Gyerekeknek tartanak foglalkozásokat egy olyan házban, ahol egy pedofil-nyilvántartásban szereplő férfi is lakik

Egy vidéki nagyváros agglomerációjában egy olyan házban tartanak fejlesztő foglalkozásokat óvodásoknak és kisiskolásoknak, ahol egy pedofil-nyilvántartásban szereplő férfi is él, akit néhány éve jogerősen elítéltek gyermekpornográfia bűntette miatt – tudta meg a Telex.

A foglalkozásokat a férfi felesége tartja a házban, de a férje is otthon szokott lenni ilyenkor. A szülők nem tudtak arról, hogy a nő férje szerepel a pedofil-nyilvántartásban. „Biztos vagyok benne, hogy sokan járnak még most is oda, anélkül, hogy tudnának erről. Nekem is óvodáskorú gyermekeim vannak, így kerültem kapcsolatba a történettel, mert épp fejlesztést kerestem a nagyobbik számára” – írta lapunknak olvasónk.

2022. február 1-jén nyílt meg a lehetőség arra, hogy a hozzátartozók kiszűrjék az óvatosságra egyértelműen okot adó felnőtteket a gyerekük közeléből: azóta működik a pedofil-nyilvántartásként emlegetett adatlekérdezési lehetőség, amely a kormány gyermekvédelminek mondott (bár menet közben melegellenes irányba eltérített) törvénycsomagjának egyik legtöbbet tárgyalt újdonsága volt.

Első hallásra talán sokaknak felszaladhat a szemöldöke, hogyan fordulhat elő, hogy óvodáskorúaknak szóló foglalkozásokat tartanak egy olyan házban, ahol egy pedofil-nyilvántartásban szereplő férfi él? Hibázott-e valaki? Jogellenes-e ez az egész? És egyáltalán, beváltotta-e a reményeket az évek óta elérhető központi pedofil-nyilvántartás?

A regiszter csak a biztonság hamis látszatát kelti

„A fenti példához hasonló eseteket nagyon nehéz kiszűrni, hiszen nem a nyilvántartásba vett személy tartotta a foglalkozást, és az nem egy intézmény szervezésében történt, hanem valakinek a saját lakásában, így ennél az esetnél jogi értelemben valószínűleg senki nem követett el hibát” – reagálta a történtekre Stáhly Kata pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője.

A pedofil-nyilvántartás célja az lenne, hogy a szülők és a gyerekekkel foglalkozó intézmények tudomást szerezzenek a veszélyes személyekről. Viszont a szakértő szerint a rendszer valójában nem garantálja, hogy ezek az emberek ne kerülhessenek gyerekek közelébe. „Nem a törvényi szabályozással, vagy a nyilvántartással van baj. Egy olyan nyilvántartás, amelybe kizárólag jogerősen elítélt szexuális bűnelkövetők kerülnek be – bár fontos garanciális eszköz – önmagában nem elegendő a megelőzéshez” – tette hozzá.

Persze olyan előfordulhat, hogy ha valakit elítélnek, eltiltják a munkájától is, tehát ő maga nem foglalkozhat a későbbiekben gyerekekkel. A pedofil-nyilvántartáshoz viszont nem kapcsolódik automatikus ellenőrzés, plusz nem minden bűnelkövetőt tiltanak el a gyerekektől. Sőt, nem is minden pedofil bűnelkövető dolgozik gyerekekkel, mint ahogy a fentebbi példában szereplő férfi sem foglalkozott velük.

A gyerekjogi szakértő szerint a fentebbi eset jó példa arra, hogy a pedofil-nyilvántartó önmagában nem teremt biztonságot, és nem is elvárható a szülőktől, hogy minden olyan felnőttnek utánanézzenek, akivel a gyerekük kapcsolatba kerül. A probléma az, hogy

a nyilvántartás azt a látszatot kelti, „biztonságban vannak a gyerekeink, hiszen a pedofil elkövetőkről lekérhető információink vannak”.

A szakértő szerint a regiszter addig csak a biztonság hamis látszatát adja, amíg ilyen sok szexuális bántalmazásos eset marad rejtve, és ilyen sok esetben nem indul eljárás az elkövetőkkel szemben. Stáhly Kata szerint a gyerekek védelme érdekében sokkal több erőfeszítésre lenne szükség. „Nem vagyok biztos benne, hogy elég elrettentő hatással bír egy ilyen nyilvántartás. Ez egy olyan eszköz a gyerekvédelem rendszerében, amelyet nagyobb tudatossággal és nagyobb lekérdezési számmal talán jobban lehetne használni.”

Azt a Belügyminisztérium lapunknak küldött válasza alapján is lehet látni, hogy a nyilvántartás nem túl népszerű: míg az első évben 7265 lekérdezés történt, addig tavaly már csak 3454, idén eddig pedig mindössze 1332. Az idei lekérdezések száma havi bontásban is látható, ebből az látszik, hogy átlagosan havonta 166,5 volt.

Éves lebontás szerint a lekérdezések száma:

2025. évi havi lebontás szerint a lekérdezések száma:

Annak, hogy hogyan lehet lekérni adatot a nyilvántartásból, megvannak a maga szabályai: a lekérdezőnek több kattintással is igazolnia kell, hogy jogosult az adatok megismerésére. Egyáltalán nem szabad csak úgy, véletlenszerűen, kíváncsiságból rákeresni ismerősök, idegenek vagy éppen hírességek, esetleg politikai ellenfelek nevére.

A lekérdezés eredményének megosztásáról a NAIH is közzétett egy állásfoglalást 2021-ben, mely szerint nem egyértelmű, hogy kinek és hogyan lehet továbbítani a megszerzett információt, hogy hol húzódik a határ adatvédelmi szempontból. Az biztos, hogy a megismert adatokat bizalmasan kell kezelni: azokat nyilvánosságra hozni tilos. Az adat jogellenes megismerését, felhasználását a törvény bünteti, és a különleges személyes adattal való visszaélés bűncselekményének elkövetője akár két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

De például, ha egy anya az adatbázisban felfedezi, hogy a fia edzőjét korábban elítélték gyermekpornográfia miatt, ezt elmondhatja a gyereke külön élő apjának és a nagymamának is. Tehát lényegében csak olyannak adhatja tovább az információt, aki akár maga is megcsinálhatta volna a lekérdezést.

A nyilvántartás akkor tud segíteni, ha célzottan és sokkal tudatosabban használják

Stáhly Kata szerint az egyik fő probléma az egységes nyilvántartással az, hogy nem tesz különbséget a bűncselekmények súlyossága, az elkövető veszélyessége vagy a történtek körülményei között. Ez pedig félrevezetheti az embereket, és csökkentheti a megelőző intézkedések hatékonyságát is.

„A nyilvántartás akkor tud segíteni, ha célzottan és sokkal tudatosabban használják. Azoknál a foglalkozásoknál, ahol közvetlenül a gyerekekkel kerül kapcsolatba a munkavállaló, a munkáltatói szűrés része lehet a lekérdezés. Még mindig sokan nem tudnak a lekérdezés lehetőségéről, de sokan tarthatnak a lekérdezés bonyolultságától is, vagy attól, hogy mit kezdenek azzal az információval, amit megtudtak” – mondta Stáhly Kata.

A jogszabály hatálybalépése után a szakmai szervezetek többször feltették azt a kérdést, hogy mennyire bélyegzi meg a nyilvántartásban szereplő embereket egy ilyen adatbázis? Mennyire nehezíti a büntetésük utáni újrakezdést?

Stáhly Kata szerint ez azért nagyon fontos kérdés, mert egy olyan bűnelkövetőt, aki gyerekek sérelmére követett el szexuális bűncselekményt, a társadalom örökre a partvonalra akar tenni. Érthetően a szexuális, azon belül pedig a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények a társadalom által a leginkább elítélt cselekmények közé tartoznak. Ez okozhat munkavállalási, lakhatási, vagy a társadalomba való beilleszkedési korlátokat, de a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések esetén sok esetben nagy a visszaesés kockázata.

„Nemzetközi színtéren nagyon sok a vita arról, hogyan lehet úgy megvédeni a gyerekeket, hogy közben ne lehetetlenüljön el teljesen a korábbi elkövetők társadalmi helyzete.”

A túlzott leegyszerűsítés, a címkézés és az érzelmi túlfűtöttség hosszú távon többet árthat

A gyermekvédelem, illetve különösen a pedofília témaköre a 2022-es választás után került újra az aktuálpolitika középpontjába.

„A pedofil cselekményekre nincs és nem is lehet semmilyen mentség. Ezeket a legszigorúbb büntetésekkel szükséges megtorolni, és mindegy, hogy miként követik el. Egy gyermeket egész életére tönkretesz, ha pedofil áldozatává válik” – írta Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője 2021 májusában azután, hogy kiderült, egy gyerekpornográf tartalmakat terjesztő bűnszervezetre csaptak le a rendőrök. A frakcióvezető már egy évvel korábban, a Kaleta Gábor ügyével kapcsolatos ítélet után is azt mondta, „a pedofil bűncselekmények kapcsán nincs bocsánat, nem lehet megértés”. Kocsis ekkor is a vonatkozó törvények szigorítását sürgette, illetve arról beszélt, hogy azokat is el kell riasztani, akik „közvetett vagy közvetlen módon elkövettek” ilyet.

Stáhly Kata szerint az, hogy a „pedofil” szó bekerült a kollektív köztudatba egyrészt jó, mert több szó esik a gyerekek elleni szexuális bűncselekményekről. Másrészt pedig nagyon veszélyes, ha a „pedofil” szó használata leegyszerűsödik, és minden szexuális bűnelkövetőre a „pedofil” szót használjuk.

Főleg azért, mert a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélések túlnyomó többségét nem pedofil emberek követik el. Vagyis nem olyan személyek, akiknek tartós, kizárólag gyermekek iránti szexuális vonzódása lenne, és akik megfelelnének a pszichiátriai „pedofília” diagnózisának.

Ez az állítás azért fontos, mert a valóságban nem kétpólusú az elkövetők köre: tehát nem vagy ártatlan, vagy pedofil. A valóságban vannak diagnosztizált, vagy önmagukat pedofilnak tekintő emberek, akik nem jelennek meg a szexuális elkövetők között, mert soha nem élik ki a vágyaikat és nem bántalmaznak gyereket. És vannak olyan elkövetők, akik nem felelnek meg a pedofildiagnózis kritériumrendszerének, mégis gyerekkel szembeni szexuális erőszakot követnek el. És ők vannak sokkal többen.

„A túlzott leegyszerűsítés, a címkézés és az érzelmi túlfűtöttség hosszú távon többet árthat a megelőzés ügyének, mint amennyit segít. A szülőkben felerősítette a bizonytalanságot, és annak igényét, hogy többet tudjanak arról, hogy ki van a gyerekükkel. Ez önmagában jó, csak az a baj, hogy tudatos és odafigyelő szülői hozzáállást feltételez, miközben a tudatosságnak és az odafigyelésnek a rendszer, az intézmény oldaláról kellene elsősorban megjelennie. Az intézményeknek kellene jól szűrni a munkavállalókat, olyan gyerekvédelmi protokollokat kidolgozniuk, amelyek valódi védelmet nyújtanak, és amelynek köszönhetően nő az intézmény munkatársaiban a gyerekjogi, gyerekvédelmi tudatosság és kompetencia.”