Egy földre rakott kék szatyor és szürke bőrönd jelzi a parkolóban: ez a hely itt foglalt, mert valaki ide érkezni fog. A csípős szél erősen fúj az arcunkba, miközben néhányan arról beszélnek, hogy az a nagy kocsi erre az egy helyre nem fér be, de majd leállhat így keresztben. De inkább mi ne nézzük meg, hogy parkol le a sofőr, mert még zavarba jön a közönségtől.
Ezt azért eléggé kétkedve fogadjuk. Végül is, ha még 2006-ban sem jött zavarba, akkor azt nem most fogja elkezdeni. Úgyhogy ott maradunk a Duna-parton a fogadóbizottság többi tagjával, köztük Gréczy Zsolttal és Komáromi Zoltánnal. „Jön, jön!”, kiált fel valaki pár perc múlva, mire egy emberként pillantunk a Szabadság híd irányába. Tökéletes időzítéssel előbb egy autómentő halad el mellettünk, őt követi a nap sztárja: a Gyurcsány-mobil.
Hivatalosan persze nem így hívják, hanem lakóautónak. A Műegyetem elől indulva a következő két hétben Gyurcsány Ferenc ezzel akarja körbejárni Magyarországot, hogy megmutassa: „baloldalinak lenni nem divat kérdése”. A beharangozó szerint naponta hat-nyolc helyszínen állnak meg, összesen több mint száz települést meglátogatva. „Nem prédikálni, szónoklatot tartani megyünk. Ismerik, hogy mit gondolunk hazánkról, a világról, mit képviselünk. Sokszor hallották már, hogy szerintünk hogyan kellene közösen fellépni az orbáni őrülettel (vagy éppen Putyin és Trump árulásával) szemben, nem ezt akarjuk ismételgetni. Azért megyünk, hogy meghallgassunk számtalan történetet azoktól is, akiknek a hangja nem hallatszik el a hatalmasokhoz” – ígérte előre.
Jöhetsz, jöhetsz, mutogat a volán mögött ülő Gyurcsánynak a parkolóban egy DK-s kék kabátos férfi Dobrev Klárá-s sapkában, mire a pártelnök begurul, és elfoglal négy parkolóhelyet a saját nevével felmatricázott – és rengeteg kényelmi extrával felszerelt – lakóautójával. Kézifék be, kocsiból ki, kabát fel, majd a piroson átsétálva rögtön átsiet a Gellért térre, ahol már egy apróbb szimpatizánsi kör „üdvözöljük” köszönéssel várja, hogy megtartsa országjáró körutazásának nyitó-sajtótájékoztatóját.
Ahol aztán arról beszél nekem, hogy szerinte jobban jár, ha ő megy el olyan településekre, ahol eddig még nem járt, „mint hogy tartok még egy fórumot, a tizennegyediket, a pécsi kertvárosi művelődési házban. Nem egy négyszáz fős teremben tartott rendezvény mozgósítja a mi embereinket, akkor igen nagy bajban vagyunk egy hetvenezres választókerületben. Ráadásul ön is tudja, hogy akik oda eljönnek, azok kettő kivételével mind a mi választóink. A kettő kivétel a Magyar Nemzet és a laptársa. Esetleg még önök.” Azt mondja, hónapok óta kerestek történeteket és embereket, olyanokat, amikre és akikre „az emberek érdeklődéssel fognak rátekinteni”.
Tavasszal Magyar Péter is újra országjárásra indult, de Gyurcsány szerint ebben nincs köztük verseny, és nem ő leste el a Tisza Párt elnökétől a dolgot. Épp ellenkezőleg. „Szerintem Magyar Pétert inspirálta az én országjárásom, ami másfél évtizede tart. Ő irigyelte meg azt a sikert. Amit én nem csodálok, mert valóban e tekintetben is nagyon sok siker van mögöttünk. Nézzék, nem ennyire szimpla a politika, mi pedig végképp nem ennyire szimpla emberek vagyunk. Az országért versengünk, és nem Magyar Péter ellen – az ország első számú gazemberét továbbra is Orbán Viktornak hívják, nekem ő az ellenfelem”, magyarázza nekem Gyurcsány.
„Na, elindulunk? – néz végül a távolban parkoló lakóautójára. – Birtokba veszem ezt a nagyon érdekes autót. Jópofa. Én ekkorát még nem láttam. Sem belülről, sem közelről. És nem tudtam, hogy el fogom-e tudni indítani. Évek óta nem vezetek kéziváltós autót. Meg össze kellett mára pakolnom egyhétnyi cuccot, még egy nadrágot, még egy cipőt, hogy ne mindig tornacipőben legyek. Ez volt az én kihívásom.”
Épp csak pár lépést tesz meg, amikor egy kapucnis fiú lép oda hozzá, hogy dedikáltassa vele a 2023-as szakdolgozatát. Gyurcsány gyorsan belelapoz, majd aláfirkantja. Majd egy idősebb nő mutatja fel a nála lévő könyvet: A kereszt halála, amit maga a pártelnök írt Kate Vargha néven.
„Ne büntessétek meg” – kéri közben két közterület-felügyelőtől az egyik embere, mire egyikük nevetve úgy felel: „Hát, majd meglátjuk, hol parkol.” De nem nézik meg, így büntetést sem kap. Pedig nem kímélik mindig a volt miniszterelnököt: nemrég például elfelejtette befizetni a számláját, és a kötcsei házában kikapcsolták a gázt.
Néhányan elkísérik a bőrdzsekis Gyurcsányt az autóhoz, egyikük meg is jegyzi neki: „Ferenc, ennél sokkal jobban fel kell öltöznie, különben szólok Klárikának.” De azért még ez a dzseki is lekerül, miközben a pártelnök beül a volán mögé.
„Ki jön velem?” – kiált fel indulásra készen. „Mindenki” – vágja rá valaki, mire többen rákontráznak: „Én nem”, „én sem”. Így aztán sem Gréczy Zsolt, sem Komáromi Zoltán nem tart vele, csak a sajtós és a közösségi médiás csapata, összesen négyen.
Az ígéret szerint a két hét alatt szinte végig a lakóautóban fog aludni. Kivéve, amikor Kötcsére érnek, mert akkor otthon, meg amikor pár nap múlva időközi választás lesz Újpesten. Akkor visszajönnek Budapestre, „egy utolsót küzdeni Varju Laciért”.
Szív, sűrít, gyújt, kipufog, és Gyurcsány Ferenc már útra is kel. Mi pedig megyünk utána, hogy megnézzük, a volt miniszterelnök, a még mérhető támogatottságú ellenzéki párt elnöke hogyan járja az országot az első napján. Gyorsan utolérjük, mert ahogy ő is mondja, a lakóautóval csak 90-nel tud menni mindenhol – bár a legnagyobb sebessége 100-110 km/óra.
Első megálló: a Pest megyei Zsámbék, ahol Gyurcsány egy homokból épített hatalmas imádkozó Jézus közelében parkol le. Itt pedig egy pillanatra beengednek minket a titkok kamrájába, vagyis a lakóautóba. Ez itt az egyik ágy, másik ágy, itt a tűzhely, ahol főzni fognak, asztal, e mögött az ajtó mögött pedig a fürdőszoba van, ami a DK elnöke szerint pont olyan, mint egy hajón. „Úgyis leng az autó, mint egy hajó”, teszi hozzá az egyik embere.
De közben menni kell, mert már várja őt egy maroknyi rajongó, többségében idősek. Gyurcsányra felkerül a mikrofon, csinálnak egy kört a parkolóban, majd pár szót ejtenek a húsz évvel ezelőtt kiégett helyi főiskoláról, a helyi templomról, meg arról, hogy itt a fiataloknak nincs szórakozási lehetőségük. Közben egy rágózó, halászsapkás, bajuszos férfi halad el mellettük a fejét csóválva; nem teljesen érti, mi folyik itt.
A látogatás a választókerület fideszes országgyűlési képviselőjének, a Fidesz kommunikációs igazgatójának, Menczer Tamásnak a figyelmét sem kerülte el, így kommentálta: „Gyurcsány Ferenc országot járt a választókörzetemben, Zsámbékon. 5 emberhez beszélt 5 percet. Szegény…😉”.
De Menczer Tamásnak nincs igaza. Tíz emberrel beszél, és körülbelül tíz percet. Ami ugyanis rögtön feltűnik: Gyurcsány nem tölt túl sok időt egy-egy állomáson. Zsámbékon a tízből két ember beszél hozzá néha, a többiek csak állnak, hallgatnak, majd elkészül a közös kép, az édesség átadása, és hopp, indulnak is tovább. Nincsenek mély beszélgetések, nagy problémaátrágások, az itt készült kép viszont jól mutat a Facebookon.
„Vigyázzatok az elnökre!” – engedik útjára Gyurcsányt, aki már indítja is a motort, hogy továbbálljon. Egy kanyar után végül egy közeli mellékutcában áll le az út szélén. Talán nagyjából ugyanannyi időre, mint amennyit a zsámbéki emberekkel töltött. Nem tudni, hogy közben mi zajlik a lakóautóban: a térképen nézik az utat, vagy ahelyett, hogy többet beszélt volna a helyi emberekkel, inkább itt várnak ki, hogy ne érjenek oda hamarabb a következő állomásra. Leállunk hát mi is, hiszen dolog van: egy pillanatra sem veszíthetjük szem elől Gyurcsány Ferencet. Végül nem sokkal később elindul végre, még egy tolatást is bevállal a szűk utcában a mitfahrer segítsége nélkül, mi pedig szorosan a nyomában maradunk.
A Fejér megyei Bicskére érve már egy vastagabb kabátra cseréli a bőrdzsekijét, mert gyorsan kiderül, hogy ahhoz még elég hideg van. A gyerekotthonnal szemben már itt is várják a szimpatizánsai, nagyjából tucatnyian. Őket arról kérdezi, hogy a helyieket megviselték-e a bicskei történések. „Van, akit igen, van, akit nem, van, aki a mai napig nem hiszi el, hogy ez történt”, érkezik valakitől a válasz. Aztán a semmiből hirtelen kiderül, hogy az egyik nő apja a martfűi rémmel dolgozott együtt, mire egy DK-kabátos férfi nagy nevetve rávágja: „én meg a battai rémmel”.
Gyurcsány Ferenc épp elkezdene beszélni, amikor a munkatársa rászól: „44 van”, szóval be kellene menni a gyerekotthonba. Úgyhogy a nagy beszélgetések itt is elmaradnak, de a fotózkodás nem: gyorsan lekapják Gyurcsányt a kapunál befelé menet, mert ezt a képet most rögtön akarják kitenni a Facebookra. A kép elkészül, Gyurcsány pedig bemegy az otthonba.
Míg rá várunk, addig a szimpatizánsokkal együtt beállunk egy szemközti ház szélárnyékába, hogy ne fagyjunk meg. Itt két idősebb nő osztja meg velem kételyeit Gyurcsány döntéséről, hogy nagyobb lakossági fórumok helyett csak ilyen kisebb megmozdulásokat tart. Ők is azért jöttek ki hozzá, mert sejtették, hogy kevesen lesznek. Talán mert az emberek azt se tudták, hogy a DK elnöke Bicskére jön, mondták. Vele szemben „Magyar Péter jól kezeli a közösségi médiát”, szerintük ezért mennek ki sokan a Tisza Párt elnökének országjáró fórumaira. Meg egyébként is, Gyurcsányt „a hosszú évek alatt nagyon lejáratták”, közben meg „Magyar Pétert baromi jól felépítették”, pedig szerintük amit Magyar csinál, „az egy kábítás, egyszerű emberként nem értem, hogy nem veszik ezt észre. Döbbenetes, hogy rengeteg értelmiségi átmegy a DK-ból a Tiszához.” Szerintük a Tisza elnöke „egyik nap ezt mondja, másik nap meg azt”, „mismásol”, nem áll ki semmi, például Ukrajna mellett, miközben Gyurcsány 15 éve ugyanazt mondja – ők ezért DK-sok még mindig. Na meg azért is, mert „én Dobrev Klárának minden szavát elhiszem”.
„Valaki szóljon már neki, hogy kezdünk megfagyni” – mondja valaki mellettem, miután Gyurcsány már legalább egy órája bent van a gyerekotthonban. Végül csak felbukkan az udvari platánok között, így a Facebook-élője is rögvest elindul. Előbb a kapuban cövekel le, de gyorsan kiderül, hogy útban van, mert itt autók is járnak, úgyhogy pár méterrel arrébb, a fűben állunk le. „Nem árulok el újat azzal, hogy a bicskeiek nem boldogok ettől a hírnévtől”, ami a gyerekotthonos történések után jött nekik, kezdi, majd felteszi a kérdést: ha itt rendszerszintű bűn van, akkor ennek a bűnnek ki az elkövetője? A gyerekvédelem intézménye, vagy a politikai világ, ami azt felügyeli? Szerinte ezeknek a gyerekeknek lehetne jobb sorsuk, ha jobban odafigyelnének rájuk – mint az ő kormányának idején, mondja.
Közben az orrát is ki kell fújnia, mire a munkatársa gyorsan elfordítja az élőzős telefont, nehogy megmutassa ezt az intim pillanatot a nagyközönségnek. Akik azt sem láthatják, hogy egy elhaladó autós nemcsak rádudál a DK elnökére, hanem a jobb keze középső ujjával be is mutat neki.
„Miért van bennetek ennyi böcsület, hogy engem megvártatok?” – fordul a mondandója után a már jó ideje fagyoskodó szimpatizánsaihoz, mire egyikük úgy felel: „Mert DK-sok vagyunk.” És Gyurcsány nagyjából ennyit is beszélt velük, mert sietnie kell a következő állomásra.
Pedig az egyik nőnek az ismerőse folyton azzal henceg otthon, hogy mekkora barátok Gyurcsánnyal, így ő azért is jött ki, hogy megkérdezze a DK elnökét, ez igaz-e. Erre várt egy órát, de csak arra a pár pillanatra sikerül elcsípnie őt, míg visszakíséri a lakóautóhoz. Három mondatnál nagyobb lélegzetvételű beszélgetésre esélye sincs senkinek. Igaz, Gyurcsány nem is ígért ilyet. Csak hallgatást, amiből ennyi jut. A pillanatot azért megadja.
Ekkorra már bőven elmúlt délután egy óra, így megkérdezem, hogy ebédszünetet mikor tartanak. Menni kell, nincs ebédszünet, egyébként is, „hát ez egy lakókocsi”, mondják. „Fel tudok ajánlani önnek egy rántott szeletet”, mondja nekem Gyurcsány, aki szerint „reggel óta baráti viszonyban vagyunk”. Megköszönöm, de nem fogadom el, én húslevesre vágyom, felelem. Rám néz: ő is mindig húslevest eszik, mondja, úgyhogy „mehetünk együtt”.
De azért továbbra is külön folytatjuk: ő a lakóautóban, mi meg szorosan mögötte a mi autónkban. Így történik, hogy amikor Gyurcsány indulás után egy zsákutcába hajt be, mi is. Úgyhogy ezután úgy döntünk, inkább előre megyünk a következő állomásra, a Komárom-Esztergom megyei Sárisápra.
„Várható volt, hogy késni fog”, mondja nekem odaérve egy idős nő, aki épp a kapucnijával harcol, ami csak nem akar a szélben a fején maradni. Az előzetes ütemtervhez képest ugyanis nagyjából fél órával később ér ide a Gyurcsány-mobil, úgyhogy már legalább ennyi ideje várnak itt rá a szimpatizánsai.
„Több éve van egy vágyam. Az, hogy legyen önnel egy képem” – lép egyikük oda Gyurcsányhoz, majd röppen is a szelfi. „Milyen a sárisápi élet?” – kérdezi meg végül őket a pártelnök, majd arról beszélnek, hogy nincs nyugdíjasklub, az egyik férfi pedig elkövette azt a hibát, hogy nem tanította meg eléggé angolul a gyerekeit, így ők Magyarországon maradtak.
Eközben a szemem sarkából észreveszem, hogy egy idősebb férfi nagyon pályázik az én állóhelyemre. Előbb csak megközelít jobbról, majd belép elém, hogy aztán lassan elkezdjen hátrálni. Mivel nem akarom, hogy nekem jöjjön, kénytelen vagyok odébb lépni, ő pedig magabiztosan elfoglalja az addigi helyemet. Nem baj, hagyom, hadd szorítson ki, hiszen ezen a ponton én már négy órája vagyok Gyurcsány Ferenc közelében.
Ő pedig miután röviden elmereng a vidéki és városi szociális élet különbségein, gyorsan azt mondja: „Még egy kérdés, aztán elmegyünk.” Közben a munkatársa a közelébe tol egy bevásárlókocsit, mivel Gyurcsány sárisápi akciója arról szól, hogy megmutassa, egy kisboltban mennyivel drágábbak az alapélelmiszerek, mint egy nagyváros élelmiszerüzletében. Na, de nem maga Gyurcsány megy be bevásárolni a kisboltba: azt már megtette korábban egy kollégája helyette. Úgyhogy a pártelnök odaáll a kosár mellé, videó indul, majd kiderül, hogy a csomag, benne például olajjal, tojással, liszttel és cukorral 10 200 forintba került.
Közben arról kérdezem az összegyűlteket, hogy mit szólnak a legutóbbi felmérésekhez, amikből néhány azt mutatja, hogy a DK nem érné el a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Ők biztosak abban, hogy a DK 2026-ban is bekerül az Országgyűlésbe. „El tudja képzelni, hogy egy olyan parlament legyen, amiben két párt van, és mind a kettő konzervatív? Az nem egészséges. Kell lennie bent egy baloldali pártnak is”, mondja egyikük.
Gyurcsány egyébként már jó ideje azt mondja, hogy összefogással kell indulni a 2026-os országgyűlési választáson, a februári évértékelőjében ki is jelölte a DK helyét a Tisza Párt leendő koalíciós partnereként a kormányváltás után. Magyar Péter viszont már többször kijelentette, hogy nem kér Gyurcsányból, pár hete pedig az MSZP is bejelentette, hogy külön akarnak indulni, mert a tagság még nem emésztette meg, hogy több politikusuk is átigazolt a DK-hoz.
Azért nem mindenki utasítja el őket ennyire: a DK már március 14-én letudta március 15-ét, a fáklyás felvonulásukon pedig felbukkant egy érdekes arc is: a volt jobbikos Jakab Péter. Ez pedig magát Gyurcsány Ferencet is meglepte, állítása szerint nem tudott róla, hogy Jakab is csatlakozik hozzájuk: „A rendezvény alatt szóltak, hogy ott a Péter. Az ő szempontjából bátor dolognak gondolom.” Arra viszont nem tud felelni, hogy akkor Jakab DK-s jelöltként vagy hátszéllel „fog-e, tud-e, akar-e indulni. Nem beszéltem vele erről, márpedig akkor azt hiszem, hogy senki nem beszélt vele erről.”
Azt a sárisápi összegyűltek is elismerik, hogy kevesen jöttek ki, ennek pedig több okát látják: egyrészt, hogy az emberek napközben dolgoznak, másrészt meg olyan sokat csalódtak már, hogy otthon ülők lettek. Egy idős férfi ehhez hozzáteszi: a média elhallgatja a DK-t, „azokat kell agyonlőni, akik ott vannak”, mire a többiek elkezdik csitítgatni. „Senkit sem kell agyonlőni, mert mártírokat nem csinálunk”, reagál rá egyikük.
Végül tőlem akarják – eléggé erélyesen – megtudni, hogy akkor most mondjam meg, ők háborúpártiak-e (ahogy a kormánymédia nevezi a baloldali embereket), de közben Gyurcsány is visszatér, na nem azért, hogy beszélgessen velük, hanem hogy elköszönjön tőlük, úgyhogy őt tankolják fel bőszen süteménnyel. Szóval Gyurcsány: ellátva.
De most mégsem ebből eszik. Helyette pattan a műanyag doboz fedele, és mielőtt továbbállnának, egy langyos borsólevest kanalaz be a lakókocsiban. Megmelegíteni nem tudják, mert épp nem jön a gáz a gázpalackból a tűzhelyhez. Mi pedig ezen a ponton, közösen töltött időnk ötödik órájában döntünk úgy, hogy nekünk elég volt az országjárásból. Pedig mint utólag kiderül, a pártelnök este még valami beazonosíthatatlan vacsorát is főz a Gyurcsány-mobilban.
