Az ötödik Pécs Pride végleg leszámolt azzal a kormánypárti mítosszal, mely szerint az emberi jogi rendezvény miatt kell hermetikusan lezárni a belvárost. A belvárosi Kossuth téren gyülekező tömeg ugyan nem volt akkora, mint öt évvel ezelőtt, de láthatóan erősítette a részvételi hajlandóságot, hogy hivatalosan betiltották a rendezvényt.
A felvonulás résztvevői, idén ismét háromezernél többen lehettek, békésen vonultak, a járókelők üdvözölték őket és bárhol lehetett csatlakozni a menethez. A Pride-ozók egy része kávézni is megállt, és mivel hosszú volt a vonuló tömeg, így később újra bekapcsolódhattak. Az ütközési pontokat a Mi Hazánk és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) összesen nagyjából kéttucatnyi aktivistája próbálta kialakítani, de többnyire sikertelenül. Köszönhetően a rendőrségnek, akik a HVIM aktivistáit félretolták a menet útjából, máshol pedig távozásra szólították fel a szélsőjobboldali tüntetőket, illetve eleve teljesen elkerítették őket.
A biztosítás azért is volt kérdéses, és azért szerette volna az Amnesty aláírásgyűjtéssel a rendőrséget együttműködésre kérni, mert a betiltás után a szervezőkkel nem egyeztettek a hatóságok. Azonban a Kúria engedélyezett egy másik rendezvényt, ami a közlekedési vadkárokra kívánta felhívni a figyelmet.
A bejelentő emberjogi aktivista, Heindl Péter a Telexnek elmondta, hogy többször is egyeztetett a rendkívül megértő rendőrséggel. „A rendezvény innen jogilag az én felelősségem” – és Heindl Péter szerint az a baj, hogy mivel nem jogállamban élünk, valójában nem tudja, hogy mire számíthat. Ennek ellenére bizakodó, a résztvevőket szerinte nem fogják büntetni, hiszen egy legális rendezvényen vettek részt. Úgy látja, hogy semmi olyan nem történt, ami a gyerekek fejlődésére káros hatással lenne, és senki sem reklámozta a homoszexualitást, így álláspontja szerint ő sem számíthat büntetésre. Az esemény vége felé a rendőrség többeket csak azért büntetett meg, mert a felszólítás ellenére sem vették le az arcukat takaró maszkot.
A vonuláson több ellenzéki párt is részt vett, így a menetet vezető Magyar Kétfarkú Kutyapárt után momentumos, DK-s molinókat is lehetett látni. A Tettye parkban felállított színpadon felszólalt Pécs ellenzéki polgármestere Péterffy Attila is. Elmondta, hogy akkor döntött a részvétel mellett, amikor a parlamentben elfogadták a gyülekezési törvény alattomos és sunyi korlátozását.
„Itt kell állnom a megfélemlített civilekért, és a megzsarolt újságírókért is.
Ma tőlünk, pécsiektől akarják elvenni a jogot, hogy szabadon együtt legyünk, hogy együtt mondjuk az egyre szélsőségesebb hatalomnak, hogy eddig és ne tovább” – mondta a város polgármestere.
A Pécs Pride főszervezője, Buzás Hábel Géza szerint a közösség ereje mindig felülírja a gyűlöletet, és felsorolta a korábbi felvonulások szlogenjeit. Az idei „Nem hajlunk meg a félelem előtt” a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak és az Alkotmányvédelmi Hivatalnak szóló üzenet.
A pécsi születésű Upor László, Jászai Mari-díjas magyar dramaturg, a Freeszfe egyesület vezetője arról beszélt, hogy miközben megélhetési, környezeti válság van, nem azzal kellene foglalkozni, hogy ki kit szeret, vagy kinek csókol bele a nyakába.
Márton Joci emberi jogi aktivista büszkeségét fejezte ki, hogy egy hozzá hasonlóan meleg, roma fiatal fejéből pattant ki a Pécs Pride ötlete, és ezt meg is valósították. Több felszólaló a személyes történetét osztotta meg, volt, aki a bántalmazó környezetéről is beszámolt. Hangsúlyozták, hogy a közösség, a mellettük állók segítettek a nehéz időszakokban.
Idén a külföldi diplomaták a kialakult jogi helyzet és a személyi változások miatt csak megfigyelőként vettek részt az eseményen. Azonban felszólalt a német zöldek EP-képviselője, Terry Reintke és két svéd parlamenti politikus is. Ők röviden az LMBTQ-közösségeket biztatták, és felszólították az Európai Bizottságot, hogy tegyen többet a magyar jogállamiságért.
A cikk szerzője a Pécsről szóló Mecseki Müzli hírlevél szerkesztője, amire itt lehet feliratkozni.
A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.
