Bár ötven éve még a haladó közlekedési szemléletet jelentették, mára részben vagy egészben elavulttá, feleslegessé váltak a nagy budapesti kereszteződések alatti aluljárók. Ezek a nyomott hangulatú, sötét, gyakran büdös és veszélyes helyek amúgy sem a fővárosiak kedvencei. De mindet be kell-e tömni, le kell-e zárni, ha már a felszínen is átmehetünk az úton? Ha nem, akkor mi legyen a helyükön? Földalatti múzeum? Bulizóna? Parkoló? Hajléktalanszálló?
„Személyi igazolványt!” – harsan a szerv hangja határozottan. Amikor megkapja, hosszasan lapozgat benne, majd agresszív-atyáskodó hangon megszólal: „Gábor, Gábor, magának nincs jobb dolga? Erre nevelték a szülei?” Szigorú tekintete tetőtől talpig végigszalad rajtam: az elhasznált Tisza cipőn, a kopott farmeron, kockás ingen, a fésűt sose látott hosszú hajon. Érzem, szívesen megtáncoltatná a gumibotját a vesémen vagy a talpamon – szigorúan csak nevelő szándékkal –, de az iratok rendben, a közveszélyes munkakerülés esete nem forog fenn.
A teljesen hétköznapinak számító jelenet megbízható rendszerességgel zajlott le a nyolcvanas években valamelyik körúti aluljáróban. Akkoriban, ahogy az államilag támogatott rockegyüttes, a Dinamit is megénekelte, a külvárosi kamaszok jelentős része „az aluljárók fia” pecsétet kapta a homlokára – mivel a leggyakoribb találkozóhelyük az aluljáró volt.
Az aluljárók népe idővel családapa lett vagy meghalt, átvették helyüket előbb a biszbaszárusok, hittérítők, aztán a perui és egyéb fura zenészek, a koldusok és a hajléktalanok. Az aluljáró sok minden volt egyszerre: védett közlekedési folyosó, melegedő, találkozási pont, üzletsor. Mára viszont részben lepukkantak, elhasználódtak, részben kiürültek. Funkciójuk is egyre kevesebb a felszíni gyalogosközlekedés újbóli térnyerésével. Egyre többször merül fel a kérdés velük kapcsolatban:
Betömni vagy nem betömni?
A fenti igazoltatós jelenet egyébként a Blaha Lujza téri aluljáróban idéződött fel bennem, ahova célzatosan azért mentünk el, hogy rögzítsük a helyzetet a várható változások előtt. Ezek előszeleként a napokban maga a főpolgármester fakadt ki az aluljárók olajszagú sütödéi miatt, a főváros pedig – hosszú vajúdás után – tavasszal hozhat döntést három pesti aluljáró éjszakai lerácsozásáról.
A Blaha Lujza téri metrókapun az aluljáróba kilépve jobbról egy rozzant, falhoz lapuló vitrinsor fogad: a szélén egy elkoszolódott utazási plakát foszlik, a maradék részen piszkosfehér lambéria koszos röfiorrkonnektorokkal. Mellette láthatóan hosszabb ideje bezárt illatszeres és kávé-üdítős kisbolt. Újabb üres üvegvitrinsor, előttük a földön alvó hajléktalan. De a helyzet nem reménytelen: az aluljáróbeli boltok fele működik. Két telefonos kellékeket árusító üzlet is van, egy virág-ajándék, két gyorspékség és egy kürtőskalácsos is pörög.
Ahol pedig van bolt, ott van élet. A járókelők zöme természetesen a metróval érkezik, vagy oda tart. De láthatóan vannak, akik fentről lelépcsőzve átvágnak átlóban az aluljárón. Feltehetően azért, mert úti céljukhoz két zebrán is át kellene menniük, és így gyorsabb, mint kivárni két zöldet.
Ami már itt szemet szúr: a BKV-terület jóval tisztább és rendezettebb, mint az aluljáró köztéri része. Emellett itt a legnagyobb a gyalogosforgalom, nyilván a jobban hasító boltok zöme is inkább a metrókijárat köré csoportosul. Ez azért lényeges, mert a tervek szerint a Blaha Lujza téri lehet az egyik aluljáró, amit éjszakára, a metró leállása után lezárnak, legalábbis ezt a lehetőséget vizsgálja a BKV a Fővárosi Közgyűlés megbízása alapján.
Vitézy Dávid fővárosi képviselő tudomása szerint három helyszínen zajlik az előkészület: a Blaha Lujza téren, a Ferenciek terén és talán a Deák téren. Vitézy volt 2012-ben a BKK vezetője, amikor koncepció készült erre. Eszerint ahol a felszínen zebra van, és az aluljáró egyetlen funkciója a metró megközelítése, ott azt le lehet zárni éjszakára. Ez a terv került elő ismét, és ehhez javasolta Vitézy, hogy a szóba jöhető aluljárók egészét vagy nagy részét vegye át a BKV.
Onnantól a világítás nem közvilágítás lenne, hanem BKV-világítás; az infrastruktúra nem a Budapest Közúté lenne, hanem a BKV-é; a tisztítás pedig nem az FKF, hanem a BKV feladata lenne: azaz négy gazda helyett egy lenne, javasolja Vitézy. Ez szerinte akár azt is jelentheti, hogy a jegyellenőrzés a jövőben kitolódna a lépcsőkig. Ma is sokkal nagyobb rend van az aluljárókban a BKV vonalán belül, mint azon kívül – ezért érdemes ezt meglépni, hogy egy kézben legyen a teljes menedzsment, fűzte hozzá. Megkerestük a BKV-t azzal, hogy hol tartanak a vizsgálatban, de a főpolgármesteri hivatalhoz irányítottak minket az ügyben.
Az aluljáró 50 éve még a haladás szimbóluma volt
A hatvanas években terjedt el az a szemlélet világszerte, hogy a városi közlekedés jövőjét az autók jelentik, és az a legjobb, ha nem áll a haladás útjába semmi, mondta lapunknak Zubreczki Dávid építészeti szakíró. Ezért kezdték el tervezni a „városi autópályákat”, amelyeken gyorsan és akadálymentesen lehet autózni, mint a sztrádákon. Ehhez a gyalogosokat aluljárókba kellett kényszeríteni, hogy még az úton való átkeléssel se zavarják az autóforgalmat.
Az első igazi, termes aluljáró Budapesten az Astoria metrómegálló építéséhez kapcsolódva készült el. A nagy forgalmú kereszteződés mind a négy sarkára két-két lépcső vezet fel belőle, plusz a villamosmegállókhoz is külön kijárat van. A központi teremben a sorsjegy- vagy főttkukorica-árusokat, szendvicsautomatákat idővel üzlethelyiségek váltották fel.
Zubreczki szerint az igényes anyagokkal, jellemzően kő- vagy mozaikburkolással, sőt, gyakran műalkotásokkal díszített aluljárók eredetileg éppúgy a korszerű és tiszta közlekedés szimbólumai voltak, mint a metró. Előfordult, hogy valóban közösségi térként funkcionáltak és például szilveszteri rendezvényeket szerveztek bennük.
A Blaha után ezért az Astoriához mozgólépcsőzünk fel. A terem valamivel kisebb, de kivilágítottabbnak tűnik, csak úgy nyüzsögnek a gyalogosok. Az üzlethelyiségek mind kiadva, tipikus aluljárós kisboltok uralják a teret. Két pékség is működik itt, és feljövőben az új jolly joker, a kürtőskalácsos. Volt idő, amikor gyakrabban csendült fel itt a pánsíp, mint a perui–bolíviai hegyekben. Ma is gyakran játszanak itt amúgy utcazenészek, de most épp nem zenél senki.
Az ezredforduló környékén nem volt pesti aluljáró dél-amerikai indián zenészek nélkül, aztán az indiánok ahogy jöttek, úgy el is tűntek. A témában korábban elmerülő kollégám szerint a jelenség a perui/bolíviai kormányok tudatos kultúrexportja volt: kifizették ezeknek a zenekaroknak az utazását és szállását, ha cserébe a helyi népzenét népszerűsítik világszerte. A stílus egy ideig népszerű is volt a magyar fővárosban, de megtörtént az is, hogy 1996 nyarán egy maszkot viselő férfi pisztollyal lábon lőtt egy bolíviai és két ecuadori zenészt az Astoria aluljáróban.
Visszatérve a jelenbe: az astoriai mütyürfronton egy GSM-shop, egy underground szuvenír, és egy nemzeti dohánybolt is támad. Ha az lenne a sztereotípiám, hogy a budapesti aluljáró haldoklik, az Astoria az élő cáfolatát adná ennek. Pedig a felszínen már mindenhol van zebra. Annak, aki nem metrózik, le se kellene jönnie.
Ugorjunk át a Deák térre, lássuk, ott mi a helyzet! Az állomásról induló mozgólépcső édes kürtőskalács-illatfelhőbe emel minket. Csokiautomata, pékség, a BKV-üvegajtón belül aránylag rendezett, tiszta a környezet. Eggyel feljebb még aluljárószint van, de ez már közterület. A BKK-ügyfélszolgálat és a Földalatti Vasúti Múzeum üvegfalon túl, mellette a szokott trió: pékség–telefonos–kürtőskalács.
Az egyik eladót megszólítom: mi lesz, ha éjszakánként lezárják majd ezt a részt is, ahogy tervbe vették? Rám néz unottan és úgy mondja: „Nem tudom, mi lesz, nem is érdekel, úgyis azt csinálnak, amit akarnak.” Pedig a helyzet ebben az aluljáróban sem apokaliptikus: a hat üzlethelyiségből négy működik.
Ahol az aluljáró meghalt
A Deák téren a 2-es metróról átváltunk a 3-asra. Első megálló a Ferenciek tere. Ha az Astoriára azt mondtuk, hogy él, a Ferenciek tere metróállomás feletti köztéri aluljáróra nem túlzás azt mondani, hogy halott. Pedig mindkét állomás a belváros szívében van, a távolság köztük mindössze 300 méter. A Ferenciek terén kilépve a metróterületről egy sötét, poros-koszos, alacsony mennyezete miatt fizikailag is nyomasztó, lapos hodályba kerülünk, amin az sem segít, hogy mindössze két éve újították fel.
A plafon koncentrikus, halovány világító csőkígyói nem tudnak megbirkózni a homállyal, a szám szerint 15 darab „bérleményfach” mind üres, még a BKK-infós jegyárusítóhely is zárva. Egyetlen étel- és italautomata küzd a sivárság ellen. Annyira reménytelen a hely, hogy azt gondolom, talán érdemesebb lenne ezt a teret egy, a lépcsőig tartó közlekedőfolyosóvá szűkíteni.
A felszínre érve elsétálok a korábban lezárt, majd újranyitott gyalogosaluljáró-folyosóig, ami a Kígyó utcát és a Veress Pálné utcát köti össze a Szabad sajtó út alatt. Ezt a hideg pusztulatot árasztó, koszlott alagutat egyszer már lezárták, majd néhány éve újranyitották. Budapest kellős közepén vagyunk, ami tele van turistával, de az aluljáró helyiségeinek összefirkált, néhol bedeszkázott üvegfalai mögül örömtelen üresség néz vissza, a nagy nihil kellős közepén csak egy kis autómodellbolt tartja még a frontot.
Gyorsan visszahúzunk a metróba, hátha a nemrég szintén felújításon átesett Kálvin téri aluljáróban jobb a helyzet. Itt a metrókijárat üvegpavilonja az aluljáró Ráday utca irányába néző kijárata felé esik, előtte egy forgalmas folyosó, ami a 4-es metró lejáratáig vezet, mögötte pedig hatalmas aluljáróterem. Szinte teljesen üresen.
A kijárat szájában a Fornetti–Relay–Lipóti trió működőképesnek látszó bolti egységei működnek, a hátsó, nagy aluljárótérben viszont gyér a gyalogosforgalom. Ennek megfelelően hat bezárt üzlet üresen kongó kirakata várja az erre tévedőt, sőt, a hátsó falon a vöröses-pajzán cicás szobor sötét hasadéka is olyan szomorúan tátong, hogy valaki irgalomból egy köteg kartonpapírral tamponálta ki a rést.
Úgy tűnik, ezen a részen a kritikus vonal alatti a gyalogosok száma, ami nem csoda, hiszen a felszíni zebrákon lépcsőzés- és akadálymentesen át lehet kelni a kereszteződés összes útján. Azaz megkockáztatható, hogy pusztán forgalmi okokból ezt az aluljárórészt felesleges fenntartani.
Gyorsan elkopott cukrászda, legendás mulató
Átsétálunk a 4-es metróhoz vezető föld alatti folyosóhoz, aminek a metrólejáró előtti kiöblösödését nemrég még a Fahéj cukrászda próbálta élettel megtölteni, de a nyereséges működéshez kevés lehetett a vendég. Friss croissant-ok helyett most a kirakat elé beköltözött hajléktalanok matracainak látványával kell beérnünk.
Nem volt mindig elhanyagoltan üres ez a rész. A Kálvin téri aluljáró folyosójában működött a kétezres évek elején a főváros egyik legszürreálisabb éjszakai szórakozóhelye alig 30 négyzetméteren: a Cha-Cha-Cha. A bulizók éjjeli kikötőjének vöröses fényben úszó kis tánctere szinte mindig tele volt, a nagyobb bulikon a közönség kicsordult az aluljáróba és ott ropta filmszakadásig. A hely 2007-ben zárt be a 4-es metró építése és az aluljáró átépítése miatt.
A Kálvin térről az utolsó állomásra, a Nyugati térre metrózunk. A tér aluljárója nem klasszikus pesti aluljáró: a Bajcsy-Zsilinszky út felé nyitott, a másik irányban pedig a pályaudvar és a Westend bevásárlóközpont föld alatti bejáratában folytatódik. Zubreczki Dávid szerint építészeti szempontból a Nyugati téri a legsikerültebb aluljárók egyike.
A legjobb fővárosi aluljárók nagyrészt ugyanis a pályaudvarok közelében készültek el. Ezeken a helyeken a legfontosabb magyar közlekedési építész, Kőváry György tervei nyomán szellősebb, természetes megvilágítású gyalogos terek épülhettek. Ő tervezte a Déli pályaudvart, a Keleti új földalatti-kapcsolatát és a Skála Metrót a Nyugatinál.
A Nyugati téri területen ennyi adottsággal jól lehetett volna élni, de a pályaudvar irányában igénytelen bazársor alakult ki (amit lebontottak, majd átalakítottak), a volt Skála Metró üvegépületének aljába pedig gyorssütödék, kifőzde-kocsmák települtek be. Ezek penetráns égettétolaj-szaga és eltakarítatlan olajhulladéka miatt fakadt ki a főpolgármester nemrég, majd egy lendülettel be is akarta tiltani az aluljárós sütödéket.
A nyitott részen már nem kell búvárszemüveget felvenni az olajgőz miatt, de azért erős kajaszag uralja a levegőt. A lángosos bezárt, a gíroszos és a nonstop étkezde viszont továbbra is várja éhes vendégeit. Beljebb az aluljáróban pékségekkel folytatódik az étkezőzóna, aztán a szokásos üzletek: vegyesbolt, illatszer, Relay és virág. A túloldali lépcsőkijáratot a külvárosi aluljárók jellegzetes közvécé–borozó párosa zárja. Nagy az élet, pörög a forgalom, bezárt bolt alig van.
A pályaudvar és a bevásárlóközpont irányába két párhuzamos föld alatti folyosón lehet továbbsétálni. Az egyik egy végig bezárt boltokkal szegélyezett (mondhatni fölösleges) ág, sárgás fényekkel, összegraffitizett falakkal, bánatos dallamot húzó utcai hegedűssel. A másikban a Westendből kiszorult ezerféle üzlet sorakozik: fényes beauty shop, minimarket, ruhabolt, partikelléküzlet, bugyibolt, pékség, sőt, egy antikvárium, valamint egy hírlaposbódé is. Itt is lehetne a felszínen közlekedni, de úgy tűnik, az erre áramló gyalogosforgalom eltartja ezt a piacot.
Ha már a Westendnél járunk, felmerül, hogy a világ néhány nagyvárosában egészen luxus módon tudták hasznosítani az aluljárókat. Kollégánk helyszíni tapasztalatai szerint New Yorkban az ikertornyok újjáépített metrómegállójához olyan aluljáróplázát építettek, hogy csak ámulsz rajta. Európában Stockholmban is látványos aluljáróplázák vannak, Abu-Dzabiban pedig a Zájed sejk mecsethez vezető föld alatti luxuspláza valószínűleg a világ legfényűzőbb aluljárója.
Erő Zoltán, Budapest főépítésze szerint a fővárosban minden aluljáró más és más. Ha például a Nyugatinál valamelyik áruház úgy döntene, hogy elkezd terjeszkedni a föld alatt, és plázásítaná a felhagyható területeket, „akkor welcome” – teszi hozzá. Igaz, ehhez azért a jogi konstrukciót is meg kell találni.
A főépítész is azt gondolja, hogy a budapesti aluljárók egy részében eljött a funkcióváltás vagy bezárás ideje, de ehhez egyenként meg kell majd vizsgálni, hogy az adott aluljáró forgalmi szempontból nélkülözhető-e, használható-e valamilyen értelmes feladatra, a változással könnyíti-e a város vagyongazdálkodási terheit.
Mire lehetne használni ezeket a tereket? Erre már számos lehetőség felvetődött eddig is. A Váci utcai lezárt aluljáró hasznosítására például a Klotild-palota beruházója jelentkezett, aki föld alatti parkolót szeretett volna kialakítani benne – ám végül kiderült, hogy az autók mozgatásához szükséges liftszerkezet miatt ez a megoldás körülményes lett volna.
Föld alatti múzeum vagy vészhelyzeti hajléktalanszálló
A legutóbbi közgyűlésen a Fővárosi Önkormányzat elfogadta a Fidesz-frakció javaslatát arra, hogy vizsgálják meg, lehet-e aluljárószakaszokból múzeumot kialakítani. Erő Zoltán szerint az ötlet nem új, hiszen a Deák téren jól működik a BKV Földalatti Vasúti Múzeuma, vagy a Flórián téren jól sikerült bemutatni az egykori római emlékeket. A Kálvin téri aluljáró feleslegessé váló területe is adná magát erre a célra, ha a Nemzeti Múzeum kiállítóhelyet szeretne kialakítani. Rómában például könyvesboltok működnek az aluljárókban.
Az egykori Kálvin téri Cha-Cha-Cha példáját követve nem elvetendő az sem, hogy vendéglátóhely legyen egyes folyosókban. A főépítész szerint ezek a helyszínek magukat kínálják fel hasznosításra. Ha jelentkezik valaki értük és betartja az elvárható használati normákat, akkor hadd vigye.
Erő Zoltán azt sem zárta ki, hogy egyes aluljárórészeket időszakosan szociális céllal hasznosítsanak. Erre is volt már példa: a Déli pályaudvar aluljárójának Vérmező felé vezető szárnyát korábban rendszeresen használták vészhelyzeti hajléktalanszállóként, a hideg elől elfüggönyözve. Szokatlan volt, de semmi baj nem volt vele.
A főépítész szerint azonban vannak kimondottan „ügyetlen” aluljárók is. A Pöttyös utcai aluljáró például teljesen felesleges lenne, ha megnyitnának fölötte egy zebrát. Jelenlegi formájában egy rendszeresen beázó, rossz állapotú műtárgy, aminek a karbantartása pénznyelőként tünteti el a forrásokat. Több olyan kihalt, sötét, rossz állapotú átjáró is van a városban, amit a szakzsargon csak „bohócos aluljárónak” nevez, mert rémálmainkban egy ilyen helyen egy gonosz, bohócruhás ember jön szembe velünk baltával a kezében. Az ilyeneket nem szabad meghagyni. Ezeknek is meg kellene teremteni az alternatíváját, mert senki se megy le szívesen ezekbe.
Főváros: Minden egyes aluljárót, minden egyes kijáratot meg kell vizsgálni
Megkezdődtek a szakmai egyeztetések a BKV és az érintett budapesti cégek között az aluljárók lehetséges lezárásáról, tájékoztatta lapunkat a Fővárosi Önkormányzat sajtóosztálya. Eszerint a lezárásokat több tényező is befolyásolja. Egyrészt az éjszakai közlekedés átalakítására vonatkozó, BKK által kidolgozott javaslat az éjjel-nappali buszjáratok mellett a metró üzemidejének hétvégi meghosszabbítását is érinti. Másrészt pedig a főváros egy aluljáró-revitalizációs programon dolgozik. Ennek pilot projektje, összhangban az ott megvalósuló zöldítéssel, a IX. kerületi Boráros téren lesz.
A főpolgármesteri hivatal válasza szerint a Fővárosi Önkormányzatnak most 65 aluljárója van. Ebből 25 a HÉV-hez vagy metróhoz tartozik, további néhány aluljárón át villamosmegállókat lehet megközelíteni. Az aluljárók alapterülete körülbelül 74 ezer négyzetméter, a kijáratok száma 340. Minden egyes kijáratot meg kell vizsgálni, hogy elhelyezhető-e az adott helyen olyan rács, ami megfelel a tűzvédelmi, biztonsági és városképi szempontoknak. Az eltérő igények, méretek miatt különbözőek a szóba jöhető műszaki megoldások is, így a költség előzetesen nehezen becsülhető. (Irányadó lehet azonban, hogy 2016-ban, a Ferenciek terei aluljáró lezárásának költsége 5 millió forint volt.)
A lezárással kapcsolatban az alábbi fő operatív kérdések merülnek fel a sajtóosztály szerint.
- Ki zárja le/nyitja ki, és mikor fizikailag az aluljárót? Ha egyszerre kell zárni minden aluljárót, akkor nagy a létszámigény.
- Aki ellenőrzi, hogy nem maradt-e lent senki, az jogosult-e kiküldeni azt, aki bent van záráskor? Ha nem, akkor a főváros rendészei (FÖRI), és szükség esetén a szociális munkások érkezéséhez szükséges idő miatt a lezárás időigénye növekszik.
- Viszonylag rövid időre lehet a metrós aluljárókat lezárni, a metró üzemidő-hosszabbítása esetén ez az idő még rövidebb.
- Az aluljárókban lévő bérlemények a lezárás ideje alatt nem lesznek elérhetők.
Ezen felül az aluljárók lezárásának ügye szociális kérdéseket is felvet a főváros szerint. Az aluljárók lezárása ugyanis nehezebb helyzetbe hozná a fedél nélkül élő budapestiek egy részét. Vannak köztük, akik ennek hatására inkább elmennének a hajléktalanszállókra, mások viszont kevésbé védett, hidegebb, és ezért a fagyási sérülések, kihűlés szempontjából is veszélyesebb helyeken éjszakáznának.
Ahhoz, hogy több, vagy az összes aluljáró lezárása ne legyen kontraproduktív a közterületi hajléktalanságot megoldandó feladatnak tartó lakosság szempontjából, elkerülhetetlen a fedél nélkül élő budapestiek számára elérhető szálláshely-kapacitások mennyiségi és minőségi fejlesztése, írja a főváros sajtóosztálya. A főváros szerint az aluljárók valamelyest védettebb környezetet kínálnak, de ettől még lényegében mindaz, ami miatt a közterületi hajléktalanságot elfogadhatatlannak, annak mérséklését pedig elsőrendű közérdeknek tartjuk, az aluljárókban jelentkező hajléktalanságra is igaz.