Schmidt Mária a Szuverenitásvédelmi Hivataltól kérdezi, hogy ki kell-e adnia az alapítványa közérdekű adatait a Magyar Hangnak, ha a lap külföldi forrást fogadott el
A Szuverenitásvédelmi Hivatalhoz fordult a jórészt állami pénzből működő Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány főigazgatója, Schmidt Mária, amiért a Magyar Hang nagyobb mennyiségű, pénzügyi adatokra vonatkozó közérdekű adatigénylést nyújtott be az alapítványhoz. A Magyar Nemzet szerint a főigazgató afelől érdeklődött a hivataltól, hogy akkor is ki kell adnia-e az adatokat, ha „azokat jelentős részben külföldről finanszírozott szervezet, újság kéri”. A lap úgy tudja, hogy Schmidt állásfoglalást kért azzal kapcsolatban is, hogy „nem sérti-e az ország szuverenitását, ha a közérdekű adatok külföldi szervezetekhez kerülhetnek”.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, Lánczi Tamás a Magyar Nemzet információi szerint azt írta Schmidt Máriának: a hivatal már többször szót emelt az ellen, hogy a külföldről finanszírozott politikai nyomásgyakorló szervezetek a magyar államtól és annak szerveitől nagy mennyiségű adatot nyernek ki, amik ellenőrizhetetlen külföldi adatbázisokba kerülnek. Lánczi szerint ezért „az adatigénylések nem a magyar állampolgárok tájékoztatását, hanem idegen hatalmak érdekeit szolgálják”.
Jelenleg azonban az ügyben nem a Szuverenitásvédelmi Hatóság, hanem a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság az illetékes, Lánczi javaslatokat fogalmazott meg az elnöknek az ügy rendezésével kapcsolatban.
A HVG azt írja: az érvelés azért nem állja meg a helyét, mert a közérdekű adatigénylések olyan információkra irányulnak, amik az állami pénzből működő szervezetek működésével kapcsolatosak, így közérdekből nyilvánosnak minősülnek, és bárkinek jogában áll megismerni őket.
Orbán Viktor évértékelő beszédében jelentette be: Magyarország kormánybiztost küld az Egyesült Államokba, hogy „begyűjtse az összes, Magyarországra vonatkozó bizonyítékot” az ide áramló külföldi támogatásokról. Ezután az amerikai Magnitsky-törvény (vagy Magnyickij-törvény) mintájára valahogyan szankcionálnák is az ilyen pénzeket felhasználó szervezeteket, és elzárnák a „Soros-hálózat” pénzcsapjait.
Orbán nyilván azokra a magyar kormány intézkedéseivel szemben kritikus hazai és külföldi szereplőkre gondolt, akik az elmúlt években, évtizedekben nem értettek egyet az illiberális felfogásával, és amelyek külföldről, főleg az Egyesült Államokból és az EU-ból pénzügyi támogatást kaptak a tevékenységükhöz. A kormányzati érvelés szerint ezek a szereplők azért fogadtak el külföldi forrásokat, hogy a demokrata párti vezetésű USA érdekeit szolgálják, az amerikaiak vagy az EU által fontosnak vélt ügyekben a „magyar érdekekkel” ellentétesen befolyásolják a magyarországi közéletet, politikát.
