Alza-patkányos kommentek, az Eszenyi-ügy, az Elk*rtuk és a békétlen színházi közeg – interjú Csőre Gáborral

Harmadszorra vették fel a Színművészetire, előtte a Nemzeti Színház Stúdiójának volt a növendéke, de már gyerekként sokan megismerhették a Kismaszat és a Gézengúzok című filmből. Csőre Gábor, aki több tucat színpadi szerepe mellett az egyik legfoglalkoztatottabb szinkronhang (állítása szerint csak volt), legutóbb az Így jártam anyátokkal 20 éves évfordulóján járt a Telex stúdiójában, ugyanis Marshall Eriksen karakterét szinkronizálta kilenc évadon keresztül. Az Eric Cartman magyar hangjaként is ismert színész bírja a kritikát, szerinte az Alza-patkányos kommentek felérnek egy irodalmi monológgal, és az sem bántja őt, hogy Az Elk*rtuk másfél ponton áll IMDB-n.

Az már sokkal inkább bántja, hogy egyes kollégái felkérdezik a színészeket, hogy miért vállalnak el például ilyen szerepeket, mert szerinte a színész nem választ, hanem választható. Videós interjúnkban mesélt arról is, milyen trauma kellett ahhoz, hogy megtalálja a színészek „betegségét”. Arról is beszélgettünk a Jászai Mari-díjas színésszel, hogy szerinte miért nem sikerült az SZFE modellváltása, és miért nem becsüli már meg a társadalom a színészeket.

Az adásban szóba kerül még:

• Miért tekinti Marton Lászlót az apjának?
• Mit gondol Eszenyi Enikőről úgy, hogy nemcsak a Vígszínház színésze, de szakszervezeti vezetője is volt, amikor megtörtént a botránya?
• Miért tartja katasztrófának ma a színész szakmát?
• Miért nem irigyli a fiatal színészeket?

A legerősebb gondolatokat ebben a cikkben foglaltuk össze.