Tömegek ünnepeltek, ölelkeztek, táncoltak múlt vasárnap este, hogy kétharmaddal nyert a Tisza, és hosszú idő után leváltotta a Fideszt. Ha valaki mégis vegyes érzésekkel van tele az utóbbi napokban, és azt érzi, nem tud örülni, holott ezt a változást várta 16 éven át, akkor semmi baj nincs vele, a reakciói normálisak. Pszichológusokat kértünk meg, hogy magyarázzák el azt a furcsa jelenséget, amikor megtörténik valami, amire nagyon rég vágyik az ember, mégsem érez örömöt.
Pántya József szociálpszichológus maga is azt tapasztalja, hogy szélsőséges különbségek figyelhetők meg abban, ahogy az országgyűlési választás eredményeit különböző korú, személyiségű és beállítottságú emberek fogadták a győztes oldal támogatói között. Van, aki bízott a közvélemény-kutatásokban, és egyszerűen csak örült az eredménynek, míg mások intenzíven szorongtak, így másképp, hevesebb reakciókkal kísérve dolgozták fel a híreket.
Pszichológiai szempontból nem meglepő, hogy egy extrém intenzitású érzelmi töltettel lefolyt kampányra szélsőséges reakciókkal reagálunk. Az óriási eufória és a szomorúság is érthető – mondta. Az, hogy egy esemény pozitív vagy negatív érzelmeket vált majd ki belőlünk, önmagunk számára is megjósolható, de amiben tévedni szoktunk, az az, hogy mennyi ideig tart ez az érzelmi állapot és mennyire lesz intenzív. Ez a jelenség pozitív és negatív irányban is igaz lehet. Amikor azt képzeljük, hogy egy pozitív esemény sokáig tart majd boldog állapotban minket, akkor sem feltétlenül tart ez az érzés olyan hosszan, hiszen a jóhoz könnyű hozzászokni. Ugyanígy egy negatív történéshez kapcsolódó szomorúság is általában hamarabb múlik el, mint azt előzetesen gondoljuk. Utóbbit a pszichológiai immunrendszerünk tünteti el anélkül, hogy észrevennénk. Az érzelmek intenzitása nagy hatással van arra, hogyan futnak fel és csengenek le az érzéseink, és az erős érzelmek hosszú távon általában nem fenntarthatók – mondta Pántya József.
Bíró Bence Péter pszichológus szerint egészen eddig krónikus stressz alatt éltek azok, akiknek az volt valóságuk, hogy a 16 éven át hatalmon lévő kormány nem megfelelően irányítja az országot, nem az emberek érdekeit szolgálja. Nap mint nap ezzel szembesültek, és ezután az idegrendszerük nehezen követi azt a nagy változást, hogy innentől nem ez van. Korábban amerikai kutatások is igazoltak ehhez hasonló jelenségeket. Normális reakció, ha valaki sír, nevet, ingerlékeny, mindent túlgondol, szkeptikus, vagy éppen eltávolodik a történésektől.
Van egy érzelemszabályozási jelenség, amikor a környezetünk jelzéseinek hatására azt gondoljuk, hogy tapasztalnunk kéne bizonyos érzéseket, bennünk mégis egészen más zajlik le, mint a többiekben. A körülöttük látott ünneplés mellett sokan könnyen érezhették úgy, hogy az ő szorongásuk vagy hitetlenségük nem odaillő, és ez fokozhatta a belső feszültségüket – mondta Bíró Bence Péter.
Hasonló alkalmazkodási logika figyelhető meg olyan helyzetek után is, ahol valaki hosszabb ideig fenyegetettségben vagy kiszámíthatatlanságban (például egy bántalmazó kapcsolatban) élt: a veszélyérzet nem múlik el azonnal a helyzet megváltozásával. A hosszabb érzelmi lecsengés és a fokozott óvatosság megmarad. A pszichológus szerint ehhez a példához kapcsolódhat az újtól való félelem is: akit bántottak az előző párkapcsolatában, az lehet, hogy nem mer újra hinni benne, hogy ez nem fog megismétlődni a következő párjával is – mondta Bíró Bence.
Izomból tartottunk valami nehezet, és elfáradtunk
Nem véletlenül fogalmaznak sokan úgy, hogy „kifagytak” vagy „leforrázva érezték magukat” a remélt fordulat valóra válása után, hiszen ez az élmény kimerítette őket – magyarázta Pántya József. Az emberek általában igyekeznek a saját stabilitásukat és pozitív hangulati állapotukat fenntartani. Ha ehhez jönnek olyan események, amik lehangolják, elbizonytalanítják őket, akkor erőfeszítést tesznek a hangulati állapotuk fenntartására. A felfokozott érzelmek alkalmasak arra, hogy elvigyenek az ehhez szükséges énerőből, hiszen folyton próbáljuk fenntartani a hangulatunkat, ez pedig lemerít minket. Ez olyan, mint amikor nagyon hosszan izomerővel tartunk ki valamit: egy ideig bírjuk, aztán elfáradunk. A kampány intenzitása – mind az érzelmi amplitúdója, mind a megjelenő információk sokasága – kemény próbatétel volt a mentális erőforrásoknak. Az érzelmek és információk menedzselése, az ezekhez való folytonos viszonyulás sokakban rengeteg energiát felemészthetett, emiatt nem meglepő ha, saját szavaikkal élve, érzelmileg elnyűtté váltak – magyarázta Pántya József.
Bíró Bence Péter szerint Magyarországon sokan azt élték meg, hogy felnőtt életük során sosem nyert az, akire szavaztak, és nehéz feldolgozni, hogy egyáltalán megtörténhet ilyesmi. Ilyenkor egyénileg különböző módon alakul a kognitív értékelésünk. Megtörtént az esemény: van, aki azonnal hisz is a számára jó kimenetelében, más óvatosabb, és nem biztos benne, hogy az új kormány jobban fogja őt képviselni, hiszen eddig nem ez volt a tapasztalata.
Sokan éltek 16 éven át egy hiedelemrendszerben, volt egy identitásuk, egy képük arról, kik ők a világban és mik körülöttük a játékszabályok. Megtanulták, hogy a politikai szándékuknak, értékrendjüknek, kultúrájuknak nincs helyük, nincs befolyásuk, a 16 évig regnáló hatalom szerint nem érték, amit ők értéknek tartanak. És most mindez egy pillanat alatt megváltozott. Egy új szerephez, új játékszabályokhoz kell alkalmazkodniuk, ami kemény érzelmi teher, és meg kell érkezniük hozzá.
Ehhez kapcsolódik a tanult tehetetlenség jelensége is, amikor a túlzott kontroll hatására egyre kevésbé válunk cselekvővé: sokakban megerősödhetett az a tapasztalat, hogy kevés ráhatásuk van a közügyekre, és most hirtelen mégis úgy látszik, lehetőségük lesz hatni az ország sorsának alakulására – mondta Bíró. Sokan defenzív pesszimizmussal próbálták védeni magukat, és éppen ez ütött rájuk vissza. Azért voltak alacsonyak az elvárásaik, hogy ne csalódjanak, most pedig az ellentéte történt annak, amit vártak. Aki igazán reménytelennek érezte a helyzetet, most lehet, hogy nehezebben tudja beépíteni a pozitív újdonságot a hiedelmeibe – mondta Bíró Bence.
Pántya József úgy látja, gyakran ambivalens viszonyunk lehet a változáshoz. Akár egy sima szervezeti változáshoz, például a munkahelyük átalakításához is viszonyulhatnak egyszerre várakozásokkal teli módon és a változás jelentette bizonytalanság miatt fokozott óvatossággal. Sőt, akár küzdhetnek is minden erejükkel a változásért, mégis szorongással töltheti el őket, ha az valóban elérkezik. A megváltozott körülmények, az új viszonypontok keresése és az azokhoz való alkalmazkodás a legtöbbek számára erőforrás- és időigényes folyamat, érdemes ezért ilyenkor türelmesnek lenni önmagunkkal és másokkal.
El kell könyvelni a veszteségeket
Okozhat szorongást az is, hogy sokaknak kapcsolódik veszteségük az elmúlt 16 évhez, és ezeket a veszteségeket el kell könyvelni. A közgazdaságtan ezt nevezi elsüllyedt költségnek. A szociálpszichológus szerint ezeken nem érdemes hosszan rágódni, mert csökkenti az alkalmazkodáshoz és megküzdéshez szükséges energia mértékét.
Bíró Bence szerint ide kapcsolódik az el nem ismert gyász jelensége is. Az eddigi Fidesz-ellenes szavazók azt élték át, hogy nem olyan az ország, amilyen az ő elképzelésük és vágyaik szerint lehetett volna, ez a veszteség pedig nincs kollektíven átélve, sőt nem is mindenki ismeri el veszteségként. A Tisza kétharmados győzelme, Magyar Péter nemzetközi sajtótájékoztatója szembesítette őket azzal, hogy milyen lehetett volna az ország 16 éven át. Az elvesztett lehetőségekhez kapcsolódó gyászmunkát, ami sok időbe telik és több szakasza van, sokan bagatellizálták, halogatták, és most szembesülhettek azzal, hogy mi is történt.
Némiképp magyarázza ezt a helyzetet a konstrukciós szintek elmélete is – véli Pántya József. Eszerint mindennek, ami időben, térben vagy pszichológiai szempontból távol van tőlünk, elsősorban az absztraktabb oldalát látjuk. Amikor közelebb kerül, akkor látszanak a konkrétumai. Egy választás előtt az ember jellemzően arra fókuszál, hogy minden marad vagy minden megváltozik. A választás után viszont sok konkrét, addig nem látott kérdés felmerülhet bennünk, ezek pedig elbizonytalanítók lehetnek. Ezért válthatott ki szélsőséges érzelmeket sokakból például Magyar Péter első sajtótájékoztatója, ahol ez az „absztraktról konkrétra” váltás manifesztálódott – magyarázta Pántya József. Az ember hajlamos egy számára fontos esemény előtt az egyfókuszú gondolkodásra, majd amikor a változás, várt esemény megtörténik, akkor egyszerre szembesül vele, hogy valójában jóval többrétű az adott helyzet. A pszichológus ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, mint amikor leérettségizünk vagy gyerekünk születik. Sokáig csak az adott eseményre koncentrálunk, és amikor túlesünk rajta, kiderül, hogy rengeteg másra is figyelni kell.
Mit tegyek, hogy jobb legyen?
Pántya József szerint két irányba indulhatunk a pszichológiai megküzdés során. Van egy problémafókuszú megközelítés, amikor megpróbáljuk az irányításunk alá vonni az adott problémát. Ehhez érdemes fenntartani a közügyek iránti érdeklődésünket, így az információk lassan enyhítik a bizonytalanságot. Ehhez tájékozottnak kell maradnunk, de csak annyira, amennyire azt elbírjuk. A hírfogyasztás hasonlít bármilyen más fogyasztáshoz. Ha spórolni akarunk, akkor nem érdemes keresni a kísértést, mondjuk, plázába menni. Ennek analógiájára, ha tudjuk, hogy a hírek számunkra stresszt okoznak, csökkentenünk kell a sérülékenységünket, önmagunkra kell reflektálni. Ettől még nem kell lemondani a közügyek iránti érdeklődésről, de előírhatunk magunknak szabályokat, amelyekkel limitáljuk a hírfogyasztás mennyiségét – tanácsolta Pántya József.
A másik megküzdési irány érzelemfókuszú. Segíthet például a düh átkeretezése, amit sokan az utóbbi 16 év veszteségei kapcsán éreznek: ők szemlélhetik ezt úgy is, hogy a szavazóurnákhoz épp ez a düh mozgósította őket. Könnyebb természetesnek elfogadni az érzéseket, ha meg tudjuk fogalmazni saját magunk számára az eredetüket. A pszichológus szerint valószínűleg sokak számára segített oldani a feszültséget az utóbbi időkben a humor, erre továbbra is lehet támaszkodni. Nemcsak a dühöt érdemes azonosítani visszamenőleg, hanem azt is, hogy adott esetben a fájdalmas dolgok is válhattak humorforrássá. A megküzdésben itt az is fontos, hogy a nevetés másokkal együtt is történhetett, és úgy általában is: a társas kapcsolatok nagyon sokat segítenek a feszültség feloldásán, és erre továbbra is támaszkodni lehet. Segíthet az is, ha kicsit távolabbról nézzük, ami történik velünk, és onnan reflektálunk az érzéseinkre. Ugyanakkor a pszichológusok arra is figyelmeztetnek, hogyha mindez nem elég, mindenképp forduljunk szakemberhez.
