Több mint tíz éve jártam utoljára a debreceni Campuson. Egy fesztivál életében ez nagyon hosszú idő, de még ennek ellenére is akadtak olyan helyszínek, amik ismerősek voltak a régi időkből az idei rendezvényen. Ilyenek a Nagyerdőben megbújó, környékbeli zenekaroknak megjelenési lehetőséget biztosító kis színpadok, a nem zenei programoknak helyt adó erdei tisztások, társasjátékozó-helyek és művészeti installációk. Ezekből sok minden megmaradt, de összességében azért látszik, mennyit változott a fesztivál. Amikor legutóbb kint voltam, a Campus épp akkoriban költözött át a Vekeri-tó környékéről a Nagyerdei Stadion környezetébe.
Nagy újdonság volt ez akkor, sokan nem is fogadták jól a helyszínváltozást, mivel a Vekerin tartott eseménynek épp az volt a bája, hogy természetközeli volt. Ha elfáradt az ember, akkor füvön lehetett piknikezni, nem a térkövön vagy az aszfalton üldögélni, a tó közelsége pedig kifejezetten hangulatossá tette a régi Campust. Most, hogy ennyi idő után visszatértem, azt láttam, hogy a fesztivál teljesen belakta a helyet, sőt picit talán már ki is nőtte azt, de kreatív logisztikával mindennek sikerült helyet találni.
A Campus egyébként kifejezetten kényelmes fesztivál lett, rengeteg ülőhely volt, még a főműsoridős sávokban is le tudtak pihenni az emberek, arról már nem is beszélve, hogy rengeteg helyen lehetett ételt és italt vásárolni. Az árak kicsit alacsonyabbak voltak, mint a megszokott fesztiválárak, ezer forint körül mozgott egy üdítő, a sör valamivel drágábban. Az étkezést viszont meg lehetett oldani fillérekből is, a Lidl kitelepülésének köszönhetően ezer forintból degeszre tudta magát enni az ember gíroszos párnával.
A Campus Fesztivál programigazgatója, Süli András szerint a rendezvény az indulás óta, tehát több mint tizenhét év alatt nagy utat járt be, de az említett, jellemzően campusos elemek nem lecserélődtek, hanem inkább egymásra épültek. A szervező azt mondta, hogy a régi, hangulatos helyszíneket nemcsak nosztalgia miatt hagyták meg, hanem tudatosan ezekre próbálnak építkezni.
Akárhogy is, a mai Campus igazi rétegzett élmény, a szó jó és rossz értelmében egyaránt. A nyitónapon volt egy sáv, amikor egyszerre volt színpadon Pogány Induló, L.L. Junior, a Road, az NKS, a Pál Utcai Fiúk és Lotfi Begi. Ránézésre olyan ez a lista, mintha egy olyan házibuli playlistjét néznénk, ahol túl sokféle társaság csapódott össze. Csakhogy amíg egy házibuliban nincs rá lehetőség, hogy mindenki a saját zenéjét hallgassa, addig a Campuson van.
A Campus Fesztiválnak mindig is volt egy jó értelemben vett falunap jellege, ahová a helyiek, idősek, fiatalok fel tudták venni a szép ruhájukat, ettek, ittak, meghallgattak pár koncertet. Bár gyakorlatilag minden megváltozott, ez az élmény még a mai napig megvan: sokan még mindig kijárnak lángosozni, miközben egyszerre hallgatják a nyíregyházi Tortuga zenekart és Ajsa Lunát.
Süli András szerint a fesztiválon a tematikus színpadok biztosítják, hogy bárki megtalálja a saját világát – és akár ott is maradjon napokig. A főszervező arról is beszélt, hogy a Campus szándékosan nem egy zenei stílus köré szerveződik, a szervezők célja mindig is az volt, hogy egy kicsit „szigetes világot” hozzanak Debrecenbe. Úgy véli, hogy a sokféleség itt nem zavaró katyvasz, hanem vállalt komplexitás – és az a tény, hogy a terület logisztikailag már elérte a határait, nem akadály, hanem inspiráció arra, hogy még ötletesebben legózzanak a programokkal, amik között nagy hangsúlyt fektetnek a nem zenei, kifejezetten művészeti értéket képviselő rendezvényekre.
A Campus Fesztivál jelenleg Magyarország egyik legnagyobb fesztiválja, évről évre úgy tudja tartani vagy mérsékelten növelni a látogatószámát, hogy időközben nagy fesztiválok szűntek meg vagy mentek hosszabb szünetre. Évek óta nincs már Volt, vége a Balaton Soundnak, nemrég pedig szinte egyszerre jelentették be a szervezők, hogy a megszokott formában nem folytatódik a Kolorádó, és a Bánkitó Fesztiválnak is vége.
Süli András szerint a Campuson a Covid utáni években beállt a kiszámítható nézőszám, amit az éppen aktuális időjárás még mindig érzékenyen befolyásol, tekintve, hogy a jegyek harmadát a helyszínen értékesítik. Elmondása szerint a látogatók tartják el a fesztivált, de emellett komoly szerep jut a helyi szponzorációs háttérnek is – a stabil támogatók jelentős részben regionális cégek. Emellett a fesztivált szervező cég egész évben működik, és több lábon áll, ez is gazdaságilag stabil alapot teremt.
Úgy véli, mindezek mellett a régióban nincs igazán versenytárs, a város infrastrukturálisan jól felszerelt, a Nagyerdei park ideális helyszín – így a szervezők sok olyan dolgot tudnak saját erőből megoldani, amit máshol külön csapatok végeznek. „Nem véletlen, hogy ma már a Sziget és az Ozora mellett a Campus ott van a legnagyobb magyar fesztiválok között napi látogatószám tekintetében” – mondta a 28-35 ezer napi látogatóról Süli András, aki kiemelte, hogy nagyon hasznos és jó szimbiózis van a Debreceni Egyetemmel és Debrecen városával is.
Mindezek mellett folyamatosan fejlesztik is a fesztivált, jelenleg nagyon fontosnak tartják a mentálhigiénés jelenlétet, amely az utóbbi évek egyik központi fejlesztési területe lett. Csatlakoztak a Közbelépő projekthez, amely az éjszakai élet biztonságáról szól. A fesztiválon jelen vannak pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, akik segítenek, ha valakinek szüksége van rá. Ezeket a pontokat mindig meg lehet keresni annak, akinek szüksége van támogatásra, a főszervező szerint ez nemcsak szolgáltatás, hanem egyfajta kultúraváltás.
Amire még rendkívül büszkék, az a Civil Falu kezdeményezés, ami mára önálló kulturális platformmá nőtte ki magát, ahol helyi szervezetek, zöld pontok és közösségi projektek jelennek meg. Süli András szerint itt nemcsak a koncertélmény számít, hanem a kapcsolódás, a beszélgetés, a helyi értékek megmutatása is. Úgy látja, van egy visszajáró közeg, ami minden évben újra és újra itt találkozik, és egyre inkább van igény a minőségre is – például egy ismeretlenebb külföldi zenekar fellépése már nem marad visszhang nélkül, kialakult egy olyan közönségréteg, amely ezeket a „zenei csemegéket” is keresi.
Arra a kérdésre, hogy nem bizarr-e az, hogy az említett civil falu berkein belül működő zöld pontoktól, ahol a fenntarthatóság fontosságát hangsúlyozzák, mindössze méterekre található a debreceni akkumulátorgyár, a CATL standja, azt felelte, hogy ők elsősorban a párbeszédben hisznek, és abban, hogy mindenki szabadon elmondhatja az álláspontját egy adott témában.
A politikai állásfoglalásokról, amik megszaporodtak az elmúlt időszakban koncerteken és fesztiválokon, azt mondta, nem feladatuk sem cenzúrázni a fellépők politikai megnyilvánulásait, sem véleményt nyilvánítani róluk. Süli szerint sokféle előadót hívtak meg, ezért előfordul mindenféle társadalmi attitűddel rendelkező zenész a színpadokon.
„Azt tolmácsolni szoktuk, hogy a koncerteken a direkt pártkötődésű, tehát pártokat nyíltan nevén nevező kampányolás, az szerintünk nem való ide”
– mondta Süli, aki szerint szó sincs arról, hogy lekevernének ilyen esetben egy fellépőt. Mikor azt kérdeztem, hogy olyan azért előfordulhatna-e, hogy a kormányt rendszeresen kritizáló Krúbi egy esetleges fent említett incidens után a következő Campusra már nem lenne meghívva, a főszervező azt mondta, hogy Krúbi „az előző években is mindig fellépett a Campuson, idén is fellép, és amíg a magyar popzenei valóságban relevanciája van, addig én azt gondolom, hogy fel is fog lépni”.
Azt ugyanakkor megjegyezte, hogy összességében a Campus zenei, közösségi és művészeti élménynek tekinti magát, nem politikai eseménynek: „Ez a fesztivál elsősorban zenei rendezvény, és közösségi élményről szól. A Campus nem egy markáns társadalmi állásfoglalás köré szerveződő fesztivál” – tette hozzá. A fesztivál első napján végül sem Krúbi, sem Pogány Induló koncertjén nem volt politikai kinyilatkoztatás sem a zenészek, sem a közönség részéről, igaz, utóbbi koncertjén felcsendült pár másodpercre a „mocskos Fidesz”.
