„Akkor tudsz a leginkább megmaradni az emberek fejében, ha a saját stílusodat adod, nem pedig kereteket követsz” – írta a gyűlöletplakátokról ismert cég vezetője, miután megnézett egy koncertet

Koncertet adott június 18-án a dél-afrikai Die Antwoord együttes a Budapest Parkban, amin sokak mellett ott volt Balásy Gyula Lounge-vezér is. A több százmilliós-milliárdos állami kommunikációs és hirdetési tendereket évek óta elnyerő üzletember – cégeinek köszönhetőek a kormányzati, olykor gyűlöletet hintő plakátok is – szakemberi mivoltában írt a zenei élményeiről a LinkedIn-oldalán.

Azzal a kérdéssel nyit, hogy „miért olyan inspiráló, amikor valaki nem próbál megfelelni?” Azt mondja a kulturális szuverenitására és a hagyományokra is oly büszke országban, hogy Antwoordék „képesek kilépni minden kulturális komfortzónából”, ráadásul „nyers, sokszor szándékosan kényelmetlen stílusuk egyszerre provokál és tart tükröt”, ami akár a szigorú kormányzati kultúrpolitika fricskája is lehetne. Komoly esztétikai megállapítás jön:

„Furcsa paradoxon, de pont azért tetszenek ennyire, mert soha nem akartak tetszeni.”

Innentől átadjuk a szót, de érdemes olvasás közben egy kék, migránsokkal, von der Leyennel, Gyurcsánnyal vagy ukránokkal riogató plakát képét is elképzelni:

„Van valami felszabadító abban, amikor valaki nem próbál megfelelni. Hangosan, torzan, néha zavarba ejtően, de teljes őszinteséggel. Ez a hozzáállás számomra nemcsak zenei, hanem mélyen kreatív, sőt vállalati szinten, a márkaépítésben is inspiráló: akkor tudsz a leginkább megmaradni az emberek fejében, ha a saját stílusodat adod, nem pedig kereteket követsz. Ez a csapatdinamikára is igaz, ugyanis amikor mindenki megmutathatja a valódi önmagát, és szabadon megoszthatja ötleteit, a csoportban kialakul egy biztonságos, támogató légkör. Ez a hozzáállás a kreativitást, az innovációt és a csapatmunkát is elősegíti, miközben a közös célok és a felelősségvállalás ugyanúgy előtérben maradnak. Így a közös munka eredménye sokkal hitelesebb, emlékezetesebb és eredményesebb lesz – ahogyan a legjobb együttesek esetében is.”

És akkor egy kis Antwoord a végére: