Pécs, Vince utca. Kint tombol a fagy, bent egy tucat ember dolgozik elmélyülten nagy fehér lapok fölé hajolva, minden asztalon kis lámpa világít. A lapok zizegését leszámítva békés csend van, mindenki rajzol, fest, vagy tervez, csak a pár percenkénti lapozást hallani. Szinte meditatív a hangulat, még úgy is, hogy a falon lógó nagy fehér tábla tele van leadási határidőkkel – napra és emberekre lebontva kell kisakkozni a beosztást, mert párhuzamosan több projekt is fut, nagy a hajtás.
Mi mindeközben hideg Red Bullt iszunk a kollégámmal meleg kávé helyett, nem véletlenül: a Kastner Kartoon irodájában vagyunk, ahol mindenki a Red Bull animációin dolgozik. Bár nevet változtattak és többször is elköltöztek már, mire megtalálták a mostani otthonukat, ez a csapat rajzolja a márka ikonikus karaktereit és jellegzetes kisfilmjeit. Mind fel tudunk idézni pár képkockát, de azt sokan nem gondolnánk, hogy ebből a kis kreatív zugból jutnak el a világ több kontinensére is, a vasárnapi Super Bowl alatt levetített flörtölő kutyás Red Bull-reklámot is ők készítették.
Hernádi Tibor öröksége
A Kastner Kartoon-sztorit nem lehet értelmezni Hernádi Tibor animációsfilm-rendező és grafikusművész alakja nélkül, akinek nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a Sárkány és papucs, a Kérem a következőt!, vagy Az idő urai.
Hernádi (akire Szilber Éva ügyvezető csak Tibcsiként hivatkozik) emléke belengi a teret. Kint áll a polcon egy régi újságcikk, így szól a főcíme: Dr. Bubótól Tito elnök magánrepülőjéig – A világ majdnem minden országában futnak a jópofa pécsi rajzfilmek. Kint van egy bekeretezett rajz is Hernádiról, „amikor visszajött a betegségéből, akkor rajzoltam ezt” – meséli Bulyáki Mónika Monyó művészeti vezető, rámutatva a 2009-es grafikára, amin Hernádi és a csapat látható, felettük a „Jó, hogy itt vagy!” felirattal. Egyetértek velük, jó itt lenni.
A pécsi stúdió a Kecskeméti Rajzfilmstúdióhoz hasonlóan a Pannónia Filmstúdiónak volt az egyik leányvállalata, annak egy pécsi műtermében kezdődött a munka. A 90-es években aztán privatizálták, magántulajdonba került, Hernádi Tibor és a társa, Baksa Tamás vették meg, és ők kezdtek itt rendezőként dolgozni akkor még Funny Film név alatt. A Funny Film létrejötte után jött be a képbe az osztrák alapítású Red Bull. Az osztrák Kastner reklámügynökség és a Red Bull tulajdonosa Budapestre látogatott a termékkel, és olyan embert kerestek a Pannóniában, aki szívesen rajzolna nekik reklámfilmeket. Végül Hernádi lett a befutó, és Pécsen kezdte el akkori csapatával a munkát.
„Tulajdonképpen amióta a Red Bull energiaital létezik, azóta itt csinálják a reklámfilmeket”
– meséli Szilber Éva, kiemelve, hogy 150-200 filmjük került eddig adásba.
A megrendelők listája gazdag: gyártottak már filmeket Japánnak, Indiának, az Egyesült Államoknak, Olaszországnak és az Egyesült Arab Emírségeknek is. Mint mondják, a magyar piac elenyésző, azért sem látni itthon annyi anyagukat, ellentétben Japánnal, ahova egy éven belül két filmet is gyártottak az elmúlt időszakban, ami ritka.
A Red Bull védjegyszerű animációs stílusát nem Hernádi teremtette, a legendás figurák az osztrák reklámügynökség tervezőjétől származnak. „Hernádiék úgy kapták meg akkor az anyagot, ahogy mi most: küldtek nekik egy forgatókönyvet, egy nyers változatot, és kaptak egy grafikát, amit ez az úriember, Horst Sambo megtervezett. Azt kellett átalakítani rajzolható, mozgatható figurákká. Ebből lett aztán a Red Bull-stílus, ezt ő kezdte és a haláláig ő felelt ezért. Halála után a szerepét Tibor vette át. De a sztorit és a hanganyagot mindig Ausztriából kaptuk.”
Bulyáki Mónika a Hernádi-féle „old schoolon nevelkedett”, tőle tanulta meg az animáció alapjait. „Volt egy mester-tanítvány viszony köztünk, azt hiszem – emlékezik vissza, kiemelve, hogy bár Hernádit nehezen lehetett megközelíteni, neki mégis bizalmat szavazott. – Sok mindent ellestem, figyeltem, odaültem, amikor próbálta koordinálni a dolgokat és a felvételeket. Aztán több feladatot kaptam. Ő ha láthatatlanul is, de segített engem, ezt nem lehet elvitatni.”
Hernádi 2012-es halálával a folyamatok némileg megtorpantak, rövid ideig úgy tűnt, hogy nem is folytatódik a történet, végül a reklámügynökség vezetője, Johannes Kastner úgy döntött, hogy továbbra is itt tartaná a munkát, amihez Szilberéknek önálló csapatot kellett kialakítaniuk. Az új cég 2013-ban alakult meg, miután a Kastner cégcsoport beszállt, először The Cartoon Garage Kft., aztán 2024 óta Kastner Kartoon Kft. néven dolgoznak ebben a felállásban, csak és kizárólag a Red Bullnak gyártva reklámokat.
„Mi Magyarországon különálló cég vagyunk. A Kastner reklámügynökség amolyan ernyőként van fölöttünk. Ők hozzák a munkát, ők segítenek bennünket. De jogilag önállóak vagyunk” – mondja Szilber, kiemelve, hogy most 18-an dolgoznak itt, 15 nő, és 3 férfi. Rajtuk kívül még külső munkatársként dolgozik itt egy operatőr.
„Mikor Tibcsi 2012-ben meghalt, tíz-tizenkét családanya dolgozott itt. Felmerült, hogy mi lesz, ha nem lesz munkájuk. Nekik nincs más végzettségük, ők világéletükben itt dolgoztak. Akkor döntött úgy a reklámügynökség vezetője, hogy jó, próbáljuk meg. Neki sem lett volna jó érzés, ha nemet mond, és tudja, hogy közben itt életekről van szó” – részletezi az új kezdetet Szilber Éva.
Hogy áll össze egy projekt?
A Kastner Kartoon 15, 20 és 30 másodperces filmeket gyárt, és egyszerre több projekt fut náluk párhuzamosan. Mint megtudtam, egy film legyártása átlagosan három hónap, de eltarthat öt-hat hónapig is. Újabban rövidebb tartalmakat is gyártanak itt a TikTokra, ez annyi könnyebbséget ad, hogy a shortokat általában már elkészült filmekből csinálják, így összekötő rajzokkal gyorsabban tudnak dolgozni.
Így alakul a matek: 4 másodperc 100 kocka, egy 15-ös film 375 kocka, a 20-as 500, a 30 másodperces pedig 750.
„Nagyon sok 30-as filmet csinálunk most. A dialógusos filmek általában mind azok, de néha ezeket lefaragják 15-ösre” – meséli Bulyáki, aki emberpróbáló példaként a jéghokis videójukat hozta fel, ahol alsó hangon 20 szereplő mozog a pályán, itt mindenkit egyesével, kockáról kockára kell megrajzolni.
A Kastner Kartoon pécsi animációs stúdiójában egy projekt az ötlet megszületésével kezdődik, még nem helyben, hanem nemzetközi szinten: a Red Bull különböző országokban működő ügynökségeinek munkatársai nagy meetingeken ötletelnek, majd a megrendelő kiválasztja az adott évre legígéretesebb témákat. Ezekből egy grafikus gyors, skiccszerű látványterveket készít, hogy az elképzelések vizuálisan is érthetővé váljanak. Ha ezeken a rostákon átmennek, az anyag a pécsi stúdióba kerül. A hangfelvételek mindig előre elkészülnek, profi színészekkel, és az animáció már ezekhez igazodik, különösen a szájmozgásoknál és gesztusoknál. A stúdió ezután megkapja a hanganyagot és a vázlatokat, majd elkezdődik a figuratervezés, amely szintén többlépcsős jóváhagyáson megy át: először a stúdióvezető, majd a Red Bull szakemberei véleményezik. Csak ezután készül el a részletes, képes forgatókönyv, másodpercre pontos időzítéssel, amely már konkrét beállításokat, mozgásokat, háttereket tartalmaz, és amelyet gyakran több körben finomítanak, mire elfogadják.
Ha a forgatókönyv végre zöld jelzést kap, megkezdődik a tényleges animációs munka. A tervezők elkészítik a nagy mozgásokat vázlatos rajzokkal, pontosan kiszámolva, hány rajz szükséges egy-egy mozdulathoz, ezeket szakaszonként ellenőrzik, és hagyják jóvá. Ezután a kulcsrajzoló egységesíti és letisztázza a figurákat, majd a fázisrajzoló kitölti a kulcsrajzok közötti átmeneteket, hogy a mozgás folyamatos és harmonikus legyen. A kész rajzokból először csak egy úgynevezett linetest készül, amelyet az operatőr állít össze rétegekkel, és ez újabb ellenőrzési körökön megy keresztül. Amikor ezt is elfogadják, a rajzokat speciális papíron tussal kihúzzák, külön rétegekben, majd egy másik csapat lazúros technikával kifesti őket. Végül az operatőr ismét munkába lép, felveszi a kész, színes anyagot, és ekkor válik a hosszú, sokszor fáradságos folyamat eredményeként a rajzok sorozata valódi, kész animációs filmmé.
Jelenleg 5 tervező és 4 kulcsrajzoló dolgozik a csapatban, a többiek fázisolnak és kulcsolnak is, a kettő néha összemosódik. Melléjük jön még két-három kifestő, aki szintén ért a fázisrajzoláshoz és a kulcsrajzoláshoz is. „Mindenki csinál mindent, éppen ami aktuális. Van, hogy mi, tervezők is rajzolunk, mert úgy jön ki a határidőnk” – mondja Bulyáki.
Új korszak
A Hernádi-korszak reklámjait a gegek, a szatirikus humor és az elnagyolt, karikaturisztikus figurák jellemezték, a legtöbben ezekre a nagy orrú karakterekre emlékezhetünk. Ahogy viszont teltek az évek, fokozatosan kikopott ez az íz, aminek több oka is van Szilberék szerint, akik a Forbesnak már 2024-ben azt nyilatkozták, hogy a legtöbb dologgal már nem lehet viccelni.
Bulyáki szeretné megőrizni azt, amit Hernádi „etalonként beléjük vert”, de a piac már nem ezt igényli. „Mindent nagyon-nagyon körvonalazni akarnak, nagyon kevés a szabadságunk már. Annak idején, amikor Tibor ezt csinálta, finom kis gegek voltak benne. A Red Bullnak pont ez volt az erénye, hogy ilyen karikaturisztikusan zseniális, kis gügye figurák voltak. Jó volt a sztori, sokszor alig volt mozgatás, de ütött a dinamika és a dialógus. Most minden a látványról és a pörgésről szól, sokszor olyasmit is bele akarnak passzírozni, ami dramaturgiailag nem fér bele.” Gyakori, hogy ezzel párhuzamosan a megrendelő több változtatást is kér, ez többnapos, akár többhetes munkájába is telhet a stábnak, ami jól jelzi, hogy valójában milyen aprólékos mesterségről van szó.
Az egyik kolléga, Fülöp Rita látogatásunkkor laphalmok közt kutat, karaktereket mutat, végigvezeti, hogy milyen paraméterek szerint kell változtatni a figurák megjelenésén, és végigpörget egy sztorit is rajzról rajzra, amiben repülő malacok és egy cowboy is szerepel. Már-már matematikai képletnek tűnik a sok aprólékos, másodpercre lebontott jegyzet az asztalán. „Teljesen szabadon lehetett szárnyalni. Nem nagyon szóltak bele” – emlékezik vissza ő is.
Bulyáki elmondta, hogy a Red Bullt ezer oldalról támadják jogilag, külön jogi csapata van a cégnek épp az ilyen esetek kezelésére. A reklámokban nem ábrázolhatnak például gyerekeket, ugyanakkor fiataloknak kell lenniük a szereplőknek, „száműzték a dekoltázst”, az orrok és fogak méretét kisebbre kellett venniük, törekedniük kell a valósághűbb, emberibb ábrázolásra, továbbá a jogvédett dolgok kikerülése sem könnyű.
„Nagyon kell vigyázni a zenével, olasz témájú dolgokat alig tudunk használni, mert minden az egyház tulajdonában van. Most is van olyan, ami megakadhat, de meg kell próbálni.” Pár dolog maradt csak meg Monyó szerint, amiről még tudni lehet, hogy ez a Red Bull reklámja: a csőtollal kihúzott „röcögős vonalak”, a lazúros, akvarelles hatású festés és a kerek arcpír, maguknak a figuráknak viszont szinte semmi közük a régi karakterek nyerseségéhez. „Olyan referenciákat is kapok, hogy a figurák nézzenek ki úgy, mint Brad Pitt, és hasonlítsanak sportolókra is. De mégis hogyan? Ezek a figurák nem alkalmasak erre, de azért igyekszünk eleget tenni ezeknek a kéréseknek is.”
A művészeti vezető szerint kevesebb a mozgástér, maximum animációban tudják visszahozni a régi éra ízét. Régen inkább a kreatív műhelymunka-szerű működés volt a jellemző. Szilber szerint Hernádi nagyon jó barátságban volt a reklámügynökség vezetőjével, hasonlóan gondolkodtak. „Mivel mindig a német hang az alap, gyakran mentünk hangfelvételekre Ausztriába. Ilyenkor átbeszélték a történetet, és számtalan poén ott helyben született meg. A piac változása miatt a dialógok is változtak, szárazabbak lettek. Ezzel együtt nagyon inspiráló a színészek játéka és a hangfelvételek családias hangulata.”
Monyó szerint a közönség nem lett földhözragadtabb, és nyitottak lennénk a bátrabb reklámokra is, a realitások azonban megváltoztak. „Nekem szent meggyőződésem, hogy a közönség szerette a Red Bull fanyar, néha durva poénjait. Amikor vicces dolgokat nézünk, tulajdonképpen az az igényünk, hogy fricska és kritika legyen benne. De a reklám más, és ezt tudomásul kell venni.”
Változik a világ, változik az orrhossz
A világ gyorsulásával a tempó is gyorsult, az egy évben készített projektek száma pedig megsokszorozódott a Kastner Kartoonnál. Mint Szilberék sorolják, régen két-három film ment le egy évben, most több mint tízet készítenek ugyanennyi idő alatt. Több újdonság is bejött, megsokasodtak a TikTokra szánt short tartalmak, amiknek a minimum hossza 6 másodperc, és egyre gyakoribbak a külön országoknak gyártott reklámfilmek is, amikben megjelenik az adott hely egy-egy ikonikus épülete vagy szimbóluma. „Ennek most nagy divatja van, ahogy a sporteseményekhez készült tartalmaknak is: olimpia, Eb, vb, kézilabda, foci, filmek számos sportágról. Ez rengeteg melót ad” – fogalmaz Szilber.
Mint Bulyáki mondja, gyakran éri őket kultúrsokk, amikor távoli országoknak gyártanak filmet. „Rá kellett állnia az agyunknak, mert a japánok például egészen mást igényelnek. Ők a mangákból indulnak ki, a mondavilágból származnak a történeteik. Ilyenkor nagyon precízen kell dolgozni, illetve utánanézni, hogy mi honnan származik, ráadásul a színhasználatban is vannak eltérések és a hátterek is részletgazdagabbak.” Szilber hozzátette: „Az olaszoknál is nagyon oda kellett figyelni, hogy az adott korban viselt ruhák, sapkák, kalapok közül mi mehet, és mi nem. Milyen színvilág lehet Pisa polgármesterén, meg milyen nyaklánc, és így tovább.”
Amerika belépésével a különböző nemzetiségű karakterek alkalmazása is elterjedt, mondta az ügyvezető. „Arcpír volt festve, de bőrszín nem. Most már nyolcféle bőrszínárnyalatunk van, amit kérhetnek. Amikor elkezdtünk afroamerikaiakat rajzolni, onnantól nem lehetett már a hosszú orr. Lassan az európai figurák orra is kisebb lett.” A sztereotípiákat kerülni kell, és mostanra beleszoktak ebbe a rendszerbe.
Kevesen bírják a monotonitást
A kézi rajzolás jövője az animációban ma már nem elsősorban technikai, hanem érzelmi kérdés – derült ki Szilber és Bulyáki válaszaiból. Bár iparági vélekedések szerint tévésorozatot már nem lehet költséghatékonyan megcsinálni hagyományos, kézzel rajzolt technikával, Szilber Éva szerint a stúdiójuk esetében mégsem a számok az elsődlegesek. „Biztos vagyok benne, hogy ez így nem éri meg olyan szinten, de ragaszkodnak hozzá, a figurákhoz, a mi stílusunkhoz” – mondta, hozzátéve, hogy a kézi rajzolás vizuálisan is egészen mást ad, mint a 3D animációk világa. Abban mindketten egyetértettek, hogy az igényes munka alapja nem a technológia, hanem a szakértelem. „Akár rajzfilmről, akár számítógépes játékról van szó, a rajztudás megkerülhetetlen” – mondta Bulyáki.
Ez a gondolkodás az új technológiákhoz, így a mesterséges intelligenciához való viszonyt is meghatározza. Szilber Éva szerint jelenleg nem érzik közvetlen fenyegetésnek: „Most biztosítottak bennünket arról, hogy a mi nyugdíjaskorunkig még bőven kitart ez a munka, ők ezt szeretnék.” Ugyanakkor azt is látja, hogy a kézi animáció fennmaradásának egyik legnagyobb akadálya az emberi oldal: egyre kevesebben vállalják a hosszú távon rendkívül egyhangú munkát. „Ez egy nagyon szép szakma, de borzasztóan monoton is tud lenni” – mondja, felidézve, hogy sokan épp emiatt hagyták el a pályát az utóbbi években.
Bulyáki szerint fontos, hogy egy márka hosszú távon is tartsa magát a saját szabályaihoz, még akkor is, ha ez üzletileg nem mindig a legegyszerűbb út. Ez a gondolkodásmód szorosan összefügg a stúdió belső munkamoráljával is. Mónika szerint az animáció során nem az egyediség hajszolása a cél, hanem a stílus megtartása. „Amikor csinálom, nem azt nézem, hogy mennyire unikális, hanem hogy amit csinálok, az jó legyen. És hogy élő legyen” – mondja, felidézve azt a szemléletet, amit egykori mentorától tanult:
„Nem csak mozgatni kell, hanem életre kelteni a figurákat.”
Szerinte ez nem autonóm művészet, hanem alkalmazott grafika, egy piac része, ahol szigorú sémák szerint dolgoznak. Hiába kiváló rajzoló valaki, ez önmagában nem garancia arra, hogy az animációs folyamatban is megállja a helyét. „Az animáció tanulható, de egy készség is” – utal arra, hogy csapatmunkában, hosszú távon egészen másfajta hozzáállásra van szükség.
A megrendelői oldalról érkező visszajelzések is ezt a szakmai bizalmat erősítik. Szilber Éva elmesélte, hogy amikor egyszerre több film hanganyaga készül el, a megrendelő dönti el, melyik produkció melyik stúdióhoz kerül, kézi vagy számítógépes rajzolással készüljön-e. Mindez végső soron visszavezet a brand lényegéhez: ez a klasszikus, kézzel rajzolt stílus a Red Bull egyik legfontosabb sajátossága.
Az örökséget tovább kell adni
A Kastner Kartoon azon kevés helyek egyike, ahol a legtöbb grafikai folyamat kézzel, manuálisan készül még, kivéve a felvételeket, amit az operatőr digitálisan juttat célba, neki a szkenner a kamerája. Ez a fővárosban már nincs így: kicsivel több mint egy éve egy új budapesti egységgel bővült a cég, ahol új munkatársak dolgoznak kizárólag számítógéppel. Hatékony az együttműködés, mert a munkafolyamatok terén kapcsolatban vannak, de teljesen más projekteken dolgoznak.
A Kastner Kartoon nemrég új tagokkal is bővült, felvettek négy új embert, akik közt máris volt cserélődés, illetve az ügyvezető elárulta, hogy a helyi egyetem művészeti karával is kapcsolatba léptek, itt a közeljövőben animáció szakot terveznek indítani M. Tóth Éva rajzfilmrendező vezénylése alatt. Az itteni diákok közül kerülhetnének ki a Kastner Kartoon új munkatársai is.
Két fiatal munkatársat is elcsíptünk a látogatásunkkor, egyikük Halász Henrietta, 26 éves, másikuk Fonyó Rebeka, 32 éves. Előbbi 3 éve van itt, utóbbi majdnem 2 éve érkezett, ő festőszakon végzett a helyi egyetemen. „Igaz, hogy monoton is tud lenni ez a munka, de az alkotás öröme felülírja ezt” – mondja Fonyó.
„Biztos, hogy szükség van vérfrissítésre és fiatalokra. A fiatalok az alapoktól kezdik, ha ide kerülnek. Először a fázisrajzolást tanulják meg. Rajzolónk elég sok van, viszont több tervezőre lenne szükségünk. Aki tervezővé szeretne válni, annak előbb meg kell tanulnia az összes animációs folyamatot, ha elég ügyes, precíz, és elszánt, akkor is évekbe telik, mire eljut valaki erre a szintre” – mutat rá a dilemmára Szilber. „A Red Bull aktívan szorgalmazza azt, hogy fiatalítsunk, és hogy vegyünk fel embereket. Ők hosszú távon gondolkodnak” – teszi hozzá Bulyáki, aki sajnálja, hogy kevesebb önálló szárnypróbálgatást lát az új generációnál.
Monyóék ennek ellenére bizakodva néznek a jövőbe. Szerintük ha korlátozott keretek közt is, de fenn fog maradni ez az iparág, és ameddig bizalmat szavaznak nekik, addig érdemes folytatni. „Mi nyilván úgy tekintünk a jövőre, hogy ki kell nevelnünk azokat, akik utánunk jönnek. Én nagyon bízom a fiatalokban, tényleg vannak ígéretesek. Fontos, hogy szeressük ezt csinálni és ők is érezzék ezt. Így tudjuk segíteni őket, hogy majd tovább vihessék ezt az örökséget.”
