Bő három éve mondta azt Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze, hogy komplett kiserdő lesz az újjáépített és újraparkosított Blaha Lujza téren. Elmentünk egy városi túrára, hogy megnézzük, mennyire vált be a jóslat.
Startpontunk a Blaha Lujza téri aluljáró-kijárat. Először a 7-es busz pár méterre fekvő megállója, majd enyhe kanyarral a Gomba-szökőkutak felé vesszük az irányt. Szinte rögtön beleütközünk abba a páfrányfenyőbe, amit tőből kitört elődje helyére ültettek be 2023 áprilisában.
A Blaha Lujza tér legfiatalabb fája él és virul. Mindössze pár csenevész alsó ágát törték le, és a törzséről hiányzik lábszármagasságban egy tenyérnyi kéreg. Mögötte utcabútorok: egy széken valaki mobilozik, más egy árnyas asztalnál hortyog, „mintha legjobb rendin menne dolga”.
Beérünk a tér három, tojásdad formájú kiemelt növénykazettája közül az első kettő közé, ahol a Gomba-szökőkút két gombájából víz csobog. A harmadik a klímaváltozás jegyében kiszáradt. Kétoldalt nagy, árnyas területek, köszönhetően a két öreg, meghagyott kocsányos tölgy nagy lombjának.
A kiemelt kazetták flórája szemmel láthatóan gazdag és duzzad az erőtől. A meghagyott tölgyek alatt díszfüvekkel vegyített talajtakaró cserje burjánzik, térd-, néhol derékmagasságban. A kis kiemelt növényrezervátumokba már jóval a tér felújításának a befejezése előtt be tudták ültetni a fiatal ezüsthárs-, magyarkőris- és lisztesberkenye-egyedeket, ezek rendesen megeredtek.
Elmegyünk a térkőből feltörő szökőkút mellett, aminek vízoszlopai között most kivételesen nem szaladgálnak gyerekek. Háromerű és vörös levelű juhar mellett sétálunk el: ez a legfrissebb generáció a téren. Kis, kör alakú favermekbe ültették a térkövezés után szerte a Blaha Lujza tér járófelületén, ha jól számoltam, mintegy ötven társukkal.
A keleti nyitásnak megfelelően van köztük kínai díszkörte és japán díszcseresznye, de tövises lepényfa vagy skarlátvörös juhar is. A díszcseresznyék lombja már egész nagy, de a többiek is adnak 3-4 négyzetméteres árnyékot. Ahhoz azonban, hogy legalább részben egybefüggő lombozatú kiserdővé váljanak, még várni kell legalább további három évet. A főtájépítészi jóslat beteljesedése még odébb van.
A szökőkút vízoszlopait elhagyva betérünk a két hátsó kiemelt kazetta közé. Ezt a részt a helyi faunát képviselő tikkadt galambnyájak birtokolják. Minden négyzet-centiméternyi árnyékot kihasználva gubbasztanak a térkövön vagy a fatámasztó rudakon.
Egy jelentősebb árnyékos területen embercsoport üldögél-álldogál. Ők láthatóan egész napos tartózkodásra rendezkedtek be, és eléggé otthon érzik magukat. Bekanyarodunk a leghátsó, hosszúkás kiemelt kazetta mellé. Itt a legnagyobb és legsűrűbb a bozótos. Tényleg szinte egy kiserdő. Középtájon rejtélyes kis ösvény kanyarog befelé. Mi lehet ott? Meg kell nézni. Fellépek a kazetta peremére és beljebb hatolok a csalitosban.
A talaj puhán süppedős, cseppet sem száraz. Néhol kibukkannak az automata öntözőrendszer csövei. Fura, édeskés-savanykás szag terjeng. Aha! Itt önkéntesek gondoskodnak a növényzet trágyázásáról – veszem észre. Még beljebb lépve takaros bivakszállásba ütközök, amit tökéletesen álcáz a köré nőtt bokor. Még a külső forgalom zaja is tompább itt. A kényelmes fekvést széles kartonpapír biztosítja, a plafon a kék ég.
De pihenésre most nincs időnk. Kiküzdöm magam a növénykazetta sűrűjéből, és a tér vége felé fordulok, ahol a nevezetes elátkozott közvécé áll. Legutóbbi riportunkkor folyamatosan szétverte valaki, ezért a javítási költség többre rúgott, mint az éves bevétel. Kíváncsi vagyok, hogy oldották meg a problémát.
Az ajtó zárva, a pénzbedobó leszerelve. Ügyes megoldás a pénzelnyelés miatt kialakuló dühroham megelőzésére. Kártyával viszont lehet fizetni. Pitty! – 250 forint leugrik a számlámról. Az ajtó viszont továbbra sem nyílik. Hmm, el kell ismerni, tökéletes megoldás: így biztos nem rongálódik a vécébelső, és még némi bevétel is csurran-cseppen.
Visszafelé kanyarodva a felújított Corvin Palace és a hátsó nagy növénykazetta között visz az utam. Már délben kellemes árnyékot vet az épület a térkövön elhelyezett utcabútorokra, ennek megfelelően nincs egy szabad hely sem. Az üldögélők csoportja itt sokkal szélesebb körből tevődik össze: a kisgyermekes anyától a szerelmespárig és a külföldi turistáig terjed a paletta.
A visszaút két következő kanyarja már részben ismerős. A Rákóczi út mellett a felharsanó duda és a lehúzott kocsiablak mögül lüktető szubbasszus ismét ráébreszt, hogy mégiscsak a főváros egyik legforgalmasabb útja mellett vagyok, még ha néhány pillanatra el is felejtettem ezt. A célegyenesben feltűnik az aluljáró közömbösen ásító lejárata. Hosszú túrám véget ér, leülök egy kicsit, hogy összefoglaljam magamban a látottakat.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Három év elteltével ligetesedik a Blaha Lujza tér, az tény, de egy összeérő lombú kiserdőhöz még fejlődnie kell. Négy nagy (régi) fa, három közepes lombú díszcseresznye, és négytucat kisebb, de egészségesen zöld lombú fa ad szétszórt árnyékot. A teret az emberek (és a galambok) megszokták, belakták, néhányan talán túlzottan is, de a dolog határozottan működik – nagyjából így lehet összefoglalni rendhagyó városi túránk tapasztalatait.
Főtájépítész: 15 év múlva már probléma lesz a sok lomb
Megkérdeztük Bardóczi Sándor főtájépítészt is, hogy értékeli jóslata beteljesülését. A főtájépítész azt mondta, hogy elégedett a beültetett fák fejlődési ütemével, hagyományosan ugyanis a beültetés utáni első három évben a fák ilyen városi közegben semmit sem szoktak nőni, sőt ebben az időben a legnagyobb a pusztulás veszélye.
Bardóczi szerint a Blahán három dolognak köszönhetik a növekedést a fák: mindegyiket öntözik a felszín alatt automata gyökéröntözéssel; kicserélték a talajnak nem nevezhető belvárosi sittet a tér teljes keresztmetszetében és egy méter vastagságban úgynevezett szerkezeti talajra, ami a gyökérképződésnek és a talajéletnek optimális közeget biztosít; és a felszíni burkolat vízáteresztő, így a fák hasznosítják a felszíni csapadékot.
A főtájépítész szerint a falombok záródására kb. 4-5 évet kell még várni, 15 éven belül pedig komoly probléma lesz, hogy a lombkoronák egymást fogják akadályozni a növésben, és alig lesz a téren olyan pont, ami ne lenne folyamatosan árnyékban.
