A poloskázás ellen tiltakozó akadémikusok: Sokszor az is politika, ha csendben maradunk

Több akadémikus is felemelte hangját Orbán Viktor kormányfő március 15-i poloskázós beszéde ellen, amiben tavaszi nagytakarításban akart kisöpörni bizonyos bírókat, újságírókat, civileket. A kiállás miatt a Szemlélek Kollár László Péterrel, az MTA főtitkárával – a Szemlélek Alapítvány felügyelőbizottsági tagjával – és Erdei Anna főtitkárhelyettessel beszélgetett (akik hangsúlyozottan magánemberként mondták el a véleményüket).

A cikk felidézi a Magyar Tudományos Akadémia IX. osztályának március 23-i közleményét, amiben többek közt azt írták, „erkölcsileg elfogadhatatlan, jogi felelősséget is felvető, az újkori történelmet ismerve pedig kimondottan veszélyes magatartásnak tartjuk a különféle társadalmi csoportok nagy nyilvánosság előtt történő, uszító jellegű dehumanizálását”. Az MTA vonatkozó tagjai úgy folytatták, hogy „amennyiben a miniszterelnök személyesen megjelenne az MTA 2025. májusi jubileumi közgyűlésén, akkor számolni kell azzal, hogy a résztvevők számottevő része tiltakozásul elhagyná a termet”.

Az előterjesztést a tagság hosszas vita után, ellenszavazat és tartózkodás nélkül szavazta meg a március 26-i ülésén. Pár napra rá Halmai Péter osztályelnök azt írta egy közleményben, nem is helyezték kilátásba kivonulásukat, szándékuk mindössze arra irányult, hogy „figyelmeztessék erre a veszélyre az Elnökséget”.

Kollár és Erdei egyetértettek abban, hogy a közleményük ebben a formában nem tett jót az ügynek, bár a IX. osztályt alkotó társadalomtudósok, neves jogászok, közgazdászok és szociológusok joggal utasították vissza a miniszterelnöki beszéd hangvételét. Kollár szerint „egy szónoklat nyilván alkalmaz retorikai fogásokat, a poloskák emlegetése, a húsvéti nagytakarítás, a »rajtuk a skarlát betű« és a pokol külön bugyrának emlegetése azonban aggasztó, félelemkeltő volt”. Abban is egyetértettek, hogy mindketten rosszul érezték magukat a beszéd hallgatása közben.

Kollár arról is beszélt, az Akadémia nem szokott állást foglalni pártpolitikai kérdésekben, de „nagy horderejű társadalmi témákban viszont kötelessége hallatni a hangját”. Most az Akadémia elnöksége mérlegelt, és végül nem vette át a közös véleményt, „mert úgy érezte, ezzel túlzott mértékben a politikai térbe navigálná az intézményt”. Erdei hozzátette:

„Ehhez annyit tennék hozzá, hogy sokszor az is politika, ha csendben maradunk. Adott esetben nehéz eldönteni, hogy azzal politizálunk-e inkább, ha szólunk, vagy azzal, ha nem.”

A kivonulásról szóló „fenyegetésnek” Kollár szerint „fenyegető éle van, ami nem szül jó vért”. Nem tudja azt sem, kik és hányan akarnak kivonulni a közgyűlésről adott esetben. Hozzátette, érdemes szétválasztani Orbán beszédét attól a hivataltól, amit betölt, és ha részt vesz a közgyűlésen, azt ez utóbbi, hivatali minőségében teszi majd. Erdei ebben nem értett egyet, mondván „ugyanarról a személyről van szó”, ő nem tudja a kettőt szétválasztani. Halmai második levelére egyébként semmi szükség sem volt Kollár szerint.

Erdei azt mondta, azért álltak ki most annyian, mert sok akadémikus úgy érezte, neki is szólnak a kormányfői szavak. „Sajnos a történelem azt példázza, hogy sok szörnyűség a szavakkal kezdődik” – fejtegette hozzátéve, sok idős tagja van az Akadémiának, akik „a 20. században sok mindent megéltek, így nagyon is érthető a félelmük”.

Arról, hogy mely politikai gyakorlat része a dehumanizálás, mi is írtunk, ebben a cikkben pedig részletesen elemeztük Orbán Viktor beszédét.