Önnel is megesik néha, hogy a lakásban csoszogva valahogy egy furcsa hiányérzés keríti hatalmába? Velem sokszor, és a jelek szerint Sulyok Tamásék sincsenek ezzel másként. Én legtöbbször a cicámat hiányolom, a Sulyok házaspárnak viszont a Sándor-palota faláról hiányzott nagyon egy Rippl-Rónai festmény.
Cipőt a cipőboltból, Rippl-Rónait Kaposvárról! – gondolhatta a házaspár, a feleség fel is kerekedett és meg sem állt Szita Károly polgármesterig, aki örömmel kínálgatta neki a képeket a múzeumban, mint nekem szokta az általam csak Pari bá'-nak hívott őstermelő a legjobb paradicsomokat a Fény utcai piacon.
„Ajánlottunk mi ott képet” – mondja a Szita által feltöltött videón egy hölgy, majd a polgármester véget vet a tukmálásnak: „Önre van bízva!”. Sulyok felesége ezt „nagyon jó ajánlatnak” nevezi, majd megnyugtatásul közli, hogy csak 3 és fél évre veszik kölcsön a képet.
„Már mindjárt vége” – teszi hozzá a közjogi feleség, amivel valószínűleg minden tiszás egyetért, kivéve a 3 és fél évet.
