Több okból is a 2002-es kampányidőszakra emlékeztetett Orbán Viktor október 23-i beszéde, amiben sok újdonságot ugyan nem mondott a miniszterelnök, a beszéd néhány eleme árulkodó.
Beszédében Orbán először fölemelte, feldicsérte a közönségét, őnekik, a „mozgalomnak”, és nem magának tulajdonítva az eddigi sikereket, jelezve, hogy az „igaz ügyet” csak ők, a támogatói képviselik. A beszédének egy későbbi részében pedig arra kérte a híveit, hogy beszéljenek azokkal a „megtévesztett magyarokkal”, akik elégedetlenek a Fidesszel.
Orbán ezzel közvetve elismerte, hogy szükségük van további támogatókra, ami arra utalhat, hogy bármit is állítanak a kormánypárti politikusok, a Fidesz tényleg bajban van. Persze emellett Orbán mozgósítani is akarta a híveit. Éppúgy, ahogy a 2002-es kampányban, amikor kiadta az ukázt a támogatóinak, hogy „mindenki hozzon magával még egy embert”. A Fidesz akkor is bajban volt, a 2002-es – akkor még kétfordulós – választást végül el is bukták.
Ellentétben a március 15-i, meglehetősen agresszív, leuraló stílusú beszédével, amelyben egyebek mellett poloskának nevezte a Fidesszel nem szimpatizáló ellentábort, a mostani beszédében nem ütött meg kemény hangot az ellenzéki táborral szemben, inkább megtévesztett áldozatként állította be őket. Olyanoknak mutatta be őket, akik ugyan nem akarnak rosszat, ellenben a rosszak manipulálják őket, és ezért hibás döntést hozhatnak, amikor majd szavazniuk kell.
A beszéd egy másik újdonsága, hogy szólt a fiatalokhoz is, akiket láthatóan ki akar rángatni abból a digitális térből, ahol az ellenzéki tábor dominánsabb. Ez az üzenet azért is érdekes, mert miközben arról beszélt, hogy a fiataloknak „le kell jönniük a gépről”, a saját harcosait éppen be akarja küldeni a digitális térbe.
Ha az ellentábort nem is titulálta rossznak, mint a Harcosok Klubjában zárt ajtók mögött elmondott beszédben, tűpontosan belőtte, szerinte mi minden rossznak az okozója: Brüsszel. Orbán szerint mindenről Brüsszel tehet. A háborúról, a gazdasági nehézségekről, sőt Ukrajna számára sem Oroszország, hanem Brüsszel a valós ellenfél, Brüsszel akarja gyarmatosítani Ukrajnát, mi több: Ukrajna Brüsszel miatt nem szuverén állam már. Orbán szerint az amerikai–orosz „békecsúcsot” is Brüsszel fúrta meg. Míg Brüsszelről sokat beszélt, az ellenzék vezéréről szinte szót sem ejtett. Nem mondta ki Magyar Péter nevét, de kódolva utalt rá (slimfit), az ötvenes évek pufajkásaihoz hasonlítva őt.
Orbán beszédeiben a Brüsszel-ellenes retorika nem új, ahogy az sem, hogy az 1956-os szabadságharcot, a szovjetekkel harcoló magyarokat Orbán az ünnepi beszédeiben összekapcsolja a magyar kormány „szabadságharcával”, ami a miniszterelnök értelmezésében egy évek óta tartó, folyamatos küzdelem. Orbán már a tavaly október 23-án tartott beszédében is egy szintre emelte a Magyarországra csatlós államként tekintő és azt fizikailag megszálló szovjet birodalmat és az Európai Uniót, mintha mindkét „birodalom” ugyanolyan fenyegetést jelentene a magyarok szabadságára, függetlenségére.
A miniszterelnök már az egy évvel ezelőtt elmondott beszédében eligazította a híveit azzal kapcsolatban, hogy mit kell gondolniuk a Fideszre veszélyes ellenzéki pártról, a Tiszáról. Orbán már akkor világossá tette, hogy a Tisza és Magyar Péter nem egy önálló entitás, hanem Brüsszel bábja, akit az EU a magyar emberek nyakára ültetne. Mindez tökéletesen illeszkedik abba a fideszes retorikába, ami hosszú ideje Magyarország szuverenitására veszélyes elemként mutat be mindent, ami veszélyezteti a Fidesz–KDNP hatalmát, legyen szó ellenzéki pártról vagy a kormánnyal kritikus független sajtóról. Már a tavalyi beszéd beszéd gondolati ívét is a Brüsszel elleni permanens harc tette ki. Az a beszéd is arra épített, hogy a magyarok semmi másra nem vágynak, mint a békére, és arra, hogy békén hagyják őket. Ez a gondolatmenet az idei beszédben is visszaköszönt.
Orbán beszédében egy olyan világot akart megteremteni, amelyet az eddigi nyilatkozataiból már jól ismerünk. Ebben a világban az „igaz ügyet” Magyarország és a magyarok képviselik, és ugyan vannak szövetségeseink (például Donald Trump), de Európában sokan még akkor sem harcolnak velünk vállvetve, ha egyébként ugyanazt gondolják, mint amit mi, magyarok. Tehát egyedül vagyunk egy olyan küzdelemben, amiben vereséget fogunk szenvedni, ha kormányváltás lesz, ezért ha kormányváltás lenne, akkor nagyon csúnya világ köszöntene ránk.
