Az első posztot Szentkirályi Alexandra dobta be még csütörtökön, de igazán Orbán Viktor péntek reggeli posztja után indult be a büszkeségposztok áradata a Fidesz különböző szintjein, láthatóan a Budapest Pride elé időzítve. Ahogy az időzítés, úgy a büszkeség szó nem véletlen, ez a kormánypárt online (harcos) válasza az offline térben kézzelfoghatóbb tiltással akadályozott Pride-ra, illetve az annak betiltása nyomán Karácsony Gergely főpolgármester által patronált – de a Fidesz szerint szintén illegális – Budapest Pride-ra.
Az a posztokból nem derül ki, hogy a triviális értékekkel való büszkélkedés miért áll a Fidesz szerint ellentétben az alapvető emberi jogokért kiálló Budapest Pride-dal – elvégre az ellentétet a kormány is lassan, évek alatt teremtette meg, volt, idő, amikor különösebb fenntartásai nem voltak a Pride-dal szemben, de mára azért sikerült ebben is polarizálnia a társadalmat.
A jelszót – amiről akkor még nem látszott, hogy jelszó – elsőként az előreszaladt Szentkirályi Alexandra mondta ki: a Fidesz utolsó pillanatban visszaléptetett főpolgármester-jelöltje, jelenleg a fővárosi közgyűlés fideszes frakciójának vezetője kislányával készített fotót posztolt, közölve, hogy rá a legbüszkébb.
A végére oda is írta, hogy mindenki más is posztolja, hogy mire a legbüszkébb, így kronológiailag Orbán már csak beállt a sor elejére pénteki posztjával, amelyen a hatunokás kormányfő a kisgyerekekkel a mezőn készített kép fölé írta: „Én rájuk vagyok büszke”, alá pedig, hogy „Amire én vagyok büszke”.
Ezután jöttek az újabb büszkeségek: a veszprémi Navracsics Tibor arra büszke, hogy Veszprém vármegye 3. számú választókerületének képviselője – egyszerű, de biztonságos megoldás, és a fotóból sem lehet gond, magyar táj, magyar madártávlatból.
Németh Szilárd katonai világbajnokságon birkózóaranyat nyert testvérpárra büszke, akik „büszke magyar birkózócsalád tagjai”.
Menczer Tamás absztrakt, de szintén biztonsági megoldást választott, amely jól illeszkedik a nemzeti kormány, nemzetietlen ellenzék narratívájába: „Büszkeség? Én erre a 3 színre vagyok büszke! Nem kell több. Mi így, ők úgy” – írta, már-már Deutsch Tamás-i tömörséggel.
De azért a posztolás Malevicsét nem érhette utol:
„Az igazi büszkeség. Ennyi” – írta a Fidesz első számú EP-képviselője, Karikó Katalin és Krausz Ferenc külföldön tudományos munkát végző és ottani munkájukkal Nobel-díjat szerző tudósok budapesti portréját csatolva a poszthoz, amelyben a rövid szöveg nem nélkülözte a nemzeti trikolórt.
Erre a színkombinációra asszociált Kubatov Gábor is, akinek viszont többrétegű megoldást kellett választania, hiszen a piros-fehér-zöld mellé a zöld-fehér büszkeséget is meg kellett jelenítenie. A pártigazgató posztjának képén az eredmény azonban inkább Monaco (esetleg Indonézia) és Rotterdam város zászlajára emlékeztető kombó lett, de a szándék nyilvánvaló és becsülendő.
Hollik István három gyermekére büszke – mint ahogy az általában minden szülő minden gyermekével kapcsolatban történni szokott.
Az absztrakt és a konkrét határán egyensúlyozva, a kollektív és egyéni büszkeséget ötvözve állt elébe a büszkeségchallenge-nek Nagy István. Az agrárminiszter a hazát szimbolizáló, ám a szó szoros értelmében is az életet, a föld szeretetét, a gondoskodást jelentő cipóval fejezte ki büszkeségét, önmagán túlmutató történelmi kontextusba helyezve, Szent István szobra alatt, népviseletes sokadmagával, kereszttel, templomfaragvánnyal, amit nehéz lesz überelni mindenkinek, aki büszke valamire.
