Mai formájában eltűnik az ikonikus budai „dobozos üdítő”, a közel 60 év sztorijait őrző Körszálló

Hamarosan eltűnik, majd új köntösben tér vissza a Városmajor szélén magasodó, 30 méter átmérőjű és több mint 60 méter magas betonhenger, amit a budapestiek csak Körszállóként ismernek. A fénykorát a ‘70-es, ’80-as években élő hotel már a formája és az építése miatt is egyedinek számított, korabeli tetőteraszával pedig sokáig a város menő helyei közé tartozott. A Budapest Szálló rengeteg izgalmas történetet és legendát őriz, de az évtizedek alatt kiérdemelte saját gúnyneveit is.

A napokban elkezdték bontani Budapest egyik meghatározó épületét, a páratlan panorámájáról is ismert Körszállót. A Szilágyi Erzsébet fasor 47. szám alatt, a fogaskerekű végállomásával szemben magasodó késő modern épület a kor fontos presztízsberuházásának számított. A Szrogh György tervei alapján készült hotel éppen két év múlva ünnepelné 60. születésnapját, 1967-ben adták át Budapest Szálló néven. A helyszínen viszont már július utolsó napjaiban felvonultak a bontását végző munkások. Egyelőre előmunkálatok zajlanak, a látványosabb, épületszerkezet-bontással is járó rész ősszel várható, közölte korábban a tulajdonos.

A nevét hengeres formájával kiérdemlő épület nem tűnik el teljesen, de jelentősen átalakítják, amihez a 64 méteres torony háromnegyedét – egészen a negyedik emeletig – elbontják, majd visszaépítik. A megmaradt részeket is teljesen átépítik, a hotel eredeti belsőépítészeti kialakításából gyakorlatilag nem marad meg semmi. Az épület tulajdonosa, a Garancsi István cégcsoportjához tartozó Market Asset Management Zrt. tavaly ősszel a bontásról szóló tervet még csak koncepciónak nevezte, idén júniusban viszont megkapták rá az engedélyt.

A Körszálló bontásával sokan nem értenek egyet, köztük neves építészek sem, akik áprilisban tiltakozásul közös nyilatkozatot is kiadtak. Szerintük az elmúlt öt évben a hatvanas-hetvenes évek legnemesebb késő modern épületei sorra váltak erőszakos bontás áldozatává, közéjük tartozik a Körszálló is. Tima Zoltán, a Körszálló tervezett újjáépítésének felelős tervezője erre azt válaszolta, hogy az épület esetében nemcsak bontási, hanem újjáépítési tervekről is szó van. De a szálló nemcsak az építészeti szempontok, hanem több évtizedes történelme miatt is érdekes és fontos része a fővárosnak.

A jellegzetes épület építését 1965-ben kezdték, de már előtte is zajlottak a földmunkák, mert a lejtős területről több ezer köbméter földet kellett elhordani. Az építéskor aztán először középen a magot, azaz a vasbeton lépcsőházat húzták fel, majd szintenként haladva köré építették a 30 méter átmérőjű betonhengert. A Magyar Nemzet 1966. október 12-i számában az építésvezető büszkén számolt be: három nappal a tervezett dátum előtt elérték a budai körszálló tervezett legmagasabb szintjét, a 18. emeletet.

Az épületet az akkoriban még kimondottan modernek számító csúszózsalus technikával építették fel. Ez egy építési eljárás, ahol folyamatosan emelkedő zsaluzatot használnak, amelyet a beton megszilárdulása után felcsúsztatnak a következő szintre. A hatalmas és nem mindennapi megjelenésű szálló nem is számított olcsónak, 90 millió forintba került, ami ekkor még tetemes összegnek számított. A szálló olyan szinten is úttörőnek számított, hogy korabeli társaitól eltérően nem a belvárosba került, hanem egy zöldövezet szélére.

A csúcs, a 18. emelet elérésekor a munka még messze nem ért véget: a szállónak 1967 szilveszterén már fogadnia kellett az első vendégeit, de az épület belső kialakítása még bőven hátra volt. A tervezett átadás évének júniusában ugyan be tudták mutatni a sajtónak a „mintaszobát”, de ez akkor még csak egy volt a 280-ból.

Bár a sajtó erről nem számolt be, korabeli visszaemlékezések szerint ekkoriban Kádár János is meglátogatta az épületet, hogy megigya a bár első presszóját egy cigi kíséretében. Kádárt viszont ekkor még egy jól előkészített útvonalon vitték végig, mert véletlenül se akarták, hogy szembesüljön azzal, egyes helyeken mennyire el vannak maradva az építkezéssel. A pontos átadás érdekében állítólag még az utolsó napokban is százak dolgoztak azon, hogy '67 utolsó napjára minden kész legyen. A december 31-re kitűzött átadás elhalasztásáról szó sem lehetett. Magyaros ravaszsággal, de végül csak sikerült megoldani valahogy a dolgot.

„Ma délután 2 órakor nyitja meg kapuit a főváros új szállodája, a Budapest Körszálló. Az építészetileg is új módon megoldott luxusszállodában máris 50 vendég foglalhatott helyet. A 65 méter magas, 18 emeletes körszállóban első osztályú étterem, bár, eszpresszó, tető-eszpresszó és magyaros borozó várja a vendégeket” – írta 1967 szilveszteri számában a Pest Megyei Hírlap. Érdekesség, hogy a szállót majdnem a korábban a helyén álló Florida Kioskról nevezték el, de a ‘60-as évek végén nem volt népszerű az az ötlet, hogy egy amerikai államról kapja a nevét a kádári szocializmus új büszkesége. Maradtak inkább a Budapestnél.

A korabeli sajtó pontos leírást adott az új hotel egyébként nem túl nagy, enyhén pizzaszelet alakú szobáiról: keskeny előtérből jobbra vagy balra nyílt a fürdőszoba, a szobát nyers fa hatású bútorokkal rendezték be, a falakat fehér műanyag tapétával vonták be, az alsó részt tölgyfaburkolat védte. Újszerű megoldásnak számított a szobákban és a folyosón is a faltól-falig ragasztott szőnyegpadló. Külön vonzerőt jelentett a felsőbb emeletekről nyíló kilátás Budapestre, amit az épület formája miatt nem mindennapi ablakon keresztül lehetett csodálni. „A széles, enyhén félköríves ablakból ragyogó kilátás nyílik a városra”- írta az akkori Magyar Nemzet. A hivatalos átadás utáni év novemberében Kádár János az új budapesti létesítményeknél tartott látogatásán útjába ejtette a szállót, ahol a vezetők végre teljes egészében megmutathatták a pártfőtitkárnak az addigra teljesen elkészült szobákat, éttermeket és a tetőpresszót is.

Fénykorát a szálló az átadása utáni évtizedekben élte. A ‘70-es években már „a külföldiek által is kedvelt hotelként” cikkeztek róla, egy korabeli ajánlatból pedig kiderül, hogy 1972-ben a teljes ellátásért egy napra egy személynek 140 forintot kellett kicsengetnie – akkoriban a magyarok havi átlagkeresete 2400 forint volt. A hotelben szórakoztatta az embereket többek közt Hofi Géza, Koós János és Korda György is, de megfordultak itt politikusok, híres színészek és nagykövetek is. Az épület azzal is beírta magát a történelembe, hogy később itt tartották a magyar–szlovák miniszteri tárgyalásokat a bős–nagymarosi vízlépcsőről.

A magyar sztárok mellett olyan hírességek fordultak meg itt, mint Roger Moore és Tony Curtis színészek, Heinrich Böll Nobel-díjas író, Willy Brandt német kancellár és Honty Hanna színésznő, aki villája átépítései miatt kétszer is lakott itt huzamosabb ideig. Egyes legendák szerint 1981-ben Moammer Kadhafi, Líbia vezetője az épületben szállt meg, de éppen ekkora rendelték meg az ablakok pucolását. Ez azért okozott zavart, mert az elnök testőre terroristának nézte az ablak takarításán dolgozó alpinistát, és majdnem lelőtte.

A Körszállóban a pihenés mellett akadt bőven szórakozásra is lehetőség: volt eszpresszó, éjszakai bár, borozó és 1980-ig még Cola- és drinkbár is. A Cola-bár elnevezés nem véletlen: szintén történetek szólnak arról, hogy a korabeli rooftop bár hivatalos neve Panoráma volt, de mivel a legenda szerint az országban elsők közt itt lehetett kapni Coca-Colát, így ez a név ragadt rá. Ezt a bárt később különböző, köztük biztonsági okok miatt bezárták, helyén panorámás lakosztályokat alakítottak ki.

A szálló méretei és formája miatt persze nemcsak a budapestiek tetszését, hanem ellenérzések sorát is kiváltotta. A budapesti Városházán már 50 éve is éles viták zajlottak a jövő városképéről. Egy ilyen vitán került elő a Körszálló ügye 1971-ben, mint a városra „tehénkedő” épület. „A főváros panorámáját a Dunán kívül meghatározza a hegyvidék is, s ezért a legélénkebb vita a magasházak körül zajlik” – számolt be vitáról az Esti Hírlap.

A Körszálló ekkor már évek óta állt, és bár olyan szinten nem határozza meg Budapest városképét, mint például a néhány éve elkészült Mol-torony, a Budai várból nézve például meghatározó eleme lett a tájnak. Azok, akiknek nem volt tetszetős a 64 méteres henger, az átadása utáni években a „budai hengermű”, a „dobozos üdítő” és a „félig bevert szeg” gúnyneveket is ráaggatták.

Talán formája, talán a kialakítása miatt a Körszállóról az is elterjedt, hogy képes forogni. A legendák szerint naponta egyszer fordult körbe az épület, míg mások szerint óránként egy szobányit haladt. Hiába a jól hangzó elképzelések, az épület persze sem kacsalábon, sem máson nem forgott. Bár a ‘60-as szocialista építőipar presztízsberuházásáról van szó, ezt akkoriban nagyjából lehetetlen lett volna megvalósítani, de még ma sem lenne egyszerű. Ahogy az a mendemonda sem igaz, hogy egyedi, hajlított bútorokkal kellett volna felszerelni a körcikk alakú szobákat.

A 30. születésnapjára felújították a főváros nevét viselő, népszerű szállót, de korábban is volt már több kisebb-nagyobb rekonstrukciója. A ‘97-es féléves bezárása alatt megszépítették a szobákat, lecserélték a nyílászárókat, és az ekkor már kihasználatlan tetőtérben panorámás apartmanokat alakítottak ki. Felújítása előtt inkább már turistacsoportokat fogadott az akkori nevén Budapest Szálloda, de a korszerűsítés célja a tulajdonosok elmondása szerint az volt, hogy újra egyre több egyéni vendéget vonzzanak be.

A felújítás az újabb fénykort azonban nem hozta el, a hotel története a kétezres években már nem olyan fényes. Az épületet kötött, nehezen variálható vasbeton szerkezete miatt jelentősen átalakítani, és így vonzóbbá tenni hatalmas, szinte lehetetlen kihívás lett volna. Emellett ott van közel 300 szobája, aminek fenntartási költsége nem alacsony, és megtölteni sem kis feladat. Utolsó éveiben azért még több helyen is megjelent a híres épület: itt forgatták például a Megdönteni Hajnal Tímeát című filmet, a Szárnyas Fejvadász 2-ben pedig városközpont lett.

A szálló haláltusáját aztán a Covid-járvány hozta el: az ekkor már Hotel Budapest 2020-ban a pandémia miatt 15 hónapra bezárt. 2021-ben aztán bérbe adták, és már kollégiumként és munkásszállóként nyitott újra. 2024-ben végül megvált tőle korábbi tulajdonosa, a Danubius Hotels Zrt., ekkor került a NER-hez közeli Garancsi István cégcsoportjához. Egy ideig még a korábbi konstrukcióban működött tovább a szálló, de idén év elején végleg bezárt, január 15-én köszöntek el az utolsó vendégtől. Néhány hónappal később az is biztossá vált, hogy visszabontják az épület nagy részét, amit azzal indokoltak, hogy a Körszálló az elmúlt évtizedekben műszakilag és szerkezetileg is olyan állapotba került, amely egy egyszerű felújítással már nem orvosolható.

A ma ismert épületből így alig marad meg valami, de a látványtervek szerint bár modernebb formában, ugyanúgy egy 60 méternél magasabb, a tervek szerint egész pontosan 63,3 méteres „üdítős doboz” áll majd a Pasarét szélén. Megmarad például a sugárirányú pillérrendszer és a homlokzat gyűrűs megjelenése is.

Az épületben az újranyitáskor 48 lakás, wellness- és fitneszlétesítmények, irodák és étterem lesz, három helyett pedig hét lift működik majd benne. Az épület alsó részét adó három-, illetve négyemeletes lepényépület is teljesen átalakul, ide napozóterasz és medence is kerül. Energetikailag is teljesen megújul a régi épület, amelynek talajszondás és hőszivattyús fűtési-hűtési rendszere lesz.

A hotel parkolójának helyét parkosítják, a parkolást mélygarázsban oldják majd meg. Az átalakítás áldozatául esik a földszintről induló, a maga korában kifejezetten nívós belsőépítészeti elemnek számító, jellegzetes csigalépcső is. Ez a beruházó szerint „az új funkciónak nem megfelelő helyen van”, így el kell bontani. A belső kiegészítő elemeket a beruházó a Kiscelli Múzeumnak vagy a Magyar Építészeti Múzeumnak adná.

A Körszálló – ami ekkor már nem lesz szálló – újjáépítése a tervek szerint 2028 első negyedévében fejeződik be. Az épület bontása egy több szakaszból álló, hosszabb folyamat lesz, egészen 2026 elejéig eltart majd. Erről és az építésről minden fontos információt a Körszálló.hu oldalon osztanak majd meg.