezdve megkapja a renitens, ellenzéki bélyegzőt, szemben azokkal, akik olyan témákat tartanak az asztalon, amik az első ezer kérdésben sincsenek benne. Például hogy a Pride hogyan hat a gyerekekre. Húsz éve dolgozom ezen a területen, de esküszöm, ez a kérdés nincs benne az első ezer téma között, amikkel érdemben, szakmai alapon foglalkozni kellene.”
A szakember a családpolitikai kommunikáció és a valóság közötti konfliktusra is kitért. „Hiába kérjük az egyik oldalon, hogy minél több gyerek szülessen, ha a másik oldalon évről évre huszonezer gyerekről lemondunk. Egy kisvárosnyi gyerek van, akiket egész egyszerűen engedünk, hogy vagy lesz velük valami, vagy nem. Gazdasági oldalról nézve ez pazarlás, a másik oldalról pedig mérhetetlen cinizmus.”
Az interjúban szóba került a Hintalovon néhány hete megjelent gyermekjogi jelentése (erről ebben a cikkünkben részletesen is beszámoltunk), amely gyakorlatilag minden területen romlást mutat a korábbi évekhez képest. Figyelemre méltó az is, hogy egyre több a sajátos nevelésű igényű gyerek Magyarországon, ennek ellenére „komplett vármegyék vannak ellátóhely nélkül”.
Gyurkó szerint érdemes feltenni azt a kérdést, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, akik nem kapnak a szükségleteikhez megfelelő fejlesztést. Az ezen az oldalon dolgozó civilek szerint „belőlük lesz a falu bolondja, aki felveszi a hitelt a másik helyett, aki folyamatosan az uzsorásnál van, aki mindig a szürke zónában dolgozik, akit kihasználnak, kizsákmányolnak, kifosztanak, viszont akkor ő már felnőtt, azt mondják neki, hogy legyél okosabb, miközben ahogyan ő odajutott, abban ott volt a rendszer elégtelensége, hanyagsága, nem odafigyelése. A végén ő viszi el a balhét, miközben nagyon sokan hozzátettek ahhoz, hogy belőle milyen felnőtt lett.”
Azt, hogy mennyire súlyos a helyzet, jól mutatja, hogy 1997-ben született a gyermekvédelmi törvény, és azóta soha nem álltak rendelkezésre a végrehajtásához szükséges anyagi, tárgyi és személyi erőforrások – áll egy számvevőszéki jelentésben. A rendszert angol mintára hozták létre, csak az a különbség, hogy ott egy gondozónak legfeljebb 11 családja lehet, Magyarországon viszont nem ritka, hogy egy gondozónak 50-60 családja van, „még a jogszabályban rögzített számokat sem tudjuk hozni”.
Gyurkó szerint évtizedes, szisztematikus munkára lenne szükség, hogy megerősítsék a gyermekvédelmet, miközben a gyerekeknek nincs idejük. „Aki most hároméves, annak nem mondhatom azt, hogy tíz év múlva minden szuper lesz, mert nekik most kell megkapniuk azt a szolgáltatást, amire szükségük van. Ezért is próbáljuk felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy felelősséget kell vállalni a helyzetért.”
Azon dolgoznak, hogy jobb legyen a gyerekeknek
„Szívszorító felkerülni egy ilyen listára, és az az egzisztenciális fenyegetettség, ami ilyenkor bekapcsol, az nagyon nehézzé teszi a munkát, főleg úgy, hogy mi egy szakmai szervezetnek tekintjük magunkat, a nyilvánosság előtt is szakmai kérdésekben jelenünk meg” – válaszolta arra a kérdésre, hogy milyen érzés volt felkerülni a szuverenitásvédelminek nevezett hivatal listájára. „Öröm az ürömben, hogy olyan megerősítő visszajelzéseket kaptunk az elmúlt időszakban azzal kapcsolatban, hogy milyen fontos munkát végzünk, ami lehet, hogy nem történt volna meg, ha nincs ez a listázás és a mi részünkről ez a nagyon mély szomorúság és kétségbeesés, hogy tudunk-e tovább működni.”
„A legnagyobb tisztasággal fel tudjuk vállalni, és mindig is felvállaltuk, hogy ha külföldre is pályáztunk, azért tettük, hogy Magyarországon költsük el. Mi nem vittünk ki pénzt, mi mindig ide hoztunk, és mindig azért, hogy a Magyarországon élő gyerekek helyzete jobb legyen. Ezt nem lehet külföldről csinálni, ezt nem lehet külföldnek csinálni, illetve civil szervezetként kutya kötelességed kritikusan csinálni. Hiszen bárki van kormányon, neked az a dolgod, hogy mindig emlékeztesd arra, hogy van hova fejlődni, hogy ne azt érezze, hogy ő már nyolcvan százalékban teljesítette, hanem mindig legyen ott valaki, aki emlékezteti arra, hogy figyelj, ez nem nyolcvan százalék, sokkal többet tehetsz, sokkal többet kell tenned, nézd meg az ő történetét, vállalj érte felelősséget” – mondta Gyurkó Szilvia. „Mindig ezt kell tennie egy civilnek, ha ezt egy állam nem érti, akkor azt hiszem, az egész civil szektor működésével kapcsolatban nem érti, hogy az miről szól.”