Beültették a kocsiba, de „nem verték meg annyira” a 12 éves fiút, mondta a kerepesi gyerekverés gyanúsítottjának ügyvédje

A két gyanúsított polgárőr elismerte, hogy beültették a kocsiba a 12 éves fiút, de azt nem, hogy annyira bántották volna, ahogy a sérült rokona állította a közösségi hálón, mondta lapunknak Dencső Dávid, az I. rendű gyanúsított ügyvédje, a lapunk által hétfőn ismertetett üggyel kapcsolatban, amiben két kerepesi polgárőrt azzal gyanúsít a rendőrség, hogy a kocsijába kényszerített egy 12 éves fiút. A rendőrség személyi szabadság megsértésének gyanújával indított eljárást, de a fiú rokona egy közösségi bejegyzésben azt írta: a fiú „a kórházba került, kezén, lábán, fején és egyéb testrészén kék-zöld foltok vannak.”

Az ügyvéd hozzátette: az esemény napján a két polgárőr nem is volt szolgálatban. Egy belső, polgárőrök által használt kommunikációs csatornán kapták a jelzést, hogy a kisfiú idős nőket zaklat a kerepesi HÉV-állomáson, aki látja, próbáljon meg beszélni vele.

Dencső Dávid szerint ezután elmentek a helyszínre és beültették a kisfiút a kocsiba azzal a céllal, hogy beszélgessenek vele. (Hogy miért mentek el a helyszínről a gyerekkel együtt, azt az ügyvéd sem tudja.) Ez a beszélgetés fordult fizikai atrocitásba, ami az ügyvéd elmondása szerint „minimális sérülésekkel” járt a fiúnál. Dencső Dávid közölte: már csak azért sem lehetett nagy sérülése a fiúnak, mert aznap később újra látták a HÉV-állomáson: bejelentés érkezett róla, hogy ott dohányzik.

A Kerepesen történt eset elfogadhatatlan, de rámutat a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira is, mondta a Telexnek a városi szociális központ vezetője, aki a kisfiút kiskora óta ismeri. Horváth Vera, Kerepes Város Szociális Alapszolgáltatási Központ intézményvezetője hétfői cikkünk megjelenése után kereste meg lapunkat. Szerinte ha rendesen működne a gyermekvédelmi rendszer, mindez nem történt volna meg.

„Mindenek előtt le kell szögezni, hogy minősíthetetlen a tett, ilyet semmilyen körülmények között nem lehet megtenni”

– mondta a Telexnek Horváth Vera. Hozzátette: erre nem lehet magyarázat az sem, hogy a kisfiú korábban mit csinált vagy nem csinált.

Horváth Vera szerint a kerepesi eset rávilágít, hogy a gyermekjóléti alapellátásban országosan problémák vannak, ha ugyanis minden segítséget meg tudtak volna adni a fiúnak, nem jutott volna idáig a helyzet. Közölte, hogy a 12 éves kisfiút hivatalból ismeri régóta, már óvodás kora óta látszott, hogy sajátos nevelési igényű gyerekről van szó.

A protokoll szerint az első jelek után a köznevelési intézmények (alacsonyabb életkorban a gyermekjóléti intézmények) ilyen esetben kezdeményezik a gyermek szakvizsgálatát, ami megtörtént Kerepesen is. A gyermekvédelmi jelzőrendszer jelzi a gyermekjóléti szolgálatnak a problémát, elindul egy gondozási folyamat, a családot támogatva, aminek az a célja, hogy a gondviselő képes legyen rá, hogy megbirkózzon a gyereke speciális problémáival, ismertette Horváth Vera.

Az intézményvezető szerint a kisfiú esetében és egyéb esetekben is itt ütköznek bele abba problémába, hogy a gyermekjóléti alapellátás lényegében eszköztelen. A kisfiúnak pszichoterápiás és pszichiátriai segítségre lett volna szüksége, de az ingyenes állami szakellátásban nagyon kevés a férőhely, a magánszolgáltatás pedig egy szegényebb családnak megfizethetetlenül drága.

„Hiába próbáltunk segíteni, kéregettük az időpontokat, csak az derült ki, hogy nincs” – idézte fel Horváth Vera. Pedig véleménye szerint egyre több gyerek esetében van erre speciális igény.

Az intézményvezető szerint az lenne ideális, hogy már a köznevelési intézményekben lenne megfelelő számú speciális szakember, aki az ilyen zavarokra reflektálni tud. Ezen túl a problémásabb gyerekek állami kezelésére rövid időn belül időpontot kellene kapni valamelyik állami egészségügyi intézményben, amire most semmi esély, ugyanis nemcsak forráshiányos az ágazat, hanem szakemberhiány is sújtja, tette hozzá.

Ezért a kerepesi szociális központ is csak a tanácsadásra tudta korlátozni az ellátást a megvert gyerek esetében, élelmiszert, ruhát juttattak a családnak, beszélgettek vele és családjával, továbbá a (gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI.) törvény alapján jelezték a gyermek veszélyeztetettségét a hatóságoknak. Annál többet nem tudtak tenni, hogy nyomon követték a család életét, mondta Horváth Vera.

Közölte, hogy így is nagyon sokat foglalkoztak a kisfiúval, aki szeretetéhes gyerek volt, de nem tudtak rajta jobban segíteni. Az intézményvezető szerint ha a szociális ellátó rendszer be tudott volna avatkozni idejekorán, nem jutott volna idáig a kisfiú ügye.

Lapunk megkereste az ügyben a kisfiú iskoláját, és a Pest Vármegyei Kormányhivatal gyámügyi osztályát is, de tőlük egyelőre nem kaptunk választ.

Mint arról beszámoltunk, a Pest Vármegyei Rendőr-főkapitányságon személyi szabadság megsértése miatt indult az ügyben büntetőeljárás. Hétfőig két személyt hallgattak ki gyanúsítottként, akik az eljárás során szabadlábon védekezhetnek.

Gyuricza László, Kerepes polgármestere az üggyel kapcsolatban azt mondta, hogy a kisfiúval kapcsolatban már korábban volt esetmegbeszélés az iskola kérésére, ahol a gyámügy és a rendőrség is csak egymásra mutogatott és nem történt semmi.

„Magyarországon jellemző, hogy a gyerekkori bűnelkövetést egyfajta »jellemhibának tekintik«, és olyan jelenségnek, amivel szemben erővel lehet csak hatékonyan fellépni. Gyakran halljuk, hogy ezek a gyerekek »nem hallgatnak senkire«, velük szemben »semmi nem működik«, és a rendszernek nincs más lehetősége, mint megvárni, hogy büntethető életkorú legyen, és akkor eljárást indítson vele szemben. Csakhogy ezek a mondatok mind hamisak” – írta lapunknak a cikk megjelenése után Gyurkó Szilvia gyermekjogi aktivista, a gyermekjogok egyik legelismertebb hazai szakértője, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója és vezetője.

Mint közölte, a büntetőeljárások nem a gyerekek jellemfejlődését szolgálják, nem az a céljuk, és az esetek többségében nem is úgy zajlanak, hogy erre alkalmasak legyenek. Ha egy gyerek büntetendő cselekményt követ el, annak oka van, ezért az okok feltárása nélkül nem lehet jól reagálni rá, tette hozzá. A szakértő szerint a büntetőeljárás nem oldja meg a gyerek problémáit, és főleg nem oldja meg az, ha a gyereket megverik, vagy más módon fájdalmat okoznak neki.

Gyurkó szerinte ha egy gyerek olyan dolgokat csinál, amikkel másokat provokál, megszegi a szabályokat és a kereteket, akkor a tüneti kezelések helyett az okok feltárására kellene helyezni a hangsúlyt. Ez viszont csak akkor működik, ha a család, a gyermekvédelem, a szociális segítők, a köznevelési intézmények és a rendőrség mindegyike közösen gondolkozik, és együtt hoz döntéseket a gyerek érdekében.

Gyurkó Szilvia szerint nem arra van szükség, hogy legyen a gyerek körül még egy felnőtt, aki „nyakon csapja, hogy térjen észhez”, hanem arra lenne szükség, hogy olyan felnőttek legyenek körülötte, akik képesek értő módon, jól meghallgatni, támogatást nyújtani nekik. A szakemberek és a család együttműködése nélkül nehéz ezekben az esetekben hatékonyan fellépni. Minél korábban kezdődik egy kriminális karrier valakinél, annál nagyobb a kockázata annak, hogy ez a magatartás élethossziglan megmarad, szögezte le a szakértő.