„Sajnálatos, hogy a Telex.hu ismét teret ad egy olyan, valótlanságokra, félinformációkra épülő cikknek, amely a Kunetz Zsombor és társai által folytatott lejárató kampány újabb elemét képezheti”
– így kezdődik az a válaszlevél, amelyet az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) kommunikációs és PR-osztálya küldött lapunknak, miután megkerestük őket a mentők kiérkezési idejével kapcsolatban. Szerintük érdemben válaszoltak részletes kérdéseinkre, szerintünk viszont egyetlen kérdésünkre sem kaptunk érdemi választ. Ezért megmutatjuk a levelezést, hogy ön dönthesse el.
Vita a kiérkezési idők körül
A kiérkezési idők témájára azután irányult újra figyelem, hogy Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő közérdekűadat-igényléssel fordult az OMSZ-hez. Azt szerette volna megtudni, pontosan mikortól és milyen metódus szerint számítják a kiérkezési időt az egyes sürgősségi kategóriákban, illetve öt évre visszamenőleg kikérte az adatokat mind Budapestre, mind országosan. A módszertanra nem kapott egyértelmű választ, az adatok közül pedig megkapta a kiérkezési idők átlagát és mediánját, azaz azt az időt, amelyen belül az esetek feléhez érnek ki. Az egyik fontos mutatót, amelyet Kunetz szintén kikért, azonban nem adták ki: a mentőellátás minőségi vizsgálatában tipikus 90. percentilist, azaz azt az időt, amelyen belül az esetek 90 százalékához kiérnek, 10 százalékának viszont ennél is többet kell várnia – pedig ezzel együtt teljesebb kép alkotható a mentőszolgálat szolgáltatási színvonaláról.
Ez az adat azonban a kiadott adatok és statisztikai módszerek segítségével megbecsülhető, amit Ferenci Tamás biostatisztikus meg is tett. Az eredmények elhelyezéséhez Ferenci felidézte, hogy gyakran szokás emlegetni a „15 perces szabályt”, tehát hogy a legsürgősebb esetekhez ennyi idő alatt érjen ki a mentő, és ezt jellemzően a 90. percentilisre értik, tehát hogy a legsürgősebb esetek legalább 90 százalékához érjenek ki 15 perc alatt. Ez szerepel például a brit mentőszolgálat eljárásrendjében is. Ferenci becslése alapján a magyar adatok ettől jelentősen elmaradnak.
Ferenci megjegyezte azt is, hogy míg több más ország mentőszolgálata a kiérkezési időkről is részletes és rendszeresen frissített adatokat tesz közzé a honlapján, illetve a kiérkezési idők mérését is részletező eljárásrendje is nyilvános, Magyarországon sem az adatok, sem az eljárásrend nem érhető el szabadon.
Kunetz adatközlése és Ferenci számolása után kerestük meg kérdéseinkkel az OMSZ-t. Arra voltunk kíváncsiak, miért nehezen feldolgozható formában adták ki a kért adatokat; miért nem adtak ki minden kért adattípust; saját számaik egybevágnak-e Ferenci becslésével; hogyan kommentálják a becsült eredményeket; ha nem azt a sztenderdet követik, amelyekhez az eredményeket Ferenci viszonyította, akkor mit tekintenek irányadónak; illetve tervezik-e az adatok rendszeres publikálását.
Első levelükből ezekre nem kaptunk választ, viszont cikkünkből vett idézetekkel vádolták lapunkat valótlanságok terjesztésével. Második levelünkben ezért részletesen leírtuk, melyik megállapításukat miért tartjuk félrevezetőnek; miért értékeljük úgy, hogy nem kaptunk érdemi szakmai választ a kérdéseinkre; és miért tartjuk fontosnak, hogy a megkeresésünk adta lehetőségekkel élve, érdemi válaszokat adva ismertessék szakmai álláspontjukat.
Miért fontos ez az egész?
Két okból döntöttünk úgy, hogy bemutatjuk a teljes levelezést. Egyrészt mert az OMSZ már a válaszadás napján közzétette a saját válaszát Reagálás a telex.hu cikkére címmel, de a kérdéseinket, amelyekre ezzel reagáltak, nem közölték. Kontextus nélkül viszont ebből a reakcióból semmi nem derül ki arról, miért kerestük meg őket, illetve mi a gond szerintünk a válaszukkal.
Másrészt – és ez a fontosabb ok – úgy gondoljuk, hogy a mentők kiérkezési ideje, illetve általában a mentőszolgálat teljesítményének értékelése fontos, közérdekű téma, amelynek a közbeszédben a helye. Ha a mentőszolgálatot megalapozatlanul érik kritikák, akkor az a közérdek, hogy ez konkrét szakmai érvek szerint világossá váljon. Ha a kritikáknak van alapjuk, akkor pedig az a közérdek, hogy ezeknek megfelelően elindulhasson egy konstruktív párbeszéd és az esetleges hibák kiküszöbölése, a működési rend finomhangolása, ha forráshiány áll a háttérben, akkor ennek orvoslása, hiszen ezen akár emberéletek múlhatnak.
Ennek a társadalmi vitának a lefolytatásához viszont – az eredményétől függetlenül – transzparenciára van szükség, nemcsak az adatok terén, hanem azok kommunikálásában is.
Éppen ebből az okból kerestük meg kérdéseinkkel az OMSZ-t: hogy az ő szakmai álláspontjuk is részletesen megjelenhessen – és ezért írtunk nekik másodszor is, amikor részletes szakmai álláspont helyett általános szólamokat és vádakat kaptunk válaszul.
Nagyra becsüljük minden mentő munkáját, hiszen létfontosságú feladatot látnak el nem éppen ideális körülmények között, mégis nagy elhivatottsággal, amiről rendszeresen be is számolunk. Az OMSZ válaszának egyik csúsztatása, hogy reakciójuk alapján az olvasó azt gondolhatná, a mentőket éri kritika a kiérkezési időkkel kapcsolatban. Pedig valójában nem a mentők, hanem a mentőszolgálati rendszer teljesítménye körül folyik éppen társadalmi vita – a kettő szándékos vagy szándékolatlan összemosása ezt a vitát nem segíti, ahogy a mentők társadalmi megbecsültségének is inkább árt, ha kommunikációs okokból rájuk húzzák a rajtuk kívül álló okokról folyó diskurzust.
Alább közöljük a teljes levélváltást:
Tisztelt Győrfi Pál!
A mentősök kiérkezési idejének adataival, illetve azok adatszolgáltatásával kapcsolatban keresem kérdéseimmel:
- Kunetz Zsombor hétfőn közzétette az OMSZ által kiadott adatokat a kiérkezési idők átlagáról és mediánjáról. Mi a magyarázata annak, hogy az adatkérést szkennelt képfájlok formájában teljesítették, ami nehezebben feldolgozható. Digitális formában nem állnak rendelkezésre ezek az adatok?
- Mi a magyarázata annak, hogy a 90. percentilist nem adták ki, noha az is szerepelt az eredeti adatkérésben a két, végül ki is adott adattípus mellett?
- Ferenci Tamás biostatisztikus a közzétett adatok és statisztikai modellek segítségével készített egy becslést a 90. percentilisre. Ez a becslés egybevág az önök adataival?
- A becslések szerint a magyarországi kiérkezési idők a nemzetközileg gyakran sztenderdnek tekintett, 90. percentilis szerinti 15 perces kiérkezéstől elmaradnak a Kiemelt P1 kategóriánál. Ezt hogyan kommentálja?
- Ha az OMSZ nem ezt a 15 perces szabályt tekinti irányadónak, akkor mi a kiérkezési időkre vonatkozó célkitűzésük?
- Tervezik azt, hogy ezek az adatok az OMSZ saját honlapjáról, folyamatosan frissítve, bárki által letölthetően elérhetők legyenek, mint például Angliában, elejét véve olyan következtetéseknek, amelyeket ön az ATV kérdésére alaptalan és káros lejáratókampánynak nevezett?
Válaszait, segítségét előre is köszönöm!
Üdv,
Bolcsó Dániel
Telex.hu
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Az objektív tájékoztatás érdekében kérjük az alábbiak változtatás nélküli közlését:
Sajnálatos, hogy a Telex.hu ismét teret ad egy olyan, valótlanságokra, félinformációkra épülő cikknek, amely a Kunetz Zsombor és társai által folytatott lejárató kampány újabb elemét képezheti. A február 10-ei írásuk (https://telex.hu/belfold/2025/02/10/mentok-kierkezesi-idok-kozadatigenyles ) is a mentőszolgálat rossz, megbízhatatlan és elégtelen működésének valótlan képét festette le az olvasóknak, miközben a tények ennek ellenkezőjét támasztják alá. Az önjelölt elemző a szükséges tudás hiányában vagy szánt szándékkal hasonlít össze „almát körtével”, az egyes országok mentőrendszerei között végzett összehasonlításai teljességgel megalapozatlanok, ugyanakkor hangzatosak, így alkalmasak a lakosság félrevezetésére. A valóság az, hogy az egyes országok mentőszervezeteinek feladatstruktúrái, segélyhívásfogadó rendszereik felépítése, egészségügyi intézményrendszere és protokolljai is különbözőek. Az Országos Mentőszolgálat mentésirányítási protokolljai (kikérdezés, priorizálás, TCPR, stb.) nemzetközi összehasonlításban is magas színvonalúak és korszerűek. A hívásokat sürgősség és súlyosság szerint már 5 sürgősségi kategóriába (P1-P5) soroljuk, a legsürgősebb esetekben 12,4 perc alatt a helyszínen vagyunk. A többi prioritási kategóriában sem vagyunk elmaradásban nemzetközi szinten, de folyamatosan azon dolgozunk, hogy még gyorsabban kiérjen a segítség. A mai „Kiszámolták a legfontosabb adatot a kiérkezési időkről, amit a mentőszolgálat el akart titkolni” cikkük nemcsak koncepciózus, hanem félrevezető is, hiszen valós adatok és matematikai összefüggések felhasználásával próbálja ismét a rossz mentőszolgálati működés hamis látszatát kelteni. Valótlan állítás, hogy az OMSZ „nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy hogyan számolják a kiérkezési időt”. A valóság ezzel szemben az, hogy világos magyarázatot adtunk (a működés valamennyi adatát mérjük és elemezzük, köztük természetesen a hívás-érkezés, valamint az indulás-érkezés időtartamot is). Valótlan állítás, hogy „a mentőellátás minőségi vizsgálatában tipikus a 90. percentilis”. A valóság ezzel szemben az, hogy az elemzést végző választhatja meg a számára megfelelő módszert (pl. medián, átlag, maximum stb.) annak előnyeivel és korlátaival. Valótlanság, hogy „szokták emlegetni a 15 perces szabályt, tehát, hogy a legsürgősebb esetekhez ennyi idő alatt érjen ki a mentő”. A valóság ezzel szemben az, hogy nem létezik ilyen szabály, a legsürgősebb esetekhez a lehető leggyorsabban kell kiérkezni. Hamis látszatot kelt az a kijelentés, hogy „az OMSZ esetében még csak leírva sincs nyilvánosan az eljárásrend, nemhogy indokolva”. A szakmai eljárásrendek belső használatra készülnek, minden folyamatunk pontosan és következetesen szabályozott, közzétételi kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget teszünk. Szó sincs „titkolózásról”, a működési adatainkat és módszereinket a közelmúltban részletesen ismertettük a közvéleménnyel (a sajtóeseményen a telex.hu képviselője is részt vett) és azokat a jövőben is publikálni tervezzük. El az ártó kezekkel az életmentőktől!
Üdvözlettel,
Kommunikációs és PR Osztály
Országos Mentőszolgálat
Tisztelt OMSZ Sajtó, kedves kollégák!
Köszönöm a reakciójukat! Az általam küldött konkrét kérdések közül viszont egyikre sem adtak érdemi választ, amit őszintén szólva nem értek. Levelükben valótlan képről, alma és körte összehasonlításáról, megalapozatlanságról, félrevezetésről írnak, miközben épp azért kerestük meg önöket, hogy lehetőséget biztosítsunk az álláspontjuk kifejtésére (mint ahogy második cikkünkbe is belefrissítettük Győrfi Pál nyilatkozatát). A mi célunk az, hogy a lehető legteljesebb képet adjuk az OMSZ szolgáltatási színvonaláról, a kiérkezési idők alakulásáról, amihez a leginkább releváns mutatók, adatok bemutatására is szükség van – ehhez kérjük a segítségüket. Ha úgy gondolják, hogy az adatok pontatlanok valamelyik cikkünkben, kérem, indokolják meg, hogy mely adatok és miért azok az önök álláspontja szerint, és segítsék a munkánkat pontos adatokkal. Ha úgy ítélik meg, hogy az adatok nem megfelelő kontextusban, értelmezési keretben jelennek meg, kérem, adják meg az önök által megfelelőnek tartott kontextust hozzájuk.
Az OMSZ-re épp az vetne rossz fényt, ha eleget tennék a kérésüknek, és az önök által küldött választ egy az egyben (a kérdéseimmel együtt) bemutatnám az olvasóknak, hiszen azt látnák, hogy önök tételes kérdéssort kaptak a témában releváns kérdésekkel, amelyekre releváns válasz helyett tények nélküli vagdalkozással reagáltak. Ehelyett arra kérem önöket, hogy válaszoljanak a kérdéseimre, illetve írják meg, hogy konkrétan mely adatokat vagy azok bemutatásának módját tartják problémásnak, és konkrétan miért. Erre szeretnék a megkeresésemmel lehetőséget biztosítani.
Mivel reakciójukban a cikkeinkből idéztek, szerintem pontatlanul, engedjék meg, hogy az újabb válaszaikat segítve, pontosításokkal reagáljak ezekre a megállapításokra:
- „az egyes országok mentőrendszerei között végzett összehasonlításai teljességgel megalapozatlanok” – Az összehasonlítás nem a kiérkezési időkre vonatozott, hanem az azokkal kapcsolatos transzparenciára. Magyarul arra, hogy míg például Angliában ezek az adatok rendszeresen frissítve, nyilvánosan elérhetők, Magyarországon nem, illetve hogy míg például Angliában az ezzel kapcsolatos eljárásrend nyilvánosan elérhető, Magyarországon nem. Kérem, jelezzék, hogy ezek az összehasonlítások megalapozatlanok-e.
- „A valóság az, hogy az egyes országok mentőszervezeteinek feladatstruktúrái, segélyhívásfogadó rendszereik felépítése, egészségügyi intézményrendszere és protokolljai is különbözőek” – Egyetlen cikkünkben sem vitattuk ezt. Ha a kiérkezési idők témájában (azaz olyan szempontból, hogy mennyi idő alatt jutnak ellátáshoz az arra rászorulók) ezt relevánsnak gondolják, kérem, írják le, miért.
- „Az Országos Mentőszolgálat mentésirányítási protokolljai (kikérdezés, priorizálás, TCPR, stb.) nemzetközi összehasonlításban is magas színvonalúak és korszerűek” – Egyetlen cikkünkben sem vitattuk ezt. Ha a kiérkezési idők témájában ezt relevánsnak gondolják, kérem, írják le, miért.
- „A hívásokat sürgősség és súlyosság szerint már 5 sürgősségi kategóriába (P1-P5) soroljuk, a legsürgősebb esetekben 12,4 perc alatt a helyszínen vagyunk” – Ezt sem vitatja senki, a kérdés az, hogy miért nem adták ki a teljes teljesítményértékelés szempontjából szintén releváns további adatot, a 90. percentilist, amely a kérdés egy olyan aspektusát hivatott bemutatni, amelyet a kiadott adatok jellegükből adódóan nem tudnak.
- „A mai »Kiszámolták a legfontosabb adatot a kiérkezési időkről, amit a mentőszolgálat el akart titkolni« cikkük nemcsak koncepciózus, hanem félrevezető is, hiszen valós adatok és matematikai összefüggések felhasználásával próbálja ismét a rossz mentőszolgálati működés hamis látszatát kelteni” – A cikkünkben szemlézett írásában egy elismert biostatisztikus szakértő azért próbálja valós adatok és matematikai összefüggések felhasználásával kiszámolni a releváns adatnak gondolt 90. percentilist, mert ezt nem adták ki kérésre sem. Ezért tettem fel azt a kérdést, hogy miért nem adták ki. Azt, hogy a becslés hamis látszatot kelt-e, nem tudjuk, hiszen a számokat nem adták ki, a kérdésemre pedig, hogy egyezik-e a becslés az önök számaival, szintén nem válaszoltak.
- „Valótlan állítás, hogy az OMSZ »nem adott kielégítő magyarázatot arra, hogy hogyan számolják a kiérkezési időt«. A valóság ezzel szemben az, hogy világos magyarázatot adtunk (a működés valamennyi adatát mérjük és elemezzük, köztük természetesen a hívás-érkezés, valamint az indulás-érkezés időtartamot is)” – Kérem, akkor segítsenek tisztázni, hogy az adatigénylésre kiadott kiérkezési időket a folyamat mely pontjától számolták. Az adatigénylésre adott válaszukból ez nem derül ki, abban azt írják, hogy minden adatot rögzítenek, illetve hogy „a számítógépes rendszer valamennyi mentőeset vonatkozásában lehetőséget ad a felhasználás céljának megfelelő konkrét időtartamok számítására”. Azt is jelzik, hogy a telefonkapcsolat létesítésének időpontját nem tartják relevánsnak. Azt írják még, hogy „a legsürgősebb esetekben a mentőegység riasztása már a protokollnak megfelelő kiérkezési folyamat legkorábbi, megfelelő pontján, a számítógépes rendszer elemét képező »autoallokáció« révén megtörténik, így ezekben az esetekben adhat valós képet a hívásfogadástól a mentőegység kiérkezéséig eltelt időtartam összesített értékelése”. Ez utóbbi mondat azt jelenti, hogy a Kiemelt P1 és a P1 kategóriába sorolt eseteknél feltüntetett kiérkezési időket a hívás fogadásának pillanatától számítják, míg kevésbé sürgős esetekben más pillanattól?
- „Valótlan állítás, hogy »a mentőellátás minőségi vizsgálatában tipikus a 90. percentilis«. A valóság ezzel szemben az, hogy az elemzést végző választhatja meg a számára megfelelő módszert (pl. medián, átlag, maximum stb.) annak előnyeivel és korlátaival” – Jelen esetben az elemzést végző a 90. percentilist választotta meg a számára megfelelő módszerként, mert ez a rossz kimeneteket is magában foglaló, ezért nemzetközileg használt statisztikai jellemző, de ezt az adatot nem adták ki, ezért statisztikai módszerekkel becslést végzett róla. Ha kiadják ezeket az adatokat is, nem kell becsülni, de már az is segítség, ha közlik, hogy a becslés egybevág-e az adataikkal.
- „Valótlanság, hogy »szokták emlegetni a 15 perces szabályt, tehát, hogy a legsürgősebb esetekhez ennyi idő alatt érjen ki a mentő«. A valóság ezzel szemben az, hogy nem létezik ilyen szabály, a legsürgősebb esetekhez a lehető leggyorsabban kell kiérkezni” – A cikkünkből vett idézetet félbevágták, az teljes egészében így szól: „gyakran szokták emlegetni a »15 perces szabályt«, tehát, hogy a legsürgősebb esetekhez ennyi idő alatt érjen ki a mentő, és ezt jellemzően a 90. percentilisre értik, tehát hogy a legsürgősebb esetek legalább 90 százalékához érjenek ki 15 perc alatt”. Önök az adatigénylésre adott válaszuk 3. d. pontjában ezt írják: „A legsürgősebb esetek 90 százalékában történő 15 percen belüli kiérkezés feltételei az ország teljes területén biztosítottak, ezt az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztései (TIOP 2.2.1.) fontos indikátorként tartalmazták.” Azaz pontosan ugyanerre az indikátorra hivatkoznak. A cikkünkből idézett részt pedig félreértik, hiszen természetesen a 15 perces indikátor nem mond ellent annak a törekvésnek, hogy „a legsürgősebb esetekhez a lehető leggyorsabban kell kiérkezni”. Ahogyan az önök decemberi közleményében sem mondott ellent egymásnak ez a törekvés és a törekvés és a valós helyzet jellemzésére mellette idézett adat: „míg például egy szívinfarktus vagy stroke esetén a mentőknek a lehető leggyorsabban meg kell kezdeniük a segítségnyújtást (újraélesztés esetén hazánkban ez az átlagérték a hívástól a kiérkezésig jelenleg 12,4 perc)”.
- „Hamis látszatot kelt az a kijelentés, hogy »az OMSZ esetében még csak leírva sincs nyilvánosan az eljárásrend, nemhogy indokolva«. A szakmai eljárásrendek belső használatra készülnek” – Azt írják, hamis látszatot kelt az a megállapítás, hogy nem nyilvános az eljárásrendjük, majd közlik, hogy az eljárásrendjük nem nyilvános, mert belső használatra készült. Kérem, jelezzék, mivel kelt ez a megállapítás hamis látszatot.
- „minden folyamatunk pontosan és következetesen szabályozott, közzétételi kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget teszünk” – Nem állítottuk cikkeinkben, hogy jogszabályellenes lenne, hogy nem tesznek közzé adatokat és eljárásrendet. Ehelyett azt vetettük fel, hogy ez hasznos volna (függetlenül attól, hogy nem kötelez rá jogszabály), hiszen ez a transzparencia irányába mutató lépés segíthetne az OMSZ teljesítményének félreértésektől mentes, objektív értékelésében, és arra vonatkozó kérdést tettünk fel, hogy tervezik-e ezt meglépni. Kérem, válaszoljanak, hogy tervezik-e, és ha nem, miért látják ezt a lehetőséget hátrányosnak az OMSZ-re nézve.
- „Szó sincs »titkolózásról«, a működési adatainkat és módszereinket a közelmúltban részletesen ismertettük a közvéleménnyel (a sajtóeseményen a telex.hu képviselője is részt vett) és azokat a jövőben is publikálni tervezzük” – Az idézett megállapítás arra vonatkozott, hogy nem adtak ki egy közadatigénylésben kért adatot. Kérem tehát, hogy indokolják meg, miért nem adták ki ezt az adatot.
A kérdéseim tehát még egyszer:
- Kunetz Zsombor hétfőn közzétette az OMSZ által kiadott adatokat a kiérkezési idők átlagáról és mediánjáról. Mi a magyarázata annak, hogy az adatkérést szkennelt képfájlok formájában teljesítették, ami nehezebben feldolgozható. Digitális formában nem állnak rendelkezésre ezek az adatok?
- Mi a magyarázata annak, hogy a 90. percentilist nem adták ki, noha az is szerepelt az eredeti adatkérésben a két, végül ki is adott adattípus mellett?
- Ferenci Tamás biostatisztikus a közzétett adatok és statisztikai modellek segítségével készített egy becslést a 90. percentilisre. Ez a becslés egybevág az önök adataival?
- A becslések szerint a magyarországi kiérkezési idők a nemzetközileg gyakran sztenderdnek tekintett, 90. percentilis szerinti 15 perces kiérkezéstől elmaradnak a Kiemelt P1 és a P1 kategóriánál. Ezt hogyan kommentálják?
- Ha az OMSZ nem ezt a 15 perces szabályt tekinti irányadónak, akkor mi a kiérkezési időkre vonatkozó célkitűzésük?
- Tervezik azt, hogy ezek az adatok az OMSZ saját honlapjáról, folyamatosan frissítve, bárki által letölthetően elérhetők legyenek, mint például Angliában, elejét véve olyan következtetéseknek, amelyeket ön az ATV kérdésére alaptalan és káros lejáratókampánynak nevezett?
Konstruktív együttműködésüket előre is köszönöm!
Üdv,
Bolcsó Dániel
Telex.hu
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Február 12-i megkeresésére nem „tények nélküli vagdalkozással”, hanem érdemi válasszal reagáltunk. Javaslom, hogy újságírói tevékenysége körében akkor is tegye lehetővé a megkérdezett álláspontjának megismerését az olvasói számára, ha annak tartalma Önnek személy szerint nem tetszik, vagy azt valamilyen prekoncepció alapján negatívan minősíti.
Számunkra fontos érték a közvélemény objektív tájékoztatása, így az Önöknek adott választ saját felületünkön már közzétettük.
Őszintén bízunk benne, hogy a következő sajtó-háttérbeszélgetésünkön a telex.hu képviselői nem pusztán részt vesznek, hanem az ott részletesen ismertetett adatokat, információkat, összefüggéseket fel is tudják majd használni munkájuk során.
Üdvözlettel,
Győrfi Pál
kommunikációs és pr vezető
Országos Mentőszolgálat
Tisztelt Győrfi Pál!
Köszönöm válaszát!
„Javaslom, hogy újságírói tevékenysége körében akkor is tegye lehetővé a megkérdezett álláspontjának megismerését az olvasói számára, ha annak tartalma Önnek személy szerint nem tetszik, vagy azt valamilyen prekoncepció alapján negatívan minősíti.”
Elnézést, de ezt nem értem. Ahogy jeleztem is, természetesen ezúttal is be fogunk számolni az álláspontjukról, különben minek kérdeztünk volna arra rá (ahogy legutóbbi cikkünkben is idéztük az ön szavait), én csupán lehetőséget szerettem volna adni az érdemi válaszadásra, hogy az OMSZ konstruktívabb színben tűnhessen fel olvasóink előtt, hiszen a mentősök munkáját nagyra értékeljük. De folytatjuk a munkát az első válasz alapján.
Üdv,
Bolcsó Dániel
Telex.hu
