Felcsákányozták a rakpartot, összeugrott a főtájépítész és a közlekedési egyesület elnöke
Bardóczi Sándor vasárnap este megosztott a közösségi oldalán néhány fotót, ami a Föld napján készült néhány órával azelőtt, és a VaLyo csoport Zöld rakpart nevű akcióját örökítette meg. Az akció lényegében arról szólt, hogy a csoport a Jane Haining rakpart két négyzetméteres területén felcsákányozta a kockakövet, majd szimbolikusan átadott egy virágágyást a rakpart zöldítésének jegyében – amit a főtájépítész történelmi pillanatnak nevezett.
Ebbe az idillbe robbant be Dorner Lajos, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület (VEKE) elnöke egy felháborodott kommenttel, miszerint:
„Elképzelni nem tudok annál nagyobb ostobaságot, mint amikor valaki megbontja a burkolatot hogy »vadvirágos élőhelyet« létesítsen egy árvízveszélyes területen. A víz, az nem olyan dolog, ostobák, hogy majd visszahőköl, ha meglátja a kiskerteteket. A víz az jön, és olyan, hogy mindent visz. Ha megbontjátok a rakpartot, akkor azt is. (...) Egyáltalán, volt erre a bontásra engedély? Az ott egy védmű, idióták. Leginkább a feljelentés lenne adekvát erre a műsorra. (...) Agyhalottak.”
– írta.
A hozzászólást hosszas vita követte. Bardóczi szerint például a Lánchíd és a Parlament közötti szakaszon egy elég széles sávban semmilyen burkolat nincs évtizedek óta, mégsem vitt el semmit a Duna. Dorner részéről pedig azzal végződött a vita, hogy engedélyeket szakszerűen megtervezett dolgokkal lehet szerezni, nem aktivista csákányozással. Erre az akcióra pedig sosem kapnának engedélyt, és kíváncsi, mit szólna az egészhez a vízügy, a katasztrófavédelem, tette hozzá a VEKE elnöke.
Mivel ezen a ponton befejeződött a sokak által érdeklődve követett konfliktus, gondoltuk, elvarrjuk a szálakat, és kiderítjük, mennyire volt veszélyes és szabályos a hétvégi akció. Először az Országos Vízügyi Főigazgatóságot kerestük meg, de ott elküldtek minket, mert „Budapest árvízvédelmét a fővárosi önkormányzat és a Csatornázási Művek intézi”. A Fővárosi Csatornázási Művek némi lamentálás után azt a választ adta, hogy a hétvégi kockakőfelbontás a hatáskörükön kívül esik, mert a terület nem tartozik a védműhöz, azon kívül esik.
Ezek után kérdeztük meg Bardóczi Sándort, hogy az akció rendelkezett-e valamilyen engedéllyel. Mint közölte, a Jane Haining rakpart gyalogos megnyitása, a parkolók melletti terelőkorlátok felszámolása, a viadukt megnyitása mind a főváros tulajdonán és a főváros által bonyolított projekt. Saját tulajdonán a tulajdonosnak, ami a főváros, nem kell tulajdonosi engedélyt kérnie. Mivel a terület világörökségi terület, ezért a főváros örökségvédelmi engedélyt kért és kapott a kormányhivataltól a szimbolikus kockakő-felbontásra is. Ez benne van az engedélyben, válaszolta a főtájépítész.
A helyszín:
Bardóczi szerint Dorner téved, és bármennyire harsánykodik, nem nagyon ért ahhoz, amit állít.
A belváros árvízvédelmét a rakpart támfala biztosítja, nem egy hullámtérben, parkoló céljára, kockakővel leburkolt terület.
Ez olyannyira igaz, hogy amikor ezt a rendszert kialakították, az alsó rakpart semmilyen burkolatot nem tartalmazott, földdel töltötték fel, tette hozzá. A főtájépítész úgy véli, Dornernek egyetlen dolga lenne: bocsánatot kéne kérnie azért, mert olyan hangnemben nyilvánult meg, aminek semmi köze nincs árvízvédelemhez, de nagyon sok köze van a közéleti viták mérhetetlenül alacsony és személyeskedő színvonalához és a közösségi médiában zajló bullyinghoz.
Dorner Lajos kérdésünkre elmondta: helyi lakosként és magánemberként fenntartja, amit írt. Szerinte ez a csákányozás és aktivistáskodás a mostani városvezetés esszenciája, „kb. ennyire képesek és semmi többre”. Mint közölte: semmi baja a kertészkedéssel, csak ne bontsák meg a burkolatot. Szerintük itt nincs árvízveszély, miközben
de, a Duna medrében vagyunk, és ezen a szakaszon a partfalnak ez a része elölről védi az egyébként elég rossz állapotú fő védművet.
Végül hozzátette: ha pedig valaki belebont a rakpartba, „az ne jöjjön hangnemmel”. Dorner szerint a főtájépítész sose ment el Újpestre, Budafokra vagy Csepelre, hogy az ottani Duna-partot rehabilitálja, „minden szereplési vágyasnak a Korzón kell akcióznia”. Úgyhogy Dorner szerint ehhez képest a hangnem szelíd volt és visszafogott.
Bardóczi ehhez annyit főzött hozzá, hogy Nagytétényben levédték a Duna-partot, az Árasztó-parton placemaking projekt fut, Újpesten pedig éppen egy fővárosi árvízvédelmi projekt zajlik uniós forrásból, mindhárom esetben volt a Tájépítészeti osztálynak dolga és szerepe.