Will Smith már 60 felé közelít, és még mindig van mondanivalója, sőt mintha most világosult volna csak meg igazán. Állítása szerint élete egy új korszakába lépett. A világ egyik legismertebb színésze és celebje húsz év után visszatért a raphez, és márciusban új lemezt adott ki, amit hamarosan Budapesten is megturnéztat. A philadelphiai születésű Smith rapperként kezdte The Fresh Prince néven, közeli barátjával és DJ-jével, DJ Jazzy Jeff-fel ők voltak az első, hivatalosan elismert rapelőadók, akik Grammy-díjat kaptak a „legjobb rapzenei előadás” kategóriájában a Parents Just Don't Understand című dalukért 1989-ben.
Smith és társa végül tiltakozásképp mégsem vettek részt a ceremónián: ebben az évben több prominens hiphopelőadóval együtt bojkottot hirdettek a Grammy ellen, mivel az eseményt szervező Amerikai Hanglemez-akadémia időhiányra hivatkozva nem közvetítette a rap kategória díjainak kiosztását, hiába vezették be azt hivatalos, díjazható kategóriaként 1989-ben.
Smith ezután kezdett színészkedni komolyabb szinten, első komolyabb szerepét a Kaliforniába jöttem című szituációs komédiában kapta, majd ezt követte az 1993-as 6szoros ölelés című film, rá két évre pedig megjelent a Bad Boys első része Martin Lawrence-szel, majd az 1996-os Függetlenség napja betonozta be a státuszát Hollywoodban. Ezzel párhuzamosan a zenével sem hagyott fel teljesen, 2005-ig négy nagylemezt adott ki, majd húsz évre visszavonult a raptől. Az ezt követő években jelent meg az Oscar-jelölt A boldogság nyomában, a Legenda vagyok, a Men in Black 3, majd később a Budapesten forgatott Gemini Man is.
Eközben engedély nélkül megmászta a Lánchidat 2018-ban, 2019-ben szülinapi minihaknit tartott a Szent István-bazilika előtt, 2021 őszén kiadott egy memoárt Will címen, a 2022-es Oscar-gálán pedig elcsattant az ominózus pofon, aminek hangja még közel egy évig visszhangzott a bulvársajtóban. Smith Trevor Noah műsorában reagált a botrányra először hosszabban, szerinte a pofonban „benne volt a kisfiú, aki látta, ahogy az apja megveri az anyját”.
Smith – akinek az incidens utáni első filmje az Emancipáció volt – aztán tavaly nyáron bejelentette, hogy újra mikrofont ragad, és új dallal tér vissza, amiből idén tavaszra nagylemez is lett. A 14 dalt magába foglaló Based on a True Story március 28-án jelent meg, az albumot pedig Smith friss turnéjának keretein belül augusztus 14-én a Budapest Parkban is bemutatja. A színész-rapper ennek apropójából Zoomon keresztül adott interjút a Telexnek.
Miért döntöttél úgy, hogy húsz év után új raplemezt adsz ki?
Úgy érzem, hogy hosszú ideje nem volt annyi mondanivalóm, mint most. Egyszerűen új embernek érzem magam. Olyan, mintha egy teljesen új részemet fedeztem volna fel, egy új gondolati, érzelmi és kreatív területet. Nagyon izgat a felfedezés és az önkifejezés az életemnek és karrieremnek ebben a következő szakaszában.
A Will című memoárodban szerepel a valaha írt első rapszöveged, amiben arról írsz, hogy 142 az IQ-d, és „ahogy a neved, úgy te magad is egy műalkotás vagy”. Az új lemezen van is egy Work of Art című dal, aminek a refrénjében ismét előjön az „I am a work of art” szlogen. Tudatos döntés volt, hogy ezt a régi sort visszahozd?
Ez egy olyan koncepció, ami az elmémben fejlődött és mostanra sokkal világosabbá vált számomra. Arról szól, hogy élő műalkotások vagyunk, és hogy minden ember – fizikailag, biológiailag, pszichológiailag, spirituálisan – egyedi alkotás. Az, hogy mind most vagyunk először itt, és hogy te magad még sosem „történtél meg” korábban az univerzumban. Az ehhez kapcsolódó felismerés része az, hogy akár jó, akár rossz dolgokat látunk magunkban, akár tetszenek magunkban bizonyos dolgok, akár nem, ezek mind gyönyörű ecsetvonások a saját műalkotásunkon.
Számomra a tanulás, fejlődés és emelkedés folyamatának része annak elfogadása, hogy nincs olyan, hogy egyértelműen tökéletes. Ami én vagyok, ami te vagy, az a maga egyediségében tökéletes. Egy olyan dalt akartam írni, ami ezt a kettősséget és sokszínűséget fejezi ki: hogy mit jelent embernek lenni. Nem csupán egyvalami, sok minden vagyunk egyszerre, és néha ezek ellentmondanak egymásnak. És mindez még ebben a zavaros masszában is egy gyönyörű műalkotás.
Tényleg 142 az IQ-d? A könyvedben arról írsz, hogy jó voltál matekból és természettudományokból.
Nem, nem. Épp az mutatja, hogy valójában nem ilyen magas az IQ-m, hogy ilyenről rappeltem. De dolgozom rajta!
Az albumod motivációs, már-már spirituális hangvételű. Elég megosztó a fogadtatása, sokan szerették, mások pedig giccsesnek és kínosnak nevezték. Milyen érzés volt megírni ezt a lemezt, és hogyan kezeled a kritikákat?
Őszintén szólva már nem igazán olvasok a művészetemről szóló kritikákat. Ha Steven Spielberg mondja, hogy nem tetszik neki a filmem, tudni akarom, hogy miért. De azok véleménye kevésbé számít, akik még nem csináltak filmet vagy lemezt. Ha valaki érti és szereti, amit csinálok, akkor együtt tudunk gondolkodni. Számomra ez a művészet lényege: megosztod, és megnézed, hogyan rezonálnak vele mások. Aztán majd készítek egy újabbat. Nem minden filmem lesz A boldogság nyomában, de a folyamatos alkotás része annak, amit hátrahagyok. Meglátjuk, tíz év múlva hogy öregedett ez az egész.
A könyvedben azt írtad, hogy Will Smith, „a világszerte ismert filmsztár valójában egy konstrukció – egy nagy műgonddal felépített és tökéletesített karakter”, amit azért hoztál létre, hogy megvédd magad, és elrejtsd a gyávaságodat. Sikerült már kilépned ebből a szerepből, vagy ez még mindig jelen van a nyilvános szerepléseid során?
Valahogy így próbáltam leírni, amit átéltem. Fresh Prince volt a karrierem első szakasza. Aztán Will Smith átvette az ő helyét. Fresh Prince nem halt meg teljesen, de olyan, mintha Will Smith lett volna a főszereplő. És most úgy érzem, hogy ez az új fickó, aki most vagyok, mintha felfalná Will Smitht meg Fresh Prince-t is. Szóval még ki kell találnom, mi ennek az új karakternek a neve. De mindenképp nőttem és bővültem, túl azon a kisebb gondolati és hitrendszeren, ami a Fresh Prince-t és Will Smitht alkotta.
Ha jól értem, a meglévő kettősség mellett egy harmadik önmagadat látod épülni?
Igen, azt hiszem azért olyan szép dolog művésznek lenni, mert egy kicsit betekintést nyersz abba, hogy milyen is a világ, mi a valóság. Felfedezed ezeket, miközben próbálod megérteni önmagadat és a világot az alkotás érdekében. És az egyik dolog, amit felfedeztem, az az, hogy mindannyian bizonyos szerepeket játszunk. Mindannyian kiválasztunk néhány személyiségjegyet, amiket felteszünk az Instagramra, igaz? Aztán nem beszélünk a többi részünkről, csak megalkotjuk a tökéletes perszónát. De az elmúlt néhány évben megpróbáltam hitelesebben állni a szélesebb spektrumhoz, ami itt zajlik. Ez mélyíti a művészetemet, és növeli annak a minőségét, amit hozzá tudok adni a világhoz.
„Hogy milyen emberré válunk, az dönti el, hogyan reagálunk a félelmeinkre. Én úgy döntöttem, hogy vicces leszek” – írtad a memoárban. Az új lemezen meglepő volt hallani, hogy már humorral reflektálsz a múltra, például a 2022-ben történtekre. Még mindig ez a fajta önironikus humor a megküzdési stratégiád?
Nem hiszem, hogy ez már megküzdési mechanizmus lenne. Régen biztosan az volt, viccekkel kezeltem a dolgokat. Ma inkább úgy látom, hogy hajlandó vagyok szembenézni a valósággal. Magabiztosabbnak érzem magam. Hajlandó vagyok megélni, ami valós. És most inkább gyógyírként használom a humort, nem védekezésként. A világ nehéz, az élet nehéz, ezért jó dolog nevetni. Már nem a félelemből fakad a humorom, hanem annak az elfogadásából, hogy ha már úgyis nehéz, legalább nevessünk rajta, mert attól egy kicsit könnyebb lesz.
A könyved 2021-ben jelent meg. Szerinted azoknak, akik próbálják megérteni, hogy mi vezetett a nehézségeidhez, jó kiindulópont a memoárod? Vagy ha most újraírnád, adnál hozzá új részleteket?
Szerintem a könyvem az egyik legtökéletesebb ábrázolása annak, hogyan éltem meg azt az időszakot, hogyan működött a pszichém, ami akkor a sikerhez és az alkotásaimhoz vezetett. De úgy érzem, hogy még fogok írni. Az album már része volt annak, hogy megosszam az új felismeréseimet és gondolataimat, ez az első „felajánlás” az új művészi korszakomból. De igen, egy újabb könyv még biztosan jöhet a jövőben.
2018-ban felmásztál a Lánchídra táncolni, amiről akkor a magyar sajtó is megírta, majd Ellen DeGeneres műsorában te magad is elmondtad, hogy illegális volt. Végül nem lett jogi következménye az ügynek.
Igen, elismerem, hogy nem ez volt életem legbölcsebb döntése. Köszönöm a budapesti és magyar hatóságoknak, hogy visszaengedtek az országba.
Szerinted azért nem büntettek meg, mert te vagy Will Smith?
Inkább csak egy szép és szórakoztató tartalom volt az egész. Azt akartam megmutatni, milyen gyönyörű Budapest madártávlatból. Találkozunk a koncertemen!
Frissítés, 13:27: A cikk eredeti verziójában tévesen szerepelt Will Smith első komolyabb szerepe.
