Száz éve egy 2022-ben játszódó darabon nevetett Budapest

671

„A feltaláló hallgatót vesz elő a zsebéből és telefonál. Vezeték és felvevő készülék nélkül” – írta az 1922. március végi Színházi Élet a Kinematolokotempograf című, 2022-ben játszódó revüről. Az eszköz, amit leírt, nem más, mint a mobiltelefon. (Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de amúgy ilyet mi is csináltunk. Apám piros Ladájának vezetőülésén a piros lámpánál a motort bőgetve hanyagul tartottam a fülemhez az otthonról elhozott tárcsás piros vezetékes telefon kagylóját, és – ahogy a Starsky és Hutch-filmekben láttuk – úgy tettem, mint aki telefonál. Oké, én nem 1922-ben, hanem a nyolcvanas évek végén vetítettem előre a jövőt.)

Vissza a múltba

Az Apolló Színpadon bemutatott darab egy bárgyú, szerethető és nézhető kis történet volt. A sztori szerint 2022-ben – „a korszakalkotó találmányok korában” – a Kinematolokotempograffal, vagyis időgéppel vissza lehet menni száz évet a múltba. A nőgyűlölő főhős így találkozik saját dédanyjával, aki annyira elbűvölő, hogy menten beleszeret. Még szerencse, hogy az illető valójában nem a saját dédanyja, hanem egy kortárs nőismerőse volt, aki meghekkelte a masinát, taps, függöny.

Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár
Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

Témánk szempontjából az az érdekes, hogy a fent említett mobiltelefonon kívül mit látott még megvalósulni a darab szerzője, Harsányi Zsolt, aki a bemutató idején 35 éves volt, még első regényét sem írta meg, viszont éppen a Színházi Élet alapításában is részt vett Incze Sándorral (ennyi idő távlatából csak remélni tudjuk, hogy a pozitív hangvételű kritika nem erre az ismeretségre vezethető vissza), és mellesleg hírlapíró volt.

Hangos könyv, hírrádió, lila haj

És akkor nézzük meg a kritika alapján – más szöveg az előadásról nem áll rendelkezésre –, hogy Harsányi a telitalálatnak bizonyult mobiltelefonon kívül mit képzelt még el 2022-re.

  • Az irodák, lakások berendezése mértani síkidomokból áll.
  • A szobákon nincs ablak, viszont a tetőről periszkóp nyúlik ki, így jóval több látszik a szemben lévő ház homlokzatánál.
  • Az irodák és lakások felszereléséhez tartozik a könyvek nélküli könyvtár és az újságok nélküli újságszekrény, ezek a leírás alapján egyfajta hangos internetként funkcionálnak. Vagyis:
    • Könyvtár: egy régi típusú telefonközpontra emlékeztet két kapcsolóval: az egyikkel a szerző nevét, a másikkal a mű címét lehet beállítani, majd a készülék felolvas.
    • Újságszekrény: valójában egy telefonhírmondó vagy hírrádió, ami folyamatosan a legfrissebb híreket közli.
  • Teljesen hétköznapi, hogy férfiak befestik a hajukat, a Kinematolokotempograf feltalálójának például lila színű a haja.

Ennyit tudunk Harsányi 2022-es fantáziájáról. Az ablaktalan irodák, lakások szerencsére nem valósultak meg, viszont ma már van hangoskönyv, ha nem is pont úgy működik, ahogy a szerző száz éve elképzelte, van hírrádió is, és már az sem számít extrának, ha egy férfi akár lilára festi a haját. És igen, még soha nem volt igazabb a mondás: „A korszakalkotó találmányok idejét éljük” – akár megy általuk előrébb a világ, akár nem.

Mi lett velük?

Apolló-kabaré – az előadás idején a mai Blaha Lujza téren, akkor Népszínház utca 1–3. szám alatt működött az Apolló moziban. Ez volt az első olyan mozi, aminek épülete 1906-ban már eleve mozinak épült. Díszes volt ugyan, de silány minőségű, így építése után 17 évvel, 1923-ban már el is bontották, helyén nyílt a Corvin áruház.

Színházi Élet – A lap a második világháború előtti évtizedek emblematikus újságja volt, messze a színházon túlmutató tartalommal, hiszen Karinthy Frigyestől Kosztolányi Dezsőig a legnagyobbak írtak bele. A korabeli lapokhoz képest kiemelkedő volt a képanyaga, a színház, mozi mellett szó volt sportról, divatról, társasági eseményekről. A kiadó több lábon állt, ők rendezték az első magyarországi szépségversenyeket is. Fénykorában 150 ezer példányban jelent meg, 1938-ban szűnt meg. És, a lap kulturális hatását illusztrálandó, ha szabad megint egy személyes szállal előrukkolnom: anyai nagy-nagynéném, Horel Nusi, aki maga is színjátszó volt, a Magyarországtól Trianon után elcsatolt, Jugoszláviához tartozó Újvidéken járatta a budapesti lapot.

A Kinematolokotempograf című revüről kritikát közlő szám címlapja – Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár
A Kinematolokotempograf című revüről kritikát közlő szám címlapja – Forrás: Színházi Élet, 1922 / 13. szám / Arcanum Digitális Tudománytár

Harsányi Zsolt – Ekkoriban kezdett beindulni az írói karrierje, évente egy-két könyvet is kiadott, leginkább ponyvák voltak ezek. Ha élne, akkor persze ezt nem merném leírni, mivel volt, akit emiatt becsületsértésért jelentett fel, az ügyben maga Németh László is tanúskodott – Harsányi ellen. „Hát csakugyan becsületbe vágó dolog ponyvát írni? – tette fel tanulmányában a költői kérdést. – Az a sok szegénylegény, aki a sárga füzeteket összeírta, mind gazember? Az embereknek vannak nemesebb és kevésbé nemes szórakozásaik és igényeik. Van, aki operát hallgat, van, aki cigányzenét. Van, aki Svájcba utazik, van, aki a ligetben ül föl barlangvasútra.” Harsányi 1943-ban, 56 évesen halt meg Budapest VII. kerületében.

2022 – Még nem tudunk biztosat, ha nem lennénk javíthatatlanul optimisták, akkor az előző évek alapján annyit azért már most borítékolhatnánk, hogy szar lesz.









Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!
További élő árfolyamok!