„Nem azt mondják, Feri, hanem hogy menj a picsába” – foglalta össze a Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos közérzületet 2008-ban egy jól elkapott felvételen Horn Gábor. Gyurcsány épp a vizitdíjról szóló népszavazás eredményét próbálta keretezni, amikor az SZDSZ-es Horn kijavította. Azóta eltelt 17 év, és hirtelen a Fidesz találta magát az akkori MSZP-hez hasonló helyzetben.
Orbán Viktor és pártja hetek óta igyekszik keretezni valahogy azt, hogy a közvélemény-kutatások többsége már rendre a Tisza Párt előnyét méri a Fidesszel szemben a biztos pártválasztók között, és hogy a nyáron koncertek tucatjain skandálták a magyar fiatalok, hogy „mocskos Fidesz”.
A Fidesz pedig mindkét jelenségre önbecsapással reagál, és ha 2026-ban tényleg elbukja a választást, akkor 2025 a Fidesz önbecsapásának éveként vonul majd be a magyar politikatörténetbe. A fiatalokat persze igyekeznek egy nagyvonalú, államilag támogatott hitelprogrammal magukhoz édesgetni, de aki találkozott már 25 év alatti magyarral, az bizonyára tudja, hogy ezeknek az embereknek nem az eladósodás az álmuk. Kommunikációs szempontból viszont annyi a Fidesz reakciója, hogy a fiatalok úgyis mindig lázadnak, nem kell ennek nagy feneket keríteni, és különben is, csak néhány elvetemült előadó tüzeli őket. Ez a Fidesz egyik önbecsapása.
A másik az, hogy a Tisza Pártot csupán virtuális fenyegetésként igyekeznek beállítani. Orbán Viktor és párttársai többször is beszéltek arról, hogy a Tisza nem is igazi párt, hanem csak a digitális térben létezik, a Fidesznek elég, ha csak jobban koncentrál a digitális térre, és máris megoldódik a dolog.
Mindkét önbecsapásban közös, hogy a Fidesz ezeket a szólamokat kizárólag a saját táborának szánja. Azt üzeni a szavazóinak, nem kell tartani a Tiszától, és a fiatalok sem azért elégedetlenek, mert valami nagyon ne lenne rendben, hanem egyszerűen csak ilyenek. A kormánypárti tábor öncsalásába szállt be Sulyok Tamás köztársasági elnök is, amikor hétfőn a mocskosfideszező fiataloknak üzent a Facebookon, és arról írt, hogy a haragjuk olyan erő, ami „sokszor nem találja a helyét”, és arra kérte őket, hogy „ne mások indulatait visszhangozzák”. Sulyok bizonyára senkit nem lepett meg azzal, hogy nem független a Fidesztől, de ezúttal Török Gábor politológus is értetlenkedett, hogy ennek az elnöki üzenetnek mégis mi értelme volt.
Pontosan ez: a Fidesztől legalább névleg független köztársasági elnök igyekszik erősíteni a kormánypárti narratívát, azaz segíteni próbál a Fidesznek a saját tábora egyben tartásában.
Az önbecsapás azonban visszaüthet. Ha nemcsak a szavazók, hanem maguk a politikusok is elhiszik ezeket az üzeneteket, akkor egyenes lesz az út a tavaszi választási vereség felé. Hiszen ha ezt a Fidesz el akarja kerülni, akkor mindenek felett változnia kellene, ez pedig az utóbbi másfél év tapasztalatai szerint nagyon nem megy már nekik.
Ha elhiszik, hogy a Tisza csak az interneten jelent fenyegetést, és elég ellene a Digitális Polgári Körökkel, a Harcosok Klubjával és az influenszerré fazonírozott Orbánnal fellépni, a fiatalok elégedetlenségével pedig még ennyi teendőjük sincs, akkor nem fognak tudni változtatni azon a politikán, ami ebbe a helyzetbe juttatta őket. Akkor olyanok lesznek, mint a magyar ellenzék 2014 és 2022 között: minden kő alá benéztek, hátha ott találják a sorozatos politikai kudarcaik okait, csak hogy ne kelljen arra gondolniuk, valószínűleg ők maguk voltak azok.
Az elemzők, akik akkoriban azt tanácsolták az ellenzéknek, hogy „el kellene végezni a politikai munkát” és „nem szabad elkövetni a politikai hibákat”, valójában arra gondoltak, hogy meg kellene változniuk, mássá kellene válniuk, mint amilyenek eddig voltak. Most hirtelen a Fidesz lett az a párt, amelyiknek ilyen tanácsokat kellene megfogadnia.
