Az RTL és a TV2 alig pár óra különbséggel jelentette be március közepén, hogy ingatlanos műsort indítanak, előbbi Ingatlanvadászok, utóbbi Lakásvadászok címen. A kereskedelmi tévéktől teljesen logikus lépés, látszólag telitalálat, hogy ráfekszenek a témára, tekintve, hogy Magyarországon az elmúlt években központi témává vált a lakhatás, pontosabban annak válsága. Az ingatlannal már rendelkezőkön vagy a jó anyagi körülmények közül érkezőkön felül ma már alig akad olyan ember Magyarországon, akit ne érintene valamilyen módon a lakhatási válság: az emelkedő albérleti árak miatt egyetemistaként egyre nehezebb lakáshoz jutni, első lakást vásárolni a jelenlegi piaci környezetben pedig nagyon nehéz.
Ezen a helyzeten nem segített a magyar kormány sem, sőt, bizonyos szempontból inkább rontott rajta. A különböző támogatások – mint a CSOK, a falusi CSOK vagy a babaváró hitel – ugyan sok családot segítettek lakáshoz jutni, de jelentősen felfűtötték az ingatlanpiacot, és főleg a magasabb jövedelmű, ingatlannal már rendelkező rétegeknek kedveztek. Kis túlzással róluk szólt az RTL-en futó Ingatlanvadászok, de erre hadd térjek vissza később. A két műsor közül egyelőre az Ingatlanvadászok ment le az RTL-en, vegyes sikerrel.
A Nielsen közönségmérés adatai szerint az Ingatlanvadászok rendszerint alulmarad a TV2 hasonló sávjában futó Szerencsekerék-Kincsvadászok duótól, de többnyire még így is jobban teljesített, mint a Floor nevű vetélkedő második évada. Az Ingatlanvadászok az RTL sajátfejlesztésű realityje, ami nagyban merítkezik a Flat Hunters nevű formátumból, ami eredetileg egy francia műsor, amiben három ingatlanügynök versenyez azért, hogy a legjobb lakást találja meg egy kliens számára.
A hét első négy napján minden versenyző egy-egy ingatlant mutat be, amit a kliens értékel. A legjobb bemutató 1 pontot kap, ha pedig az ingatlant ténylegesen megvásárolják vagy kibérlik, az már 3 pontot hoz a versenyzőnek. A pénteki döntőben az addigi legeredményesebb ingatlanosok mérkőznek meg egymással, a győztes 2000 eurós pénzdíjat, valamint az ügynöki jutalékot is megkapja, már ha sikerül nyélbe ütni az üzletet. A műsort szakértői kommentárok kísérik, így a nézők betekintést nyerhetnek az ingatlanpiac működésébe, üzleti trükkökbe és tárgyalástechnikákba is.
Az Ingatlanvadászok nagyon hasonlóan zajlik, annyi különbséggel, hogy négy ingatlanos versenyez egymással, csak minden nap más kliens igényeit kell kielégíteniük. A napi rangsor felállítása után pontokat kapnak, pénteken pedig győztest hirdetnek. A napi győztes a győzelemért három pontot kap, ha viszont a kliens úgy dönt, hogy meg is vásárolja győztes versenyző ingatlanát, akkor azért plusz hét pont jár. A RTL-es verzió és az eredeti Flat Hunters azért sem lehet azonos, mert a TV2 megvásárolta a francia M6 csatornától a formátum forgalmazási jogait. A TV2 márciusban közölte, hogy terveznek a műsorral, de egyelőre nem tudni, mikor fogják képernyőre tűzni.
Százmilliós keretek és a gróf úr
Az RTL-en futó Ingatlanvadászok egy könnyed szórakoztató műsor akar lenni – semmi több. Alapvetően ezzel nem lenne probléma, de a készítők annyira nem akarnak mélyre menni, hogy ettől az egész műsor egy kilúgozott, tét nélküli vigyorgás lesz, aminek kevés köze van a lakáskereséshez vagy bármihez, ami tényleg érdekli az embereket a témában. A formátum papíron a lakásvásárlás döntési folyamatait, nehézségeit mutatná be, de a valósághoz való kapcsolata leginkább díszlet szintjén marad: a szereplők sablonosak, a kliensek kiszámíthatók, a szituációk inkább előre megírt jelenetekre, mint spontán helyzetekre emlékeztetnek.
A kliensek kiválasztása ismerős minta szerint történt: vannak fiatal, közvetlen párok, határozott nők, pedáns, apróságokra koncentráló szülők, művészlelkek, és persze olyan férfiak is, akik a szigeteléstől kezdve a burkoláson át egészen a szobafestésig mindent jobban tudnak mindenkinél. Az a gond, hogy ezek a figurák nem tűnnek természetesnek, inkább úgy viselkednek, mintha egy előre kiosztott szerep elvárásainak próbálnának megfelelni. Az egyik páros bemutatásakor például a pár női tagja többször átöltözött indulás előtt, de a „csajos-bohókás” szerepből később kiesett és távolságmérővel mérte a belmagasságot az egyik lakásban.
A műsorban nem szerepelt egyedülálló szülő három gyerekkel, aki kevés pénzért próbál lakáshoz jutni, nem voltak egyetemisták, akik az első lakásukat keresik,
voltak viszont befektetési ingatlanra vágyó üzletemberek, nagyobb lakást kereső építészek, divatiparban dolgozó unokának lakást néző szülők és nagymamák, és persze celeb művészlelkek, akik minden sztereotípiának megfelelően Budán akartak nagy, szalonszerű lakást vásárolni.
Összességében elmondható, hogy a keresések gyakran tét nélkülinek érződtek, a szereplők motivációi érthetők ugyan, de az átlag néző nehezen tudja beleélni magát ezekbe a szituációkba. Ezen a téren a csúcs egy magát osztrák grófnak tituláló, félig magyarul, félig angolul beszélő idős férfi volt, aki nem volt hajlandó kezet sem fogni a női ingatlanossal. A műsorban gróf úrnak nevezett férfi a lányával közösen keresett több százmillió forint értékben egy „nem túl vidéki” kúriát.
Az egészben a legszomorúbb, hogy lett volna abban lehetőség, hogy egy ilyen műsor valóban érdekelje a nézőket. A lakásvásárlás sokak számára az élet egyik legfontosabb döntése, amit bizonytalanság, kompromisszumkeresés, családi viták és anyagi határok feszítenek. Itt ezek alig-alig jelentek meg. A történetek steril környezetben zajlanak, a feszültséget látványos vágásokkal próbálják helyettesíteni, miközben a valódi, életszerű helyzetek és dilemmák teljesen elmaradnak.
A Ingatlanvadászok nem akar többnek látszani annál, mint ami: egy színes, könnyed, valódi dilemmák, drámák és tét nélküli műsor, meg sem próbálja elgondolkodtatni a nézőt. A lakáskeresés jóval több izgalmat rejt magában, mint amennyit az Ingatlanvadászok megmutat belőle, egy kevésbé szűrt, emberközelibb történetszál jót tett volna a műsornak, mert attól nemcsak hitelesebb, érdekesebb is lett volna. A műsor nagyon távol maradt a valóságtól, nem csoda, hogy a nézők is távol maradtak tőle.
