Ismerős az az érzés, amikor valaki annyira szétesett, hogy legszívesebben a két kezünket a vállára tennénk, jó erősen megráznánk, mélyen a szemébe néznénk, és azt mondanánk neki, hogy ember, szedd már össze magad! Én pontosan ezt éreztem, amikor Schwechtje Mihály új filmjét, a Sünvadászatot néztem, aminek főszereplője, Bogi (Mari Dorottya) merő görcs. Képtelen a komfortzónáján kívül funkcionálni, de még a saját világában sem áll mindig a helyzet magaslatán.
A Sünvadászat pontosan e miatt az érzet miatt végig fenntartja a néző figyelmét, tűkön ülve várjuk, hogy Bogi, a túlterhelt bébiszitter, végre szóljon Tamásnak (Polgár Csaba) és Zitának (Jakab Juli) a balesetről, ami miatt a házaspár fiának egészsége és élete veszélybe kerül. Értetlenkedhetünk, hogy miért nem szól, miért nem hív mentőt, aztán elkezdjük kapiskálni, hogy épp ezt a bénultságot ragadja meg Schwechtje Mihály rendezése (aki korábban például az iskolai zaklatásról vagy a prostitúció utáni újrakezdésről is forgatott). A Sünvadászat egyszerre szól egy párkapcsolati krízisről, egy család széthullásáról, titkokról, a be nem tartott ígéretekről, de leginkább a felelősségvállalásról.
A film Bogi egy napját követi, ráadásul nem is akármelyiket. A klasszikus éneket tanuló fiatal lánynak nagy vizsgája lesz a Zeneakadémián, de előtte még vigyáznia kell az unokatestvére, Tamás gyerekeire, Lujzira és a még totyogós Vilikére. (A film legkisebb szereplőit a rendező saját gyerekei játsszák.) Ahogy haladunk előre az időben, Bogira, aki amúgy sem egy stabil személyiség, egyre több teher rakódik. Nemcsak a barátja váratlan felbukkanása zavarja meg, de egy olyan baleset is, ami nagy valószínűséggel minden kisgyerekes családban előfordul legalább egyszer, ha nem többször.
A szerencsétlen incidens idején Bogi és a gyerekek Zita lakásában vannak, a házaspár ugyanis egy ideje már nem él együtt, ami a színházban dolgozó Tamás szerint az első lépés a váláshoz vezető úton. Zita azonban úgy hiszi, a különélés pont megmentheti a házasságukat, hiszen így nem marják egymást állandóan, ami a gyerekeiknek is jót tesz. Ugyanis a kettejük között feszülő vagy a nagyszülők miatti felszínre törő problémák főleg Lujzin és Vilikén, valamint a gyerekekre vigyázó Bogin csapódnak le, aki ott áll a csatatér közepén.
Bogi ugyanis nemcsak a villámhárító szerepét tölti be, hanem Tamás és Zita bizalmasa is egyben, ami még inkább összekuszálja, még megterhelőbbé teszi a szereplők közti dinamikát. Erre az a jelenet a legjobb példa, amikor Tamás megígérteti az óvodáskorú lányával és az anyósülésen ülő Bogival, hogy hazudjanak Zitának arról, hol töltötte Lujzu a hétvégét.
Szülei viselkedése ellenére Lujzi tudja, hogy mi a különbség igazság és hazugság között, és a sündisznókért rajongó kislánynak sehogy sem fér a fejébe, hogy a nagyok, a felnőttek miért mondanak mást, mint amit valójában tesznek. Miért csapja be az apja az anyját? És vice versa. Miért mondja azt Bogi, hogy Vilike nem akart aludni, miközben ő tartotta a kisfiút egész nap ébren? Persze takarózhatunk azzal, hogy az élet túl bonyolult ahhoz, hogy mindig igazat mondjunk, és a gyerekek ezt nem érthetik.
De valójában csak könnyebb hallgatni és homokba dugni a fejünket. Azonban mindenkinek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért és önmagáért. Ez nem olyasvalami, amit életünk végéig mellőzhetünk, egyszer ez a menekülés a felelősségvállalás elől visszaüt, és általában a legrosszabbkor. Például amikor az embernek ki kell állnia egy színpadra és koncertet adnia a Zeneakadémián.
A Sünvadászat tökéletesen mutatja be, milyen is az, amikor a túlterheltség miatt elveszítjük a kontrollt, és ahelyett, hogy kinyitnánk a szánkat, inkább hagyjuk, hogy az élet végleg a padlóra küldjön minket.
A Sünvadászatot a Magyar Filmszemlén láttuk, a film február 13-án kerül országosan a mozikba.
