A Balaton környéki alvilág színe-java a környező domboknál bukkant fel, és onnan figyelte, ahogy a Balatonalmádi és Szentkirályszabadja közötti úton egy kiégett Nissan Patrol terepjáró körül helyszínelnek a rendőrök 1997. augusztus 13-án délután. A rendőrök igazoltatták a kíváncsiskodókat. Az, hogy a bámészkodók között igazi nehézfiúk voltak, senkit nem lepett meg. A Nissan Patrolban nem sokkal korábban felrobbantott 33 éves Molnár Péter ugyanis a veszprémi éjszakai élet legismertebb alakjának számított. A merénylők szlovák gyártmányú, Danubit nevű plasztik robbanóanyagból készített, távirányításos pokolgéppel hajtották végre a gyilkosságot.
Azon a nyári napon Molnár elment edzeni, utána az általa „védett” veszprémi Zöld Alma cukrászdába tért be, majd egy barátjával, N. Krisztiánnal elindultak a Nissannal a Balaton irányába. Már majdnem Balatonalmádinál jártak, amikor az autó felrobbant. Krisztiánt a robbanás szabályosan kirepítette a kocsiból, Molnár Péternek leszakadtak a lábai, és mire a mentősök negyedóra múlva a helyszínre értek, meghalt. N. Krisztiánnak szerencséje volt. Noha a robbantástól szénfekete színűvé vált férfit válságos állapotban szállították kórházba, később teljesen felépült. Ám hiába hallgatták ki, fogalma sem volt róla, ki és miért akarhatta megölni a barátját.
1997 nyarán már egyáltalán nem voltak szokatlanok Magyarországon az alvilághoz köthető gyilkosságok, de a robbantásos merénylet még így is ritkaságszámba ment. Néhány hónappal korábban Szentendrén egy másik kétes hírű vállalkozót, Zubovics Gyulát robbantották fel az autójában, saját éjszakai bárjának udvarán. Az efféle leszámolás újdonságnak számított.
Visszaköszönt a múlt?
A Balatonalmádihoz közel végrehajtott robbantás utáni helyszínelést a közeli dombokról figyelő nehézfiúk tudták, hogy Molnár halálával új korszak kezdődik Veszprémben, Ajkán és a környéken. Azzal is tisztában voltak, hogy a legerősebbnek tartott figura kiiktatásával az éjszakai életben újraosztják a lapokat.
Ám azt, hogy kik hajtották végre a gyilkosságokat, még 28 évvel a robbantásos merénylet után sem tudni, a Molnár Péter elleni merénylet egyike a megoldatlan ügyeknek. Ám kérdés, hogy ez így marad-e, mivel a Telex úgy tudja, a rendőrök újra elővették a Molnár-ügy aktáit.
Információnk szerint a Molnár-ügyhöz azután kanyarodtak vissza a rendőrök, hogy áprilisban a Terrorelhárítási Központ emberei elfogták az éjszakai élet egyik ismert alakját, az 59 éves Gy. Lászlót.
Az alvilágban csak Veszprémi Jimmyként emlegetett férfira jogosulatlan pénzügyi tevékenység (uzsorázás) megalapozott gyanúja miatt csaptak le, de az elfogása után a rendőrség is azt kommunikálta, hogy az ő neve „a 90-es évek legsúlyosabb robbantásos és életellenes bűncselekményeivel összefüggésben is felmerült”. Az elfogásáról készült alábbi videót is a sokat sejtető „Visszaköszön a múlt” címmel tették közzé. Ezzel akarva-akaratlanul is azt sugallta a rendőrség, hogy Jimmynek nem csak a közelmúltban végzett tevékenysége érdekelheti a nyomozókat.
Úgy tudjuk, a jelenleg letartóztatásban lévő Jimmyt eddig nem gyanúsították meg életellenes bűncselekményekkel, noha rendőrségi körökben az ő és egykori veszprémi társai nevét is rendre emlegetni szokták, ha Molnár Péter felrobbantása szóba kerül. Ez leginkább azért van így, mert a kilencvenes években Molnár és Jimmy nem igazán szívelték egymást. Csakhogy 1997-ben Jimmy nem volt egy súlycsoportban a nála jóval ütőképesebbnek számító Molnárral. Egy robbantásos merénylet megszervezése komolyabb erőket, magasabb alvilági köröket feltételezett.
A falkavezér, aki kinőtte magát
Ahhoz, hogy megértsük a Jimmy és Molnár, valamint a hozzájuk kötődő egykori emberek közötti kapcsolat lényegét, el kell merülnünk a rendszerváltás utáni évek világában. A kilencvenes évek elejétől több küzdősportoló is az éjszakai életben kötött ki. Egyszerűen azért, mert ezek a jó fizikumú férfiak kidobóként vagy pénzbehajtóként sokkal több pénzt tudtak keresni, mint egyszerű melósként vagy sportolóként. Sokan közülük idővel fel is hagytak a versenyszerű sportolással.
Noha Molnár viszonylag későn, felnőttként kezdett el bokszolni, hihetetlen erejének és szorgalmának köszönhetően komoly versenyeken indulhatott, ami még az edzőjét is meglepte. A ringben csak egy bokszoló, az akkori klasszis Füzessy Tibor tudta megverni. De ő is azok közé tartozott, akik egy idő után a ringen kívül próbáltak szerencsét. Ennek a veszprémi ökölvívó klubról szóló régi videónak ugyan hibás a hangja, de 3 perc 18 másodpercnél Molnár Pétert látjuk nyilatkozni.
Molnár kidobóként megfordult veszprémi, herendi és balatoni szórakozóhelyeken, főleg diszkókban. Mielőtt önállósította volna magát, a Balaton északi partját uraló Szlávy Bulcsúnak dolgozott, de állítólag kevesellte, hogy egy-egy éjszakai melóért a Balaton urának tartott Szlávy mindössze háromezer forintot ad. Szlávy utána Tapolcán és Ajkán védett diszkókat, éjszakai bárokat.
A kidobós munka hozta magával a többit, a pénzbehajtást, a védelmi pénzek szedését, az adósságbehajtást nem éppen barátságos eszközökkel. A kilencvenes évek derekán Veszprémben és a környékén már Molnárt tekintették a legütőképesebb embernek, aki ha úgy adódott, akár húsz ember közé is bement bunyózni. Mint egy őrült, úgy verekedett – mesélték egykori ismerősei.
A hozzá hasonló figurák azokban a vad időkben mesés vagyonokra tudtak szert tenni azzal, hogy helyi és környékbeli vállalkozóktól szedtek védelmi pénzeket vagy a vállalkozóknak tartozó adósoktól hajtották be a kintlévőségeket. Emellett minden más ügyletre rárepültek, ha pénzt láttak benne, legyen az akár drog-, akár alkoholkereskedelem. Molnárnál sem volt ez másképp. Kisebb csapat szerveződött köré, akik hozzá hasonlóan küzdősportoló, ütőképes figurák közül kerültek ki.
Molnárnak idővel több bárban, diszkóban, pizzériában is érdekeltsége lett – például a veszprémi várban lévő Art Café nevű szórakozóhelyben is. Emellett egyfajta őrző-védő szolgálatot is kiépített a csapatával. Visszaemlékezések szerint ő védte a rendszerváltás utáni évek legismertebb pénzügyi szélhámosát, Tribuszer Zoltánnét, aki a csalásaiból elég sok haragost szerzett magának, így amikor már büntetőeljárás folyt ellene, okkal szorult védelemre. Molnárról egy idő után elterjedt az a pletyka, hogy a rendőrség informátora, ezt a halála után is sokan előszeretettel hangoztatták. Igaz, ezt sok emberről terjesztették akár csak rosszindulatból is.
Ebben a világban nem igazán voltak nemes lelkek. Főleg a vezéregyéniségnek tartott figurák fordultak ki könnyen magukból. Nem jelentett garanciát az sem, ha valaki jóban volt Molnárral, és tőle kért segítséget. Megesett, hogy egy vállalkozó adósságbehajtással bízta meg. Molnár ezt úgy oldotta meg, hogy elment az adóshoz, tőle is kapott pénzt, majd jelezte a megbízójának, felejtse el az adóst, aki mostantól az ő védelme alatt áll. Ez a fajta lehúzás mindennaposnak számított az efféle körökben. Sokak emlékezetében megmaradt, hogy Molnár egy Dodge Viper típusú sportautót is hajtott. Ezt a kocsit is egy vállalkozótól hajtotta be adósságként.
Arról ellentmondó információk vannak, hogy mennyire volt vagyonos ember. Élettársával egy panellakásban éltek, és bár a rendőrök szerint nagy vagyonra tehetett szert, és külföldön lehet bankszámlája, mások ezt vitatják, vagy azt állítják: ha volt is pénze, a halála idején már messze nem futott úgy a szekere. A halála előtti időszakban egyébként Molnár már tartott attól, hogy az életére törnek. Nem egészen alaptalanul. 1996 őszén egy jugoszláv típusú kézigránátot gurított valaki az autója alá. A kocsiját egyszer kromofággal öntötték le. Máskor Budapesten, az autójában ülve támadták meg kurd bűnözők. A száját fölhasították, aranyat és pénzt raboltak tőle, de a rendőrök akkoriban nem tartották valószínűnek, hogy a kurdokkal való konfliktus és a meggyilkolása között összefüggés lenne.
A rivális
Veszprémben Molnár és csapata mellett a kilencvenes évek közepén egy másik brigád is labdába akart rúgni az éjszakában. Ennek a másik csapatnak a vezére volt a Molnárral rivalizáló Veszprémi Jimmy. Az angliai születésű, de magyar felmenőkkel bíró Jimmy már akkoriban rendkívül erőszakos, bevállalós, hirtelen haragú, de tekintélyt parancsoló ember hírében állt.
A kilencvenes évek első felében a magyar alvilág egyre erőszakosabbá vált, és csak azok a csapatok maradtak életképesek, amelyek ha kell, bevállalós katonákat tudtak mozgósítani. Egy ilyen közegben csak idő kérdése volt, hogy Jimmy képességeire igazi nagypályások figyeljenek fel. Így amikor a kilencvenes évek közepén a budapesti olajos alvilág krémje, az Energol Rt. mögött álló bűnözők „segédcsapatokat” kerestek, kapóra jött nekik az a veszprémi kör, amelyben Jimmy vitte a prímet.
Az Energol Rt. mögött állt az akkor már idősebb, tapasztaltabb gengszternek számító Drobilich Gábor, társa, a Brazil néven ismert F. Attila, valamint Drobilich fiatal felfedezettje, a feltörekvő Portik Tamás.
A csopaki kapocs
Az energolosok és Jimmy között az összekötő kapocs egy csopaki férfi, a főleg csalásokra szakosodott Zs. Imre volt. Az energolos kör katonáit annak idején a meglehetősen ambiciózus Portik fogta össze, a veszprémi katonákat, köztük Jimmyt is Zs. Imre vitte be az energolosok holdudvarába. De nemcsak őket, hanem egy olyan szlovák férfit is, aki később Portikék legmegbízhatóbb bérgyilkosává vált: Jozef Rohácot. Rohác és Zs. még akkor ismerte meg egymást, amikor a magyar bűnöző körözés alatt állt, és Szlovákiában bujkált.
A Zs. Imre által Magyarországra hozott Rohác és annak szlovák emberei kezdetben az Energol nagykőrösi olajtelepét őrizték. Amikor a szlovák férfi jelezte Drobilichéknak, hogy ő ennél azért többre is képes, az energolos kör élt is a lehetőséggel. Ezzel a magyarországi szervezett bűnözés legvéresebb időszaka kezdődött el gyilkosságokkal, robbantásokkal.
Zs. Imre remélte, hogy mivel ő hozta be Rohácot ebbe a körbe, neki is csurran-cseppen valami, de hamar csalódnia kellett. Rohác egyre közelebb került Drobilichhez, így egy idő után már sem neki, sem az energolosoknak nem volt szüksége Zs. segítségére, közreműködésére, aki emiatt mellőzöttnek érezte magát.
Jimmy leginkább Zs. mellett bukkant fel, és az energolosnak érdekében is állt, hogy ne csak védje, de bizonyos szinten kontrollálja is a csopaki férfit. Arra a veszprémi brigádra, amiben Jimmy vezető szerepet töltött be, a rendőrség a Budapest-szerte akkoriban eldobálgatott kézigránátok miatt figyelt fel. A kilencvenes évek közepén ugyanis a fővárosban több olyan kézigránátos támadás is történt, amelynek célja elsősorban csak a zavarkeltés és a rendőrség erejének lekötése volt. Ezek olyan támadások voltak, amelyekben senki nem sérült meg, de mivel minden ilyen akció borzolta a kedélyeket, a rendőrök kénytelenek voltak foglalkozni velük.
Az akciók értelmi szerzői Portikék voltak, a végrehajtással a veszprémieket bízták meg. Az utolsó szem a láncban M. Tamás volt, akit a Jimmy-féle brigád szállított fel Budapestre. Ő egy alkalommal ugyanazon az estén több budapesti helyszínre is gránátot dobott. Amikor aztán rendőrkézre került, ijedtében vallomást is tett, megnevezve a megbízóit. Később aztán – valószínűleg fenyegetés hatására – ezt visszavonta, így ezekből az egyébként büntetőjogilag csak rongálásnak számító ügyekből nem lett semmi, évtizedek óta elévültek. Politikai hatásuk azonban máig érezhető: a gránátos támadások is hozzájárultak ugyanis ahhoz, hogy Horn Gyula miniszterelnök javaslatára az akkori belügyminiszter, Kuncze Gábor a teljes rendőri vezetést menesztette 1996 végén. Pintér Sándor altábornagy, országos rendőrfőkapitány, Bodrácska János vezérőrnagy, budapesti rendőrfőkapitány, Túrós András vezérőrnagy, az ORFK közbiztonsági főigazgatója és Valenta László dandártábornok, az ORFK gazdasági és informatikai főigazgatója nemcsak posztjuktól, hanem a testülettől is kénytelenek voltak megválni.
Barátság a repülős bárban
A kilencvenes évek derekára érdekes helyzet alakult ki az erőviszonyokban. Miközben tehát Jimmyék csapata Budapesten már az addigi legkomolyabb, legerősebb és leggazdagabbnak tekinthető energolos körnek, azaz Portikéknak dolgozott be, Veszprémet, azt a vidéki várost, ahonnan jöttek, egyértelműen nem ők, hanem Molnár Péter és csapata uralta.
Jóllehet Molnár sem kiscserkészekkel állt kapcsolatban.
Akkoriban egy-egy városnak vagy régiónak megvoltak a maga erős emberei. Egy-egy terület főnöke tudta, hogy a másik vidéken ki számít erősnek, és ha úgy adódik, kivel kell egyezkedni, kivel nem érdemes ujjat húzni. Jellemzően az volt a legerősebb, akit a környező megyékben aktív erős emberek is annak tartottak. Molnár akkori alvilági pozícióját jól mutatja, hogy őt ismerte el Veszprém és környéke legerősebb embereként a szomszédos Fejér megye központját, Székesfehérvár éjszakai életét ekkoriban ellenőrzése alatt tartó helyi gengszter, az egyébként arab M. Abu is. A legendárium szerint Molnárnak konfliktusa támadt a fehérváriakkal, de állta a sarat, ezzel kivívva Abu tiszteletét. Olyannyira, hogy amikor Molnárt a kurdok megtámadták, Abutól kérhetett segítséget.
De Molnár nem csak Abuékkal ápolt jó viszonyt. Kapcsolatban állt Boros Tamással is, akinek a nevét később az egész ország megjegyezte. Ő volt ugyanis az a vállalkozó, akit már Molnár halála után majdnem egy évvel, 1998 nyarán – Portik megbízásából – Jozef Rohác az Aranykéz utcában robbantott fel.
Molnár szlovákiai kapcsolatai sem voltak elhanyagolhatóak. Míg élt, gyakran megfordult az abdai repülősbárban is, ahol nagyban terítették az amfetamint. Úgy tudni, 1996 elején ebben a repülősbárban ismerkedett meg a Dél-Szlovákiában, azon belül is a dunaszerdahelyi és a komáromi régióban aktív és hírhedt Sátor Lajossal. Ez a Sátor-féle csapat élet-halál harcot vívott a Dunaszerdahelyet uraló és rettegésben tartó Pápay Tiborral és annak brigádjával, vagy ahogy nevezték őket, a Pápay-klánnal. A Sátorék és Pápayék között zajló, halottakat követelő háború odáig vezetett, hogy Sátorék menekülőre fogták. 1997-ben Magyarországra jöttek, és Molnár Péter segítségével egy Ajka melletti tanyán rendezkedtek be. Arról, hogy Molnár segíti és bujtatja Sátorékat, a Jimmy-féle brigád is tudott.
Ennek azért lehet jelentősége, mert van olyan teória, amely Molnár felrobbantását összefüggésbe hozza azzal, hogy a veszprémi férfi Sátorékat segítette. Ennek a teóriának az egyik alapja, hogy van olyan vallomás, miszerint a felrobbantása előtti napokban Molnár Péter Győrben szlovákokkal találkozott. Ám azt, hogy pontosan kikkel, nem tudni.
Az biztos, hogy nem Sátorékkal, hiszen velük bármikor tudott volna beszélni Ajkán is. Éppen ezért elképzelhető, hogy olyan szlovákok hívták Győrbe, akik a védelme alatt álló Sátorék ellenségei voltak. Olyanok, akik vagy Pápayéknak dolgoztak, vagy ha nem is velük dolgoztak, de Pápayékat akarták pozícióban tartani. Márpedig ebben az időszakban a szlovák alvilág akkori királya, Mikuláš Černák is Pápayék mellett állt.
De miért akartak a titokzatos szlovákok Molnárral találkozni? Talán azért, hogy valamire rábírják? Vagy azért, hogy a későbbi merénylőnek megmutassák őt, Sátorék magyar segítőjét? Nem tudni, mindenesetre vannak, akik a két nappal későbbi merénylet tükrében jelentőséget tulajdonítanak ennek a titokzatos győri találkozónak. Eszerint Molnár Péter a szlovákiai Pápay- és Sátor-féle bűnbanda között zajló háború járulékos áldozata lett. És hogy miért kellett meghalnia? Talán azért, hogy Pápayék Sátorékat mozgásra kényszerítsék? A merényletet Pápayék vagy Černákék üzenetnek szánták, jelezve Sátoréknak, hogy még Magyarországra is elér a kezük? Ezt sem tudni, de a Telexnek egy, az ügy részleteit ismerő egykori rendőr elmondta, ezeket a lehetőségeket sem lehet kizárni.
Tény, hogy amikor Molnárt felrobbantották, az addig Ajkán bujkáló Sátor-féle kör azonnal összepakolt, és továbbállt – de önmagában ez még nem jelenti azt, hogy Pápayék vagy Černák állt volna a merénylet hátterében. Sátorék Molnár Péter felrobbantása után először Győrbe mentek, később pedig Budapestre költöztek, és onnantól kezdve egy másik, akkoriban már hírhedt magyar bűnöző, a Turek néven ismert H. Sándor védőszárnyai alá kerültek.
Utóbbi azért fontos momentum, mert jelenleg Tureket azzal vádolják, hogy Sátor segítségével 1999-ben megölette egykori barátját, a Csontkezű néven ismert Döcher Györgyöt. A rendőrség szerint a Döcher-gyilkosságért cserébe Sátor kérésére Tureknek részt kellett vennie az 1999-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosságban, amikor egy ember kivételével az egész Pápay-klánt lemészárolták a helyi Fontana bárban. Ha ezek a vádak igazak, akkor az azt is mutatja, hogy a szlovák és a magyar fél kölcsönösen segítette egymást, belefolyt egymás ügyeibe.
De vajon mit értek volna el Pápayék Molnár likvidálásával? Ezt a szálat gyengíti, hogy ha Molnárt fel is robbantották, Sátorék nem gyengültek meg, sőt pár év múlva teljesen átvették a hatalmat Dunaszerdahelyen. Az is a szlovák szálat gyengíti, hogy abban az időszakban a szlovák alvilág fejesének, a Pápayék mellett kiálló Mikuláš Černáknak jó kapcsolatai voltak a szlovák hatóságokkal. De nem a magyarral. Ez azt jelenti, hogy a szlovákok számára túl nagy kockázatot jelentett volna egy magyar nehézfiú meggyilkolása, amennyiben nincs magyar hátszelük. Ilyen hátszelet pedig csak kipróbált és befolyásos magyar bűnözőktől remélhettek, akik vagy segítették őket, vagy „jóváhagyták” a gyilkosságot.
Helyi segítség nélkül nem ment volna
Visszatérve Molnár felrobbantására: ha a szlovákokat is kell keresni a merénylet mögött, azt a Telexnek nyilatkozó egykori rendőrségi és alvilági források is kizártnak tartják, hogy Molnár autóját meg lehetett volna buherálni magyar, de leginkább helyi, azaz Veszprémben otthonosan mozgó bűnözők közreműködése nélkül. Helyi segítség nélkül a veszprémi alvilág azonnal értesült volna arról, ha a városba szlovákok érkeznek – mondta a Telexnek egy volt rendőr, de ugyanezt hangoztatják azok a források is, akik ekkor nyakig benne voltak a helyi éjszakai életben.
Abban szinte mindenki biztos, hogy ha a bomba szlovákoktól is származott, azt a Nissan terepjáróra magyarok tették fel. Ezért tartja magát az a nézet, miszerint a közreműködőket a Jimmy-féle brigádban érdemes keresni.
Egyesek tudni vélik, hogy a robbantás „véletlenül” történt. E verzió szerint a merénylők nem ott és nem akkor akarták felrobbantani Molnárt. A bomba már az autón volt, a robbantás pedig egy olyan helyen történt, amelynek a közelében van egy olyan katonai objektum (egy volt szovjet laktanya), ahonnan esetleg jeleket kaphatott a robbanószerkezet, ami működésbe hozta azt.
Azt több forrás is megerősítette a Telexnek, hogy Jimmyék és Molnárék brigádja között anno rendszeresek voltak a villongások. Ha a két brigád tagjai véletlenül összefutottak egy-egy szórakozóhelyen, akkor az rendszerint verekedéssé fajult. Általában ezekből a balhékból a Molnár-féle, képzett bunyósokból álló brigád került ki győztesen. Ráadásul Jimmy ebben az időben még nem volt egy súlycsoportban Molnárral. A legtöbb helyi és környékbeli vállalkozó Molnárnak fizetett vagy az ő védelme alatt állt.
Magyaroknak is lehetett indítékuk
A szlovák szál mellett legalább olyan erősen tartja magát az a teória is, hogy csak a bomba származott a szlovákoktól, de a megrendelőt és a kivitelezőket is a magyarok között kell keresni. Egyesek szerint az, hogy helyi szinten Molnár erősebbnek mutatkozott Jimmyéknél, az energolos körben is szúrhatta valakinek a szemét. Már csak azért is, mert számukra nem Molnárék, hanem Jimmyék jelentették a jövőt, így az ő erősítésük és a Molnár-féle brigád meggyengítése végső soron az energolos körnek is érdekében állhatott.
Márpedig az energolos nehézfiúknak ekkor már volt egy komoly ütőkártyája, jolly jokere: a szlovák Jozef Rohác, aki nemcsak értett a bombákhoz, nemcsak be tudta szerezni azokat, de szó nélkül teljesítette is Portikék kéréseit. Csakhogy a Molnár-ügyben Portikékat nem gyanúsították, nem vádolták meg, pedig számtalan más emberölési ügy terítékre került az elmúlt bő évtizedben. A Molnár-ügy végrehajtása pedig kísértetiesen hasonlít azokra a műveletekre, amik Roháchoz köthetők, de önmagában ez édeskevés bizonyíték a szlovák bűnöző ellen.
A fenti lehetőségek is egyelőre csak teóriák, lehetséges motivációk. A két falkavezér rossz viszonya köztudott volt, így nem csoda, hogy Molnár halála után sokan Jimmyre mutogattak. Ő viszont rendkívül rossz néven vette, ha bárki is összefüggésbe hozta a nevét a gyilkossággal. Miután Portik Tamást 2012 nyarán letartóztatták, és elindultak ellene a büntetőeljárások, egy-egy tanúvallomásban Jimmy neve is felbukkant.
Ez olyannyira zavarta Jimmyt, hogy nagyjából tíz évvel ezelőtt az egyik helyi lapnak, a Veszprém Kukacnak állította: semmi köze Molnár felrobbantásához. „Petinek számos zavaros ügyét sikerült elrendez(tet)nie a rendőrséggel, mert segítette a hatóság munkáját. Nem titok, hogy droggal kereskedett és élt is vele. Városi legenda, hogy problémája volt a szlovákokkal meg az oroszokkal, és az is, hogy állítólag ő rejtegette Ajkán az akkoriban nemzetközi elfogatóparancs alatt levő Sátor Lajost” – nyilatkozta akkor Jimmy.
Változó idők
Molnár halála után átrendeződtek a viszonyok Veszprémben és környékén, mégpedig a Jimmy-féle brigád javára. Molnár egykori társainak nem esett bántódása, de később már nem lettek meghatározók. Igaz, a megölt vállalkozó fia többször összeütközésbe került a törvénnyel. Fia szerint a rendőrök azért is pécézték ki őt, mert Molnár Péter fia.
Mindeközben az energolosok között is változtak a viszonyok. A Rohácot az energolos körbe bevezető Zs. Imre egy időben rácsok mögé került. Tartotta a száját, de amikor szabadult, úgy érezte, átvágták. Elszámolási vitái voltak, olyan pénzeket követelt, amikről azt állította, járnak neki, de mást kapott: 1999 végén, Szlovákiában fejbe lőtték. Csodával határos módon életben maradt, és mivel a támadás mögött Rohácot sejtette, bosszút állt. Besétált a szlovák rendőrségre, és tett egy vallomást. Ebben a vallomásban mindent elmondott, amit Rohácról és az energolosokról tudott.
Ez volt az első olyan vallomás, amit olyan valaki tett, aki közelről ismerte a szlovák bérgyilkost, és amely az Aranykéz utcai robbantás után született. Később Zs. ugyan visszavonta a vallomását, de az energolos kör ezt sosem bocsátotta meg neki, ráadásul 2013-ban, a Fenyő János médiavállalkozó meggyilkolása ügyében zajló perben tanúként lényegében ugyanazt elmondta, amit annak idején a szlovák rendőröknek.
Ezért is lepődtek meg sokan az egykori energolos körből, hogy nemrég Zs. Imre újra jó viszonyba került Jimmyvel, aki a Portik letartóztatása után indult büntetőeljárásokból gyakorlatilag teljesen kimaradt. Jóllehet a kétezer-tízes éveket már össze sem lehet hasonlítani a kilencvenes évekkel, Jimmynek komoly tekintélye volt az alvilágban, nem sokan mertek vele ujjat húzni. Még azután sem, hogy néhány éve egy súlyos autóbalesetben kis híján életét vesztette, az egészségi állapota pedig leromlott. A balesetet nem ő okozta, hanem egy motoros férfi, aki később különféle otthoni munkákat vállalt nála. Hogy ezt mennyiben tette önszántából, kérdés, merthogy amikor Jimmyt áprilisban a TEK elfogta, kiderült, ez a férfi is terhelő vallomást tett ellene.
Nem mellékes, hogy jóval Jimmy elfogása előtt azok az emberek is rendőrkézre kerültek, akik már a kilencvenes években az ő veszprémi csapatához tartoztak. Őket is hasonló bűncselekményekkel gyanúsítják, mint Jimmyt, például kitartottsággal, zsarolással, jogosulatlan pénzügyi tevékenységgel, van, akit rablással. A nyomozók nyilván azzal számolnak, hogy ebből a körből vannak, akiknek információik lehetnek arról, mi történt 1997 nyarán, és mi áll Molnár meggyilkolásának a hátterében.
Jimmyhez közel álló források a Telexnek azt mondták: Zs. Imre keze is benne lehetett abban, hogy a rendőrök elég bizonyítékot tudtak szerezni Jimmy ellen. Információnk szerint Jimmy élettársa is vallomást tett a rendőrségen, a férfi ellen folyó eljárásban pedig több védett tanú is van. Kérdés, hogy előkerül-e Molnár Péter felrobbantásának az ügye, ami szinte az egyetlen, ami a Portikék elleni eljárás során tett vallomásokban is fel-felbukkan.
A rendőrségnek még augusztus elsején küldtünk kérdést azzal kapcsolatban, hogy újraindították-e a nyomozást Molnár Péter halálának ügyében. Választ nem kaptunk, ezért augusztus 4-én újra rákérdeztünk. Aznap a rendőrségtől jött egy válasz. Csak annyit írtak: „Megkeresését megkaptuk, válaszadásunkig szíves türelmét kérjük”.
