Reményekkel, de bizonytalanságokkal teli hangulat van a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME), erről számoltak be az egyetem diákjai és oktatói. Reményteli, mert az egyetem vezetése ellen tiltakozó diákok első követelése már teljesült is, Koós Pál rektor lemondott, pedig sokan egyáltalán nem mertek ebben reménykedni. És bizonytalan, mert egyrészt nem tudni, hogy a tiltakozó diákok és a kuratórium szembenállása merre vezet, és mert az éppen zajló, és a jelenlegi konfliktust kiváltó szervezeti reform miatt az egyetemen már a rektor távozása előtt is káosz uralkodott, a mostani interregnum pedig csak ront a helyzeten. Az óra viszont szó szerint ketyeg, a tüntető diákok oldalán visszaszámláló jelzi, meddig várják, hogy a kuratórium teljesítse a követeléseiket.
A Corvinus után a MOME volt az ország egyik első modellváltó egyeteme, az egyetemi vezetés és egyetemi polgárság konfliktusa pedig jól mutatja, hová vezethet az a fajta kézi vezérlés, amire az alapítványi modell lehetőséget nyújtott, és amit adott esetben ösztönzött is. Kiderült, hogy az egyetemi autonómiát nem lehet több pénzzel és hangzatos szlogenekkel felváltani, és hogy az egyetemi struktúrák és közösségek nem minden esetben együttműködők a központi, kézi vezérlést gyakorló vezetőkkel, kuratóriumokkal. Az viszont nagy kérdés, hogy közel öt évvel a modellváltás után mennyire lehet alulról megreformálni a rendszert, és ki lehet-e alakítani békés együttélést egyetem és fenntartó között.
Végigasszisztált modellváltás
Hogy megértsük, mi vezetett a MOME konfliktusához, legalább az egyetem modellváltásáig kell visszamennünk. Ahogy a Telexnek egy régóta ott oktató tanár mesélte, a MOME korábban nagyon családias, de szegény egyetem volt, ahol nagyon kimagasló színvonalú képzés zajlott, nagyon elöregedett eszközparkkal. Az egyetemen viszont már a modellváltás előtt elindult egyfajta modernizáció, vagy modernizációs kényszer. A rektori posztot 2014-ig betöltő Kopek Gábor kezdeményezésére új campust kapott a MOME, amit 2019 szeptemberében foglalhatott el a Zugligeti úton. A nagyobb helyen már nyomás nehezedett az egyetemre, hogy fejlődjön, újítsa meg magát, vegyen fel több hallgatót, indítson több szakot. Erre jött rá az is, hogy – ahogy forrásunk fogalmazott –
kijelölték a MOME-t, hogy legyen a kormány új felsőoktatási víziójának zászlóvivője, legyen az ország egyik első, alapítványi modellbe átkerülő egyeteme.
Egy másik oktató forrásunk szerint az egyetem vezetése és oktatógárdája naiv optimizmussal állt a modellváltáshoz, azt gondolták ugyanis, hogy kézben tudják majd tartani a folyamatot, az egyetemet 2014-től vezető Fülöp József rektornak pedig nagy beleszólása lesz majd abba, ki kapjon helyet a fenntartó alapítvány kuratóriumában. Ez az elgondolás vagy remény nem volt teljesen alaptalan, hiszen számos neves európai és amerikai egyetem működik alapítványi fenntartásban, egyfajta kuratórium vagy board of trustees felügyeletével, de az egyetem vezetésének szabad kezet adva az intézmény tényleges irányításában.
A magyar modell azonban nem pont ebbe az irányba fejlődött, legalábbis az első két modellváltó egyetem, a MOME és a Corvinus esetében nem. A felsőoktatási törvény modellváltást megalapozó módosítása nagy teret enged a fenntartó alapítványok kuratóriumainak, hogy saját működési modellt alakítsanak ki az egyetemeken, és számos jogot elvonjanak az egyetemek legfőbb demokratikus döntéshozó szerveitől, a szenátusoktól.
A Corvinus és a MOME esetében más-más modellben ugyan, de az átalakulás azt jelentette, hogy egy nagyon (egyesek szerint hiper-) aktív, az oktatásba, szervezeti működésbe, egyetemi stratégiába akár mikromenedzselés szintjén is belefolyó vezető került a kuratórium által az egyetem élére, a rektor fölé, aki gyorsan az egyetem nagyszabású reformjába akart kezdeni.
A Corvinus esetében ez Anthony Radev, a McKinsey tanácsadó cég magyarországi ágának alapítója és vezetője volt, aki egy új pozícióban, elnökként irányította az egyetemet a Hernádi Zsolt vezette kuratórium megbízásából. A MOME esetében pedig Böszörményi-Nagy Gergely, a Fidesz holdudvarából érkező, magát amolyan államilag támogatott innovációs/startup/futurológiai guruvá alakító kuratóriumi elnök volt az, aki nyilvánvalóan sokkal aktívabb, dinamikusabb szerepet képzelt el magának a fenntartó élén, mint azt a MOME vezetői és oktatói talán gondolták.
A MOME közössége azonban nem volt ellenséges, sőt, együttműködő volt az új vezetéssel. Egyrészt értékelték, hogy a modellváltás több forrást jelentett az egyetemnek (még ha a MOME a Corvinusszal ellentétben nem is kapott vagyont az államtól), másrészt forrásaink szerint az a hangulat volt a jellemző, hogy „várjuk ki a végét, hátha jól sül el a dolog”. Ez az attitűd lényegében mostanáig jellemző volt az egyetemre, az éppen zajló nagy reform, a „Jövő Egyeteme” projekt alatt és a 2023-as, megrökönyödést okozó, de tiltakozásokba nem torkolló rektorválasztás idején is.
Az utolsó csepp a pohárban
Az egyetemi hallgatói tüntetéseket szervező, aktív és nemrég végzett hallgatókból álló MOME Front egyik tagja a Telexnek azt mondta, bár a modellváltás minden eleme lényegében gond nélkül átment eddig az egyetemen, a mostani tiltakozások előtt is voltak feszültségek. Különösen akkor, amikor a kuratórium és annak vezetője, Böszörményi-Nagy Gergely az egyetem szenátusát megkerülve vagy annak ellenében hozott döntéseket, közvetlenül kikezdve az egyetem autonómiáját.
A leglátványosabb ilyen eset Koós Pál 2023-as rektorrá választása volt. A MOME új rektorát hosszú, többlépcsős folyamat nyomán választották meg, a posztra több külföldi szakember is jelentkezett, az egyetem „belsős” jelöltjeként pedig Vargha Balázs, a Média Intézet vezetője és Koós Pál rektorhelyettes, formatervező művész indult a posztért. Hosszas kiválasztási folyamat eredményeként hét jelöltről kettőjükre szűkült le a választás, a szenátus pedig végül 2023 novemberében Varghát javasolta a rektori posztra. December 20-án azonban a kuratórium úgy döntött, hogy nem Varghát, hanem a kevesebb szenátusi szavazatot kapott Koóst kéri fel a rektori posztra.
A rektorválasztás után sokan úgy érezték, hogy a kuratórium és Böszörményi-Nagy Gergely megvezette az egyetemet, elhitette, hogy a szenátusnak lesz beleszólása a rektorválasztásba, hogy aztán utólag közbelépjen.
A MOME Front nekünk nyilatkozó tagja szerint már ez is sokakat felháborított az egyetemen, a tiltakozás viszont akkor elmaradt. Részben azért, mert a MOME sok oktatója azt kommunikálta a hallgatóknak, hogy jobb az egyetemnek, ha adnak egy esélyt az új rektornak, és Koós maga is azt kérte az egyetemi polgárságtól, hogy bízzanak egymásban, működjenek együtt. Ezek után mindenki belenyugodott a rektorválasztásba.
Koós Pál viszont egy évvel később lényegében újra eljátszotta saját megválasztásának forgatókönyvét, ezúttal az egyetem új szervezeti egységeiként kialakított úgynevezett tudásközpontok vezetőivel. Miután a szenátus a pályázatok alapján javaslatot tett a rektornak az új egységek vezetőire, a rektor hét vezetőből ötnél szembement a szenátussal: december 23-án, a téli szünet közepén bejelentette, hogy három tudásközpont élére nem nevezi ki a szenátus által megszavazott (és a posztra egyedül pályázó) jelöltet, két központ élére pedig olyan vezetőt nevez ki, akit a szenátus nem támogatott, vagy akinek kinevezésével valamilyen gondja volt. Már ez elég nagy felháborodást okozott, amit tetézett a szenátus és a rektor nyilvánosságra hozott levelezése, amelyben a rektor megvédte azon jogát, hogy az egyetem legfőbb vezetőjeként szembemenjen a szenátussal.
A nekünk nyilatkozó hallgató szerint mindebből azt lehetett leszűrni, hogy Koós Pál, aki a pozícióját a kuratóriumnak köszönheti, nem bizalommal és az együttműködés szándékával, hanem hatalmi arroganciával fordul az egyetem felé.
„A hallgatók ekkor megértették, hogy mi történik körülöttük” – mondta a MOME Front tagja, aki szerint azért is váltottak ki ezek a személyi döntések nagyobb hatást a hallgatóknál, mert általuk szeretett és tisztelt tanárok kinevezését utasította vissza a rektor, akikhez jobban kötődtek a diákok, mint az egyetem vezetőjéhez. Elsőként az építészhallgatók kezdtek tiltakozni, miután mindenki azt hitte, hogy az átalakítás után az Építészeti Intézetet eddig vezető Kovács Csaba vezetheti majd az új tudásközpontot is, főleg, hogy kihívó nélkül pályázott a posztra.
A Jövő Egyeteme?
De milyen szervezeti átalakításról van szó, mik azok a tudásközpontok, és miért került mindez a MOME körüli konfliktus középpontjába? A tudásközpontokat, mint új szervezeti egységeket, a Jövő Egyeteme projekt részeként vezették be az egyetemen a most kezdődő szemesztertől. A Jövő Egyeteme projektbe a MOME vezetése, élén Böszörményi-Nagy Gergely kuratóriumi elnökkel, két és fél évvel ezelőtt vágott bele, az egyetem teljes átalakítását, reformját hirdetve, a szervezeti átalakítástól kezdve új tantervek kidolgozásáig.
A cél az volt, hogy a MOME egy jobban a jövő felé orientált, innovatívabb felsőoktatási intézménnyé válhasson. Ezt részben a nemzetközi felsőoktatási versenyben való jobb szerepléssel indokolta a kuratórium, de úgy hallottuk, belső fórumokon az az indoklás is felmerült, hogy az átalakítások után a MOME több forrást tud majd kilobbizni az államnál a következő ötéves finanszírozási szerződés tárgyalásakor. A modellváltó egyetemek ugyanis ötéves finanszírozási szerződés keretében kapnak forrásokat az államtól, a MOME első öt éve pedig jövőre lejár, és egyesek szerint ezért bizonyítani akarja a vezetés, hogy az első öt évet az egyetem teljes és sikeres újraszervezésével töltötte.
A Telexnek nyilatkozó egyetemi források egyöntetűen úgy írták le a Jövő Egyeteme projektet, mint amibe bevonták az egyetem oktatóit, de amelyet nagyon gyorsan, talán túl gyorsan próbáltak végigvinni az egyetemen.
Ebben az esetben tehát nem a kuratórium diktátumáról van szó, a MOME vezetői, oktatói részt vettek a koncepció kialakításában, külföldi egyetemeket látogattak inspirációként, az oktatási reform pedig alapvetően széles körű támogatásnak örvend. Az ezzel járó szerkezeti átalakítást viszont többek szerint túl gyorsan próbálták bevezetni, arra pedig a szenátusnak nem volt érdemi kontrollja. Ez egyesek szerint a szenátus mulasztása, ami megszavazta a javaslatokat, amiket sebtében elé tettek. Mások szerint a szenátusi tagoknak nem hagytak elég időt, hogy átgondolják az átalakítási javaslatokat, ráadásul csak két, radikális átalakítás között választhattak, az, hogy az eddigi intézményi struktúra megmaradjon, legalábbis még egy ideig, nem volt opció. A szenátus így megszavazta a két javaslat közül azt, amelyet kevésbé tartott rossznak.
Ebben a struktúrában az oktatás szervezéséért három „iskola” felel: egy az alapképzésekért, egy a mesterképzésekért és a doktori programokért. A kutató- és alkotómunka koordinálására pedig hét „tudásközpontot” hoztak létre, amelybe összevonták az eddigi tanszékek és intézetek munkatársait. Ezek viszont csak a kutató-/alkotómunkát szervezik össze, oktatásszervezéssel nem foglalkoznak.
A szétválasztást (amelynek ötlete állítólag Fülöp József volt rektortól, a kuratórium tagjától származik) a vezetés azzal indokolta, hogy a tanszékek és intézetek túlságosan zárt rendszerek voltak, a tudásközpontokban viszont jobban ki lehet majd használni a szinergiákat, új impulzusok érik majd a kutatókat és alkotókat. A gyakorlatban a rendszer egyelőre elég zavaros, úgy tudjuk, hogy az egyetemen oktató kutatók és művészek egyelőre a legbanálisabb oktatásszervezési kérdésekre sem kapják meg a választ, sőt, azt sem igazán tudják, kihez forduljanak, hiszen a tudásközpontok nem foglalkoznak az oktatással, az iskolák pedig nagyon laza szervezeti egységek. Vannak, akik azt gondolják, hogy az oktatás és kutatás/alkotás ilyen szervezeti szétválasztásába kódolva volt a fejetlenség, hiszen ez lényegében egy ember két identitását helyezi két külön struktúrába, amit az eddigi, klasszikus tanszéki/intézeti modell együtt tudott kezelni.
Az új front
Ez volt tehát a kontextusa Koós Pál döntésének, hogy nem nevezi ki a tudásközpontok élére azokat a pályázókat, akiket beszámolók szerint nem sokkal korábban még bátorított, hogy pályázzanak. A döntés pedig tiltakozáshoz, a tiltakozás szervezkedéshez vezetett, amelynek eredményeként létrejött a MOME Front, a hallgatókat tömörítő szervezet, amely radikális követelésekkel állt az egyetem vezetése elé. A szervezet négy követelése a következő:
- Koós Pál rektor és helyettesei mondjanak le;
- erősítsék meg a szenátus jogköreit és állítsák helyre annak autonómiáját;
- adjanak a szenátusnak a rektort és a kuratóriumot ellensúlyozó hatalmat;
- és állítsák vissza a „szakmai autonómiát” az egyetemen.
Ennek első pontja már teljesült is. A hallgatók ugyanis február elején megzavarták a szenátusi ülést, amelyen Koós Pál a döntéseit meg akarta volna magyarázni az egyetem polgárainak. A rektor egy sor engedményt tett, mégis kinevezte a korábban ki nem nevezett vezetőket, majd közvetítőkön keresztül próbálta felvenni a kapcsolatot a hallgatókkal (amit azok elutasítottak). Koós végül bizalmi szavazást kért maga ellen a szenátusban, amit február 11-én hatalmas arányban (27–3) elvesztett.
Ez az elsöprő eredmény részben azért állhatott elő, mert a tiltakozó hallgatók lehetőséget teremtettek az oktatók számára is, hogy teret adjanak nemtetszésüknek. A rektort leszavazó szenátorok közül többen is úgy hoztak döntést, hogy előtte egy online felületen anonim módon megkérdezték a képviselt szervezeti egységeik tagjait arról, hogyan szavazzanak a rektorról. Ezek az anonim csatornák azért is fontosak, mert több beszámoló szerint az oktatók között korábban eluralkodott a félelem, nem mertek nagyon „pattogni”, nehogy elveszítsék az állásukat. A hallgatók szerint még a tiltakozó akciók alatt is legfeljebb pár odasúgott megjegyzéssel merte néhány oktató a tudtukra adni, hogy támogatja a tiltakozást.
A Front maradék három követelését viszont implicit nem a rektornak, hanem a kuratóriumnak címezte, ahogy a tiltakozó akciókat kísérő, szerte az egyetemen megjelenő matricák főszereplője is Böszörményi-Nagy Gergely volt. Mint megtudtuk, azt azért érzik a hallgatók, hogy az alapítványi modell már adottság az egyetemen, ezért nem tartják például reálisnak azt követelni, hogy Böszörményi-Nagy mondjon le a kuratórium éléről.
Nem is ezt szeretnék, hanem azt, hogy a kuratórium és annak hiperaktív elnöke lépjen hátra, adja vissza az egyetemnek az irányításhoz és döntésekhez szükséges jogokat, és ne vezetni, hanem fenntartani akarja az egyetemet.
A kuratórium vezetőjének szavai és tettei alapján egyelőre nehéz eldönteni, hogy mennyire lenne hajlandó hátralépni. Azt például nem értékelték nagyra a tiltakozók, hogy Koós Pál még talán vissza se ért az irodájába az őt leszavazó szenátusi ülésről, a kuratórium már levelet küldött ki mindenkinek, amelyben Kopek Gábor korábbi rektort javasolja ügyvivő rektornak, másfél évre. Ezt sokan ismét olyasfajta felülről belepofázásként, az autonómia csorbításaként értékelték, ami miatt az egész tiltakozási hullám elkezdődött. A szenátus ugyanis közben arról tárgyalt, hogy február 18-án rendkívüli ülést tartanak majd arról, ki vezesse az egyetemet egy új rektori pályázat lezárultáig.
Böszörményi-Nagy Gergely Koós Pálhoz hasonlóan tett engedményeket és ígért változásokat a hallgatóknak, ezeket azonban a Front hangzatos, de semmitmondó ígéreteknek, látszatintézkedéseknek értékelte, mintsem az autonómia valódi helyreállításaként. Az egyik ígéret szerint például ha a jövőben a kuratórium nem fogadja el a szenátus rektorjelöltjét, akkor új pályázatot kell kiírni, a hallgatók szerint viszont az Alaptörvény alapján már most is ezt kellene tennie a kuratóriumnak, vagyis ezzel annyit ígért a kuratórium, hogy betartja a törvényt.
Egy másik ígéret szerint a jövőben a kuratórium és a szenátus csak konszenzussal változtathat az egyetem Szervezeti és Működési Rendjén (SZMR), ami viszont azt jelentené a MOME Front értelmezése szerint, hogy a kuratórium által egyoldalúan átírt SZMR-t is csak a kuratórium beleegyezésével, konszenzusosan lehetne módosítani, vagyis mindez bebetonozza az eddigi változtatásokat. De, mint Böszörményi-Nagynak címzett levelükben írják, „biztosak vagyunk benne, hogy a kuratórium elnökeként tisztán látja, milyen lépésekkel lehetséges a szenátus döntési jogköreinek helyreállítása, mivel az elmúlt öt év SZMR- és Alapító Okirat-módosításaival tudatosan vonta magához azokat”, így ennél a hallgatók nem adják alább.
A követeléseik teljesítésére február 18-ig adtak haladékot, a szervezet oldalán pedig egy nagy visszaszámláló jelzi, hogy ketyeg az óra. Azt, hogy mi történik, ha a határidőig nem teljesülnek a követelések, a MOME Front nem akarta elárulni.
Szombati közleménye szerint a MOME Front hétfőn át akarja adni a „Társadalmi Szerződés Az Egyetemi Polgársággal” nevű dokumentumát Böszörményi-Nagynak, „hogy ő annak aláírásával jelképesen megállíthassa a hallgatói követeléseket érintő visszaszámlálást.” Közleményükben azt írták, hogy ha a kuratóriumi elnök nem írja alá a dokumentumot a határidő lejárta előtt, akkor „végérvényesen megemelik a tétet.”
Bizonytalan közeljövő
A hallgatók negyedik követelését nem könnyű értelmezni, a MOME Front Telexnek nyilatkozó tagja szerint viszont az lényegében a mostani szerkezeti átalakítás visszavonásáról szól, hiszen szerintük a szakmai autonómia csak az oktatásért és kutatói/alkotói munkáért egyszerre felelős szerkezeti struktúrában állítható helyre. A hallgatók nincsenek az oktatási reform ellen, de szerintük azt az eddig működő intézeti struktúrában is végre lehet hajtani, sőt, talán úgy lehetne jobban.
Az biztos, hogy a mostani struktúrában egyelőre senki nem találja a helyét, ami azért sem optimális, mert elvileg ebben a félévben ki kellene dolgozni és véglegesíteni kellene a Jövő Egyeteme projekt második fázisát jelentő új tanterveket, tanrendet. A Telexnek nyilatkozó oktatók szerint viszont elképzelhető, hogy a mostani fejetlenség miatt az új tanterv tervezett bevezetését el kell majd halasztani. A visszavonás viszont lehet, hogy nem opció, legalábbis az egyik nekünk nyilatkozó oktató szerint az intézeti rendszer visszavezetése ugyanakkora káoszt okozna, mint az új rendszer bevezetése, tehát azzal senki nem lenne előrébb.
Az oktatási reform mellett az egyetemnek most egyéb fontos dolga is lesz: a hallgatók tiltakozása elindított egy folyamatot, amelynek eredményeként kezd kialakulni az egyetem nyilvánossága, és ha a kuratórium ebben partner, és tényleg visszaad jogokat a szenátusnak, akkor a testületnek élnie kell a lehetőséggel és ki kell alakítania azokat a demokratikus működési kereteket, amelyekkel biztosítottnak látja saját autonómiájának védelmét az alapítványi modellben. Mindeközben pedig el kell kerülni azt a fajta káoszt, ami a SZFE-n kialakult a hallgatók és a kuratórium konfliktusa miatt – hangsúlyozta egy oktató.
Frissítés: Vasárnap délben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány közleményt adott ki, amelyben azt írták, javaslatot tettek az egyetem polgárainak egy új kollektív szerződés megkötésére. Szerintük ez biztosítaná az intézmény békéjét és a megújulás folytatását. „Az alapítvány most egy újszerű, az egyetem teljes polgárságának támogatását bíró közösségi szerződést javasol, amelyben a MOME vezetői, szenátusa, hallgatói és egyéb érdekképviseletei, valamint fenntartója közösen rögzítenék a MOME megújulásáért végzett munka folytatásának alapelveit. A hivatalos dokumentumot annak demokratikus előkészítését követően a MOME vezetése és az egyetem fenntartója írnák alá” – írták.
Kiemelték, hogy a megkezdett átalakulási folyamat már nem fordítható vissza, mert „az intézmény ennek fejében élvez arányaiban kiemelkedő támogatást”. Az alapítvány álláspontja szerint az egyetem működésével kapcsolatos vitás ügyeket kizárólag a hatályos jogszabályok mentén lehet rendezni. Hozzátették, hogy készek meghallgatni minden olyan javaslatot, amely az egyetem javát szolgálja, ám ezeket az egyetem vezető testületével, a szenátussal folytatott párbeszéd keretében kívánják megvitatni.
Frissítés: A MOME Front a Telexnek vasárnap este küldött levelében azt írja, a fenti, diskurzusra felhívó és „közösségi szerződést” szorgalmazó kuratóriumi közlemény a MOME Front egy korábbi nyílt levelére reagál. Ebben arra kérték Böszörményi-Nagy Gergelyt, hogy köteleződjön el az egyetemi autonómia alapértékei mellett és ellenjegyezze a 624 aktív hallgató, 61 oktató és 548 volt hallgató által aláírt három követelést. Ezek:
- A szenátus által meghozott döntéseket a fenntartó maradéktalanul fogadja el
- A kuratórium ne gyakoroljon hatalmat az Egyetem működése felett
- Az egyetemi oktatást érintő szervezeti és strukturális átalakításokat csak az Egyetem közössége kezdeményezhesse, tervezhesse és fogadhassa el.
A MOME Front azt írja, ezzel a gesztussal szerettek volna lehetőséget teremteni a kuratórium elnökének, hogy maga is tegyen egy lépést az egyetemi autonómia felé.
A szerződést a kuratórium elnöke személyesen írhatja alá az egyetem polgárainak jelenlétében hétfőn a MOME-n egy nyilvános esemény keretein belül. Meghívásukra azonban Böszörményi-Nagy Gergelytől nem kaptak választ, ehelyett kezdeményezte a Kuratórium elnöke a fenti, másik közösségi szerződést.
A MOME Front álláspontja szerint ez ismét egy kitérő gesztus. „Ebben a formában megint egy felülről megalkotott struktúrába léphet az egyetem közössége, ahelyett, hogy maga jelölhetné ki saját útját. Az autonómia alapgondolata tehát ismét sérül”- írják.
A következő napok tehát nagyon fontosak lesznek nemcsak a MOME, de az egész magyar felsőoktatás szempontjából. Az alapítványi modell uralkodóvá vált Magyarországon, annak kereteit eddig felülről, a kormány és a kormány által az egyetemek élére ültetett kuratóriumok felől határozták meg. A kérdés az, hogy a hallgatók, oktatók, kutatók, egyetemi dolgozók képesek-e a nyilvánosság és a tiltakozás erejével ezt a keretrendszert megváltoztatni.
