Egy ideig jó volt az amerikai nagybácsi pénze, de most szabad préda lett a USAID
Az, hogy az Egyesült Államok választása Magyarországra esett, azt jelenti: Washington példaértékűnek tartja az itteni átalakulást – ezt még 1999-ben, az első Orbán-kormány regnálása idején mondta Németh Zsolt akkori külügyi államtitkár. Németh ezt azzal kapcsolatban nyilatkozta, hogy az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala, a USAID a magyar kormányzattal karöltve létrehozta a Magyar-amerikai Partnerségi Kezdeményezés (ELAPI) nevű programot. A pénzt ehhez Washington, a szakértelmet pedig a magyar kormányzat adta. Az ELAPI célja pedig az volt, hogy segítsen hozzájárulni a délkelet-európai térség, a Balkán stabilizációjához. Ami sikerült Magyarországon a kilencvenes években, az majd sikerül a Balkánon is – gondolták az amerikaiak.
Több mint 25 év telt el 1999 óta és a világ elég nagyot változott: a USAID-re már úgy tekint a 2010 óta újra hatalmon lévő Orbán-kormány, mint valamiféle mélyállami demokrata kémszervezetre, amely jó ideje a megbuktatásában érdekelt. Szerencséjükre a szervezet az új amerikai elnöknek, Donald Trumpnak sem éppen szívügye. Elnöksége első hetében Trump teljesen váratlanul befagyasztott szinte minden külföldre irányuló amerikai segélyt, majd Elon Musk hathatós segítségével működésképtelenné tette a segélyek nagy részét elosztó USAID-et.
Szombati évértékelő beszédében Orbán Viktor mindezt már úgy kommentálta, hogy az amerikaiak kidobálták a csontvázakat a szekrényből, leleplezték azt a hálózatot, amely szerinte civil szervezeteket, újságírókat pénzelt, „liberális véleménydiktatúrát” működtetett. Egyúttal bejelentette, kormánymegbízottat küldenek az USA-ba, hogy begyűjtsenek minden adatot az ide áramló támogatásokról, majd megteremtik az alkotmányos, jogi lehetőségét annak, hogy ne kelljen tétlenül nézni, hogy álcivil szervezetek kiszolgálják a külföldi érdekeket. „Az amerikai nagykövet elment, kicsengettek, vége a nemzetközi védelemnek, legyen új törvény az amerikai Magnyickij-törvény mintájára, zárjuk el a Soros-hálózat pénzcsapjait” – mondta, majd mindehhez hozzátette, hogy „a birodalom budapesti lerakatával” húsvétig végezhetnek is.
Több volt ez, mint segélyezés
Az 1961-ben felállított USAID a világ legnagyobb állami donorszervezete, ami nemzetközi fejlesztési és humanitárius segélyprogramokat valósít meg világszerte. Ám ennél jóval több: egyes tevékenységein keresztül az Egyesült Államok számára ez a szervezet vitathatatlanul a „demokráciaexport” egyik eszköze volt, legalábbis eddig. Erre utalt a fideszes Németh Zsolt a fent idézett mondatával is, amit viszont egyes politikai szereplők már a kilencvenes években úgy értékeltek, mint egyfajta amerikai bábáskodást Magyarország és úgy általában véve az egykoron a szovjet érdekszférába tartozó kelet-közép európai államok felett.
Abban egyébként semmi különös nincsen, ha egy állam külföldön és legálisan olyan szervezeteket támogat, amelyeknek a megerősítését a saját érdekei alapján fontosnak gondolja. Nemcsak nagyhatalmak, de kisebb országokra is jellemző ez. Még a magyar kormány is végez hasonló tevékenységet, például bevándorlásellenes reklámokat finanszíroz, hitelekkel és médiabefolyással támogat balkáni országokat, amiről részletesen ebben a cikkben írtunk. A dolog egy ideig fordítva is működött: 2004 és 2010 között a német kereszténydemokrata CDU és a keresztényszociális CSU pártalapítványai például több tízmillió forinttal segítették a Fideszhez köthető Polgári Magyarországért Alapítványt.
A rendszerváltás utáni amerikai geopolitikai logika érthető volt az akkor, a Nyugat győzelmével zárult hidegháború fényében: ha egy állam az amerikaiak segítségével kiépíti a demokráciát és a piacgazdaságot, akkor a többi nagyhatalom (Kína, Oroszország) nehezebben tud ezekben az országokban befolyást szerezni. És amíg Európa fontosnak számított az Egyesült Államok számára, addig az is stratégiai érdek volt, hogy a Szovjetunió bukása után árván maradt országok még véletlenül se keveredjenek vissza az orosz érdekszférába. Éppen ez az a szándék, ami Trump alatt most megkérdőjeleződött.
Az amerikai nagybácsi pénze és tanácsai
A kilencvenes évek első felében a USAID összesen tizenegy területen volt aktív Magyarországon. A magyarok az Egyesült Államokból nem csak pénzt kaptak, de tanácsokat is. Az amerikai tanácsadók a szociális szolgáltatásoktól kezdve a környezetvédelmen át a privatizációig igyekeztek mindenben tanácsokat adni.
A gyakorlatban ez mindenféle programot jelentett, amit az amerikai kormányzat finanszírozott. Egy példa: a Fidesszel mára már összenőtt Magyarországi Gazdakörök Országos Szövetsége (Magosz) 1992-ben felvette a kapcsolatot az amerikai Farmerszövetséggel, az együttműködést anyagilag az Egyesült Államok szakminisztériuma támogatta.
A Farm a farmerhez elnevezésű program keretében 1993-ban tíz amerikai gazdálkodó érkezett Magyarországra azért, hogy két hetet töltsön itt a magyar gazdákkal együtt dolgozva, átadva tapasztalataikat a magángazdálkodást akkor kezdőknek. Aztán rá egy évre újra jöttek amerikai tanácsadók, akik a magyar gazdáknak arról adtak tanácsokat, hogy miként tartsák a kapcsolatot a sajtóval, hogyan lobbizzanak és hogyan tudnak új típusú szövetkezeteket megalapítani. Az Orbán-kormánnyal ma már szövetséges Magosz érdekérvényesítő képességéhez ilyen értelemben tehát az amerikaiak is hozzájárultak.
Szintén a USAID tevékenységéhez kötődött akkoriban, hogy az OTP – az amerikai pénzügyminisztérium háttértámogatásával – amerikai lakáshitelprogramot indított. Ezt azzal indokolták, hogy a magyarországi lakásfinanszírozási rendszert akarják megerősíteni és megreformálni, ki akarnak alakítani egy tartós, piacorientált finanszírozási rendszert. A program keretében folyósított összes kölcsön 50 százalékát hosszú lejáratú lakásépítési jelzálogkölcsönökre, 25 százalékát a hazai lakásállomány felújítására adták, a megmaradt 25 százalékot pedig az önkormányzatok vehették igénybe a lakásépítéshez kapcsolódó infrastrukturális beruházásaikhoz.
Az éltanuló Magyarország
A magyar politikai és gazdasági elit a kilencvenes években tényleg a jó tanuló stílusát hozta és igyekezett megfelelni a nyugati hatalmak elvárásainak. „Magyarország sokkal nagyobb előrehaladást tett, mint a többi ország ebben a régióban, így lassan már arról is kell beszélnünk, hogy visszavonulhatunk, befejezhetjük tevékenységünket” – ezt 1997 tavaszán mondta Thomas Cornell, a USAID magyar irodájának akkori vezetője. Ekkor már úgy tűnt, Magyarország elindult azon a pályán, ami az amerikai érdekeknek is megfelelt, két évvel később már a NATO-hoz csatlakoztunk.
Ha a USAID tervezte is a visszavonulást Magyarországról már a NATO-hoz való csatlakozás előtt, azért még mindig aktív maradt. A kilencvenes évek legvégén, tehát már az első Orbán-kormány idején is például azért lobbizott, hogy az önkormányzatok minél inkább függetlenné tudjanak válni az államtól, ezért az értékalapú helyi vagyonadóztatás mellett kardoskodtak.
Látható tehát, hogy a USAID nem csak puszta segélyezéssel foglalkozott, valóban befolyással szeretett volna lenni az itteni társadalmi, gazdasági folyamatokra, de ebből nem is csináltak titkot. Ráadásul ebben a mindenkori magyar kormányzat hosszú időn át kifejezetten partner is volt, hiszen ez az egész szervesen illeszkedett abba az éppen most szétesőben lévő transzatlanti kapcsolatba, ami annak idején még Magyarország számára is a biztonsággal és a stabilitással volt egyenlő.
A kétezres évek közepén, amikor már Magyarország NATO és EU-tagsággal büszkélkedett, a USAID már leginkább a leszakadóban lévő roma közösség oktatási, egészségi és foglalkoztatottsági állapotának javítására törekedett, többek között Pécsett, Ózdon és Hatvanban volt aktív a szervezet.
A rendszerváltáskor a magyar társadalom leginkább két dologra vágyott: demokráciára és piacgazdaságra. Ma már látható, hogy mindkét cél erős fogyatékkal valósult csak meg. A kilencvenes évek egyik nagy tanulsága azonban széles tömegek számára az volt, hogy ráeszméltek: a piacgazdaság, a verseny és a demokrácia nem feltétlenül jár automatikusan a Nyugathoz való felzárkózással, már ami például a béreket vagy az életszínvonalat illeti. A 2008-as gazdasági válság után pedig fel is erősödtek azok a hangok, amelyek azt mondták, nem is akkora baj, ha nem a Nyugat az egyedüli mérce. Ekkor kezdett felerősödni az elitellenes közhangulat, ami alapfeltétele volt annak, hogy egyáltalán meg lehessen ágyazni az illiberális demokráciának, egy olyan politikai irányzatnak, amely szembement azokkal az értékekkel, amelyeket a magyar politikai elit a rendszerváltás utáni években követendőnek tartott.
A csalódottság ellenére a Nyugathoz való tartozás ügyében még a kétezres években is politikai konszenzus volt a jobboldali és a baloldali politikai elitben, a NATO és EU-ellenes szólamok a marginalizált szélsőjobb és szélsőbal soraiban jelentek csak meg. Az oroszpártiságot például a magát az egykori állampárt örökösének valló Munkáspárt mellett először az akkor még szélsőjobboldalinak számító Jobbik vállalta fel.
Voltak előjelei annak, hogy a Fidesznek nem tetszik, ahogyan működnek
Hihetnénk, hogy a USAID tevékenysége csak a közelmúltban vagy legalábbis az elmúlt években kezdte szúrni a kormánypárti vezetők szemét, de ez nem így van. Az első Orbán-kormány bukása után három évvel, 2005-ben az akkor már ellenzékben lévő Fidesz zokon vette egy olyan, Demokrácia-központ néven emlegetett háttérintézmény felállításának tervét, amelynek szervezése mögött az amerikai kormányzat mellett politikai ellenfeleiket, baloldali-liberális körökhöz tartozó figurákat véltek felfedezni. A koncepció szerint a Demokrácia-központ egy olyan pénzügyi alap lett volna, mely a demokratikus átalakulás nemzetközi tapasztalatcseréjét valósítja meg.
A kezdeményezés ötletgazdájának a Fideszben Mark Palmert tartották, aki a rendszerváltás idején az Egyesült Államok magyarországi nagyköveteként tevékenykedett. Mellette Mizsei Kálmánt, az ENSZ Fejlesztési Ügynökségének akkori igazgatóját, valamint Kofi Annan ENSZ-főtitkár kabinetfőnökét, Mark Malloch Brownt sorolták a kezdeményezők kemény magjához.
Az akkor még Fidesz-közelinek számító Heti Válasz szerint Palmerék lobbizása sikerrel járt. A magyar Külügyminisztériumban 2004 végén zárt megbeszélést tartottak, ahol amerikai részről mindenki támogatta a kezdeményezést, köztük Nicole Sedaca Ribbins, a State Department globális ügyekért felelős államtitkárának tanácsadója, valamint Monique Nowicki, a USAID munkatársa is.
A Fidesz azonban zokon vette, hogy a kezdeményezésből az ellenzéket kihagyták. Érdekes epizódja a sztorinak, hogy nemcsak az ellenzéket, hanem az ellenzéki pártokhoz tartozó alapítványokat sem hívták meg a külügyben tartott megbeszélésre, a német pártalapítványokat azonban igen. Ám sem a kereszténydemokrata Konrad Adenauer Alapítványnak, sem a szociáldemokrata Friedrich Ebert Alapítványnak nem volt az ínyére az amerikai projekt, mert úgy érezték, az pusztán az amerikai érdekeket szolgálná ki.
A Heti Válasz korabeli cikkében Soros György alapítványához sorolta a rendszerváltás után a Fideszhez és az SZDSZ-hez egyaránt húzó Mark Palmert, idézve az egykori nagykövet egyik nyilatkozatát: „Ha választanom kellene, mit zárjanak be, az alapítványt vagy a nagykövetségemet, a nagykövetséget választanám”. Sőt, a Heti Válasz már 2005-ben azt írta Palmerék kezdeményezéséről, hogy „a Soros Alapítványt idéző, adómentességet élvező, kormányzati és magánpénzekből gazdálkodó világszervezet a baloldal holdudvarába tartozó szakértők, kutatók kifizetésére és a világsajtóban meglévő túlsúlyuk növelésére lenne hivatott”.
A Fideszben tehát már a kétezres évek közepén – amikor egyébként a republikánus George W. Bush volt az elnök – úgy gondolták: az amerikai kormányzat inkább a baloldali-liberális körökhöz van bekötve, és ha közvetve is, de a politikában kavar. Ám ekkor a Fidesz még úgy érezte, hogy éppen az EU, valamint a Fidesz német szövetségesei azok, akik nem nézik jó szemmel az amerikaiak ilyen irányú törekvéseit. Sokat változott azóta a világ: a Fidesz mára már elfordult egykori német barátaitól, a Néppártot rég otthagyta és Brüsszellel viaskodik.
Lassú eltávolodás Washingtontól
A történelmi kontextus sem mindegy annak megértéséhez, hogy már 2005-ben miért gondoltak Soros Györgyre, és áttételesen az amerikai kormányzatra politikai ellenfélként fideszes körökben. Az egykori Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor a kilencvenes években még kifejezetten jó kapcsolatot ápolt az amerikaiakkal. Az első Orbán-kormány érdeme, hogy az FBI Budapesten irodát nyitott, ezzel együtt sikerült kiszorítani az orosz maffiát is az országból, az FBI és a magyar rendőrség kapcsolata egyébként azóta is remek.
Orbán 2001-ben a NATO-tagállamok kormányfői közül elsőként jelentette ki, hogy a szeptember 11-ei események az ötös cikkely hatálya alá tartoznak, miközben a szélsőjobboldali MIÉP elnöke, Csurka István az amerikaiak felelősségét firtatta. Az ötös cikkely lényege, hogy amennyiben egy NATO-tagállamot támadás ér, az az egész szövetséget éri, és minden tag köteles támogatni a megtámadott felet. Washington nem nézte jó szemmel, hogy az akkor kormányzó Fidesz nem ítélte el Csurka nyilatkozatát.
Nyilván az sem tett jót az első Orbán-kormány és az amerikai kormányzat közötti kapcsolatnak, amikor 2001-ben a kabinet a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázói helyett váratlanul a svéd Gripenek lízingelése mellett döntött. Ha már amerikai befolyás és lobbi: Bayer Zsolt maga írta meg, hogy 1995-ben 20 ezer dollárt kapott a Lockheed-Martin cégtől az Amerikáról szóló dokusorozatára azzal a feltétellel, hogy az F16-os repülőgépeket gyártó bázison is forgasson, „bemutatva, hogyan is készülnek ezek a vadászgépek és milyen fantasztikusak”.
Volt, hogy a Fidesz ugyanazt csinálta, amiért később az ellenzéket szidta
Bármilyen ellentmondásosak is voltak már ekkor az amerikai-magyar kapcsolatok, a mostani helyzethez képest volt egy nagy különbség: a kétezres években ellenzékben lévő Fidesz számára még egyértelműen a Nyugat jelentette az egyetlen járható utat. Az Orbán-kormány gyakran vádolja az ellenzéket azzal, hogy külföldről próbál segítséget kérni belpolitikai küzdelmeihez és a kormányt külföldi partnerek előtt mószerolja, noha ugyanez a Fideszre is igaz volt még ellenzékben. Vajon ma hogyan ítélnék meg azt, ha egy ellenzéki párt politikusa nemhogy az amerikai nagykövettel, de a CIA itteni összekötőjével egyeztetne? Ugyanis a Fidesz egyik fontos embere ezt tette 2004-ben.
Demeter Ervin, az első Orbán-kormány titokminisztere volt, és 2004-ben maga árulta el, hogy az akkor ellenzékben lévő Fidesz háromhavonta találkozik a Magyarországra delegált nagykövetekkel, köztük az amerikaival is és beszélnek a belpolitikáról.
Demeter Ervin ezt az akkoriban napirenden lévő úgynevezett brókerbotránnyal kapcsolatban hozta fel, mondván, a brókerbotrány mögött egy olyan összehangolt akció van, amelyben olyan pénzügyi, pénzmosásra szakosodott nemzetközi céghálózatot vettek igénybe, amelyen keresztül menekítették ki például a volt szerb elnök, Milosevics pénzét is. Demeter azt is sejtetni engedte, hogy ugyanezen a pénzügyi hálón keresztül pénzelhetett a KGB különböző akciókat.
Demeter 2004-ben beszélt arról, hogy személyes találkozót kezdeményezett a budapesti amerikai nagykövetség CIA által delegált összekötőjével, akinek felhívta a figyelmét arra, hogy a bankbotrányhoz a terrorizmusnak is köze lehet, pénzmosás vár felderítésre és egyértelműen nyomon követhető benne egy Amerikába vezető szál is. Demeter szerint a CIA szakembere azt mondta neki, hogy ők csak a kormánnyal állnak kapcsolatban, ez különben is belpolitikai kérdés, forduljon a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz.
Az első Trump-adminisztráció alatt a USAID még jó volt a Fidesznek
Ellentétben Soros Györggyel, aki 2010-es évektől kimondott célpontja lett az Orbán-kormánynak, a USAID-ből csak jóval később lett vörös posztó.
Az új fejezetükhöz érkező magyar-amerikai kapcsolatoknak stabil lelki alapot ad a keresztény közösségek védelméről szóló politika és a ragaszkodás a keresztény értékek megőrzéséhez
– ezt már Szijjártó Péter nyilatkozta külügyminiszterként 2019-ben, az első Trump-adminisztráció alatt. A külgazdasági és külügyminiszter ekkortájt Washingtonban járt, ahol az Eximbank és a Világbank-csoport megállapodott abban, hogy olyan országokban finanszíroznak beruházásokat, amelyek a migrációs folyamatok forrásai, és a beruházások révén javítanának helyzetükön.
Ebben a magyar-amerikai kooperációban pedig a USAID-re támaszkodtak. Sajtóhírek szerint az Orbánék által létrehozott Hungary Helps a USAID-del kötött megállapodásnak köszönhetően tudta elindítani az üldözött keresztényeket segítő globális programjait öt közel-keleti és két szubszaharai országban. A program megvalósításával a magyar kormány Azbej Tristan KDNP-s államtitkárt bízta meg. Azbej legutóbb álhírnek nevezte, hogy az Egyesült Államok támogatta a Hungary Helps programot, mindenesetre 2019-ben a Magyar Nemzet írt a Hungary Helps és a USAID között 2018-ban létrejött megállapodásról.
Azbej Tristan nemrég Washingtonban tárgyalt Pete Maroccóval, az amerikai külügyminisztérium segélyezési politikáért felelős vezető tisztségviselőjével, akit Marco Rubio külügyminiszter a USAID működésének felülvizsgálatával bízott meg. Azbej Tristan elmondása szerint a találkozón szóba került az, hogy a Biden-adminisztráció idején 7,4 millió dollárral (mai áron kb. 2,8 milliárd forinttal) támogatták amerikai közpénzből a különböző magyar ellenzéki pártok kampányait.
Erről bővebbet nem mondott az államtitkár, így a részleteket sem tudni, de nem úgy tűnik, hogy a Márki-Zay Péter mozgalmának szóló amerikai adományokról van szó, azok ugyanis magánadományok voltak. Az Állami Számvevőszék tavaly februárban 520 millió forintos büntetést szabott ki az ellenzéki pártokra, mert szerintük a 2022-es országgyűlési választások előtt külföldi támogatás érkezett a Mindenki Magyarországa Mozgalmon keresztül az ellenzéki pártok kampányára.
Az orosz soft power teszi a dolgát
És itt érdemes egy pillanatra megállni. Ha elfogadjuk, hogy a USAID az amerikai soft power egyik eszköze, akkor nem árt megemlíteni, hogy Azbej Tristant az orosz soft power szippantotta be. A KDNP-s államtitkár ugyanis tagja lett annak a Kreml irányítása alatt álló, moszkvai székhelyű Birodalmi Ortodox Palesztin Társaságnak, aminek a vezetője, a Putyinnal baráti kapcsolatot ápoló egykori KGB-s kollégája, Szergej Sztyepasin. Ez a szervezet viszont nem titkoltan az orosz befolyásolási törekvések egyik eszköze.
És hogy ez miért nincsen a Szuverenitásvédelmi Hivatal vagy a kormánypropaganda célkeresztjében? A válasz egyszerű: azért nem, mert az az ideológia, amit terjeszt, egybevág a kormányzat politikai stratégiájával. Pont úgy, ahogy az amerikai vezetés által képviselt liberális értékeket is osztották a magyar kormányzatok – pártállástól függetlenül – a rendszerváltás utáni két-három évtizedben.
A párhuzam azért is fontos, mert jól bemutatja az orosz és az amerikai soft power egyik különbségét. Míg az amerikaiak a liberális demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a szabad versenyen alapuló eszmét tolták maguk előtt hosszú időn át, és így próbáltak befolyást és szövetségeseket szerezni, addig az oroszok a nacionalista keresztény ideológiát alkalmazták, illetve alkalmazzák ugyanerre a célra. Ez az ideológia az, ami a Szovjetunió széthullása után helyet cserélt a kommunista ideológiával – és éppen annyira keresztény, mint amennyire kommunista volt a szó eredeti értelmében.
Szabad préda
A washingtoni adminisztrációtól már a kétezres évektől egyre inkább eltávolodó Orbán ez utóbbiban, a keresztény-nacionalista ideológiában találta meg a politikai számításait, és erre a vonatra ülnek fel azok a magukat patriótáknak tartó politikai csoportosulások is, amelyekkel a magyar kormányfő az EU ellenében szövetkezik. A Trump mögött álló erők is erre a keresztény-nacionalista vonalra támaszkodnak. Ez az oka annak, hogy Trump vezetésével az Egyesült Államok látványosan szakítani próbál a korábbi „demokráciaexporttal”, a liberális demokráciával. Mindez pedig megmagyarázza azt is, hogy Trump újbóli hatalomra kerülésével Orbán miért érzi szabad prédának a USAID által pénzelt magyarországi szervezeteket.
Orbán szerint a USAID az előző amerikai kormány alatt nemcsak az „ultraprogresszív Politicót”, hanem „lényegében a teljes magyar baloldali médiát” finanszírozta. „És még engem hívtak az év rendbontójának…” – írta a magyar kormányfő az X-en, aki szerint az egész világ hálával tartozik Trumpnak, amiért leleplezte és megszüntette ezt a „sötét összeesküvést”.
A miniszterelnök vélhetően arra a fejleményre reagált, hogy a napokban az interneten elkezdett terjedni egy elmélet, miszerint a USAID évekig támogatta több millió dollárral a Politicót és az AP Newst. Valójában arról van szó, hogy az amerikai szövetségi szervek rengeteg közszolgának fizettek elő az Amerikában is mérvadó szakpolitikai lapokra, mert szükség volt a munkájukhoz az ottani elemzésekre. Azaz az amerikai államapparátus nem támogatást nyújtott, hanem fizetett egy szolgáltatásért – a Politico Próért tavaly összesen 8,2 millió dollárt.
Orbán a rendbontós kiszólással egyértelműen a Politicóra célzott, amely régóta listázza az Európára legnagyobb hatással lévő embereket, és az utóbbi években van egy ilyen kategóriájuk is. Az év rendbontójának viszont sosem hívták Orbánt, aki tavaly a harmadik volt a lap vonatkozó listáján, két éve második helyezést ért el Giorgia Meloni mögött, 2022-ben pedig csak az ötödik helyig jutott.
Az első Trump-adminisztráció alatt az Orbán-kormánynak még nem volt baja a USAID-del, de Biden alatt már igen. Leginkább azért, mert a szervezet visszatért Magyarországra és hasonló célokat kezdett el finanszírozni, mint a rendszerváltás környékén. Bár a USAID-be az is belefért, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem 2007-2023 között 766 990 dollár pályázati pénzért kutathatta a drónok képességeit az amerikai védelmi minisztériumnak, a támogatások fő iránya más volt.
„A USAID kétpárti kongresszusi jóváhagyással olyan új, helyi kezdeményezéseket támogat Közép-Európában, amelyek célja a demokratikus intézmények, a civil társadalom és a független média, vagyis az ellenálló demokratikus társadalmak pilléreinek megerősítése” – írta 2022-ben az amerikai magyar nagykövetség az egyik közleményében. Ezt nem lehetett nem úgy értelmezni, hogy Washingtont aggasztja a magyarországi demokrácia állapota, ezért be akar avatkozni, segítve a hatalom által célba vett civileket és a kormánnyal kritikus médiát.
A Fidesz ettől kezdve éreztette úgy, hogy miközben az ellenzékhez képest irgalmatlan méretű erőforrásokkal rendelkeznek, az ország szuverenitása veszélyben van. Mindeközben Washington azt hangoztatta, hogy amit tesz, az nem politika, nem politizálás.
„Ezt a finanszírozást az amerikai kongresszus kétpárti támogatásával ítélték oda, és nem kötődik semmilyen politikai párthoz sem az Egyesült Államokban, sem Magyarországon.
A pénzeszközöket olyan helyi partnerek fogják kezelni, akik politikai hovatartozásra való tekintet nélkül felmérték, hogyan lehet a legjobban kezelni helyi kihívásokat Magyarországon. A program tartalmát a helyi partnerek dolgozzák ki” – írták a már említett közleményben.
Mindezek fényében egyáltalán nem lehet csodálkozni azon, hogy a demokraták bukása után a Fidesz-kormány a korábbinál jobban ráfordul a „szuverenitásvédelmi” retorikára. Ebben a narratívában minden kormánykritikus entitás – de főleg azok, akik valamilyen formában, de kaptak támogatást a USAID-tól – külföldi érdekeket képvisel.
Persze kérdés, hogy a 2026-os választás egyik kampánytémáján túl milyen konkrét lépéseket tesz majd a kormány azokkal szemben, akik az elmúlt években részesültek a USAID támogatásából. Az már most látható, hogy a vélelmezett amerikai befolyásolási művelet „feltárásában” nem a titkosszolgálatoknak, hanem a kormány politikai furkósbotjaként használt Szuverenitásvédelmi Hivatalnak osztana lapot a miniszterelnök. Egyelőre nem tudni, ezt a titkosszolgálatra hajazó, de inkább egyfajta politikai csendőrség szerepét betöltő hivatalt milyen egyéb jogkörökkel ruházzák fel, hogy vegzálja azokat a szervezeteket, amelyek a célkeresztjébe kerülnek: civil szervezeteket, újságokat, újságírókat.
Amerikai és orosz minta: hasonló, de nem ugyanaz
A kormányzati sajtóban a kommunista állambiztonság politikai rendőrségénél szocializálódott egykori III/III-as tiszt Horváth Józsefet, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet igazgatóját már aktiválták is. „Alapvető fontosságú lenne, hogy hazánk minél átfogóbb információt kapjon a USAID-en keresztül Magyarországra érkező pénzekről. Idővel akár több évtizedre visszamenőleg fel lehetne tárni ezeket a folyamatokat, hogy meglássuk, milyen befolyásolási műveletekhez milyen célzott pénzek érkeztek Magyarországra. Ebből okulva lehetne ezeket a csatornákat nemcsak elzárni, hanem a későbbi műveletek esetén fokozott hatékonysággal tudnánk ellenük fellépni” – nyilatkozta Horváth a Magyar Nemzetnek.
Ha több évtizedre visszamenőleg kutakodna a hivatal, akkor némi malíciával és iróniával meg lehetne jegyezni, hogy még a Fidesszel szövetséges Magosznak is van félnivalója, hiszen annak idején ezt a gazdaszervezetet is amerikai tanácsadók környékezték meg, nem is beszélve a Hungary Helps programról.
Kommunikációs szinten a startpisztolyt elsütötték: Bajban a Soros-szervezetek, újabb csontvázak hullhatnak ki a szekrényből; az USAID felszámolása csak a kezdet; Leleplezés: Budapest baloldali vezetése is támogatta a USAID-botrányban érintett magyarországi szervezeteket – ez a Magyar Nemzet pénteki cikktermése a témában, láthatóan nem aprózták el.
A politikai célok egyértelműek. Egyrészt a Fidesz a kegyelmi botrány kirobbanása óta nem találja el azt a témát, amivel ismét uralni tudná a napirendet. Pedig a pillanat uralása kulcsfontosságú egy olyan kormányzat esetében, amelynek lényege mindig is a kommunikáció volt. Másrészt a Fidesznek alapvető érdeke, hogy az elmúlt hónapokban megerősödő Tisza Párt ne tudjon elszívni fideszes szavazókat vagy megnyerni olyan bizonytalanokat, akikre a kormánypárt is pályázik.
Ha a Tisza Párt kiáll a megtámadott civilek mellett, akkor azzal erősíti azt a narratívát, miszerint Magyar Péter a „Birodalom” része. Ha viszont a Tisza nem áll ebbe bele, akkor azok az ellenzéki szavazók érezhetik magukat elárulva, akiknek a jogállamisági kérdések alapvető fontosságúak.
A Fideszben valószínűleg abban bíznak, hogy az újabb ellenségkép gyártásával mindkét céljukat elérik. Minél erősebb az üzenet, annál erősebb figyelmet válthat ki ellenzéki és kormányoldalon egyaránt – feltéve, ha ezúttal a kormányzati kommunikáció sikerrel jár. A tapasztalat ugyanis az, hogy az elmúlt időszak hasonló akciói visszafelé sültek el: az Orbán család gazdagodásáról szóló A dinasztia című film például biztos nem futott volna be ekkora karriert, ha a kormányzati kommunikáció a készítőket nem állította volna be Ukrajna fizetett ügynökeinek.
Orbán most olyan szabályozást sürget, ami az Egyesült Államokban szerinte már régóta létezik annak megakadályozására, hogy külföldi hatalmak befolyásolni tudják a belpolitikát. Amit Orbán mondott, nem újdonság. A Fidesz már régóta az amerikai mintára hivatkozik, noha a jelek szerint szíve szerint az orosz gyakorlatot követné, amikor egyszerűen lekülföldiügynököz valakit vagy valamilyen szervezetet.
A külföldi ügynök fogalmát Oroszországban bevezető törvény 2012-ben született a civil szervezetek ellenőrzésének növelésére. 2017-ben szigorították, kiterjesztve a sajtóra is, válaszul arra, hogy az Egyesült Államok külföldi ügynöknek nyilvánította az orosz állami Russia Today hírcsatornát és a Sputnik hírügynökséget.
Ahogy arról azonban már korábban írtunk, az orosz és az amerikai törvény csak felszínesen hasonlítható össze. Az Egyesült Államokban a külföldi ügynökről rendelkező törvény (Foreign Agent Registration Act – FARA) a már említett 1966-os módosítás óta olyan személyek, szervezetek bejegyzését írja elő, amelyek másik államtól vagy külföldi politikai párttól kapnak pénzt – esetleg osztják azt tovább – a megbízók érdekében eljárva, törvénymódosítást vagy az állami szervek működésének befolyásolását célozva.
A regisztrációt az érintetteknek kell kezdeményezniük, de fontos kitétel, hogy azok esetében, akik ezt nem tették meg, de a kormányzat szerint valójában külföldi ügynöknek minősülnek, a tevékenységi formát az államnak kell bizonyítania.
Ez azonban nem vonatkozik azokra, akik nem politikai, hanem tisztán kereskedelmi célzatú lobbitevékenységet folytatnak: ők 1995 óta a lobbisták nyilvántartásában szerepelnek (LDA) nem esnek a külföldi ügynököket érintő szabályozás alá.
Ez viszonylag szűkre szabja tehát azt a keretet, amelyben valakiből külföldi ügynök lehet – bár sajtóra is vonatkozhat, így lett azzá az orosz állami RT, a Sputnik és a RIA Global. Ezzel szemben Oroszországban akár egy poszt megosztásával is külföldi ügynökké válhat bárki.
Harc, harc, harc
A USAID elleni hadjárat magyarországi leágazásának némileg groteszk élt ad, hogy a kormánypárti sajtóban az amerikai szervezet megsemmisítését az a Földi László sürgeti a leghangosabban, akinek életpályája tükrözi a legjobban, micsoda ideológiai hullámvasúton ül néhány fideszes káder.
Titkosszolgálati karrierjét Földi még a kommunista Magyarország fiatal hírszerző tisztjeként kezdte, amikor Magyarország még a szovjet érdekszférába tartozott, az ellenség pedig a dekadens Nyugat, az USA volt. A rendszerváltás után azonban fordult a kocka: Földi az új hírszerző generáció tagjaként egy olyan állam titkosszolgája lett, amelyik ekkor már az Egyesült Államokat tekintette szövetségesnek. Később, nagyjából a kétezertízes évek második felétől Földi megint irányt váltott: mindenhol amerikai ügynököket vizionált.
Most, hogy Trump került hatalomra és felborította a világrendet, helyzetbe hozva Oroszországot, Földinek már nincs baja az Egyesült Államokkal, sőt, az amerikai adminisztrációval karöltve küzdene a USAID ellen, még Trumpéknál is keményebben. Mint azt a Magyar Nemzetben közölt véleménycikkében kifejtette, „nem elég a politikai verdikt. Operatív úton beépülve a még meglévő USAID-hadosztályokat belülről kell szétverni, majd mozgásképtelenné tenni a szervezet életben maradt struktúráját”.
Egyelőre nem látni, hogy a civilek elleni politikai támadás mennyire csak a kommunikáció része és mennyire egy lépés a még autoriterebb rezsim kiépítése felé. Ám bármire is készül Orbán Viktor, annyiban könnyebb a helyzete, mint a korábbi években, hogy az Egyesült Államoktól már tényleg nem számíthatnak védelemre a kritikusai, így sok minden az önmérsékleten és a társadalom reakcióján múlik.
