Kiskakas, hát mit adtak nekünk a rómaiak?

Az elmúlt években láthattuk, hogyan bűvészkednek a politikai kommunikációban és a propagandában a szavakkal. Egy jól eltalált szó sulykolása kiválóan alkalmas a politikai ellenfél megbélyegzésére, a vele kapcsolatos ellenséges érzelmek, undor, félelem vagy épp a nevetségesség felkeltésére. Van, amikor az üzenet egyértelmű. Orbán Viktor március 15-én poloskákhoz hasonlított ellenzéki politikusokat, bírókat, újságírókat, civil szervezeteket és politikai aktivistákat. Kevés ember van, akinek a poloskára gondolva kellemes képzettársításai lennének, a szó kimondása néha elég ahhoz, hogy az orrunkban érezzük ezeknek a kártevőknek a kellemetlen szagát. Más kérdés, hogy ez már az ellenfél teljes dehumanizálásának a határát súrolja, és nagyon rossz történelmi párhuzamokat hív elő a holokauszt előtt patkánynak nevezett vagy a ruandai népirtást megelőzően csótányokként megbélyegzett embertársaink miatt.

Ehhez képest talán semmiség, hogy Magyar Péter a posztjaiban rendszeresen elvtársaknak nevezi a fideszes kádereket. Persze egykor ő valóban elvtársuk volt a fideszeseknek, de ezzel a szóval felidézi az 1989-es rendszerváltás hangulatát is: a hatalmukba bebetonozódott, széküket védő, öregedő kádereket, akik nevetség tárgyává váltak, aztán eltűntek a süllyesztőben (hogy békésen élvezhessék a kiemelt állami nyugdíjat).

De mi van akkor, ha valaki nem gondolja át alaposan azt, amit kommunikál, és olyan szavakkal, olyan kulturális utalásokkal próbálkozik, amiknél az üzenet félremehet vagy épp a fordított hatást éri el? Nézzünk néhány félresikerült példát, amiből kiderül, hogy a propaganda és a manipuláció is egy szakma, és azért itt sem árt tartani a színvonalat.

Mit adtak nekünk a rómaiak?

Ugye megvan? Egészen a nyár végéig, amíg nem mosott el mindent a Tisza Párt elleni adókampány, nehéz volt elkerülni a YouTube-on vagy a Facebookon a Fidesztől minden bizonnyal teljesen független Nemzeti Ellenállás Mozgalom propagandaklipjét. A mű létrejöttében szerepet játszhatott, hogy még gyorsan el kell szórni az erre szánt százmilliókat, mielőtt a Facebook és a YouTube októbertől letiltja a politikai hirdetéseket.

Pedig elsőre kreatívnak tűnik az ötlet: Magyar Péter szavait vágják össze a Monty Python-féle Brian élete című film egyik leghíresebb jelenetével, ami a tájékozatlanságon alapuló ellenállás paródiája. A filmben a lázadó Júdea Népe Front egyik vezetője ezt a kérdést teszi fel a többieknek: a rómaiak elvették mindenünket, kiszipolyoztak minket, de cserébe mit adtak? Aztán az emberek összenéznek, és tétován elkezdik sorolni: hát a vízvezetéket, a csatornázást, az utakat, az öntözést, a gyógyászatot, az oktatást, a bort, a népfürdőt, ja, és a közbiztonságot, végső soron pedig a békét is.

Kis történelmi háttér: a názáreti Jézus korában Júdea a Római Birodalom egyik provinciája volt, tehát római megszállás alatt állt. Ezt a jelenetet vágják tehát össze ebben a propagandaklipben azzal, amikor maga Magyar Péter sorolja a Fidesz pozitív intézkedéseit a fiatalok adókedvezményétől kezdve a 13. havi nyugdíjon át a határkerítésig. Ha már egyszer ők állították párhuzamba ezt a kettőt, akkor gondoljuk át közösen ennek a végső üzenetét. Ezek szerint tehát a Fidesz egy idegen megszálló Magyarországon, ami kiszipolyozta a népet, cserébe viszont számos jótétemény fűződik a nevéhez? Vajon tényleg ezt akarták mondani?

Kiskakas

„A kiskakas tegnap is elkukorékolta magát. A Tisza nevű digitális trükk lejtmenetben, egyre nagyobb zebrákra van szüksége ahhoz, hogy bekerüljön a hírekbe.” Ezt maga Orbán Viktor írta a Harcosok Klubja híveinek, aztán azóta Magyar Pétert előszeretettel emlegetik kiskakasként ebben a szubkultúrában. Vajon ezt mennyire gondolták át? Merthogy a népmesei kiskakas se nem nevetséges, se nem utálni való figura, hanem egy igazi hős, a hatalmasokkal szembeni ellenállás szimbóluma. A szegény asszony kakasa talál egy gyémánt félkrajcárt, amit a legismertebb magyar feldolgozásban a méretes pocakkal ábrázolt török császár elrabol tőle. A kiskakas nem hagyja annyiban. Sorozatos próbákon megy keresztül (kút, kemence, méhkas), és túljár az uralkodó eszén. Végül visszaszerzi a kincset, és még többel ajándékozza meg szegény gazdáját. Úgy tűnik, a Fideszben máig nem gondoltak ennek utána, mert Orbán Viktor még pénteken is kiskakasozva harangozta be a kötcsei találkozót.

Harcosok Klubja

Az év elején látványosnak szánt show-val beharangozott Harcosok Klubjával David Fincher kultikussá vált filmjére akart rájátszani a propaganda. A filmnek számos értelmezési rétege van a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom kiüresedésétől kezdve egészen a hagyományos férfiszerep válságáig. Kétségtelenül sok olyan jelenet van benne, amiben elkeseredett és elszánt férfiak verekednek, de ha jobban belegondolunk, már itt se stimmel a párhuzam. Nagyon nem! A filmbeli Harcosok Klubja ugyanis egy titkos zárt klub, aminek a tagjai egymással verekednek, és nem valamilyen külső ellenséggel. Ugyan megpróbálkoznak később békés járókelőkkel is harcba bocsátkozni, de ez nem jön össze nekik.

A film és az alapjául szolgáló könyv azonban ennél sokkal többről szól, a valódi jelentéséből pedig egy magára valamit is adó politikai erő biztos nem akarna propagandaeszközt csinálni, inkább kilométerekre elkerülné. A Harcosok Klubja története ugyanis egy skizofrén, meghasadt személyiségről szól, amelyben a súlyos mentális problémákkal küzdő főszereplő hallucinálja a filmbeli barátját, Tylert és az egész Harcosok Klubját, a film végére pedig az derül ki, hogy a főszereplő a valóságban saját magával verekszik. Ezt akarták volna megidézni a kormánypárti közönségnek? Vagy majd jönni fog a filmbeli Káoszbrigád is?

Digitális honfoglalás

A digitális polgári köröket elvileg a Harcosok Klubja békés alternatívájaként hozták létre, az egész projekt fő feladatául pedig a digitális honfoglalást tűzték ki. Itt is érdemes megállni egy pillanatra. A honfoglalás tehát az, amikor egy olyan területet foglalunk el, ami addig nem volt a miénk, ott ugyanis idegen népek élnek. Ezzel a barátságos képpel indulunk tehát: a hazai digitális térben eddig jelen lévő, aktív magyarok ezek szerint nem a haza részei, azt el kell foglalni tőlük.

Bármennyire is a békés jellegét próbálják hangsúlyozni ennek, a magyar honfoglalásról ezt épp nem lehet elmondani: az egykor itt élő népek nem mindig virágkoszorúval fogadták Árpád fejedelmet, a vezéreit, a honfoglaló magyarokat és velük együtt érkező állatokat, amiknek legelőkre volt szükségük. És ha már a párhuzamoknál tartunk: a honfoglalásban fontos szerepe volt annak, hogy a magyarokat Etelközben hátba támadták a besenyők, így a honfoglalás egyben előremenekülés is volt.

A nindzsakormány

Orbán Viktor 2023 novemberében a Fidesz kongresszusán tartott beszédet, ahol azt mondta: a ciklus középső szakaszában vannak, menet közben nem érdemes lovat váltani, mert a ló (tehát ő) jó irányba húz, és van még benne szufla. Utána hangzott el a később sokszor idézett, bűvös szó: „A mi kormányunk nindzsakormány. Mi úgy tervezzük, hogy a bevetés után nem mi, hanem az ellenség marad a földön, mi pedig épen és egészségesen visszatérünk a bázisra. Micsoda különbség!”

Meg is születtek aztán az Orbán Viktort és kormánya tagjait nindzsaként ábrázoló mémek, de ennek a szónak is érdemes kicsit megkapargatni a jelentését. Orbán Viktor nem szamurájkormányról beszélt, hanem nindzsákról. Mi a különbség? Elég nagy! A szamurájok voltak azok, akik nyílt csatákban álltak ki ellenfelükkel, és eközben betartották a saját nemes harci becsületkódexüket. Ezzel szemben a nindzsák hagyományosan a lopakodás, a szabotázs és az orgyilkosság mesterei voltak, pénzért bárkihez beálló zsoldosok és kémek. Álcázták magukat, sötétben, lesből támadtak, majd nyomtalanul eltűntek. Röviden annyit megjegyezhetünk magunknak, hogy úgy tűnik, ezeket a nindzsaképességeket igazán Magyar Péter megjelenése után fejlesztették tökélyre.