Amikor benne vagy, akkor nem veszed észre, hogy ez bullying – erős gondolatok Csőre Gábor interjújából

Az After+ legújabb adásában Csőre Gábor színművésszel interjúztunk, aki októberben forgatott egy tévéfilmet Pajer Róbert rendezésében A Bélyeg címmel. Az adásban mesélt a filmről, szóba került az is, hogy miért nem húzza fel magát az olyan kommenteken, hogy „te átkozott Alza-patkány”, mi kell ahhoz, hogy valaki jó szinkronszínész legyen, és miért hiányolja a békét a színházi közegből. Az Eric Cartman magyar hangjaként is ismert színész azt is elmondta, hogy miért nem tüntetett az SZFE modellváltása ellen, miért nem tartja igazságosnak, ha egy tanulót azért ekéznek, mert a jelenlegi SZFE-n tanul, és miért nem érintette meg egyáltalán, hogy Az Elk*rtuk másfél ponton áll az IMDB-n.

Biciklizős, csúzlizós gyerek voltam, sosem volt bennem búskomorság

Csőrét harmadszorra vették fel 1993-ban a Színművészetire Marton László és Hegedűs D. Géza osztályába, előtte a Nemzeti Színház Stúdiójában volt. Elmondása szerint még mindig élénken él benne, hogy egyszer egy osztálytársa azt mondta neki, hogy nincs benne elég betegség. „Én biciklizős, csúzlizós gyerek voltam, semmi búskomorság nem volt bennem, egyszerűen nem voltam búval baszott, de az is lehet, hogy jó se voltam, csak szerettem szerepelni” – mondta. „Abban igaza volt az osztálytársnőmnek, hogy mindenkinek kell valami pszichés defekt” – folytatta. „Mindig azt mondták nekünk a főiskolán is, hogy próbáljunk magunkból építkezni. Mindenkinek hazudhatsz, csak magadnak nem.”

A színművész arra a kérdésre, hogy mikor jött rá arra, mit jelenthet ez a „betegség”, elmesélte, hogy nagyon megrázta őt, amikor feleségével elvesztették az első kisbabájukat. „Hat hónapos volt a magzat, amikor meg kellett szülnie a feleségemnek. Most nem akarom leírni azt a folyamatot, hogy milyen megszülni egy halott gyereket, de végignéztem, ahogy kiimádkozzák őt az édesanyából. Állandóan hallgattam a színházban ezeket az anekdotákat, hogy a Ruttkai Évának is például játszani kellett, amikor meghalt az édesapja, és én is játszottam akkor este, amikor elvesztettük a babánkat” – emlékezett vissza Csőre Gábor.

„A Dzsungel könyvét játszottam, és amikor énekelnem kellett az előadásban a Balu halálánál, potyogtak a könnyeim, pedig addig nem sírtam soha. Akkor megértettem, milyen hatással tud lenni egy valódi katasztrófa az életemre, mint egy színész, én ezt nem felejtettem el, be van égve. Kicsordul a könnyem, ha rá gondolok” – mesélte. A színész hozzátette, hogy barátaik nagyon sokat segítettek abban, hogy feldolgozzák ezt a tragédiát, és van két gyerekük, akikkel igyekeznek minél több időt tölteni.

Abból, hogy „húzd magad karóba, te söpredék, hitvány Alza-patkány”, nagyon jó színpadi monológ születhet

Csőrének a színpadi munkái mellett több tucat szinkronszerepe is van, legutóbb a Telex stúdiójában az Így jártam anyátokkal huszadik évfordulója miatt járt, ugyanis az egyik főszereplőt, Marshall Eriksent szinkronizálta kilenc évadon át. Sokaknak a South Park gonoszkodó figurája, Eric Cartman magyar hangja miatt lehet még ismerős, de mára az ugráló zöld reklámszörnnyel, az Alza-manóval is összenőtt a hangja. A reklám sok embert idegesít, erre reagált is Csőre egy frappáns rajongói levél felolvasásával az adásban, de akadt olyan is, aki Facebook-eseményt szervezett, hogy „felszabadítsa Csőre Gábor lelkét az Alza manó fogságából ördögűzés segítségével”.

„Amikor az Alza-manóval vagy Eric Cartmannel támadnak – jobbról, balról egyébként –, akkor megkérdezem, hogy Márkus Lászlónak vagy Psota Irénnek probléma volt a Frédit és Bénit szinkronizálni? Nyilván nem, és a fél ország ismerte őket” – mesélte nekünk Csőre Gábor. A színész ezután elmondta, hogy kapott sokkal cifrább kommenteket az Alza-manó miatt, de őt ez cseppet sem zavarja. „Kaptam ilyet is például” – mondta a Jászai Mari-díjas színész. „Te átkozott Alza-patkány, ne lájkoljál, te büdös patkány, hanem húzd karóba magad, te söpredék, hitvány Alza-patkány, hogy a rák vinne el, senkiházi niemand… Nyilván ezek ostoba emberek, akik ezt írják. A kérdés az az, hogyan tudom átfordítani a saját javamra. Ezek nagyon jó monológok lennének, szinte irodalmiak” – mondta Csőre.

Arra a kérdésre, hogy mi lehet az oka annak, hogy ő ennyire foglalkoztatott szinkronszínész, így válaszolt: „A szinkronhoz kell koncentráció, ritmusérzék, beszédtechnika és egyfajta empátia.” Hozzátette, hogy nem szabad egy az egyben lemásolni Adam Sandler vagy Joaquin Phoenix beszédhangját, hanem hozzá kell tenni a saját karaktert a szinkronban.

Rohadtul nem irigylem a fiatal színészeket

Az októberben forgatott, A bélyeg című filmje az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon játszódik, ahol a döntőt a magyar Aranycsapat és az NSZK válogatottja vívta egymással. Két nyomdászt – akiket Váradi Gergely és Rohonyi Barnabás alakítanak – arra köteleztek, hogy előre készítsenek gratuláló bélyegeket, de a döntőt elveszítette a legendás magyar csapat.

A tévéfilm forgatása alatt lehetősége volt jobban megismerni a két fiatal színészt, Váradi Gergelyt és Rohonyi Barnabást, de egyébként ebben a filmben szerepel még két fiatal színésznő is, Trill Beatrix és Mészöly Anna is. „Nagyon tehetséges színészeket ismerhettem meg a személyükben” – mesélte Csőre a forgatási élményeit. „Váradiékkal sokat kávéztam, és nem irigylem őket rohadtul” – mondta. „Hiába kapnak fényt, a figyelem sokkal kevesebb, még ha jobb lehetőségek is vannak, de nem nézik őket elegen. Nincs is elég színházi munka számukra, egyre több emberrel kell felvenniük a versenyt. Magyar nyelvterületen már 60-70 színész végez évente egyetemen, vagy színi tanodában, mi a fenének képzünk ennyi színészt?” – vetette fel a kérdést a színész.

Nem érintett meg, hogy másfél pontot kapott IMDB-n az Elk*rtuk

Szerepelt a Gyurcsány-filmként elhíresült az Elk*rtuk produkcióban, igaz, nem sokáig láthatták benne a nézők. „Volt azzal egy óriási baj, és én nem azt a bajt mondom, amit mindenki gondol” – mondta a színész. „Volt egy kollégánk, aki nem volt benne a filmben, és nagy hangon kiállt, hogy aki ezt elvállalta, menjen a fenébe. Minden tiszteletem mellett én azt gondolom, hogy ez butaság, mert a színész az nem választó, hanem választható.

Senkinek nem láthatunk bele az életébe, senki sem tudhatja, hogy én miért vállaltam el egy Alza-szerepet, mindannyian esendőek vagyunk, és nem tartom jónak, hogy mi veszekedjünk, mintha mi irányítanánk az életünket.”

„Csak egy részét irányítjuk, a nagy részét pedig a rendezők, producerek és színházigazgatók irányítják, és azok, akiknek alkalmazottjai vagyunk” – mondta a színész.

Csőre arra a kérdésre, hogy miért vállalta el, azt mondta, hogy „pénzért”. „Mint ahogy a legtöbb munkámat pénzért vagy ingyen vállalom el. Néhány napja voltam egy versünnepen, amit egy kávéért és süteményért vállaltam el, és Kárpát-medencei kisiskolásoknak adhattam tanácsokat” – tette hozzá.

Hiba volt cserben hagyni a fiatalokat az SZFE modellváltásánál

Hiányolja a békét a színházi közegből, és elismeri, hogy ehhez hozzájárult az SZFE modellváltása is, bár az ő osztályuk nem volt kint tüntetni. „Mi nagyon nem voltunk figyelem alatt, csak a saját köreinkből, tehát minket nem láttak a tanárok a vizsgaelőadásokon. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy mi máshogy éltük meg az SZFE-t, én nagyon jól éreztem ott magam, de nem tudok a másik oldalról” – mesélte Csőre.

„Ahogy a modellváltás sikerült, azt nem gondolom jónak, és ha mélyen magába néz mindenki, sikerülhetett volna jobban is. Viszont ezért ekézni fiatalokat, mert a jelenlegi SZFE-n tanulnak operatőrnek, rendezőnek, színésznek, az marhaság” – mondta. „Nekem nem volt olyan belső késztetésem, hogy kimenjek a tüntetésre, de vittem cigarettát, italt és ennivalót az egyetemfoglaló fiataloknak” – tette hozzá.

Amikor benne vagy, nem veszed észre, hogy ez bullying

Csőre Gábor több mint húsz éven keresztül volt a Vígszínház tagja, ráadásul szakszervezeti vezetőként Eszenyi Enikő botrányánál is ott volt. 2020 márciusában, a Covid-lezárások első hazai napjaiban a Vígszínház tizenöt korábbi dolgozója, köztük Stohl András, Lengyel Tamás és Kovács Patrícia nyilvános levélben arról írtak, hogy Eszenyi Enikő igazgatót verbális erőszak és agresszív vezetői kommunikáció jellemzi. A levélhez később többtucatnyian csatlakoztak aláíróként, napok múlva pedig már a meglévő tagok közül Börcsök Enikő és Halász Judit is lelki terrorról beszélt.

Csőre Gábor az interjúban elmondta, hogy ma is eszébe jut ez az időszak, ha meghallja azt a szót, hogy bullying. „Amikor benne vagy a bullyingban, nem veszed észre, hogy bullying, úgy vagy vele, hogy »jó, most a Gothár feldobta a kulcsot a színpadra, meg az Eszenyi is, hát utána olyan jól ölelkeztek a büfében a színésszel, nem? Tök jó, igaz?« Hát, nem, nem az” – mondta a színész. „Olyan, mintha egy tüskébe beleülnél, és az megkeményedik” – tette hozzá.

„Ma már nincs ilyen a színházban, onnan tudom, hogy az milyen rossz volt a Vígben, hogy ma, ha egy színészhez csúnyán szólsz rendezőként, kockáztatod az állásod” – mesélte Csőre Gábor. A színész hozzátette, hogy nincsenek beszélőviszonyban Eszenyivel, legutóbb épp egy sorban ültek ifj. Vidnyánszky Attila egyik rendezésén, és csupán bólintottak egymásnak, de reméli, hogy egyszer majd tudnak beszélni a történtekről.

A színművész Marton Lászlóval való kapcsolatáról, a South Parkról és a bizonyítási vágyról is mesélt a nekünk adott videós interjúban: