Orbán Viktor eljutott odáig, hogy már nem is ember, aki kicsit is szembemegy a hatalmával

Orbán Viktor tizenöt évnyi teljhatalmú kormányzás után eljutott odáig, hogy bárki, aki kicsit is szembemegy hatalmával vagy kritizálni meri politikáját, az megvetendő, megszégyeníthető, tulajdonképpen még csak embernek sem tekinthető. Így foglalható össze, mi volt a miniszterelnök idei március 15-i beszédének legfontosabb üzenete. A Fidesz mostanra teljesen leuralta az államapparátust, elfoglalta a legfontosabb állami intézményeket és szerveket, uralma alá hajtotta a kulturális szférát, komplett gazdasági ágazatokat szerzett meg, többszáz lapból álló médiagépezetet hozott létre, egyetemeket szállt meg, egyik napról a másikra fogadhat el fontos törvényeket, és még hosszan lehetne sorolni a példákat. Úgy látszik, ez sem elég: most jönnek azok, akik még valamennyire képesek ellentartani a kormányfő és a kormánypárt hatalmának. Ez a lényege az Orbán Viktor február 22-i évértékelő beszédében meghirdetett „húsvéti nagytakarításnak”, amit a Nemzeti Múzeum előtt is szóba hozott.

Orbán nem először fosztja meg emberi mivoltuktól politikai ellenfeleit. Március 15-i beszédében is megvannak ennek a maga hagyományai, 2016-ban például az ellenzék és a gazdaállaton élősködő paraziták között volt párhuzamot. „Ha néha hangoskodik is, de gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai. Ha nem érkezik újabb nagy szellemi és politikai infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben. S ez jól van így” – mondta kilenc éve.

Orbán ezúttal „áttelelő poloskákhoz” hasonlította az ellenségnek kikiáltott csoportokat, a kormánnyal szemben kritikus civil szervezeteket, a független sajtó újságíróit, az igazságszolgáltatás függetlenségéért tüntető bírókat és az ellenzéki politikusokat, akiket szerinte külföldről finanszíroznak. Hiszen hogy lehetne másképp, hogy ők nem értenek egyet a Fidesszel, és esetleg önálló, kritikus gondolataik vannak. „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják.”

A szóhasználaton (parazita helyett poloskák) kívül sokkal fontosabb különbség a 2016-os beszédéhez képest, hogy egyre szélesebb az a kör, akit Orbán megvetendőnek és hazaárulónak állít be. Akkor még megelégedett az ellenzéki pártok politikusainak dehumanizálásával, most azonban másokra is rásütötte a „skarlát betűt”, és egyenesen a pokolba küldte őket. „Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket… Rajtuk a skarlát betű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket” – üzente nekik. Ennek persze hosszú előzménye van. Évek óta azt halljuk a Fidesztől, hogy a civilek és a független sajtó idegen érdekeket szolgálnak, veszélyt jelentenek Magyarországra. De ilyen súlyosan még sosem próbálta megkérdőjelezni emberi méltóságukat a hatalom.

A beszéd többi részében a megszokott paneleket hallhattuk Orbántól a Magyarország ellen ármánykodó elnyomó Brüsszelről, a „szivárványos birodalom” elleni 15 éve tartó lázadásról. Abban sem volt semmi újdonság, hogy a gyerekek átnevelésével, lakosságcserével és háborúpártisággal vádolta a nyugatot. Meglepő volt viszont, hogy Orbán alig utalt Donald Trump újbóli hatalomra kerülésére, és arra, hogy ez miért előnyös Magyarországnak, külpolitikai vonalon elsősorban az EU és Ukrajna ekézésére koncentrált.

Várható volt, hogy Orbán hosszan beszél majd Ukrajnáról, hiszen a múlt csütörtöki rendkívüli uniós csúcs után bejelentette, hogy véleménynyilvánító szavazást indítanak Ukrajna EU-csatlakozásáról, amivel a táborukat aktivizálva a kezdeményezést akarják magukhoz ragadni Magyar Pétertől. Orbán fel is szólította a híveit, hogy irány a véleménynyilvánító szavazás. „Egy éve az volt a kérdés, akarunk-e meghalni Ukrajnáért. Most az a kérdés, akarunk-e belerokkanni Ukrajna csatlakozásába. Kedves Barátaim, irány a véleménynyilvánító szavazás!”

Ami új elem volt, hogy Orbán szerint a „háborúpárti” Brüsszel gyarmatosítani akarja Ukrajnát, nem pedig segíteni neki. Ezzel magyarázta meg híveinek, hogy miért akarják annyira Ukrajna felvételét az EU-ba, és miért kell Magyarországnak erre nemet mondania. „A birodalom nem segíteni akar Ukrajnán, hanem gyarmatosítani akarja. A gyarmatosítás eszköze a háború. Európa urai úgy döntöttek, Ukrajnának folytatnia kell a háborút. Kerül, amibe kerül. Majd kap cserébe gyors uniós tagságot. A mi pénzünkön. Erre egyetlen válaszunk lehet: Uniót, de Ukrajna nélkül!” Arra már nem adott választ a miniszterelnök, hogy az uniónak miért jó a háború folytatása, ha gyarmatosítani akarja Ukrajnát, és ebben az egészben milyen felelőssége van az agresszornak, a háborút kirobbantó Oroszországnak.

Tavaly egy megfáradt Orbán Viktor állt ki az ünneplő tömeg elé a Nemzeti Múzeumnál. Nem mondott semmi olyasmit, amire alig egy hónappal a kegyelmi botrány kirobbanása után a választók felkaphatták volna a fejüket. Csak a jól ismert frázisokat ismételte el Brüsszel elfoglalásáról, a szuverenista fordulatról és a lázadásról. Úgy tűnik, a lagymatagra sikerült tavalyi beszéd után idén igazán erőset akart mondani Orbán. Olyasmit, amin fel lehet háborodni, és amiről még napokig beszélni fogunk. Hogy az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot leverő Habsburg Birodalom olyan, mint az Ukrajnát gyarmatosító Brüsszel, nem ilyen, ennél provokatívabb mondás kellett.

Ha ez volt a cél, akkor jól kalkuláltak a miniszterelnök beszédírói. Más kérdés, milyen szájíze van annak, hogy Orbán rossz történelmi emlékeket idézve saját honfitársainak lealacsonyításával akar mozgósítani, figyelmet generálni és politikai tőkét kovácsolni.