Nemzetünk nagyjai, talán nem túlzás állítani, focilázban égnek (már egy jó ideje, tegyük hozzá). Múlt héten Orbán Viktor miniszterelnök bocsátkozott komoly fejtegetésekbe a magyar futballról, benne egy letaglózó monológgal a Puskás Akadémia legjobb akadémistáiról, a jobb oldalon lévő Szoszótól a balfutóba' feltűnő Nagy Joe-n át a Gyuszikáig, aki szombaton a kispadról szállt be a csapat idei első meccsén. Kövér László a 22. Gyermekotthonok Labdarúgó Európa Kupa-döntőjének nyitóünnepségén jelentkezett magvas gondolatokkal, például azt mondta, hogy
„mindegy, hogy hol születtünk, mindegy, hogy kik vagyunk, kik a szüleink, milyen nyelven beszélünk, milyen sorsot élünk, mindannyian ugyanúgy értjük, mi a szép és mi a jó a fociban”.
A házelnök a parlamenti válogatott tagjaként, pontosabban kapitányaként lépett pályára a kecskeméti közélet válogatottja ellen a megnyitó után, de előtte még elmondta, hogy mindannyian tudjuk, mi mindent kaptunk a futballtól – aztán felsorolta, hogy mi mindent –, és arról beszélt, hogy az országnak nemcsak remek új stadionjai vannak, de hosszú idő után ismét felcsillant a remény, hogy a valaha a világ élmezőnyébe tartozó magyar labdarúgás ismét méltó lehet régi nagy híréhez. Például mert Angliában 4-0-ra vertük a házigazdákat tavaly.
Az Országgyűlés elnöke arról is beszélt, hogy egyre több tehetséges fiatal kerül ki a labdarúgó-akadémiák edzőpályáiról, és mind több magyar focista tűnik fel az európai labdarúgás magasan jegyzett klubjainak mezében. Mondjuk Szoboszlai Dominik vagy Szalai Attila sikeréhez nem sok köze van a magyar akadémiai rendszernek. Kövér szerint méltán bízhatunk abban is, hogy a magyar csapatok egyre messzebb jutnak el az európai kupaküzdelmekben, ami alatt nyilván a Konferencia-ligát érti, mert miután a Fradi kiesett a feröeri, félprofi KÍ ellen a BL-ből, minden magyar csapat ott szerepel.
