A japán nő halála: a rendőrség akkor is rosszul jön ki ebből, ha tényleg azon dolgoztak, hogy elkapják a gyilkost
Tavaly november elején eltűnt egy fiatal amerikai nő Budapesten. Mackenzie Michalski turistaként érkezett Budapestre, utoljára november 4-én, a bulinegyedben, a Szimpla Kert közelében látták. A hazafelé tartó járatra már nem szállt fel, az Airbnb-lakásából sem jelentkezett ki. A 31 éves nő eltűnése már a legelején komoly médiafigyelmet kapott. Mackenzie Michalski barátai Facebook-csoportot hoztak létre a keresésére, értesítették a sajtót, minden követ megmozgattak.
A rendőrség ilyenkor körözési eljárásban vizsgálja az eltűnést. Például amennyiben ezt az eltűnés körülményei indokolják, ellenőrzik, hogy az eltűnt személy ismeretlen helyen tartózkodása összefüggésbe hozható-e bűncselekmény elkövetésével. Az amerikai nő eltűnésekor a rendőrök több olyan gyanús jelre felfigyeltek, ami alapján felmerült, hogy a nő esetleg bűncselekmény áldozata lett. Eleve gyanús volt, hogy barátai azt mondták, Michalski sose késné le a repülőgépét, főleg nem egy olyan városban, ahol már többször is járt. A rendőrség és a barátok gyanúja végül beigazolódott. A nő meggyilkolásával vádolt ír férfi lebukásában kulcsszerepet játszottak azok a kamerafelvételek, amelyeket a nyomozók időközben beszereztek. A férfi beismerte a bűncselekményt.
Az ismerősöknek gyanús volt
A novemberi eset némi párhuzamot mutat azzal az üggyel, amely az elmúlt napokban került a figyelem középpontjába: január 29-én egy lakástűzben életét vesztette egy japán nő. Ahogy Mackenzie Michalski eltűnéses ügyében, úgy ezúttal is egyből gyanakodni kezdtek a japán nő ismerősei. Bizonyos körülmények miatt úgy érezték, hogy nem egyszerű baleset állhat a háttérben. Tudták, hogy az áldozat férje erőszakos volt, ahogy azt is, hogy a nő nem dohányzott. Utóbbi azért lényeges, mert a vizsgálat kezdeti szakaszában úgy tűnt, hogy dohányzás okozta a tüzet.
A tűzesetet a japán nő volt férje jelentette be a rendőrségnek, azt állítva, hogy amikor hazatért, már égett a lakás. Az elsődleges helyszíni szemle nem talált idegenkezűségre utaló nyomokat, ahogy az orvosszakértő sem, a tűz után bevetett kutya pedig nem szagolta ki égésgyorsító nyomát. Utóbbi azt támasztotta volna alá, hogy valaki felgyújtotta a lakást.
Noha a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) már azt kommunikálja, hogy akárcsak a nő ismerősei, a rendőrök is már a kezdetektől gyanakodtak a volt férjre, utólag nehéz eldönteni, ez mennyire igaz. Amikor ugyanis február elsején a Patent Egyesület közleményben sürgetett alaposabb vizsgálatot, akkor erre a rendőrség csípőből azt reagálta, hogy semmi sem utal bűncselekményre.
A nő halálát úgynevezett rendkívüli halálesetként kezelte a hatóság. Ez teljesen bevett dolog, hiszen a hatóság elmondása szerint az eljárás megindításakor objektív nyomozati adatok még nem támasztották alá az emberölés gyanúját. Önmagában például az, hogy a nő nem dohányzott, a tűzesetet bejelentő férj pedig korábban már bántalmazta őt, még nem jelenti azt, hogy gyilkosság történt, és a volt férj az elkövető – ha mindezeken kívül a szakértők nem találnak idegenkezűségre utaló nyomot, az ügyet közigazgatási eljárás keretében vizsgálják. A férfi ezért a meghallgatása után szabadon távozhatott a rendőrségtől.
Kommunikációs hiba
Ha vannak gyanúra okot adó körülmények, akkor a vizsgálatot a lehető legalaposabban végezzék el – voltaképpen ez volt az elvárás a rendőrök felé, ezt kérte tőlük a Patent Egyesület is pár nappal a tragédia után. A rendőrség szerint ezt ők meg is tették, máskülönben nem is lenne meg a tettes. De ha el is fogadjuk a BRFK-nak azt az állítást, hogy a rendőrök a kezdetektől fogva az alapos kivizsgálásra törekedtek, óriási kommunikációs hiba volt a részükről a február 2-án kiadott közlemény, amely nem az alapos kivizsgálásra, hanem a balesetes verzióra helyezte a hangsúlyt.
Jóllehet a rendőrséget bírálók azt is a rendőrök szemére vetik, hogy nem indítottak egyből nyomozást emberölés miatt, a kezdeti szakvélemények alapján ezt nem is tehették meg. Egy közigazgatási eljárás ugyanis csak akkor fordulhat át büntetőeljárásba, ha felmerül az idegenkezűség gyanúja – de a nem dohányzás ténye és a férj erőszakos múltja önmagában ehhez kevés.
Ám a közigazgatási eljárás nem jelenti azt, hogy a rendőrök félvállról vehetnek egy ügyet. Ellenkezőleg: a rendkívüli halál esetén követendő rendőri eljárásról szóló jogszabály részletesen szabályozza, mi ilyenkor a teendő. Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, elég kiemelni a jogszabályból annyit, hogy ilyenkor a szemlebizottság „köteles a szemlét olyan részletességgel lefolytatni és rögzíteni, hogy az – ha a későbbi eljárás során bűncselekmény gyanúja merül fel – a keletkezett dokumentációkkal megfeleljen a büntetőeljárási jog szabályai szerint lefolytatott helyszíni szemle alaki és tartalmi követelményeinek”.
Mégiscsak folyt egyfajta vizsgálat
Ahogy látható, nagyrészt bűnügyi nyomozás nélkül, egy közigazgatási eljárás keretén belül is lehet olyan adathoz jutni, amely az alapos gyanúra okot adhat. Jelenleg is vannak olyan eltűnési ügyek, amelyekben nem nyomoznak emberölés miatt, noha gyanítják, hogy az eltűntet meggyilkolták. A 12 évesen, még 2002-ben eltűnt Till Tamás nagy port kavart ügyében is csak akkor indult büntetőeljárás emberölés miatt, amikor tavaly megtalálták a kisfiú földi maradványai. Pedig a rendőrök is gyanították, hogy Till Tamás bűncselekmény áldozata lett és azért nem találják. Olyan eltűnési esetről is tudni, amelynél a rendőrök biztosak abban, hogy gyilkosság történt, sejtik is, ki lehetett az elkövető, de nincs meg az áldozat földi maradványa.
Nem feltétlenül kell egyébként a holttestet megtalálni ahhoz, hogy egy – például eltűnési – ügy átforduljon büntetőeljárásba. Említhetnénk annak a kétgyermekes karcagi nőnek az esetét, aki 2020. december 22-től december 24-ig nem adott életjelet magáról. A rendőrök kezdetben még eltűnt személyként keresték. Aztán 2021. január 4-én Karcagtól több mint 100 kilométerre női ruhadarabokat találtak, és mint utóbb kiderült, ezeket viselte eltűnése napján a fiatal nő, akinek később a gyilkosát is megfogták. Róla kiderült, hogy a nő volt élettársa.
Olyan is előfordult már, hogy egy eltűnt, de valószínűleg gyilkosság áldozatává vált személy barátai gyanúsnak tartották az eltűnést, ahogy a rendőrség is, ennek ellenére a mai napig nincs megoldása az ügynek. 1999 januárjában például egy balatonföldvári férfi tűnt el, akinek a felesége – egy családi barát unszolására – csak több mint tíz nappal később jelentette be az eltűnését. A rendőrség az adatokat felvette, elindult az eljárás, de eredmény nélkül zárták le. A Nemzeti Nyomozó Iroda „döglött” ügyekkel foglalkozó osztálya csak hét évvel később vette elő az eltűnési ügyet, mert érezték, hogy valami nem stimmel, gyilkosság áldozata lehetett a férfi. Csakhogy az eltűnt férfi (földi maradványa) nem került elő, hiába lett akkora már még gyanúsabb a feleség – akire a családi barátok mindvégig gyanakodtak.
A japán nő halálának ügyében hivatalosan ugyan nem nyomoztak a rendőrök emberölés miatt, de a szó klasszikus értelemben mégiscsak folyt egyfajta nyomozás. A kiterjesztett adatgyűjtés, a volt férjtől vett DNS-minta, a férfi meghallgatása, ruháinak lefoglalása, a kamerafelvételek begyűjtése és elemzése ugyan közigazgatási eljárásban történt, és ez „hivatalosan” nem nyomozás, de mégis ez vezetett el a fordulóponthoz, a gyilkos kézre kerítéséhez.
A kamerafelvételek hoztak fordulatot
A közigazgatási eljárás alatti vizsgálat során derült ki, hogy a férj által elmondott történet nem igazolta száz százalékosan azt, amit a rendőrök a kamerafelvételek alapján össze tudtak rakni. Akárcsak a boncolás eredménye, úgy ez a hiátus is gyanúra adott okot. A fordulatot az hozta, amikor megtalálták azt a kamerafelvételt, amiből kiderült: a férj hazudott, és délelőtt igenis járt a lakásban, csak éppen álruhában, maszkban, hogy a közterületi kamerákon ne legyen felismerhető.
A rendőrök kommunikációjában érezhető, hogy a nyilvánosságban a szakértőkre hivatkozva tolták el a halálesetet a balesetes verzió irányába. A február 2-án kiadott rendőrségi közlemény azonban túl nagy jelentőséget tulajdonított az elsődleges szakértői véleményeknek, miközben tudható, hogy az érdemi szakértői vizsgálatokhoz időre van szükség.
A szakértők még javában dolgozhattak akkor, amikor a Patent Egyesületnek reagált a rendőrség. Az például csak a tűzeset után, napokkal később, a boncolásnál derült ki, hogy a nőt a halála előtt bántalmazták. Önmagában már ez olyan adat, ami idegenkezűségre utalt.
Egyáltalán nem mellékes az sem, hogy az igazságügyi orvosszakértőnek az áldozat teljesen összeégett holttestének maradványait kellett vizsgálnia. Az áldozat földi maradványainak állapota nem könnyíti meg a külsérelmi nyomok rekonstruálását, esetleges sérülések felfedezését, de a toxikológiai, illetve szövettani vizsgálatok kiértékelése is időigényes.
Azzal, hogy a Patent Egyesület szombati közleményére a rendőrség február 2-án a balesetes verzióval reagált, a Facebook kommentelőket pedig kioktatta, kommunikációs szempontból maga alatt vágta a fát. Így amikor kedd délelőtt egy sajtótájékoztatón bejelentették a hat napig tartó rendőri munka sikeres végeredményét, már mindenkiben ott motoszkált a kérdés: vajon ugyanilyen elánnal vizsgálták volna ki az esetet akkor, ha azt nem kíséri ekkora médiafigyelem?
Az igazi nyomozás időbe telik
Az, hogy a Patent Egyesület a nyilvánosság elé vitte az ügyet még a vizsgálat korai szakaszában, részükről két okból is érthető. Egyrészt azért, mert nem csak a szervezet gyanakodott a férjre, hanem gyakorlatilag mindenki az elhunyt környezetében. Másrészt azért, mert az egyesületnek rossz tapasztalata volt a rendőrséggel. Mint kiderült, a nő egyszer feljelentést tett a férje ellen az V. kerületi kapitányságon, de a feljelentését visszautasították.
A BRFK most tényfeltáró vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy miért utasították vissza annak idején a nő feljelentését. Ha a gyilkost nem is amiatt kapták el, mert a Patent Egyesület már szombaton sürgette a nyomozást, de a korábbi feljelentés ügyében valószínű nem indult volna tényfeltáró vizsgálat, ha a jogvédők nem hallatják a hangjukat. És a rendőrségnek sem kényszerül bocsánatkérésre, ha a tragédia miatt aggódó kommentelőket nem oktatja ki.
Ám a rendőrök azon állítása, miszerint már a kezdetektől komolyan vették az ügyet és alaposan vizsgálódtak, életszerűnek tűnik. A kamerafelvételek beszerzése és elemzése, a férj által elmondottak ellenőrzése a felvételek alapján, a lehetséges útvonal elkészítése, elemzése, ez mind-mind rendkívül időigényes feladat, amit nem lehet egy-két nap alatt elvégezni – ezt Mackenzie Michalski vagy akár a Teréz körúti robbantó esete is bizonyítja.
Egy volt rendőr a Telexnek azt mondta, hogy a kamerafelvételek beszerzésének ideje változó lehet attól függően, hogy köztéri kameráról vagy magántulajdonban lévő kameráról van-e szó. De a felvételek átnézése a leginkább időigényes, mert általában valós időben kell visszanézni az összeset. Ezen kívül a felvételek mentése is időigényes. A lapunknak nyilatkozó egykori rendőr szerint teljességgel kizárt, hogy ezzel a munkával egy-két nap alatt végeztek volna a rendőrök.
A rendőrség tehát a Patent Egyesület szombati közleménye idején valószínűleg tényleg aktívan dolgozhatott az ügyön, így viszont
az elrontott kommunikáció valójában azoknak a rendőröknek is ártott, akiknek köszönhetően végül el tudták kapni a gyilkossággal gyanúsítható volt férjet.
Bár az efféle esetek alapján erősödhet az a kép, hogy ha a nyilvánosság nem kap fel egy ügyet, akkor a gyanús eseteket nem követi alapos vizsgálat, általánosítani sem érdemes. A japán nő halálának ügye példa arra, hogy lehet olyan ügy, amikor csak egy nagyon alapos vizsgálat árán derül ki az igazság, és bőven lehetnek esetek, amikor az alapos vizsgálat valamilyen oknál fogva elmarad.
De ellenpélda is szép számmal akad, akár a közelmúltból is. Tavaly január 11-én például eltűntként kezdtek el keresni egy 69 éves monori nőt. Az asszony eltűnését a 36 éves fia jelentette be. Ebben az esetben is több gyanús jel utalt arra, hogy bűncselekmény történhetett, de a rendőrség csak idén januárban tudott célt érni. Az eltűnt asszony fia akkor ismerte be a rendőröknek, hogy az édesanyját ő ölte meg, a holttestet pedig eltüntette.
