Fix napidíj és alapítványi hozzájárulás – havi 160 ezer forintot is elkérhetnek az egyik állami kórházi osztályon a betegektől

„A tájékoztató szerint 2000 forintot kell fizetnünk naponta a Péterfy Sándor kórháznak. A doktornő viszont azt mondta, ez csak az alap. Havonta még 120 ezer forintot is be kell fizetni egy alapítványnak. Ez az összeg nincs benne a tájékoztatóban” – írta lapunknak olvasónk, akinek édesanyját a Budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház – Rendelőintézet Szövetség utcai telephelyén működő III. Krónikus belgyógyászati osztályra irányították.

Olvasónk édesanyja két hétig feküdt a Péterfy kórházban. Az orvosa azt mondta, nem várható javulás az állapotában, állandó felügyeletre és ápolásra van szüksége.

„Ezt otthon nem tudjuk megoldani” – írta olvasónk, aki azt a tájékoztatást kapta, hogy két helyen tudják elhelyezni az anyját: vagy az Alsó erdősor utcában, vagy a Szövetség utcában lévő krónikus belgyógyászati osztályon. Az orvos a Szövetség utcát javasolta. „Azt mondta, ott jobb lesz anyámnak.”

Időpont egyeztetés után olvasónk el is ment megnézni a Szövetség utcai telephelyet és egyeztetett az ott dolgozó orvossal is. „Elmondta, hogyan működnek. Aztán a díjakról is beszéltünk.” Itt derült ki számára, hogy

az intézményben napi alapdíjat kell fizetni és havi alapítványi hozzájárulást is kérnek.

„Amikor rákérdeztem, azt mondták, az Alsó erdősoron nincs ilyen díj. Anyám mindig dolgozott. Mindig fizette a társadalombiztosítást, most meg nem kap ellátást, ha nem fizetünk pluszban.”

Végül olvasónk édesanyját az Alsó erdősorra vették fel, ott valóban nem kellett külön fizetnie semmiért.

Van, aki a 160 ezres nyugdíját fizeti ki az ellátásért

Olvasónk levele után elmentünk a Szövetség utcai telephelyhez, hogy a betegek hozzátartozóival beszéljünk. Az ott folytatott beszélgetéseink alapján az olvasónk által írásban vázolt helyzet teljesen általános: nagyjából havonta 160 ezer forintba kerül itt a betegek ellátása. Többen hozzátették, hogy úgy érzik, ezért a pénzért legalább valóban színvonalasabb az ellátás, mint sok más helyen: például naponta felültetik a betegeket, tisztába teszik őket, kedvesek a nővérek, orvosok.

Azt is gondolhatnánk, hogy mindez egy jól működő állami egészségügyben alapvető lenne, de a valóság nem ezt mutatja. A lapunknak nyilatkozó hozzátartozók többsége úgy látja: annyi rossz tapasztalat után még mindig jobb ez, mint ha nem foglalkoznának a rokonukkal, vagy egy magán intézményben több százezres havidíjat kellene kifizetniük.

Beszéltünk olyannal is, aki már hónapok óta próbálja elvinni édesanyját másik intézménybe. Ő azt mondta, amikor felvették az anyját, két szerződést kellett aláírniuk. Az egyik a 2000 forintos napidíjra vonatkozott, a másik a havi 100 ezer forintos alapítványi díjra, ami támogatásként szerepelt, de valójában kötelező volt, ha valaki azt akarta, hogy a hozzátartozóját felvegyék az intézménybe. Olyan bent fekvő idős nőről is tudunk, akinek a nyugdíja 160 ezer forint, és ezt egy az egyben kifizeti a kórháznak, így tud bent maradni az osztályon.

Olvasónk a történtek miatt az osztály betegjogi képviselőjéhez fordult, akitől azt a választ kapta: „Emelt ellátásért szabad kiegészítő díjat kérni, ez esetben az emelt ellátás mibenlétéről, az ellátási részletekről, a díjról tájékoztatást kell adni, ha szükséges külön szerződést kötni, és a befizetett díjról bizonylatot adni (…)”

Plusz szolgáltatásért lehet pénzt kérni

De hogyan lehetséges mindez egy állami fenntartású intézményben? Egyáltalán, szabályos-e ez?

Ezek megválaszolásához érdemes jobban megnézni, mi is az a krónikus osztály, és milyen szabályok vonatkoznak rá. A krónikus osztályon olyan, többnyire tartós gondozást, ápolást és gyógykezelést igénylő betegek vannak, akik már nem tartoznak az aktív fekvőbeteg szakellátásba, de állapotuk javulásához vagy fenntartásához intézményes keretek kellenek. A cél az egészségi állapot fenntartása, esetleg helyreállítása, valamint a betegek szociális problémáinak megoldása és végleges elhelyezésük intézése.

A Péterfy Kórház III. Krónikus Belgyógyászatán jelenleg 137 ágyon látnak el krónikus és rehabilitációs ellátásra szoruló betegeket. Elsősorban a Péterfy kórház akut osztályairól, illetve Budapesten az V., VI., VII., VIII. kerületből, Biatorbágy, Budaörs, Törökbálint és Diósdi helyszínekről, háziorvosi beutalóval vesznek fel betegeket.

Az intézmény honlapja szerint a színvonalas betegellátás érdekében a nővérek munkáját segítik az osztályon dolgozó gyógytornászok, gyógymasszőrök, dietetikus, logopédus, esetenként önkéntes segítők is. „Mivel a betegek egy része hosszú időt tölt az osztályon, nagy hangsúlyt fektetünk a színes, ingergazdag környezet kialakítására. Már a belépőt impozáns kép fogadja a világos és sötétzöld burkolatnak, illetve a négy emeleten végigvonuló kovácsoltvas lépcsőháznak köszönhetően” – írják a honlapon.

A Szövetség utcai telephely térítési szabályzata szerint „Az Ebtv. 23/A. § c) pontja alapján az ápolási osztályon orvosi beutalás alapján történő elhelyezés és ápolás esetén, illetve krónikus fekvőbeteg-ellátásban ápolási díjjal finanszírozott biztosított után a kiegészítő térítési díj 800,- Ft/nap”.

Ezzel a kiegészítő térítési díjjal az aktív és krónikus fekvőbeteg szakellátás terén kiegészítő egészségügyi és egyéb kényelmi szolgáltatás vehető igénybe. A szolgáltatás az alábbiakra terjed ki: például krónikus osztályon ápolási díjjal finanszírozott gyógytorna, emelt komfortfokozat biztosítása, vagyis fodrász, pedikűr, manikűr szolgáltatás biztosítása, nem orvosi indikáció miatti speciális diéta biztosítás napi ötszöri étkezéssel, mentálhigiénés szakápoló által nyújtott mentális segítség biztosítása, kézműves foglalkozások szakemberek irányításával, szociális tanácsadás és segítségnyújtás.

Olyan tehát előfordulhat, hogy valakinek van társadalombiztosítási jogviszonya, azonban olyan szolgáltatásokat szeretne igénybe venni az állami kórházban, amik fizetősek. Ilyenek lehetnek például az említett kényelmi szolgáltatások,

de az alap betegellátás nem tartozik ezek közé.

A betegek hozzátartozói és a kórház dolgozói „egymásra kacsintanak”

„Térítési díjat szociális otthon vagy kimondottan csak ápolási tevékenységet végző intézmény esetében kell kötelezően fizetni, ott tényleg van napidíja az ellátásnak, de egy állami kórházban nem lehet kötelező alapdíjat kérni” – mondta lapunknak Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász. A szociális otthonokban a napidíjért cserébe elég sok plusz szolgáltatás jár az ott tartózkodóknak, például mentálhigiénés programokon való részvétel, komfortosabb elhelyezés, foglalkoztató és társalgó helyiségek. Dózsa Csaba azt mondta: a krónikus osztályok kórházi ellátást nyújtanak néhány hetes, maximum néhány hónapos bent tartózkodás idejére, nem arra, hogy tartósan otthont biztosítsanak az idős embereknek. „Ha valakinek nincs szüksége betegellátásra, akkor szociális otthonban a helye, nem egy kórházban” – tette hozzá a szakértő.

Dózsa Csaba szerint a Péterfy kórház esete úgy lenne tiszta, hogyha a kórház ezekkel az osztályaival, részlegeivel beintegrálódna a szociális ellátórendszerbe, de addig, amíg a fő profilja a betegellátás, nem a szociális gondozás, nem élhet ugyanazokkal a jogokkal, nem szedhet be napi több ezer forintos térítési díjat.

És akkor miért működhet mégis a rendszer? Dózsa Csaba szerint valószínűleg arról van szó, hogy a betegek hozzátartozói és a kórház dolgozói „egymásra kacsintanak”, hiszen mindkét félnek megéri a mostani működés: a hozzátartozók egy magán intézménybe sokszoros áron tudnák beadni idős hozzátartozójukat, a folyamatos otthonápolás pedig anyagilag és mentálisan is sokkal megterhelőbb.

„Azt azonban ki kell hangsúlyozni, hogy jogos igényről és szükségletekről van szó a felügyeletet, és napi többórás ellátást, gondozást igénylő, főként idős emberek és családjaik részéről. Országos szinten alapvetően jelentős kapacitáshiány van az átmeneti jellegű – vegyes szolgáltatási profilt nyújtó – egészségügyi és szociális ellátói kapacitásokból, továbbá az otthoni ellátási kapacitások is elégtelenek Magyarországon. Ennek ellenére a Péterfy utcai kórház esete nem transzparens, jogilag is megkérdőjelezhető.”

Az alapítványi kötelező hozzájárulásról az egészségügyi közgazdász azt mondta: ez is biztosan aggályos jogilag, nem lehet elvárás, hogy egy alapítványnak valaki kötelezően fizessen pénzt.

Kérdéseinkkel megkerestük a Péterfy Sándor utcai kórházat, többek között arra voltunk kíváncsiak, mi indokolja, hogy egy állami kórházi osztályon a betegeknek fizetniük kell az ottlétért, ki dönti el, hogy fizetős az ellátás, havonta átlagosan mennyi bevétele van ebből a kórháznak, és mire költik ezt a pénzt? Kérdéseinkben kitértünk a napidíjra és az alapítványi hozzájárulásra is. Válaszukban azt írták: az üggyel összefüggésben a Belügyminisztérium vizsgálatot rendelt el, annak lezárultáig bővebb tájékoztatást nem áll módjukban adni.