
„Tiszta Nyilasi Tibor” – jegyezte meg alkalmi szurkolótársam a csíkszentsimoni focipálya fapados nézőterén ülve, miután György László kormánybiztos egy védhetetlen bombával kilőtte a hosszú sarkot, és ezzel megszerezte a vezetést a parlamenti fociválogatottnak.
A tusványosi fesztivál egyik legjobb hangulatú programja a Tusnádfürdőtől 15 kilométerre fekvő kis falu focipályáján volt, a Csíki Sörgyár szomszédságában csütörtök délután, ahol a magyar Országgyűlés válogatottja csapott össze a többségében székely polgármesterekből és helyi politikai tisztségviselőkből álló hazai csapattal. Igazi presztízsmérkőzést ígértek a szervezők a tavalyi 5–5-ös döntetlen után, és igazuk volt, nem kellett csalódnunk amiatt, hogy rövid időre otthagytuk a politikai beszélgetéseket.
Bár a parlamenti válogatott csapatkapitánya, a bajszától nemrég megszabadult Kövér László most nem volt ott, az ellenfél kapuját többek között Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója és Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár rohamozta, míg a védelemből Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár és Papcsák Ferenc korábbi fideszes országgyűlési képviselő, az MNB felügyelőbizottságának elnöke szervezte a csapatot. Bánki Erik fideszes képviselő farmerben, pólóban ment fel a csapatok bemutatásánál. Mint kiderült, sérülés miatt ő nem tudta vállalni a játékot, így nem volt cserekapusuk a magyarországi képviselőknek. „Az ott a 22-es mezben a miniszterelnök-helyettes” – mutatott a mellettem ülő férfi a székely csapat legismertebb játékosára, Tánczos Barnára, a román kormány pénzügyminiszterére és egyben miniszterelnök-helyettesére, többeket meg csak a keresztnevükön emlegettek a nézőtéren.



A pálya melletti bódéban csapolt Csíki Sör és a helyi fociklub szurkolóinak hangos szakértése mellett a csíkszentsimoni ifjúsági fúvószenekar alapozta meg a hamisítatlan falusi meccshangulatot. Csak az utcán egymás mögött parkoló drága kormányzati autók jelezték, hogy nem akárkik vannak a pályán. Miközben a fúvósok egymás után adták elő a tusványosi fesztiválon is fellépő Neoton Família számait, sorra futottak ki az öltözőből a két csapat játékosai, és kezdtek ímmel-ámmal melegíteni. Nem maradhatott el a meccsek előtt szokásos összekapaszkodás és gyors taktikai megbeszélés. A parlamenti válogatottat irányító Magyar Zoltán, a Fradi, a magyar olimpiai és nemzeti válogatott korábbi technikai igazgatója kijelölte a kezdőcsapatot, és elmondta az utolsó instrukciókat.
Miután felállt a pályán egy-egy hosszú sorban a két csapat, meghallgattuk a fúvószenekar előadásában a magyar és a székely Himnuszt. „Hajrá, magyarok!” – üvöltötték a képviselők. „Hajrá, székelyek!” – jött a válasz a másik térfélről, majd pacsi, ölelés, a cserék lementek a pályáról, és kezdődhetett is a meccs. Az ünnepélyes kezdőrúgáshoz szokatlanul nagy delegáció érkezett, Zsigmond Barna Pál államtitkár mellett ifj. Buzánszky Jenő és Diószegi László, a Sepsi OSK elnöke is ott volt a kezdőkörben. A szalmakalapos Hoppál Péter csak a nézőtérről követte a meccset.
„Na hadd lássuk, mit produkálnak a pályán! Jó látni őket ilyen lezseren is”
– mondta a mellettem ülő csíkszentsimoni nyugdíjas. Mint elmesélte, évtizedek óta jár ki a helyi fociklub meccseire, amely a község honlapja szerint 1982-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor megnyerték a megyei bajnokságot. A román harmadosztályba végül nem jutottak fel, mert az osztályozót elbukták. Azóta is a Hargita megyei bajnokságokban küzdenek a környékbeli csapatokkal.


Szurkolótársam azt mesélte: a klub még akkor alakult, amikor a szomszédban keményítőgyár működött. Később aztán elmondása szerint szeszgyár lett belőle, ma pedig a Csiki Sörgyár központja van itt. A régi stadionokat idéző, évtizedek óta használt, recsegő, néhol korhadt, pár soros, kényelmetlen fapados nézőtér felett a sörgyári és a székely zászló lobogott. Ha nem is telt meg teljesen a nézőtér, a tikkasztó forróság ellenére meglepően sokan jöttek ki a gálameccsre, és hamar kiderült, hogy a többség a hazai csapatnak szurkol.
„Hajrá, székelyek!” – skandálta nem messze tőlem rendületlenül a nézőtér alighanem legfiatalabb szurkolója, míg az idősebbek hangosan méltatlankodtak, amikor szerintük igazságtalan döntést hozott a játékvezető. „Nem volt az semmi!” – üvöltötték be, amikor szabadrúgást kapott a parlamenti válogatott, de volt, aki már poénkodva azt kérdezte, mennyit kapott a bíró a magyarországi csapattól, és miért nem mást küldtek helyette.
Alig kezdődött el a meccs, az ötös mezben játszó Orbán Balázs már a földön feküdt egy ütközés után, de később sem kímélte a hazai csapat a miniszterelnök élénken játszó politikai igazgatóját.
„Tizenegyes!” – értetlenkedett Orbán, miután visszarántották a székelyek büntetőterületén belül. A bíró sípja néma maradt, mehetett tovább a játék. Egy kis mosollyal aztán jelezte a politikus, hogy nem veszi azért véresen komolyan a dolgot. „Ez az Orbán elég fürge” – jegyezte meg a szurkolótársam a fideszes politikusról, de nem ő volt a leggyorsabb a pályán, hanem a parlamenti válogatottat erősítő Baji Balázs, aki korábban világbajnoki bronzérmet nyert gátfutásban.


A legveszélyesebb játékos az első félidőben egyértelműen György László volt, akivel alig bírtak a hazai védők, és az első gólja után is egymás után alakította ki a helyzeteket, amíg le nem cserélték. „Lőjj!” – üvöltötte a parlamenti válogatott rangidős játékosa, Papcsák Ferenc a kormánybiztosnak, aki meg is próbálta, de a helyi önkormányzatnál dolgozó kapus fölé ütötte a labdát, mint ahogy Nacsa Lőrinc erőteljes fejesét is sikerrel hárította. „Gyertek vissza a védelembe, ne akarjon mindenki gólt lőni!” – adott tanácsot a mellettem ülő férfi a székely csapatnak, és egy pillanatig nem titkolta, hogy a hazai csapat sikerének örülne.
„Így kell ezt csinálni” – csettintettek elégedetten a nézőtéren, amikor a székely csapat egyik tagja eldobta magát a Magyar Paralimpiai Bizottságot vezető Szabó László szabálytalansága után, és tizenegyeshez jutott a hazai csapat. A csapatkapitány állt a labda mögé, és higgadtan értékesítette a büntetőt. A parlamenti válogatott kapusa, az Országgyűlés Múzeumában dolgozó Nádudvari Zoltán a másik oldalra vetődött, esélye sem volt védeni.


Miután a parlamenti válogatott egy tankönyvbe illő fejessel és egy szóló támadás végén megszerezte a második, majd harmadik gólt is, mögöttem többen felszisszentek: „nagy zakó lesz ez így”. 3–1 volt az állás a félidőben, ivószünet, pár fotó, kis szusszanás, aztán jöhetett a folytatás.
A második félidőben már Orbán Balázs is betalált, és két gólpasszt kiosztott. 7–4-re nyerte a gálameccset a parlamenti válogatott.