Olyan sok a titkosszolgálati átvilágítás, hogy nem bírják erővel

Amikor az amerikai FBI Jeffrey Epstein milliárdos ellen nyomozott és feltérképezte a hozzá kapcsolódó pedofilhálózatot, a titkos nyomozás politikusokra, a művészvilágra és az Egyesült Államokban szolgáló vagy szolgált diplomatákra is fókuszált. Ennek a nyomozásnak az egyik mellékszálaként bukkantak rá gyermekpornográf fotókra az akkori perui magyar nagykövet, Kaleta Gábor laptopján.

A magyar kormányzatnak nyilvánvalóan kínos incidenst igyekeztek titokban tartani, Kaletát csendben hazahozni, de miután a régi Index megírta a történteket, a politikai botrányt nem lehetett elkerülni. A Kaleta-ügy a kormánypártra nézve volt kínos, jóllehet a perui nagykövet tipikusan olyan karrierdiplomata volt, aki politikai ciklusokon át a diplomácia világában mozgott. Történetében mégis az volt a legkínosabb, hogy a több évtizedes pályafutása alatt többször is átvilágította őt a titkosszolgálat, mégsem fedezték fel sötét titkát.

Ha másra nem is, Kaleta ügye arra mindenképpen rávilágított, hogy hiába ellenőriznek időről időre valakit a titkosszolgálatok, korántsem biztos, hogy az illetővel kapcsolatos kockázatok ezeken az ellenőrzéseken kibuknak. Még kisebb az átvilágítások sikere, ha az ellenőrzések minősége nem a legjobb, mert annyi ellenőrzést kell elvégezni, hogy a titkosszolgák folytonos időszűkében vannak, kapkodnak.

Márpedig a Telexnek több, jelenleg aktív és már nem aktív titkosszolga is arról beszélt, hogy a nemzetbiztonsági átvilágítások minőségével baj van. Nagyon leegyszerűsítve: a titkosszolgálatoknak jelenleg túl sok embert kell ellenőrizniük, ehhez pedig nincs elég kapacitásuk, ahogy idejük sem. „Tízezres nagyságrendről beszélünk, ennyi ellenőrzést kell végezni évente, és mi tagadás, a mennyiség tényleg a minőség rovására megy” – ismerte el lapunknak egy forrás, nem tagadva, hogy így gyakorlatilag lehetetlen érdemi munkát végezni.

A Telexnek nyilatkozó titkosszolgálati források szerint ez indokolta azt a törvényjavaslatot, amely csökkentené a nemzetbiztonsági ellenőrzésre kötelezett személyek számát, ezzel együtt pedig bevezetne egy új átvilágítási formát, az egyszerűsített nemzetbiztonsági ellenőrzést.

A nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak feltárása és vizsgálata, hogy léteznek-e olyan kockázati tényezők, amelyek veszélyeztethetik az állami élet, a nemzetgazdaság jogszerű működését, valamint a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó biztonsági feltételeket. Az ellenőrzés kiterjed azokra a személyekre és szervekre, amelyek feladatai, illetékessége alapján ezen területeken kiemelt szerepet töltenek be.

A jelenleg is érvényben lévő rendszert 2014-ben vezették be. Előtte nem egy, hanem három különböző típusú ellenőrzés volt: az úgynevezett „A”, „B” és „C” típusú átvilágítás, a legalaposabb ez utóbbi volt. Persze önmagában a régi rendszer sem jelentette azt, hogy a kockázatos figurákat ki tudták szűrni. Például a budapesti diszkópápával, Vizoviczki Lászlóval korrupt kapcsolatban álló rendőri vezetők – még a 2012-es elfogásuk előtti időszakban – átestek a kötelezően előírt C típusú nemzetbiztonsági átvilágításon, de nem derültek ki róluk a kockázati tényezők.

A 2014 előtti és a jövőben alkalmazni kívánt rendszer között azonban van érdemi különbség. Régen a három típusú átvilágítást azért vezették be, mert más típusú államtitokhoz férhetett hozzá az, aki „A”, „B” vagy „C” típusú ellenőrzésen esett át. Az új rendszerben viszont az egyszerűsített nemzetbiztonsági ellenőrzésen átesettek még akkor sem férhetnének hozzá minősített információhoz (államtitokhoz), ha egyébként az átvilágításon nem találnak velük szemben kockázatot. Így minősített adatokhoz csak a klasszikus ellenőrzésen átesettek férhetnének hozzá.

A jelenlegi szabályozás szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzést az Alkotmányvédelmi Hivatal végzi el, de úgy, hogy ehhez az ellenőrzött személy előtte írásban hozzájárul. Ha nem járul hozzá, akkor nem is dolgozhat az adott munkakörben. Ezt az ellenőrzést a jelenlegi szabályozás szerint az elrendeléstől számított 60 napon belül el kell végezni, de ha szükséges, akkor az ellenőrzés újabb 30 nappal meghosszabbítható. Az ellenőrzés végén elkészült szakvéleményt az Alkotmányvédelmi Hivatal az ellenőrzés kezdeményezőjének küldi meg (ez annak a szervnek a vezetője, amelyiknél az illető állásban lenne), magát az eredményt már ez utóbbi közli az ellenőrzött személlyel.

Ahogy a Telexnek az egyik forrás fogalmazott: jelenleg a kormányzati szektor és az államigazgatás is csőstül küldi az átvilágítási kérelmeket a titkosszolgálatnak.

„Olyan embereknek az átvilágítását is kérelmezik, akik a munkájuk során nem is találkoznak minősített adatokkal”

– magyarázta a forrás, noha szerinte az átvilágításnak pont az lenne a lényege, hogy csak azok essenek át komoly ellenőrzésen, akik államtitkokhoz férhetnek hozzá. Azokat viszont ne kapkodva, hanem komolyan lehessen ellenőrizni.

A túl sok kérelem alapvetően abból fakad, hogy az állami vezetésben és a kormányzaton belül is sokan bizalmatlanok az új munkavállalóval kapcsolatban. Attól tartanak, hogy ha alkalmazzák őket, majd később kiderül, rossz lóra tettek, akkor ez rajtuk, vezetőkön csattan majd. Ha azonban nemzetbiztonsági ellenőrzést kérnek az illetőre, akkor egy későbbi botrányos ügynél moshatják kezeiket, mondván, hogy a titkosszolgálat már átvilágította, és nem talált vele szemben kockázatot. Így a felelősséget átháríthatják az átvilágítást végzőkre.

Igen ám, de a titkosszolgák szerint az évente többezres nagyságú ellenőrzés indokolatlanul terheli le az ellenőrzést végzőket, ráadásul a rossz minőség miatt kontraproduktív is. Ezért az új szabályozás értelmében jelentősen csökken azoknak a munkaköröknek és személyeknek a száma, akiknek nemzetbiztonsági ellenőrzésen kell átesniük. Persze azért így sem lennének kevesen. Mindenképpen át kellene esniük az ellenőrzésen többek között mindenkinek, aki „Bizalmas!”, „Titkos!” vagy „Szigorúan titkos!” minősítésű szintű adatokhoz férhet hozzá. A tervezet értelmében a bírókat továbbra is átvilágítanák.

„Egy minőségi átvilágításnak nem abból kellene állnia, hogy a különféle adatbázisokban végigfuttatják az ellenőrzött személy nevét, ami maximum egy sima background checkingnek felel meg. Egy minőségi nemzetbiztonsági ellenőrzés során a minimum az, hogy alapos környezettanulmány készül az ellenőrzött személyről, mélyen feltérképezik a belföldi és külföldi kapcsolatrendszerét, a múltját, a környezetét és szükség esetén külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtést is folytatnak. Ehhez alapos munka kellene” – magyarázta a Telexnek egy volt titkosszolga.

Egy, a titkosszolgálati területen jelenleg is aktív forrás lapunknak arról beszélt, hogy még egy mindenre kiterjedő átvilágítás sem jelent garanciát semmire, mivel egy ellenőrzés, még ha alapos is, mindössze pillanatfelvétel az ember életéből. „Ha valaki titkol valamit, és tudja, hogy éppen ellenőrzés alatt áll, hiszen azt csak az előzetes hozzájárulásával lehet elindítani, akkor abban az adott időszakban élhet úgy, hogy a titkára vagy titkaira ne derüljön fény” – magyarázta az átvilágítás nehézségét a még mindig aktív szakember. Szerinte ezért irreális elvárni a szolgálatoktól azt, hogy mindenkit kiszűrjenek, aki kockázatot jelent.

Lényeges újdonság, hogy a tervezet szerint a nemzetbiztonsági ellenőrzésekre – legyen az hagyományos vagy egyszerűsített – egy keretszámot határoznak majd meg. Erről a keretszámról a nemzetbiztonsági szolgálatot irányító miniszter döntene, a jelenlegi felállás szerint Rogán Antal.

A keretszám bevezetésének szükségességét a Telexnek egy, a tervezet készítésére rálátó forrás azzal indokolta, hogy ha nem lenne limit, akkor, ahogy most is, a jövőben is számolatlanul jönnének a kérelmek az ellenőrzésre. „Éppen az a cél, hogy a minőséget javítsuk, és egy adott személyre nagyobb figyelem jusson” – magyarázta a forrás.

Az újonnan bevezetett egyszerűsített nemzetbiztonsági ellenőrzés, ahogy a nevéből is kiderül, sokkal „felületesebb” lenne, mint a hagyományos átvilágítás. A kettő között különbség például az, hogy az egyszerűsített ellenőrzés során a titkosszolgálat nem használhatna olyan eszközöket, amely külső engedélyhez kötött. Például nem hallgathatná le az illető telefonját, kommunikációját, nem végezhetne az otthonában titkos kutatást.

Így az egyszerűsített ellenőrzés sokkal inkább hasonlítana egy sima háttérellenőrzésre – amilyen egyébként a jelenlegi kapacitás miatt a hagyományos ellenőrzések zöme. Azt, hogy legyen egy ilyen típusú ellenőrzés, az élet szülte. Sok vezető szeretné ugyanis, ha például a sofőrjéről tudná, nem szenvedélybeteg-e vagy nincsenek-e súlyos adósságai. Mert például egy ilyen beosztásban lévő ember nem férhet hozzá államtitkokhoz, de egyéb érzékeny információkkal találkozhat. Ahogy a tervezetben szerepel, az egyszerűsített ellenőrzés a jogellenes befolyásolási szándéknak, leplezett támadásnak vagy fenyegetésnek nem fokozottan, de mégis kitett, „szenzitív” munkakörökre lenne érvényes.

Ha valaki „megbukna” egy ilyen egyszerűsített ellenőrzésen, az még nem jelenti azt, hogy a munkaadója ne alkalmazhatná. Ez a vezető döntése, mérlegelése lenne. „Képzeljük el, hogy van valakinek egy egyébként megbízható sofőrje, akiről kiderül, hogy a testvére bűnözőkkel áll kapcsolatban. Ez lehet rizikófaktor, de dönthet úgy is az illetékes vezető, hogy felvállalja ezt a kockázatot, mondván, az illető nem tehet arról, ki a testvére, ha egyébként őt magát megbízható, becsületes emberként ismeri” – mondott egy példát az egyik forrásunk.

A tervezet szerint a jövőben azok, akik átesnek egy klasszikus (tehát nem egyszerűsített) nemzetbiztonsági ellenőrzésen és velük szemben nem találnak kockázatot, kapnak egy biztonsági szakvéleményt. A nemzetbiztonsági ellenőrzés esetén ez a szakvélemény öt évig lenne érvényes, az egyszerűsített ellenőrzés esetén csak három évig. Szakvélemény hiányában nem is lehetne betölteni érzékeny munkakört. Ha a titkosszolgálat valakinél kockázatot tár fel, nem készülne szakvélemény. Így az illetőnek is világossá válna, hogy valamiért kockázatot találtak nála, de az okokat nem ismerné meg. Igaz, utóbbit a jelenlegi gyakorlat szerint sem kötik az orrára.