A befejezésig azt hittem, ez lesz idén a tökéletes karácsonyi film

Egy jó forgatókönyvnek köszönhetően a legnagyobb bűnözőkkel és szélhámosokkal is empatizálhatunk, megérthetjük a motivációikat, sőt akár még szurkolhatunk is nekik. Így volt ez például Frank Abagnale karakterével a Kapj el, ha tudsz című filmben, mint ahogy Antal Nimród is hasonlóval próbálkozott A Viszkisben. Az utóbbi időszakból a legfrissebb példa erre a típusú történetmesélésre itthonról a Bróker Marcsi sztoriját feldolgozó sorozat, ami az egész várost kifosztó nő életét a főszereplő családi hátterével és szeretetéhségével árnyalja.

Hasonló motiválja Channing Tatum karakterét is Derek Cianfrance (Kék valentin, Túl a fenyvesen) új filmjében, A besurranóban (Roofman). A film Jeffrey Manchester, a sajtóban csak „tetőemberként” emlegetett bűnöző valós eseményeken alapuló történetét mutatja be. Manchester még a katonaságnál sajátította el azokat a képességeket, amikkel több tucat gyorséttermet (elsősorban McDonald’s-okat) fosztott ki. A bűnöző éjszaka a tetőn keresztül hatolt be az éttermekbe, a pénzt lenyúlta, de arra mindvégig ügyelt, hogy az ott dolgozóknak ne essen bajuk.

Egyszer például a McDonald's dolgozóit a hűtőkamrába terelte a rablás alatt, és a menedzserre ráadta a kabátját, hogy ne fázzon meg. Később börtönbe került, de onnan megszökött, majd hosszabb ideig egy Toys „R” Us játékboltban húzta meg magát. Szökési kísérleteit és rablásait még a rendőrök is úgy jellemezték, hogy azok végrehajtásához rendkívül intelligensnek kell lenni.

A film viszonylag könnyed formában mutatja be Manchester életét, és a történet szerint a játékboltban meghúzódó bűnöző beleszeret egy alkalmazottba, Leigh-be (Kirsten Dunst), aminek köszönhetően a film inkább keserédes szerelmi történet nyomozós krimi helyett. Ez a rendező, Cianfrance eddigi munkáit ismerve nem is nagy meglepetés, hiszen eddigi filmjei is főleg arról szóltak, hogyan dobogtatja meg, majd töri darabokra a nézők szívét.

A besurranó azonban a főszereplő motivációinak bemutatásában már nem elég részletes, és alig fed fel abból valamit, miért is kezdődött el a rablássorozat. A film egy szülinapi zsúrral indul, ahol hamar kiderül, hogy Manchesternek nincs elég pénze arra, hogy biciklit vegyen a hatéves lányának. A férfi ezután elégeli meg a volt felesége dirigálását, a csóróságát, és belekezd a gyorséttermek kasszáinak kirámolásába.

A filmben aztán rögtön egy évet ugrunk egy olyan szülinapi zsúrra, ahol a férfi valódi álomapuka flancos házzal, óriási tévével, kertbe rendelt mexikói zenekarral és persze a gyereknek megszerzett biciklivel. Azonban a rendőrök is felbukkannak a helyszínen, akik végül elkapják az addig 45 éttermet kirámoló Manchestert.

Channing Tatum remekül játssza az intelligens, röntgenszemekkel rendelkező szélhámost, aki minden apró részletet megfigyelve jut el céljához. Az viszont nagyon zavaró a filmben, hogy Manchester kalandjai alatt végig a főhős saját narrációját halljuk, ami azért is érthetetlen döntés, mert Cianfrance eddigi filmjeivel már bizonyította, hogy ennél finomabb rendezői eszközökkel is el tudja mesélni a szereplői motivációit. Igaz, Channing Tatum eredeti hangján biztos, hogy élvezhetőbb a narráció, mint a magyar szinkronnal.

A besurranó abban is eltér például a Kék valentin hideg tónusú, többnyire kézikamerás, rázkódós felvételeitől, hogy ebben a filmben a kétezres évek hangulatát idéző szemcsés kép uralja a hangulatot, ami még Manchester fegyveres támadásait is idealizálja. A játékboltban játszódó jelenetek akár egy korabeli indie zenekar klipjeként is működnének a plüssállatokra ráközelítéssel, a végtelen mennyiségben felbukkanó gumicukorral és M&M's drazsékkal.

Channing Tatum karaktere úgy lakja be a játékboltot, mintha mindig is itt élt volna, nappal meghúzza magát, éjjelente viszont kisurran a vásárlói térbe, és a folyosón csúszkál, felfújhatós dinoszaurusszal táncol és rengeteg csokoládét eszik, hiszen ez az egyetlen számára elérhető élelmiszer. Arra alapozva, hogy „minden csoda három napig tart”, és őt sem fogják egy hónapnál tovább keresni a rendőrök, azért kimerészkedik egy istentiszteletre, ahol elcsavarja a játékboltban dolgozó Leigh fejét. Channing Tatum és Kirsten Dunst kémiája a vásznon izzó és harmonikus, még úgy is szurkolunk nekik, hogy tudjuk, nem sokáig működhet a dolog kettőjük között.

Dunst hitelesen alakítja a szelíd, szeretetre vágyó, egyedülálló anyát, aki még maga sem hiszi el, hogy rátalált a szerelem, mégis kamaszos lelkesedéssel ugrik a bűnöző karjaiba, akivel szép lassan egy családot alkotnak, hiszen a lányai is megkedvelik a vagány és jószívű férfit. A besurranó ezzel a szerelmi szálra fókuszáló rendezéssel és több szórakoztató jelenettel sokat lágyít Jeffrey Manchester tettein, viszont a filmben végig ott húzódik a főszereplő fájdalma: a többszörösen elítélt bűnözőnek életében először esélye lenne a boldogságra, amit azonban nem kaphat meg.

A film utolsó harmada karácsonyi környezetben játszódik, és a két főszereplő kémiája miatt el is hittem, hogy többször megnézős, klasszikus ünnepi film lehet A besurranóból. Azonban ahogy azt Derek Cianfrance-től már megszokhattuk, ez a befejezés is összetöri a szívünket.

A besurranó már nézhető a magyar mozikban.