Miért szoktattuk le magunkat arról, hogy kimondjuk a véleményünket? – kérdezte L. Simon László a kormánypárti közösségtől

„Aki szarral birkózik, az maga is szaros lesz” – jegyezte meg L. Simon László kultúrpolitikus, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi főigazgatója a tusványosi szabadegyetem szerdai panelbeszélgetésében, amikor Dömötör Csaba fideszes EP-képviselő épp azon dilemmázott, hogy hol kell meghúzni a stílushatárt olyan esetekben, amikor egy ellenzéki politikus odamegy egy gyerekotthon elé, „válogatott hazugságokat mond”, majd leüvölti az államtitkár fejét, ha ő észérvekkel, tényekkel, adatokkal próbálja bebizonyítani, nincs igaza a másiknak.

A nevek említése nélkül egyértelműen Magyar Péter és Fülöp Attila veszekedésére célzott a fideszes EP-képviselő, de szóba hozta azt is, amikor Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója ment oda a pécsi gyerekotthon elé a Tisza Párt elnökét leüvölteni. „Lehet, hogy nem működik egy bizonyos megközelítés, kap viszont egy más típusú választ. Lehet, hogy abból ért.”

L. Simon László szerint nem az a bátorság, ha egy ilyen helyzetben ugyanúgy reagálnak, ahogy a másik fél. „Muszáj különbnek lenni. Ha nem vagy különb, akkor nem fog menni a saját értékrended következetes képviselete” – mondta a korábbi kulturális államtitkár, aki szerint hosszabb távon az a hatékonyabb eszköz, ha az ember a keresztényi értékrendnek megfelelően a másik orcáját tartja oda, ha leugatják egy vitában.

A politikai közbeszéd állapota szerinte nem csak az ellenzék felelőssége. Sőt, alapvetően a hatalmat gyakorlókon múlik a minősége.

„Ha csak az ellenzéké lenne a felelősség, akkor működött volna az, amit mondok, hogy mi különbek vagyunk. Önmagunkon kell kezdeni a változást. Példát kell mutatnunk”

– mondta. Szerinte rövid távon lehet, hogy hatékonyabb, ha keményen visszaütnek az ellenfélnek, de nem mindegy, hogy milyen áron nyerik így meg a választást. Lehet a stílusról vitatkozni, de akkor legyen egyenlő mérce, és legyen következménye annak, hogy egy politikus Dunába lökné az újságírókat, vagy egy zenész véglénynek nevezi a Fidesz szavazóit, reagált erre Dömötör.

L. Simon felidézte hogy Orbán Viktor tavalyi kötcsei szavait, miszerint a megváltozott politikai térben bele kell állni és meg kell nyerni a szakpolitikai vitákat. „Én ilyen vitákat azóta sem látok. Hol vannak ezek a viták? Miért nincsenek? Miért nem mernek beleállni a politikusaink? (…) A jobboldalon miért szoktattuk le magunkat arról, hogy bátran és nyíltan mondjuk ki a véleményünket? Miért alkalmazunk öncenzúrát? Ezen is el kéne gondolkodni!”

Dömötör szerint ha sokak érzése szerint nincs is elég vita a magyar közéletben, az sem mindegy, hogy ki miatt van így. A fideszes EP-képviselő kész tényként állította, hogy a Tisza tagjait Magyar Péter letiltotta a vitákról. „Amikor kiengedi őket mégis a vitaterepre, látjuk, hogy milyen következménye van. Gondolok itt Kulja András és Takács államtitkár úr vitájára.” Dömötör szerint a nyáron rengeteg felkérést kapott a Tisza vitákra, de nem fogadták el ezeket a meghívásokat. „Kettőn áll a vásár. Kettő ember kell a vitához. Ha nem vállalják, akkor az nem a mi felelősségünk.” Az EP-képviselő szerint onnan lehet tudni, hogy sok meghívást kapnak a tiszások, ha Magyar Péter kiáll, és azt követeli nyilvánosan: őt hívják meg.

L. Simon a társadalmi és politikai közbeszédről szóló panelbeszélgetés során azt is mondta, hogy a kommunikációs hatékonyság és a minőség a politikában szembe állítható egymással. Igaz, hogy a választást a kommunikációs hatékonysággal lehet megnyerni, de a hatalmon lévők felelőssége, hogy a hatékonyság oltárán, a pillanatnyi haszonszerzés, a többségi és társadalmi elvárások mentén ne áldozzák fel a minőséget és az értékeket.

„Ha a saját kormányunk kommunikációjára gondolok, nekem az az elvárásom (…), hogy a kommunikáció többszólamú és többszintű legyen.”

Ez alatt azt értette, hogy szólni kell a szűkebb rétegekhez is, mert ez a politikai közösség hitelességét mutatja. „Ha ezt zárójelbe tesszük, és ugyanúgy viselkedünk, ugyanúgy beszélünk és ugyanazokkal a kétbites kommunikációs elemekkel operálunk, mint mások, akkor a lényeget akasztjuk szögre.”